Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-04 / 1. szám
1. szám. SZATMÁR VÁRMEGYE. 5-ik oldal. A vármegye 60-as bizottsága, mely e hó 3-án ülést tart, meg fogja mutatni az utat, melyen haladnunk kell, mi csak arra kérjük a bizottsági tagtársainkat, legyenek ott november hatodikon a beiktató közgyűlésen Nagykárolyban, hogy azt a szégyent, mely vármegyénk alispánjának, megyeionökké történt kinevezése által ért, saját magunknak kell lemosnunk ! November hatodikén Kölcsey szelleme mérkőzik meg Havnau kisérteté- vel: rajtunk áll, melyik győzedelmeskedjék! Nagykároly, 1905. október 30-án. j Hazafias üdvözlettel: A vármegye szövetkezett ellenzékének ; vezérlöhizottságu. Az uj szatmári püspök. Október 17-én a szatmári egyházmegye uj püspököt nyert Mayer Béla dr. bosoni ez. püspök, kalocsai kanonok személyében. Meleg üdvözléssel köszöntjük az uj egyházfejedelmet magas méltóságában, a melyre pusztán egyéni kiválóságai révén emelkedett. Tartalmas lelke, papi jelleme, fáradhatatlan buzgósága egyházi és társadalmi téren, kiváló képzettsége, nagy szónoki tehetsége, egyszerű szerénysége már kétszer püspökjelöltté telte, mig végre most a legilletékesebb helyről jövő rábeszélésnek engedve egyházmegyénk főpásztora lett. Életrajzi adatai a következők: 1838 jul. 19-én született Zomborban. A theologiát mint pazmanita a bécsi egyetemen végezte. 1862 jul. 27-én pappá szenteltetvén, Kulán és Mili- | ticsen káplánkodott. 1866-ban érseki főszent- széki jegyző, 1870-ben érseki titkár s egyben tanítóképzői tanár lett. Mint a nagy Hay- nald titkára állandó érintkezésben volt a társadalmi és politikai előkelőségekkel úgy itthon, mint a kölföldön, a hol finom szellemű érsekét útjaiban kisérte. Innen széles és tájékozott ismerete a művészet világában, a melyet rengeteg olvasottsága csak tökéletesített. Finom dialektikája, szellemes modora, szónoki tehetsége ebben az iskolában csiszolódott és vált sokoldalúvá. Tanulmányainak első gyümölcseit a kathedrális szószéken s a kalocsai legényegyesületben ragyogtatta. Onnan indult útjára hóditó szelleme, hogy felolvasásaival, előadásaival és nyomtatott tanulmányaival széles körben ismertté tegye nevét. 1881-ben kanonok, főtanfelügyelő, 1883-ban apát, 1888-ben címzetes püspök, Haynald halála után először, Majorosy János káptalani vikárius után pedig másod ízben lett a kalocsai egyházmegye helynökévé. Rövid vonásokban ez szárazon uj főpásztorunk életrajza, a ki most foglalja el nemes elődeinek áldott emlékű püspöki székét. Sokoldalú tevékenységének ezzel még nem adtuk vázlatát. Az a rövid jellemzés, a melyet egyik egyházi lapunk igy fejez ki: Örvendhet a szatmári egyházmegye, mert okos, jellemes, erős, lelkes püspököt kap! Nem a szavak — bár gyönyörűen kezeli — de a tettek embere. Erős lélek, a melyet megtörni nem lehet. A katholikus elvekből nem enged egy jottányit sem, ugyr a falusi tanítóval, mint az excellentiás úrral szemben — tökéletes bepillantást nyújthat abba a nemes szívbe, a mely tudja, mit jelent a noblesse oblige. Nemcsak lelkének bőséges tartalmát szórta pazarul csillogó, káprázatos beszédeiben templomban, iskolában, Írásaiban, a katholikus nagygyűléseken, de vagyonának legnagyobb részét is a köznek áldozta. Különösen a szegény tanulók és a katholikus tanügy lehetnek hálásak bőkezűségéért. A tanítók segélyezésére 100 ezer koronát áldozott, ezreket költött templomok és iskolák segítségére s fölépitésére, házi szegényei áldva emlegetik nevét és a mikor a hazai kultúra segítséget kért, mindig maecenásai közt találta őt. Mint hosszú esztendőkön át kalocsai főtanfelügyelő különösen a katholikus tanügy felvirágoztatására fordította tevékenységét olyannyira, hogy egész országunkban mintaszerűvé tette a kalocsai egyházmegye iskolaügyét. — A nagy elődök méltó utódát még egyszer hódoló tisztelettel köszöntjük a szatmári egv’yázmegye püspöki székén, kivánva, hogy \ Átüli lelke sok tevékeny alkotással tegye nevét még emlékezetesebbé, még Udottabbá! Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük a programmunk- ban vázolt törekvéseink iránt érdeklődőket, hogy lapunkra minél nagyobb számban fizessenek elő s egyben szíveskedjenek ismerőseik körében előfizetőket gyűjteni. Előfizetési árak: Egész évre ...................8 K, fé l évre .......................4 K, neg yed évre...................2 K. Le lkészeknek, tanítóknak, jegyzőknek egész évi előfizetési összeg beküldése mellett 5 K. November és deezember hónapra 1 K. Uj előfizetőinknek azt a kedvezményt nyújtják, hogy november és december hónapban ingyen küldjük lapunkat, ha 1906-ra az egész esztendei előfizetési dijat egyszerre beküldik. Az előfizetéseket legcélszerűbb postautalványon a kiadóhivatal címére küldeni. */ A „Szatmár veír megye“ minden hét szombatján jelenik meg, úgy, hogy vasárnap még a legtávolabbi vidéki előfizetők is kézhez kapják lapunkat. HÍREK. / Halottak napja. Hervadt levelek hullongó biícsuzásá- ban, november ködös borújában a sírok városa élni kezd. A -sötét ködben-fénylő mécsek, a néma halál birodalmában- mozgó élet... Mi mozdítja meg e bús napon a lüktető, élő sziveket, hogy meginduljanak a félelmes halál országába? A tehetetlen legyőzöttek zokogó áldozata ez talán a Mors Imperator előtt? A koszorúba font virágokkal a meghódolt rabszolgák talán a nagy Legyőz- hetlennek fejét övezik körül és a kigyúlt mécsek lobogó tengere áldozati láng a Kérlelhetetlen oltárán ? Nyomorult, vergődő és rettegő lelkek! ha igy van, meneküljetek e titokzatos országból, a bús ciprusok s a szomorú füzek e néma birodalmából, a hol a Halál trónol behorpadt sirdombjai fölött! Féljétek kaszáját, rettegjetek suhintásától, a mely letarlózza a bimbót, derékban kettéropantja a tölgyet s ki- dönti a százados faóriást! Meneküljetek vissza a mosolygó életbe, hiszen ha egyszer bezárul mögöttetek a temető kapuja, örökre itt maradtok némán, megmeredve s magába fogad a nirvána, a megsemmisülés. — így volna? Ezekről az összerótt fejfákról valami tiltakozó irás kiáltozik: az örök világosságról beszélnek a fakeresztek s a temetési ének halk dallamából is ez csendül ki: Lux perpetua. • Emeljétek föl csüggedt, fáradt szemeteket ti, a kik „a halál árnyékában — in umbra mortis“ ültök, lássátok meg azt a büszke felírást: Feltámadunk! Ez az igazi győzelmi riadó! Onnan hangzik „az örök halmokról.“ Ebben a szent igazságban való hittel gyújtsátok meg mécseteket a sírokon s akkor nem rettegitek a halált, de reménylő vágygyal várjátok azt az örök életet, a melynek boldogságával jutalmaz titeket, szenvedő zokogókat, az Úr, hogy mindörökre egyesítsen azokkal, a kiknek sírjai fölött most könnyes szemmel imádkoztok. * Halottak napját a szokott kegyelettel ülte meg városunk közönsége. Délelőtt ünnepélyes reqviem volt a plébánia templomban a meghalt hívekért, a melyet Schiveighojjer János dr. házfőnök mondott. Mindenszentek napján délután pedig kigyúltak a szerető emlékezés mécsei a temető sirhantjain, a főgymn. ifjúsága is fölkereste testületileg tanárai sírját, mig a templomban 5 órakor szent beszéd volt, a melyet Varjas Endre mondott, és utána litánia a halottakért való könyörgésekket. — Adakozás Bartha Miklós síremlékére. A nagy lantos, a csodálatos szavú orátor, a magyar nemzeti ügy legizóbb lelkű harcosa — kidőlt a csatasorból. Az oratio funebrist együtt zokogtuk el koporsója fölött Apponyival, mert mindannyiunk leikébe véste magát ez a megejtő szavú nagy szív, ha mással nem, a »Hangulatok« bűbájosán zsongó melódiáival. Most a mikor először gyűlt fel frissen hantolt sírja fölött halottak napján a megemlékezés mécse, nekünk is el kell vinni kegyeletünk koszorúját erre a sírra. Kötelezve vagyunk erre. Kölcsey vármegyéjének legnagyobb fiát ő magasztalta fönhangzó hymnusával azon a szoborleleplezési ünnepségen, a melynek legelevenebb emléke a szobron kívül épen az ő szépséges beszéde. * Hálás magyar szivek már gyűjtik, rakosgatják a filléreket, hogy ne legyen jeltelen az a tetemei fölött domboruló sirhant. Az emlékkő egy darabját nekünk is oda kell vinni. Hiszszük, hogy jelen felhívásunk visszhangra talál, a mikor ez első számunkkal megindítjuk a gyűjtést Bartha Miklós síremlékére. Az első összeg e célra szerkesztőségünk tagjainak adománya: 20 korona. Növeljék nagyra e kis kezdetet Szatmár- megye hálásan emlékező magyarja! A hozzánk érkező adományokat nyilvános elszámolás után együttesen juttatjuk el a »Magyarország« szerkesztőségéhez. — Vármegyei közgyűlés. A f. hó 6-án d. e. 10 órakor tartandó rendkívüli vármegyei közgyűlés, a melynek tárgya Nagy Lászlónak, az ujonan kinevezett főispánnak beiktatása, rendkívül mozgalmasnak Ígérkezik. A Fejér- várv-kormány uj főispánjai mindenütt igyekeznek mesterkélt magyarázatokkal kibúvót keresni a közgyűlés színe előtt leteendő eskü kötelezettsége alól, félvén az általánosan megéledt nemzeti érzés haragjától. Egyedül a mi vármegyénk akarja beiktatni törvényesen egy törvénytelen kormány főispánját. Vájjon any- nyira megvértelenedett volna a régi nemzeti ellenállások idején mindig az első sorban harcoló nemes vármegye?!!! Vettük ez ügyben a következő felhívást: Tiszteli Bizottsági Tag Ur! Egy német zsoldban álló érdekszövetkezet, a magyar miniszteri cimet bitorolva, Nagy László alispánt a megye főispánjává nevezte ki. Nagy László,- mint alispán a megye aug. 3-iki határozata dacára is síkra szállott a nemzeti követelések ellen. Mit fog csinálni most, midőn főispán lett!? A legközelebbi napokban várhatjuk a fő- ispáni beiktató közgyűlés összehívását. Eddigi hazafias határozatainkat semmisítenénk meg, ba a beiktatáson tiltakozásunkat impozáns módon kifejezésre nem juttatnánk. Látnunk kell szemtől-szemben azokat, akik most a nemzeti követelések ellen foglalnak állást, tudnunk kell, kik azok. kik Fejérváry-Kris- tóílv Jakabok zsoldjában állanak. Az okt. 12-iki megyei gyűlésen, midőn az alispán fegyelmi ügyét tárgyalták, elszomorodva tapasztaltuk, hogy az ellenzéki bizottsági tagok nagy része távol volt, ezáltal az aug. 3-iki, szept. 7-iki győzelmeink gyümölcsét ragadta ki kezeinkből a megyei sárgafekete párt. Minden igaz hazafinak egyedüli gondja legyen most síkra széllani a zsarnokság első kísérlete ellen. Nem magyar, osztrák szolga az rosszabb a 48-iki muszkavezetőnél, a ki most félrevonul és nem teljesiti hazafias kötelességét. A szabadságharc után megyénkben letelepedett Haynauval is voltak egyének akik társadalmilag érintkeztek, ezekkel egyforma bűnt követ el, a ki most félre áll. Ma már csak két politikai párt van az országban, osztrák és magyar, biztosan reméljük tehát, hogy Szatmár megye bizottsági tagjainak óriási többsége a nemzettel tart, Most, hogy nem az alispán fegyelmi ügye van szóban, megszűnik a barátság és személyes tekintet s mindenki szabadon csatlakozha- tikazon párthoz, melyhez meggyőződése köti.
