Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-12-16 / 7. szám
4-ik oldal. SZATMÁRV ÁRMEGYE. 7. szám. Falussy Árpád indítványozta, hogy az esetben, ha Nagy László ezen javaslatot tárgyalni, vagy mint határozatot a többség ellenére kimondani nem akarná, a főjegyző mint külöm- ben is törvényes elnök vegye át az elnöklést, ugyan ő a határozatban utasittassék, hogy maga hívjon össze közgyűlést. Domahidy Sándor a javaslatot azzal kívánta kiegészíteni, hogy kimondassák, miszerint a közgyűlés az összes tárgyakat a napirendről egyidejűleg leveszi s a főjegyző által összehívandó közgyűlésre utalja. Szabó Albert pótolni indítványozta a javaslatot azzal, hogy a jegyzőkönyv nyomban hitelesíttessék a hitelesiők kiküldessenek. Kovács Dezső végül a hozandó határozat nyomban leendő végrehajtásának kimondását indítványozta. A bizottság az előterjesztett indítványokban foglalt megoldást helyesnek és célravezetőnek találta s a javaslatokat elfogadta, hitelesítőknek kijelölte gróf Teleki Gézát, Falussy Árpádot, Böszörményi Emilt és Kovács Dezsőt. A tagok ezután megállapodtak abban, hogy a hatvanas bizottság javaslata a sorrend megvál- j toztalásával első helyen tárgyalandó, illetve ez irányban Falussy Árpád a napirend előtt javaslatot terjesszen elő. IV. A megyegyülés. A dec. 14-iki közgyűlés az egész vármegyét a nemzeti ellenállás táborába vitte. Előrelátható volt ez. Diadalmas örömmel j registráljuk e fontos, messze kiható eseményt és köszöntjük meghajtott zászlóval a közgyűlési tagokat s derék tisztviselőinket. Pedig az előzmények fenyegetők voltak. | Erőszakos szétoszlatásról, fegyveres beavatkozásról, vérről, lövésről folyt a szó előző nap, mert köztudomássá lett, hogy a helybeli csendőrség 80 főre szaporittatott és egy század katonaság készenlétbe helyeztetett a közgyűlés napjára. De elszánt elhatározással készült az ellenzék a megyegyülésre. Legtöbbje a vezéreknek oly gondolattal indult oda, hogy a gyüléste- remből a börtönbe lép, mert el volt "szánva mindegyik a legmesszebbmenő ellenállásra s az elnöki széket törvénytelenül elfoglaló megyefőnök ellen a végsőkig való kitartásra. A magyarok Istenének hála, hogy nem került a sor vérre s hogy az alkotmányellenes *iiáluloui nem uieri élni a 'nereiiüeit Csendőrszuronyokkal, máskép szomorú eseményekről számolhatnánk be. Istennek hála! mert igy oly fönségesen méltóságos lefolyású volt a közgyűlés, a mint egyöntetű ellenállással, mint élő tiltakozás állott szemben Nagy Lászlóval, a törvénytelen kormány megfizetett zsoldosával, hogy valóban büszke lehet Szatmárvármegye törvényhatóságára. Büszke lehet tisztviselőire, a kik — mint egy ember — vállaltak solidari- tást s az alkotmányos jog biztos és szilárd alapjára helyezkedve a közgyűlés színe előtt nyíltan és férfiasán megtagadták a törvénytelen kormány zsoldosával szemben az engedelmességet. Örökké emlékezetes nap lesz ez Szatmár- megye történetében. A gyülésíerem ajtaja fél 10-kor nyílt meg. A szokott kép: kivont kardu hajdúk, futkosó közigazgatási gyakornokok, de a gárda nagyon megfogyott. Hiába próbált hangulatot csinálni és csalogatni Jeney Géza, Kemény Alajos és Rába László — hideg ellenállással találkoztak a tisztviselők részéről is. »Solidarisak vagyunk!« — hangzott a válasz és a főispáni lakosztályból nyíló ajtó körül alig egy pár ember, az is szégyenkezve és kabátgallér mögé bújva álldogált. Mozgalmas, eleven volt a közgyűlési terem. Nem hiányzott a derűs momentum sem. Baudisz Jenő alól egyszerre kicsúszik széke s ő a földön találja magát. — Ómen! — hangzott fel kacagás közben a felkiáltás. — A kis socialista már elbukott! így bukik el vezére is, a megyefőnök! A vidám zaj egyszerre harsány éljenzésbe fül. Károlyi István és Teleki Géza grófok léptek az ülésterembe. Már ekkor sokan voltak s mindig többen gyűltek, mig végre teljesen megtelt a nagy közgyűlési terem. 10 óra előtt megnyílt az ajtó s belépett rajta Nagy László, megyefőnök. Gúnyos mo- solylyal várta a vihart, de — siri csenddel találkozott. Valami félelmes volt ez a vádló némaság. Nagy László szemmelláthatóan megdöbbent és ijedten ült az elnöki székbe. Hosszú pillanatokig egy árva szó sem hangzott. A megfogyott gárda is elhült. A sokáig tartó csendet végre egy erőteljes kiáltás szakítja meg: Hát mi lesz .' Érdekes volt a helyzet. Az elnöki asztalnál. jó távol a megyefőnöktől, mintha ragályos beteg volna, ülnek : Ilosvay Aladár, Schönpfhiy Richárd dr., Nagy Sándor; a jegyzői asztalnál pedig: Kerekes Zsigmond, Manyii Béla és Ma- darassy István. Szánalom volt nézni Nagy László vergődését; szokott kihívó mosolya odafagyott arcára, szeme hiába keres párthiveket, egyetlen nagy ellenálló tábor áll vele szemben ridegen, a törvényesség megóvására elszántan. E pár pillanat alatt még jobban megfogyott az ajtónál álló párthivek száma és hiába sejt Jeney Géza merész fantáziával valami erőszakos merényletet megyefőnöke ellen, nem tud testőrséget szervezni körülötte. Kinos percek múltak el. Mig végre csenget Nagy László, de a mint beszédébe kezd s a gyűlést üdvözli, hullámzó hangözön harsogja : — Visszautasítjuk az üdvözlést! — Nem illeti meg ez a jog! — Mit keres az elnöki székben? A vihar elállása után Falussy Árpád kér szót a közgyűléstől napirend előtt, hogy egy indítványt beterjeszszen. Nagy László nem akarja ezt megengedni, mire Falussy nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ő nem »a piros székbe tolakodott Nagy Lászlótól« kér erre engedelmet és erőszakosságát visszautasítja, de napirend előtt megilleti a szó és jogától el nem áll. Lelkes szavakkal fordul a közgyűlés tagjaihoz, hogy történelmi pillanatok ezek, a törvényhatóság határozatától a vármegye örök megbélyegzése, vagy örök dicsősége függ. Hiszi, hogy ennek a dicsőségnek részese akar lenni minden törvényhatósági tag. Épen ezért, hogy a tárgysorozat legfontosabb pontjának tárgyalásánál minden bizottsági tag jelen lehessen, indítványozza, hogy mellőzve a tárgysorozat 1. pontját, tűzessék ki tárgyalásul a 7. pont, a mely a 60 as bizottság határozati javaslata. — Elfogadjuk! — hangzik a kiáltás s a szavazáskérő iv már ott van az elnöki asztalon. Nagy László tiltakozni próbál, de Falussy még nem fejezte be beszédét, a melylyel megokolni kívánta indítványát. — A mint látja a t. közgyűlés — folytatta Falussy, — a piros székben ülő Nagy László előtt már ez az indítvány is kellemetlen és visszatetsző, mert a 7. pont halálos ítéletét tartalmazhatja. Akik átérzik a mai nap fontosságát, tudják, hogy ma kell kiköszörülni azt a csorbát, amelyet november 6.-a ütött s meg kell mutatni a 'nemzetnek, hogy Szataáu- megye vissza tudja idézni dicső múltját, a mely az alkotmányvédelem szent harcában folyt le. Most nem személy ellen folyik a harc, a nemzetet nemesebb ideák foglalkoztatják, mint Nagy László kicsin)' személye, a mely olyan mint a vihar forgatagában a falevél, a mely ma itt van s holnap — a szemétdomban; mi küzdünk az alávalóság ellen, a mely törvényes színbe öltözik, de egyúttal küzdünk emberek ellen is, a kik a jogfosztogatásban s a nemzet leigázásában gyalázatos eszközök. Tegye szivére a kezét mindenki s érezze át, hogy magyar, hogy küzdenie kell, hogy meg kell védeni a nemzet szabadságát s lerázni a rabigát, a mely kedves lehet Nagy Lászlónak, de undorító a nemzetnek. Viharzó taps hangzott fel a lelkes szavakra. Nagy László tiltakozni próbált az installációjára vonatkozó célzás ellen, kijelentvén, hogy ő bejövén a terembe ... — Becsúszott! Belopózott, mint a tolvaj! harsogott a közbekiáltás. — Nem erről van szó! — Szavazást akarunk! — Rendeljék el a szavazást! A csengettyű szavára lecsillapul a zaj. Nagy László újra szóhoz jut: — Már kitűztem tárgyalásra az 1. pontot, a belügyminiszter leirata a vmegyei dotáció megvonása tárgyában. — Nem igaz! Nincs kitűzve! — Ezt csak az ur mondja! — Hazudik! — Alávaló gazember ! Megvesztegetett bérenc! Komisz szeszgyáros! hangzott a fölháborodott ajkakról. A viharzó zaj csendesültével Nagy László újra kezdi bizonyítani, hogy kitűzte már tárgyalásra az 1. pontot, különben is neki áll hatáskörében a sorrend-megállapitás. — No nézd Jakabot, a jogtudóst! — kiáltja egy sivitó hang. Újra tomboló zaj kerekedik. Az arcok kipirulnak, a szemek villognak s ebben az izzó forongásban fölharsan egy követelő kiáltás és mind erősebben hangzik: — Halljuk a törvényes elnököt! — Halljuk az alispánt! Ilosvayt halljuk! Egyszerre elül a lárma, amint Ilosvay Aladár fölemelkedik. Hangja ércesen csendül végig az üléstermen s néma csendben hallgatják férfias bátorsággal és ünnepélyes komolysággal mondott szavait: — A megyei szabályrendelet világosan megállapítja a közgyűlés ama jogát, hogy a tárgysorozatot megváltoztathassa. Ha Nagy László ennek ellenére mégis ragaszkodik az 1. pont tárgyalásához, én, mint ennek az ügynek előadója, megtagadom az előadását. Megkapó jelenet következett erre. A bizottsági tagok felállva óriási éljenriadalomba törtek ki. Egyszerre megváltozott a gyűlés hangulata. A föllelkesült bizottsági tagok ajkáról mindig erőteljesebben hangzott a falrengető éljen. Károlyi István gróf hirtelen fölugrott a közlelkesedés ihlete alatt az elnöki pódiumra, meghatva rázta meg Ilosvay Aladár kezét s az éljenzés lecsillapultával szólni kezdett: Azt ígérte és hangoztatta Nagy László mindig, hogy törvényellenes sohse lesz. Voltak, a kik hittek szavának — én nem hittem soha. És a következmény nekem ad igazat. — Most csak azt akarom mondani, hogy minden magyar embernek igy kell gondolkozni és cselekedni, mint Ilosvay tett. A gróf szavaira újra kitört a tomboló lelkesedés zaja s kalaplengetve éljenzés közt percekig ünnepük Ilosvayt férfias nyilatkozatáért. Ekkor Schönpflug Richárd főügyész emelkedik szólásra. — Mindenben hozzájárulok Ilosvay Aladár alispánhelyettes szavaihoz. A szabályrendelet szerint valóban joga van a közgyűlésnek a tárgysorozat megváltoztatására. Úgy vagyok különben értesülve, hogy a... (kisegítik: megyefőnök!) az elnök, ha meghallgattatik, akkor nem ellenzi a jogos kívánságot. Nagy László azonban megcáfolta a főügyész szavait, hogy már kitűzte tárgyalásra a dotációt megtagadó belügvi ügyvivői rendeletet. — Hazudik! Eláll! Es falrengető abcugolásban veszett el a megyefőnök szava, mire — hiába rázván a csengőt — a gyűlést 10 percre felfüggesztette. A szünet alatt derűs epizódok játszódtak le. Viláyossy Gáspár és Szeöke Sándor oda- dülleszkedtek az elnöki asztalra s gúnyos iróniával kérlelték a megyefőnököt, hogy hagyja el piros székét. Különösen Szőke Sándor parodizálta megyeszerte ismert humorával Nagy Lászlót. — Kérlek Laci — kezdte a diskurzust — eredj onnan a pódiumról! A nem tágító Nagy Lászlónak odakiáltja aztán — elfáradva a kérlelésben — zajos derültség közt: — Kedves megyefőnök ur, adjon egy pohár — szeszt! Majd fölpattanva harsogja: Mit keresel itt ? A tiz perces szünet után Nagy László újra megnyitja a gyűlést. Óriási tiltakozás fogadja szavait. — Mit bitorolja az elnöki jogokat!? — Pusztuljon onnan ! — Le a Kristóffy — kutyával! — Szavazni akarunk! A viharzó zaj Domahidy István szavaira csitul el. — Kérem — kezdi beszédét — a mélyen tisztelt közgyűlést és az elnökséget, mikor politikai templomunkban vagyunk, akkor méltósággal járjunk el. Én azt hiszem — a hangulatot látva — hogy a közgyűlés igy nem érhet célt. Felteszem tehát nyíltan a kérdést, vájjon az elnökség tárgyal tatja-e Falussy indítványát? Igen, vagy nem ? Kováts Miklós még erőteljesebben hangsúlyozza a nyílt választ. Vagy ha Nagy Nászló úgy érzi, hogy személyéről lesz szó, akkor meg kötelessége távozni helyéről. Ő is fel teszi az egyenes kérdést egész határozottsággal. Nagy László e nyílt felszólításra kijelenti, ha az első pont tárgyalása keresztülmegy, akkor második tárgyul kitűzi a hatvanas bizottság javaslatát. — Nem alkuszunk! — harsogja a megyegyülés. — Vagyunk olyan legények, mint Kristóffy — kiáltja Szeőke Sándor. S a zaj újra fölviharzik. A csengetyü éles hangja hiába sivit végig a közgyűlés termén, a lárma egy pillanatra sem csitul, mire Nagy László ismét felfüggeszti a gyűlést 5 percre. — Jó éjszakát labancok! — búcsúztatja a megyefőnököt Szeőke Sándor. A gyűlés harmadszori megnyitásakor Nagy László kijelenti, mivel az előadó megtagadta az 1. pont előadását, kitűzi tárgyalásra a 7. pontot. — Halljuk az előadót! hangzik mindenünnen a felkiáltás. Mire Kerekes Zsigmond vm. aljegyző feláll s a beállott ünnepélyes csendben olvasni kezdi a következőket: »Szatmárvármegye törvényhatósági közgyűlése, a vármegyei hatvanas bizottság javaslatának teljes egészében való elfogadása mellett, határozatilag kimondja, hogy az 1905. november
