Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-25 / 4. szám
4-ik oldal. SZ A T M ÁR V ÁR MEGYE. 4. szám. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük a programmunk- ban vázolt törekvéseink iránt érdeklődőket, hogy lapunkra minél nagyobb számban fizessenek elő s egyben szíveskedjenek ismerőseik körében előfizetőket gyűjteni. Előfizetési árak: Egész évre ...................8 K, fé l évre ........................4 K, negyed évre...................2 K. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 K. November és deczember hónapra 1 K. Uj előfizetőinknek, azt a kedvezményt nyújtjuk, hogy november és december hónapban ingyen küldjük lapunkat, ha 1906-ra az egész esztendei előfizetési dijat egyszerre beküldik. Az előfizetéseket legcélszerűbb posta- utalványon a kiadóhivatal címére küldeni. A „Szatméirvár megye“ minden hét szombatján jelenik meg, úgy, hogy vasárnap még a legtávolabbi vidéki előfizetők is kézhez kapják lapunkat. HÍREK. Charitas misericors. A nyomornak ijesztő színei vannak, különösen mikor a tél könyörtelen hidege is hozzálát fagyos szelével megdideregtetni a ruhátlan, vézna, sápadt alakokat. A beesett szemű arcokra kiül az elkeseredés dühe s a rongyokba burkolt kezek ökölbe szorulnak; átok fakad az ajkakról. A nyomor rossz tanácsadó. Szavakkal nem lehet meggyőzni ezt a féktelen demagógot. A sikátorok alacsony kunyhói, a hol nincs melengető tűz, csak dermesztő hideg, még jobban szítják a vak gyűlöletet. Milyen elkeseredés villog ezeknek a szánandó embereknek lázas szeméből! Megdöbbentő vád, vak boszúvágv, kétségbeesés, ijesztő őrület. A szitok sötét rhap- sodiái tagadnak szeretetet, embert, Istent. Féktelen dalok ezek, a melyeknek rémes kísérete a havas, metsző téli szél. Igazi »De profun- dis«-ok, a melyeknek szörnyű dallamai mindig vadabbul. mindig erősebben hangzanak a nyomor tanyáiról. Nem jó hallani ezeket a lüktető rhythmusokat. Ftefraine-jök üvöltő átok. Mekkora tábor harsogja e rémes dalokat! Zászlajuk a szélben meglebbenő, foszlányos rongyok. "Ki állhat szembe velők ? — Csak egy! A charitas misericors — a könyörületes szeretet. Ennek résztvevő érintésére meglágyulnak a zord szivek, a vad arcok megszelídülnek s a gvülölködő szemekből megered az engesztelődé. a hála meleg könnye. Milyen fönségesen isteni a tehetőség ily találkozása a nyomorral! Ez a testvéri ölelkezés nagy szivek találmánya. Átkarolni a nyomort, a "rongyokat kicserélni meleg ruhával s azt az átkozódó lelket kiengesztelni emberrel, Istennel; a szitok vad rhapsódiái helyett az imádság békés hymnusát adni az ajkra -- irgalmas szivek nemes boldogsága; igazi »Di- vina commedia.« * Ezt a megható »isteni színjátékot« valósították meg Árpádházi Szent Erzsébet napján városunk nemesszivü hölgyei. Vetélkedő buz- góságuk 109 mezítlábas, szegény gyermeket öltöztetett föl. Károlyi Istvánné grófné vezetése alatt fölhívták városunk társadalmát e legnemesebb adakozásra s ennek eredménye volt a f. hó 19.-i, némaságában is beszédes ünnep. D. u. 3 órakor jórészt hölgyekkel telt meg a városháza tanácskozó terme, a hol ott volt már a felruházandó szegény gyermekek szánalmas serege. Pár perccel 3 óra után megjelent Károlyi Istvánné grófné, a kit könnyekig | megható módon két kis gyermek köszöntött, i imádságos szavakban égi áldást kérve rá s többi jótevőjükre. Ezután maga a grófné osztotta ki minden gyermeknek téli ruháját és friss, meleg kalácsát. Milyen öröm villant meg a gyermeki szemekben! Pár perc múlva felöltözötten jöttek vissza s nevökben újra egy kis leányka mondott hálás köszönetét az irgalmasság angyalainak, majd a város nevében Debreczeni István polgármester fejezte ki meg- illetődött köszönetét a grófnénak s a buzgól- kodó adakozóknak. A grófné még bemutattatta magának azokat, a kik a gyermekek ruháit megvarrták s ezzel a megható ünnep véget ért. — Kossuth szobor. Vettük a következő felhívást: Felhívás Hazánk Honleáni/aihoz! Kell. hogy minden hazáját szerető honleány egy ereklyét őrizzen szivében, bűvös tükör ez, melyben a múlt, jelen képei váltakoznak s hosszú, vészteljes legendák közt olykor egy feledhetien név, egy-egy rokonszenves dal zendül- jön füleikben — mondhatnám lelkűkben; és e nevek, e dalok mindig iíjak, örökzöldek: hozhatnak örömet, hozhatnak bánatot, e szent ereklye neve „Haza szeretet“. Adja Ég, hogy a magyar nők ezt megőrizzék szivükben! Mert inig mi mindnyájan éltetjük tett és óhajjal Vesta lángját keblünkben, addig nincsen veszve nincsen semmi, mert a mit a jelen megtagadott tőlünk — eg}7 szebb jövő meghozhatja azt. Ha valamikor, úgy ma lobogjon magasra e szent ereklye lángja a magyar Honleányok lelke és szivében, forró imájokat vive a Mindenhatóhoz, esdve tőle áldását nehéz, elszánt küzdelmünkhöz, melyet nemzeti önérzetünk parancsszavára hallgatva alkotmányunk védelme, szabadságunk és függetlenségünk kivívása érdekében folytatunk. Azt hiszem, visszhangra találand ama óhajom és kérésem, hogy annak a férfiúnak Nagykárolyban felállítandó szobrához, aki egész életét egyesegyedül hazájának szentelte, aki mint egy szent eszményéért, nemzeti függetlensége és szabadságáért küzdött, harcolt, munkálkodott: a kinek a magyar nemzet első sorban köszönheti mai alkotmányát, boldogult Kossuth Lajos szobrára némi áldozatot hozzanak az adományok gyűjtésének kezükbe vétele által. Gróf Károlyi István. Hazafias készséggel közöljük a nemes gróf felhívását s hisszük, hogy az nem marad a pusztában kiáltó szó. A magyar nők nem zárkózhatnak el a haza- szeretet legideálisabb nő alakja, gróf Károlyi Gvörgyné fiának kérelmétől. A szent célra hírlapi nyugtázás mellett szerkesztőségünk is elfogad adományokat. A vármegye hatvanas bizottsága ez utón is felkéri a vármegyei adófizetőket, egyeseket, vállalatokat, társulatokat, hogy ez évi egyenes állami adójuk 30 %-ának megfelolő összeget sürgősen szíveskedjenek befizetni a nagykárolyi önsegélyző népbankhoz, gróf Károlyi István nevére nyitott folyó számlára. A begyülendő összeg a szükség mértéke szerint fog felhasználtatni a vármegye tisztviselőinek, kezelő- és szolgaszemélyzetének fizetésére és egyéb törvényes illetményeire. A befizetők névsora hetenként közzététetik a „Szatmárvárme- gyé“-ben. — Adakozás Bartha Miklós síremlékére. A tolinak aranyszavu mestere, a magyarság küzdelmeinek lángszivű vezére már pihen, a csatakiáltás elhalt ajkán, az őrtüzek kuruc harcosai nélküle álmodoznak a boldog jövőről, nélküle vívnak, küzdenek — de az a tüzes, izzó szellem velők van; a halott emléke a csaták kiáltásaival buzdít most is: előre! Hogy a megtámadott alkotmány bástyáit ennyi őrálló védi kivont karddal, hogy mindig uj és uj tábor nő s a férfias önfeláldozás annyi dicső példája elevenedik meg — mindebben nagy része van a magvetőnek: Bartha Miklósnak. Nemzeti, hazafias kötelesség sírját a hála emlékoszlopával megjelölni! — Újabban a következő főgvmnasiumi tanulók küldték be e célból adományaikat: Toóth István 2 k. Rósenberg Sándor. Jacobo- vics Antal, Petz Zoltán, Rupprecht Béla, Nagy István. Blum Emil 1—1 k, és Böszörményi Emil dr. 3 k. összesen 11 kor. Ezzel összes gyűjtésünk: 171 korona 08 fillér. t Malonyay István. | Helybeli főgym■ nasiumunknak hosszú időn át volt igazgatója f. hó 21-én Budapesten a kereskedelmi kórházban meghalt. — Szomorú meglepetéssel vettük a váratlan hirt, a mely városunkban is általános megilletődést keltett. Az a tiz esztendő, a melyet 1882—1892. Malonyay István, mint igazgató városunkban töltött, nevének általános tiszteletet szerzett. Társadalmunk szeretettel s becsülései vette körül a finom lelkű, szellemes igazgatót, a ki lebilincselő modorával meghódított minden vele érintkezőt. Vezető egyénisége élénk szerepet játszott városunk minden közmivelődési és társadalmi mozgalmában; sok része van uj gymnásiumunk fölépítésében és főgymnásiummá fejlesztésében; igazi atyja volt tanítványainak, közkedvelt alakja társadalmunknak és igaz barátja számtalan ismerősének. - 1892-ben a máramarosszigeti kegyesrendi ház főnöke és gymnásiumi igazgató lett, tiz év múlva pedig a lévai társház főnöke és főgymnásiumi igazgató. Ittt Léván lett az utolsó hónapokban komolyan beteg, belső baja operálást kívánt, e végett szállították fel a budapesti kereskedelmi kórházba, a hol f. hó 21.-én a 61 éves férfiúnak munkás életét kioltotta a halál. Temetése f. hó 23-án folyt le általános részvét mellett; városunkból Cseh Lajos főgymn, igazgató utazott föl temetésére s ravatalára díszes koszorút helyezett a nagykárolyi főgymnásium nevében, — Legyen áldott emléke! — Erzsébet napja. Áldott emlékű királyasszonyunk emlékét szomorúbb szívvel újítottuk föl az idén, mint máskor. Gonosz ta* nácsadók elfordították a nemzettől királyunk szivét; széles választófal van a magyarság s a bécsi Burg között; a büszke Budavára üresen áll s Bécsből császári kemény, hideg szavak hangzanak felénk: »Parancsolom!«... Az az enyhítő közbenjáró elköltözött; szomorú Ínségben kiáltozunk hogy szelleme suhanjon végig a Burg termein, keresse fel királyunk szivét s fordítsa hozzánk, hűséges, bus magyarjaihoz. A plebánia-templomban folyó hó 20-án 9 órakor Schweig ho/fer János dr. házfőnök mutatta be nagy segédlettel az engesztelő szentmise-áldozatot a meghalt királyasszony lelke üdvösségéért, amelyen a tanulóifjúságon kívül megjelentek a hivatalok és testületek küldöttjei is. — Utána a főgymnásium ifjúsága tartott kegyeletes emlékünnepet a tornacsarnokban nemzeti imádságunkkal, a Hymnusz- szal kezdve meg kis számú közönség jelenlétében a gyászünnepet; majd Boros Anial tanár mondott tartalmas emlékbeszédet s a kis ünnepséget az énekkartól előadott megható gyászének zárta be. — A polgári leányiskola szokásos Erzsébet-emlékünnepét f. hó 26-án tartja meg. — Képviselőtestületi tagválasztás. A Nagykároly városi képviselőtestületi tagok választása e hó 23-án folyt le, közepes érdeklődés mellett. Nevezetesebb változás annyi történt, hogy az I. kerületben Schiff József helyett a függetlenségi it]. Sternberg Sándor lett megválasztva, a IV. kerületben pedig Reök Gyulát kibuktatták, a mit igen helytelenül cselekedtek, mert Reök egyike volt a képviselőtestület legmunkásabb tagjainak, kimaradása határozott veszteség városunk közügyeire. A választások eredménye a kővetkező: I. Kerület. Rendestagok : Roóz Samu, Drágus István, Kuszka Mihál}7, Kun István, Kalina Ferencz, Lukácsovics János, ifj. Némethy Sándor, ifj. Sternberg Sándor. Póttagok: Lukács Lajos, Matesz József, Szik- szay János, Nagy Pál. II. Kerület. Rendes tagok: Szalay Bálint, Serly Ferenc, Luczay János, Bekker Orbán, Papp Lajos, Kohn Márkusz, Fürth Ferenc, Juhász Imre. Póttagok: Juhász Lajos, Török Imre, Vida Károly, ifj. Kovács Lajos. III. kerület. Rendes tagok: id. Kereszt- szeghy Mihály. Magyar Károly, Vida István, Kubinyi Bertalan, Komáromi István, Barát István. Póttagok: Asztalos Sándor, Szűcs Lajos, Keresztszeghy István, Tóth Pál. IV. kerület. Rendes tagok: Lochmájer Márton, Orosz János, Nagy Jenő. Fleisz János, Torner Béla, ifj. Gindele Ignác, Krammer József, Branneisz József, Lőrincz Lajos. Póttagok: Vachter Károly, Mel- lau Ignác, Lőrincz György, Ráp Ferenc. V. kerület. Rendes tagok: Janitzky György, Samrák János, Ember László, Somossy Miklós, Tóth János, Meszesy Ferenc, Mécz Ignác, Póttagok: Kirilla Adolf, Sefler Mihály, Jobbágy Gyula, Papp János.
