Szatmárvármegye, 1905 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1905-11-25 / 4. szám
4. szám. SZ A T M ÁR VÁRMEGYE. 3-ik oldal. az absolutizmus felfújt hólyagját. Ám de tegyük fel, hogy az alispán utalványa dacára az állampénztár nem fizet: — tegyük fel továbbá, bár ez teljesen kizárt dolog, hogy akad olyan vármegye, a mely december 1-én nem gondoskodik tisztviselőinek fizetéséről. Mi történik ez esetben ? A tisztviselők beperelik a vármegyét, a vármegye szavatosként perbe idézteti a kincstárt s a kir. járásbíróság „Őfelsége a király nevében“ nyolc nap alatt, végrehajtás terhe mellett való fizetést rendel. Ámde a vármegye is bepereli az egész havi dotációért a kir. kincstárt, mely követelés szintén kétségtelenül megitéltetik a sem Kristóffytól, sem Lányitól nem függő bíróság által. Azután pert indítanak mindazon hitelezők, a kiknek javára egyes tisztviselők fizetései le vannak foglalva, — továbbá mindazon szállítók, kik a vármegye háztartása ban szükségelt anyagok, kiszerelési tárgyak órát követelik. Minden pernél szavatolni fog az alperes vármegyéért a kincstár s fizet a végén annyi perköltséget, hogy az ügyvédek megélhetési kérdése egy pár esztendőre lekerül a napirendről. A tisztviselők persze, mig a per lejár, nem kapnak fizetést, a minek egyik természetes következménye az, hogy lecsapják a tollat és az állami közigazgatás összes teendőit elvégezetlenül hagyják, a mi megint csak a kormánynak lesz baj, a másik következmény pedig lesz az, hogy ott és olyan kölcsönt vesznek, a hol és a milyet kapnak Ennek viszont felettébb fognak örvendeni az uzsorások, de aligha maguk a tisztviselők, a kik. képzelhetni, milyen lelkes buzgalommal fogják támogatni a téli választásokon üres gyomorral a Kristóffy Jakabjainak képviselőjelöltségét. Mindezekből látható, hogy azokban a vármegyékben, a hol a törvényhatóság vagy az alkotmányvédő bizottság nem gondoskodik a tisztviselőkről, sújtva lesznek ideiglenesen az utóbbiak, véglegesen az államhatalom, de a büntetés tulajdon- képeni alanya, a törvényhatóság, vagy a bizottsági tagok még csak érintve sem lesznek. Már most, hogy Kristóffy—Nagy László miért bántják azokat a tisztviselőket, a kik, — különös liszlelel a kivételeknek — ordító példányképei a leg- nyomoruságosabb szervilizmusnak — ezt talán még ők maguk sem tudják. A dolog erkölcsi részéről tán jobb, ha nem is esik szó. Micsoda elvetemedettség kell ahoz, betevő falatjától megfosztani akarni például azt a szinérváraljai járási Írnokot, a ki talán soha életében nem is volt a közgyűlési teremben! Kitenni az éhhalálnak, a megfagyásnak azt a szegény tisztviselőt s ez utón megingatni hazafias meggyőződésükben a bizottsági tagokat! Valóban jobb nem beszélni ez undorító dolgokról — de különben is kitárgyal betörőkkel becsületbirósági kérdéseket!? Ám mindez, a miket most elmondottunk, csak feltevés. Lehetetlen, hogy a tizenkét vármegye közt egyetlen egy is akadjon, a mely tisztviselőiről ne gondoskodnék. Szatmárvármegye a gyors akciót megindította, melynek eredményeként már ma, nyolc nappal a kritikus nap előtt abban a helyzetben vagyunk, hogy összes tisztviselőink december elsei minden járandóságát egy fillér hiány nélkül kielégíthetjük. Húsz—huszonötezer korona kell egy- egy hónapra a tisztviselők fizetésére. Lehet-e még gondolatban is feltételezni, hogy ez összeget könnyen, megerőltetés nélkül, a be nem fizetett, félre rakott adótartozásokból össze ne hozhatná a vármegye? Szabad-e még csak álmodni is arról, hogy ez akcióban minden tisztességes magyar ember ne akarjon a legelső sorban állani? Csak arról van szó, hogy minden adófizető előlegezze évi egyenes állami adójának egyelőre nem több mint 30°/0-át. A vármegye adózóinak egész évi egyenes állami adója mintegy két millió korona. De ne számítsuk a 30°/0-ot csak az egész adó V4 része után — igy is 150,000 koronánk lesz az önkéntes adományokon kívül, mely összeggel egy félévnél tovább kibírjuk. Nagyon szomorú volna, de a lehetetlenséggel határos is, hogy a banda garázdálkodása még egy fél évig tartson. És ha deczember elsején a magunk erejéből kitudjuk elégíteni tisztviselőinket, útját tudjuk állani, hogy a magyar király kormánya éhen veszítse őket — hatalmas lépést tettünk a nemzeti küzdelemben. Bizalommal reméljük, hogy tisztviselőink méltányolni fogják a vármegye közönségének immár nemcsak szavakban, de tettekben is megnyilatkozó áldozatkészségét, kezet fognak velünk s együtt mondhatjuk a félbemaradt absolutizmus csörgő sapkás bohócainak: — Nagy—Kristóf urak, ez ismét bárgyú módon volt cselekedve! A november hatodikai közgyűlés jegyzőkönyve hiteles-e? A november hatodikai megyefőnöki beiktatásról felvett Nagy Sándor-féle közokirat azt tartalmazza, hogy a közgyűlési tárgysorozat befejeztével elnöklő főispán Schön- pílug Richárdot, Berchthold Arthurt, Lubv Gézát és Papp Sándort hitelesítőknek felkérte. Miután pedig a felkért hitelesítők közül három a jegyzőkönyvet aláírta, a jó urak meg vannak nyugodva a felől, hogy minden rendben van, nincs az a koalíciós kormány, a mely kifogásolhatná a megyefőnök esküjének szabályszerű voltát, a mely kifogásból tudvalevőleg kellemetlen következmények származhatnának. Azonban egy kis tévedés van a dologban. Az 1886. évi XXL t. c. 55. §-a ugyanis szószerint ezeket rendeli: »A közgyűlésről vezetett jegyzőkönyvek legkésőbb három nap alatt vagy az erre kitűzött hitelesítő közgyűlésben, vagy az e célra a közgyűlés által megbízott küldöttség által hitelesíttetnek«. Miből következik, hogy a hitelesítésre megbízást csak a közgyűlés adhat; ha nem a közgyűlés által választott, hanem az elnök által felkért küldöttség eszközli a hitelesítést, az elnök túllépi hatáskörét és épen olyan jogosulatlanul jár el, mint a hitelesítő küldöttségi tagok, kik a hitelesítésre szóló meghivást egyedül a közgyűléstől nyerhetnek és fogadhatnak el. Miután pedig jogtalanságból jog csak a Kristóffy korszak alatt és tartamára származik, evidens, hogy a jelenlegi kormány (remélhetőleg mielőbbi) elmúltával a november 6-ikai jegyzőkönyv hitelessége is épen úgy elmúlik, mint a nemzetközi szocializmus, szeszkontingens, lobbparti borravaló és egyéb földi javak, így járnak azok, a kik 16 évi alispánság, illetve 25 évi aljegvzőség alatt nem jutottak el a mindössze 96 szakaszból álló törvény 55. §-áig. A hatvanas bizottság ülése. A vármegye törvényhatósági bizottsága által a nemzeti ellenállás tárgyában kiküldött 60-as bizottság e hó 22-én délután fél 4 órakor ülést tartott a vármegyeháza földszinti tanácskozó termében. Napirenden volt a belügyi ügyvivőnek a vármegye dotációját ez évi december 1-től kezdődőleg beszüntető rendelete. Az ülést Papp Béla ügyvezető alelnök vezette. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után felolvasták a már ismert rendeletet, mely körül nagy és élénk vita indult meg. Hozzászólónak a tárgyhoz, Domahidy István, Ko- váts Miklós, Reök Gyula, Böszörményi Emil, Schönpflug Richárd, Tóth Mór, Cholnoky Imre, Sternberg Sándor, Kölcsey Antal, Szabó Albert, Böszörményi Zsigmond, Adler Adolf, gróf Károlyi István és Kovács Dezső bizottsági tagok. Az összes felszólalók egyett értettek a rendelet törvénytelenségének kérdésében, valamint egyhangú volt a bizottság állásfoglalása az iránt is, hogy a vármegye közönségének hazafias kötelességét képezi a tisztviselőkről való sürgős gondoskodás. Beható eszmecsere után a bizottság abban állapodott meg, hogy gróf Károlyi István nevére folyószámla nvittatik a nagykárolyi önsegélyző népbanknál s a vármegye adófizetői felhivatnak, hogy e folyószámlára ez évi egyenes állami adójuk 30%*ának megfelelő összeget fizessenek be. Az utalványozást gróf Károlyi István, akadályoztatása esetén Papp Béla teljesiti; a részletes kivitel egy bizottságra bizatott, mely gróf Károlyi István elnöksége és Papp Béla másodelnöksége alatt áll Adler Adolf, Böszörményi Emil, Csipkés András, Kovács Dezső, Szabó Albert bizottsági tagokból s a közreműködésre felkért Ilosvay Aladár főjegyző, Schönpflug Richárd főügyészt Kerekes Zsigmond és Mangu Béla aljegyzőkből. Ez az albizottság minden délután 5 órakor ülést tart a vármegyeháza földszinti tanácstermében. Az ülés tartama alatt gróf Károlyi István részéről 10.000, Szunyogh Mihály országgyűlési képviselő részéről 2.000, Kováts Miklós részéről 1.000 korona adomány lett bejelentve. Ülés után érkezett Jasztrabszky Kálmán távirata, melylyel 8.000 koronát ajánl fel. így a december 1-én szükséges minteyy 24000 korona eyy-két ezer korona híján fedezve van. Kimondotta a bizottság azt is, hogy a fizetésben minden tisztviselőt és alkalmazottat részesíteni kíván, elvárván tőlük hazafias kötelességük szoros teljesítését. Végül az alispáni helyettes fel lett kérve, hogy a főügyészszel egyetértőleg törvény utján lépjenek fel a kincstár ellen az esetre, ha a dotáció december 1-én nem folvó- sittatnék. A gyűlésen megnyilatkozott hangulatból ítélve a kormány ez újabb gaz erőszakossága, melyről érdemleges véleményünket lapunk vezércikkében mondjuk el, épenugy meg fog törni a vármegye közönségének anyagi áldozatokra is kész hazafiságán, mint a hogy kárba- vesztek Kristóffvék előbbi törvény és nemzet- ellenes merényletei is. A dotáció és a megyefőnök. December elsejével a kormány beszünteti a vármegye dotációját. Jól értsük meg: nemcsak a tisztviselői fizetések, hanem a dologi kiadások fedezete is elmarad. Nem lesz tehát a vármegye- házán sem fűtés, sen) világítás, mert a vármegye közönsége csakis a tisztviselők fizetéséről gondoskodik. A megyefőnöknek tudvalevőleg a vármegye számlájára szolgáltatik ki világítási célokra olyan mennyiségű villamosáram, hogy azt már nem is kilo-wattokkal, hanem legalább is métermázsa-wattokkal kell számítani. Kíváncsian fogjuk megtudakolni december 1-én a város villamos telepén, hogy a megyefőnök átiratta-e saját b. nevére a világítási számlát vagy pedig önköltségen beszerzett petroleum lámpák fénye mellett fogja-e folytatni az éjjeli órákban mélyreható közigazgatási tanulmányait'? Ha egyiket sem teszi, azt a furcsa következtetést kell levonnunk, hogy a vármegye költségén bebutorozott, megyefőnöki állapotában jogtalanul használt alispáni termeket a gróf Károlyi István nevén vezetett népbanki folyószámla terhére kívánja villágittatni. A kormány legújabb törvénysértése. Közvetlenül lapunk zártakor vesszük feltétlenül megbízható forrásból azt a hirt, hogy a közigazgatási hatóságok által kézbesíteni megtagadott katonai behívók nemcsak a pénzügyi hatóságoknak, de legújabban a kir. bíróságoknak is megküldettek az illetékes katonai parancsnokság által, kifüggesztés céljából, — az igazságügyi ügyvivő pedig rendeletileg (!) utasította a bíróságok vezetőit a katonai parancsnokság megkeresésének teljesítésére. Lányi Bertalan tehát az összes tisztviselők egyedül és valóban független csoportjának, a kir. bíróknak közreműködését is igénybe kívánja venni törvényellenes erőszakosságaihoz. Maga a rendelet semmi különösebb politikai jelentőséggel nem bir — egy lépéssel több, vagy kevesebb a hazaáruló hóbort utján igazán nem számit. Lényegesebb, hogy a bíróságok vezetői bírjanak elég erkölcsi bátorsággal foganatosítás nélkül hagyni a rendeletet. Á varmegyebeli kir. bíróságok jogtudását, törvénytiszteletét és hazafiasságát ismerve, úgy hisszük előlegezhetjük azt a hirt, hogy Szatmárvármegye területén nem akad bíróság, melynek törvénybeiktatott függetlenségét adminisztratív utón sikerülne meg- dönteni. A fejleményeket különös figyelemmel fogjuk kisérni.
