Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)

1905-11-11 / 2. szám

4-ik oldal. SZATMÁRV ÁRMEGYE. 2. szám. szószerint közöljék s az összes példányokat minden vármegyei bizottságnak küldjék meg. Az értekezlet ugv Károlyi gróf, mint Teleki gróf indítványát egyhangúlag elfogadta. Ezután ismét Böszörményi Emil dr. szó­lalt fel és azt az indítványt terjesztette elő, hogy menesszenek azonnal egy küldöttséget Ilosvay Aladár főjegyző, alispánhelyetteshez, ■'mely őt felszólítsa, hogy az ellenzék mostani tekezletén jelenjék meg és adja elő azon menyek hiteles lefolyását, amelyek az elnöki körül történtek. A küldöttség teljesítvén megbízatását csak­hamar jelentette a küldöttség vezetője, hogy Ilosvay Aladár eleget tett a felkérésnek és el­jött az értekezletre, hogy kívánatra ott helyben beszámoljon az eseményekről. Ilosvay Aladár az értekezlet előtt megje­lenvén, Károlyi István gróf elnök rövid beszéd­del felhívta őt arra, hogy mondja el a körü­lötte, mint elnök körül történt eseményeket. Ilosvay Aladár készséggel tett eleget a "felhí­vásnak és beszéde során előadta, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy a főispán és kör­nyezete mit tervez. De amikor látta, hogy Nagy László papírdarabokkal hevesen gesztikulál és körülötte különös mozgolódás támadt, — bár nem volt elkészülve a történendőkre, nyomban sejtette, mi készül és a közgyűlési azonnal be­zárta. A közgyűlés bezárása dacára a főispán még mindig gesztikulált és úgy látszott, hogy az esküt még nem fejezte be. Kijelenti, hogy az, hogy vájjon a főispán mit tett a közgyűlés bezárása után, reá nem tartozik. Ő teljes tu­datában van annak, hogy a törvények és ha­zája iránti kötelességének eleget tett. (Zajos ___éljenzés és taps.) Az összes bizottsági tagok ragaszkodásuk­ul és tiszteletükről biztosították Ilosvay Aladárt, i »éljen az uj alispán!« felkiáltások köze- ette foglalt helyet. Ezután az értekezlet Kö­les Dezső dr., Nemestóti Szabó Albert dr., i/o// Béla és Vetzák Ede dr. tagokból bizottsá­got küldött ki azon okiratnak megszövegezésére, amelyben az értekezlet határozata és a köz­gyűlésen lefolyt események iratnak meg, s amelynek egy hiteles példánya a királyi köz- egyzőnél fog deponáltatni. Luby Lajos indítványára az értekezlet íossuth Ferencnek, az országos függetlenségi lárt és a szövetkezett ellenzék elnökének nagy elkesedés között táviratilag történő üdvözlését íatározta el. A távirat szövege a következő: »Szatmárvármegye szövetkezett ellenzéke megyefőnökének mai komikus szereplése al­kalmából tartott értekezletéből igaz magyar szívvel üdvözli a szövetkezett ellenzék ve­zérlő bizottságának elnökét. Közös munkára kitartást és sikert kíván. Károlyi István gróf. Ezután Dr. Vetzák Ede hívta meg a ren­dezőbizottság nevében a vidéki megyei bizott­sági tagokat a d. u. 4 órakor Gróf Károlyi Ist­ván tiszteletére rendezendő társas ebédre s a 6 órási fáklyásmenetre és kérte őket, hogy mindnyájan vegyenek részt, hogy az ellenzék tiszteletének kifejezése, impozáns és méltó le­gyen a gróf előkelő személyiségéhez. Végül Kovács Dezső azon való örömét fejezte ki, hogy Ilosvay főjegyző nem ment lépre a kormány Ígéreteinek s hogy együttérez a megye hazafias közönségével. Kovács e szavai után elhatározta az érte­kezlet, hogy a megszerkesztendő okmány alá­írását a tagok esetleg elutazására való tekin­tettel nyomban megkezdik, — minek megtör­ténte után a gyűlés lelkes, kedvben oszlott szét. A lakoma. A Károlyi István gróf tiszteletére rende­zett háromszáz teritékü lakoma hétfő délután 4 órakor volt a Magyar király szálló nagy­termében. Az asztalfőn Károlyi István gróf ült, mellette jobbról Teleki Géza gróf, v. b. t. t., Böszörményi Emil dr., Kovács Dezső dr., balról pedig Teleki Sándor gróf, Teleki Pál gróf, Luby Géza, Kelemen Samu, Lengyel Zoltán, Luby Béla, Szúnyog Mihály országgyűlési kép­viselők. Megjelentek azonkívül a lakomán Szat- már-Németi szab. kir. város törvényhatóságának kiküldöttei is és pedig Kovács Leó nyugalma­zott honvéd ezredes, városi bizottsági tag, a Szatmár-Németi függetlenségi kör alelnöke, Dóm­ján János dr. ügyvéd, Küszner Albert fő­könyvelő, Krassó Miksa, Dr. Veréczy Ernő, Dr. Glatz József és Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő, városi bizottsági tag. Azonkívül meg­jelentek a lakomán a vármegyei közigazgatási tisztviselők nagy számban, köztük Péchy, Jékey^ és Kovács főszolgabírók, Kerekes aljegyző, Kende Péter, Domahidy Pál és még számosán. Kovács Dezső dr. fölolvasta a határozati javas­latot a megjelenteknek, a melyet a délutáni értekezletből kifolyólag megszerkesztett. iratot lapunk más helyén egész ; közöljük. Ezenkívül felolvasta a Kossuth Ferenchez intézett üdvözlő távirat szövegét, melyet lapunk más helyén közlünk, továbbá a debreceni füg­getlenségi párt elnökének következő sürgönyét: Holnapi közgyűlésünk elkészítése elfoglal, de bánatukban és örömükben osztozunk s Károlyi grófért lelkesedünk. Végül a szatmárnémeti függetlenségi s 48-as pártkör elnökének követ­kező sürgönyét: Elitéljük a botrányos, lopva történt beiktatási csinvt, — ellenzékkel érezünk, lélekben velük ünnepelünk és hódoló tiszte­lettel kiáltjuk: éljen gróf Károlyi István. — Szatmár-Németi függetlenségi s 48-as párt és pártkör Csomay Imre elnök. A lakoma során az első felköszöntőt Ká­rolyi István gróf mondotta. Petőfi szavaival kezdi, hogy kevés csillaga van a honszeretet­nek. Ő ugv látja, hogy van elég csillag, az a sok, a mely fényes, de nem világit, mert nél­külözi az izzó fény forrást, az igaz honszerete- tet. Vannak undok foltok is a nap fény köze­pette, ezek egyike Nagy László főispán. (Le vele! Gazember!) Nagy László kijelentette volt, hogy soha az alkotmányos törvény ellen nem vét: pedig ma azt csinálta Csizmadiát fogott benne a vármegye; sajnos, hogy 16 évi alis- páni működés után ilyet követhet el. (Fölkiál­tások : Kár volt megtűrni! A gazember! Haza­áruló !) Meg van győződve, hogy a királyt csak hazug információkkal vitték ez útra, a melyen most halad és az által kényszeritették,' hogy ilyen eljárást engedjen meg eme ma uralmon lévő szedett-vedelt népnek. A mai lojalitás ab­ban áll, hogy csak nyalni és falni és ha nyal­nak, tudják, hogy falni is kapnak; eladják meggyőződésüket, lelkűk önállóságát, lelkiisme­retük nyugalmát címért, rangért. Meg van győ­ződve róla, hogy ha ki kellene huzni rozsdás kardjainkat, szerencse kisérné fegyvereinket. Vajha adná az ég, hogy szerencse jutna osz­tályrészül e sokat szenvedett népnek. (Hosszas éljenzés és taps.) Végül figyelmeztette a népet, hogy Tisza Istvánnak ne higyjenek, mert a ki kormányzása alatt és egyáltalában egész poli­tikájával arra törekedett, hogy a nemzeti lét biztosítékait megsemmisítse, hitelt nem érde­mel; akárhogyan is mutatja most az ellenzéki­séget, a mai kormánynyal szemben. Be kell fejeznie karrierjét ennek az embernek is, mint a hogy rövidesen befejezi a Fejérváry-banda is. (Hosszas éljenzés és taps.) A következő szónok Teleki Géza gróf volt. Szomorú időket élünk,. — mondotta, — mert a korrupció Magyarországon olyan nagy, hogy elég olyan korrupt embert kap a kormány, a kik címért, rangért és más ellenszolgáltatásért eladják hazájukat, hitüket. Elkeseredünk a lá­tottakon, ha nem látnánk olyanokat is, a kik a közügyek előmozdítását, az érdekeinek megóvá­sát, legfőbb kötelességüknek tartják. Ilyen em­berre üritem poharamat és szívvel lélekkel kí­vánom: »éljen Károlyi Pista gróf!« Felköszöntőket mondotlak még Luby Géza, ki gróf Teleki Gézát, — Dr. Adler Adolf, ki a jelenlevő vendégeket, Cseh Lajos, ki Szat- már város képviselőjét és küldötteit, — Luby Géza, ki a vármegyei független gondolkozásu tisztviselőket, Dr. Kelemen Samu, ki Gróf Ká­rolyi Istvánt és Nagykároly város polgárait, Károlyi István gróf, ki Szatmár város képvise­lőjét és hazafias polgárságát éltette. Ezután dr. Adler Adolf állott fel és felkérte a jelenle­vőket, hogy az elhunyt nagy publicista és ki­váló politikus Bartha Miklós felállítandó sírem­lékére áldozzanak. A felszóllitás után azonnal megkezdődött a gyűjtés, mely 135 K 08 fillért eredményezett. Ezután Szepacher Ferencz és Kovács Leó nyug. ezredes gróf Károlyi Istvánra, Dr. Kovács Dezső a jelenlevő hazafias vár­megyei tisztviselőkre ürítette poharát. A felkö- szöntött megyei tisztviselők nevében Kovács Sándor tb. főszolgabíró köszönte meg a lelkes ovációt, amelyben a jelenvoltak velük szemben tanúsítottak. Bendkivül nagy tetszést aratott és az ér­deklődést mindvégig lekötötte Dr. Lengyel Zol­tán országgyűlési képviselőnek lelkes hangon tartott a nemzeti küzdelem sikerére mondott talpraesett felköszöntője. Luby Géza ezután a vármegyében folyta­tott nemzeti ellenállás vezéreit: Dr. Böször­ményi Emilt, Dr Kovács Dezsőt, Dr, N. Szabó Albertet és Dr. Vetzák Edét éltette, kiknek ne­vében Dr. Vetzák Ede mondott köszönetét s a nemzeti ügy sikerére ürítvén poharát. — Végül Károlyi István gróf Bartha Miklós emlékére, Dr. Böszörményi Emil a jelenlevő főurakra, Dr. Szunyogh Mihály országgyűlési képviselő pedig sikerült felköszöntőben Kossuth Ferenczre emelt poharat. Meg kell még emlitenünk, hogy a koalíció bankettjén több állami tisztviselő is megjelent, kiknek nevét azonban nem Írjuk ki, nehogy hivatalos üldözéseknek legyenek kitéve. A kitünően sikerült társas ebéd a késő éjjeli órákig tartott. A fáklyás menet. Este 6 órakor Gróf Károlyi István a kép­viselőkkel és a rendezőséggel a Magyar király szálloda erkélyére ment, hogy a fáklyásmene­tet végig nézze. A fáklyásmenetet a szatmár- vármegyei szövetkezeti ellenzék rendezte a Magyar király szálló előtti térségén. Mintegy 6000 ember tolongott a 200 fáklyás körül. A vármegyei szövetkezett ellenzék nevében Luby Géza orsz. képviselő lelkes szavakban éltette a nemes grófot és köszönetét mondott neki azért, hogy a nemzeti ügyünk élére állott. Gróf Károlyi István megköszönvén lelkes szavakkal az ovációt, igy folytatta: — Amilyen szégyenteljes napot éltünk át, midőn a szedett-vedett alispán a törvénytelen kormány kezéből elfogadva a főispánságot, ma­gát erőszakosan installáltatni akarta a főis- páni székbe, épp oly nagy örömöt érdemel an­nak a lelkesedésnek látása, amely az előtte hullámzó nép ezrein elömlik. 0 nem érdemli meg ez ünneplést, hanem azok, kik közvetet- lenül küzdenek a nemzet ügyéért. Lelki szemei előtt látja atyja és anyja képét és hálát ad, hogy azok nemes tulajdonait, szivük érzését és hazaszeretetét örökölte. (Hosszas éljenzés és taps.) Kitartásra buzdítja a polgárságot, hogy mindentől eltekintve a hazaszeretet jegyében folytatott eme küzdelem alatt csüggedetlenül álljanak a zászló alatt. (Zajos éljenzés és taps.) Most egy hatalmas, fenséges jelenet kö­vetkezett. Károlyi István gróf felhívta a népet, hogy esküdjenek meg, hogy soha a negyven- nyolcas zászlót el nem hagyják. A tömeg ka- laplevéve mondta az esküt. A nép ezután Dr. Lengyel Zoltán orsz. képviselőt kívánta hallani, a ki lelkes szavak­ban buzdította a megjelenteket a további küz­delemre. A beszédek után a Dalárda énekelte el a Szózatot, majd Gróf Károlyi István kérte a megjelenteket, hogy békésen oszoljanak szét, mire aztán lelkes kedvvel, minden rendzavarás nélkül oszlott szét a nép. A Magyar király szállodában az egybe- gyiilt közönség lelkes hangulatban együtt ma­radt reggelig. A hajnali órákban hazafelé tar­tóknak érdekes látványban volt részük, — hat fel tűzött szuronyu csendőr sétált a megyeház előtt és őrködött a megyefőnök álmai felett. Az uj megyefőnök »beiktatása« tehát még eb­ben sem különbözött a Schmerling korszak adminisztrátorainak »beiktatásától.« Két érdekes kGrtörténeii okmány. Nagymél- tós'gú dr. Lányi Bertalan ő császári (?. !.) felségének valóságos belső titkos tanácsosához, igazságügyminiszter úrhoz Budapesten... G csász. és kir. Felségéhez, I. Ferencz József úrhoz Bécsben — Kegyelmi kérvénye Baudisz Jenő ügyvéd, nyugdíjas vm. árv. h. elnök és felelős lapszerkesztő, nagykárolyi lakosnak, melyben a közjegyzői képesítéshez szükséges 4 évi gyakorlati időből hiányzó 1—2 havi gyakorlati időnek kegyelemből elengedése iránt esedezik. Császári és apostoli királyi Felség! A Fe­hérgyarmaton f. évi december 1.-én felállítandó kir. közjegyzői állásra beadtam pályázati kér­vényemet, a melyben, minthogy a megkivántató 4 évi ügyvédi gyakorlatból a kinevezés, illetve életbeléptelés idejekor 1 havi gyakorlati időm hiányozni fog, egyidejűleg bejelentettem azt, hogy ezen gyakorlati időnek kegyelem utján leendő elengedéséért kegyelmi kérvényt fogok beadni. Midőn tehát ezen felségfolyamodványo­mat bátor vagyok a trón zsámolyához juttatni, A) alatt igazolom azt, hogy 1902, évben a vá­lasztás esélyei folytán történt nyugdíjba me­netelem előtt, 1878. évi október hó 1-től 1902. év végéig a vármegyei árvaszéknél voltam al­kalmazva, mint jegyző, ülnök és h. elnök, a B) alatti bizonyitványnyal pedig igazolom azt, hogy 1883. év óta a vármegye hivatalos lapjá­nak voltam 20 éven át felelős szérkesztője és ezért a C) alatti jegyzőkönyvi kivonat szerint a vármegye közönségének elismerését is kiérde­meltem, szóval előzőleg úgy a hivatalos, mint a közművelődési téren is működtem hosszú ideig és igy a fennálló kormányrendszernek sok és hasznos■ szolgálatot tettem. A közügyek te­rén kifejtett ezen munkásságom kegyes elisme­réséül azon alázatos jobbágyi hódolatteljes ké­relemmel járulok Felséged trónja elé méltóztas- sék 4 évi ügyvédi gyakorlatomból hiányzó 1—2 havi gyakorlati időt kegyelemből elengedni és igy a fehérgyarmati kir. közjegyzőség elnyerésére a gyakorlati idő tekintetében képesítésemet ke­gyelemből kimondani. — A ki egyébiránt hó­dolatteljes kérésem megújítása mellett marad­tam Felségednek jobbágyi hódolattal Baudisz Jenő ügyvéd, a Szatmármegyei Közlöny felelős szerkesztője, nagy károlyi lakos. 350/1898, Szatmárvármegye alispánjától. — Alantirt Szatmár vármegye alispánja ezennel igazolom, hogy Baudisz Jenő úr, nagykárolyi lakos, várm. árvaszéki ülnök és h. árvaszéki

Next

/
Thumbnails
Contents