Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-08-18 / 66. szám

2-ik oldal.

SZATMAR-NÉMETI

Kellő nevelés mellett hajlanának arra, hogy soha a korcsma tájéka felé se nézzenek és az ilyen osztályt meg kell becsülni, módot kell nyújtani arra, hogy gyarapitsa tudását a földmivelés körében.

Szivesen elismerjük, hogy elsőrangú tény, hogy az ismeretgyarapitást mindenfelé az országban és minden mezőgazdasággal foglalkozó számára megnyitották.

Csakhogy ez még nem minden. Hasz nálhat ez igenis a mezőgazdaságnak magának, haáználhat egyes jól berendezett gazdaságnak, de nem azoknak, kinek szükségük van arra, hogy elméleti tudásukat megelőzze az a sok gazdasági kellék, melyeknek segélyével meg lehetne valósítani azokat az ujjitásokat, melyek a modern gazdaság által előiratnak.

Törekedjék az Egyesület arra is, hogy anyagilag segedelmükre legyen azoknak, kik csak terhes kölcsönök árán tudnának nyerni valamit az előadások tanulságaiból. Ezáltal azután valóban emberbaráti szolgálatot tesz a gazdasági osztálynak egyrészt, másrészt nagy szolgálatot tesz az országnak.

Ilyen a világ.

Be sem várja a halált. Eltemeti a beteget nagy, nehéz sebével. Meg sem próbálja menteni az éleinek, de vad vijjogással tépi az elevent, így tesz a világ a maga betegeivel, a társadalom sebesültjeivel, akiknél a becsületnek kelt veszett hire. Ha a királyoknak elvesznek egy czimet nevük alól: szabad embert ölnöd, akiket sohasem láttál, jobbakat náladuál.

Még a gyermekeit is kiirthatod 1 Sőt érmet kapsz, ha véresebb a kezed mint másnak 1

Nem igy van azonban, ha emberi ösztönöd akarja büntetni azt, aki lassú mérleggel, pokoli kínokkal ártásodva volt. Irtóznak tőled, még ha felmentenek is a külsőkből ítélő hivatalosak : mert nem ismerik a lelked, nem élik át, ami,t te átéltél. Irtóznak tőled, mint aki többet s azt merted, amit sem mi magunknak, sem a társadalom tagjainak meg nem enged 1

A kettő közül az első a fontosabb és mégis

az menthet leginkább! Kérdem : ki az közületek, aki nem akart, már embert ölni ?! Nem csak nem akart, de nem szeretett volna?! Nem késsel, nem kézzel; csak egy szóval, csak egy gondolattal. Meg volt már az első lökés, a tett csirája, de hiányzott a kivitelhez az ok, a kiváltó erő, amely nem a ti erényeteken múlt. Gondoljuk csak : hányszor suhan át a vérbeborult agyon egy percznyi vágy bűne, mely halálát óhajtja annak, aki csak semmiséggel megbántotta nem a becsületünket, csak a hiúságunkat . . .!

Ez nem gyilkosság ? Hiszen már belől a lélek, a gondolat elvégezte, már ki is volt szemelve a pont, az áldozaton, hová lesújtson az indulat és csak a . . . gyávaság, a félelem tartotta vissza a kart, amely már indult. Nem erkölcsöd, nem az, aminek hiányát egy másik, a magadénál szerencsétlenebb, de lényegáhen ugyanazon esetnél elítéled, — mondom nem ez, hanem a következményektől való félelem. Az ilyen lelkiismeret Ítélhet előre, mikor még tisztába sincs a szereplőkkel, az okokkal, mikor még csak a vér látása adja szánkba az eiitélő szót? Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy . . . nem! Sötét, mély az a világ még annak is, aki kutatással, tudás fényénél akar járni benne. És mondhatom, hogy jobban fél az ítélni, aki arra hivatva van és aki tűd bírálni, mert az látja a hivatottak tömegében a saját gyöngeségét is.

Hát még, ha azt látjuk, hogy annak becsületére frecsent a bűn súlya, kinél annak fehérnek kell lenni; fehérebbnek, mint másoknál, mert annak világítani is kell, sőt hirdetni is, és ítélni azok felett, akik hasonlót müveinek 1

Hogy vágjuk mindjárt fejéhez az 5-ik parancsolatot I Habzó, gúnyos szájjal, hogy kiáltjuk feléje: Szabad ezt neked?! Neked, kinek Ítélned kellene ? 1

Ilyen a világ I Hát másoak szabad ? Nem ember az is, mikor a fenti emberi vonások kitörlik emlékezetéből a vonalat, mely az indulatok határát jelöli ? Ott még a más esetnél is hamis és tudatlan Ítéletet is hamisabbá és vakabbá kell tenni?

Mikor a tudás és itélet még hallgat, beszélhet már a felületesség és a kárörvendés. Nem bizony 1 És mégis beszél. Ilyen a világ.

Vinoze Lajos.

.»•

hetivására, meg se csókolta. Pedig ezt még soha el nem mulasztotta. Komor volt, mint a bika, melyet ingerelnek. Csak akkor derült ki az ábrázata, mikor újra ott álott előtte az a szép, városi leány. Majd szétfeszítette lángoló vére az ereit, mikor leolvasta barázdás tenyerébe a sok összevásárolt zöldség árát Tudja Isten mi lelte egyszerre, úgy érezte magát, mint az édesanyja temetése napján, mikor a halotti toron sok pálinkát hatott bele az apja. Egyet fordult vele a világ, fejét lefelé húzta a mámor, azt se tudta, hogy mit csinál, csak azt érezte, hogy nagyon, nagyon puha az a fehér kezecske, melyet szenvedélyesen odaszoritott remegő, ajkaihoz. Kezet c-ökolt.

Hogy megijedt az a szépséges kisasszony, hogy elsápadt egyszerre I Most az egyszer vissza se nézett. De azért a másik hetivásáron megint csak odajött hozzá bevásárolni. Az első találkozáskor az egyik se merte szemeü felvetni, hanem később annál beszédesebb lelt a leányka és nem is haragudott már, hojzy Iván annyiszor kezet csókol neki.

Egyszer azonban úgy ősz felé nagy dolog történt. Az öregek alighanem észrevették valamit, de lehel, hogy csak a fiú búskomorságától ijedtek meg, elég az hozzá, hogy kitűzték a Iakadalorn napját. Az egybekelés előtti hetivásárra bevitték hát Borsicát is a városba, hogy megvegyenek neki minden szükségeset. Az ismeretlen febérképü kisasszony még ott találta a hagymarakások között. Éppen akkor indult el az öregekkel a pánt- likas-boltba. Iván olyan sápadt lett, mint az a rakás karfiol melyet zavarában szétrugott.

— Kije magának az a lány ? kérdezte tőle a kisasszony.

Iván valamit hebegett, hogy a húga, de nem hitték el neki. Ugy-e a felesége ? Nem, bizony Isten nem I tiltakozott háromszor is a rác legény.

— De holnap már az lesz, szólalt meg e pillanatban a háta mögött Borsica apja. Mintha ágyúgolyó süvített volna el a gyermek fülénél. Azt bitte, hogy árulója is odajár a pántlikásba pedig ott hevert a ponyvával borított zöldséghalom mellett. Tigrisdüh szállta meg a lelkét. Szerette volna szétmarcangolni a vén emberi, isszo- nyu vad dühben forogtak a szemei, de mindezt nem látta a szép városi leány, mert úgy eltűnt onnan, mint a para. Még zöldséget sem vett az nap. Üres kosárral ment be azon a rácsos kapun, melyről Iván le nem tudta venni a szemeit. Hiába szólították, hiába kérlelték az apja és mátkája, nem halott és nem látott ő semmit, csak azt a kaput nézte ő merően, zavaros szemekkel. Még akkor is ott feküdt a gyékényen, mikor már mindent felraklak a talyigara. Biztatták, nógatták, az öreg Mirkó sorba lekivánta az égről azokat a szenteket, akikhez az imént oly buzgón imád, kozott. El is múlt már az ideje, hogy hazafelé induljanak. Vegre is Borsica apjának kellett igazat adni, hogy hagyják a bolondot, majd hazatalál, ha megjön az essze. De bizony várhatták.

Csak harmadnapra érkezett haza, de még Borsica is megijedt tőle, pedig ő várta a legjobban. Tele volt iszappal; úgy hozták haza a halászok, ahogy kihúzták a Dunából. Az öregek akárhogy törték a fejüket, sehogyse tudták kitalálni, hogy mi baja lehetett neki? Olyan bolond csak nem volt, hogy azért a fehérképü leányért ilyent cselekedjék ? Ezt még a szép városi kisasz- szouy se hüte volna akkor, mikor harmad napja ott könyörgött neki, hogy menjen vele messzire az ő dalos hazájába, mert akkor talán hallgatott is volna szavára.

B, L.

.mB^íolvá .IVX

Szatmár, 1912. augusztus 18.

MIRE

A való.

Hiába áltatjuk önmagunkat,

Hiába festünk tündér-képeket,

Ha a földön már nincs mit keresni,

Ámítani csalni, magunk nem lehet.

Hiába mondjuk, hogy szép az élet,

Ha benne a halált ösmerjük meg,

Hiába, ha egy mély titkos bánat Végig kisér egg hosszú életet.

Csak egy álmom volt, egg boldogságom,

S ez is eltűnt, kerülget az álom;

S itt, a lemondás bus világában A megváltást mindhiába várom.

Halott világ.

Hideg, emlékeden táj, ahol bolyongok Üres semmiség minden köröttem,

Hiába nézek, váiok, — nem találom már, Akiknek örültem, akiket szerettem.

Nincs csak egy emlék, egy parányi rög, Mely a múltból reám talál:

Megfagyva az élet köröttem És szemembe kacag fekete halál.

Balta Gyula

— Istentisztelet A szatmári református templomban ma délelőtt 10 órakor Veress Jenő budapesti vallástanár, Iheol. m. tanár, délután 3 órakor Boros Jenő segédlelkész prédikál.

— Kinevezés. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Steidl József kecskeméti állami főreáliskolai tanárt a szatmárnémetii kir. kath. főgimnáziumhoz helyezte át.

— Jóváhagyás. A m. kir. főldmDelésügyi miniszter Mikola Szatmárvármegyei községnek a szabad kikötő és rakodóhely kijelölése és használata tárgyában alkotott szabályrendeletét 1912. évi 68.557 szám alatt jóváhagyta.

—■ A Szatmári Munkás Testedző Egyesület

foolbull csapata, mely e hó folyamán alakul meg felhívja mindazokat, kik tagjai óhajtanak lenni hogy folyó hó 22-ig jelentkezzenek Szűcs Lajosnál és Scheimann Farkasnál az „Uj Szatmár“ nyomdában.

— Országos állatvásárok vármegyénkben;

Augusztus 23-án Erdőszádán 26-án Nagybanyán , szeptember 3-án Szamoskrassón; 9-én Avasfelső- faluban; ll-én Jánkon ; 16-án Nagykárolyban és Sárközön; 17-ón Szatmáron és Krasznabélteken ; 19 én Királydarócon ; 20-án Csengerben.

— Gavallér kis leány. Gavallér Beria tiszait óródi lakos Papp Lajos ugyanottani lakos nevére egy 150 koronás váltót hamisított, melyet egy f. hérgyarmati pénzintézet leszámítolt és a pénzt gavallérosan elköltötte. A lejárat napján jöttek rá a kis leány turpiságára és feljelenté t tettek ellene.

— Veszedelmes útonálló. Mózesfalu községben tegnap este hazafelé ballagott Orosz Vaszil mózesfalusi lakós, amikor eléje került Mois Gri- gor ottani Iákos és a nála volt karóval súlyosan megsebesítette. Oroszt haldokolva szállították a kórházba. Mois ellen pedig a csendőrség vizsgálatod indított.

— Ismeretlen gyilkosok A helybeli közkórházba csütörtökön beszállították Darabán György szatmári lakost akit ismeretlen tettesek az utcán megtámadták és összeszurkálták. Darabán péntek reggelre belehalt a sérülésbe. Az ügyészség fel- boncoltatta hulláját a csendőrség pedig szigorú vizsgálatot indított.

— Szivszélhíidés. Izsák Mózes ombodi lakos korcsmároshoz szerdán betért D. Pál Ferenc 61 éves ombodi lakos és leült borozgatni. Egyszerre csak lezuhant székéről és vergődni kezdett. A jelenlévők hozzáfatottak, de már csak a beállott halált consta'úlhatták. Az orvosi vélemény szerint szivszélhüdés okozta halálát.

— Harcászati lövészet A helyőrség parancsnoksága értesítette a rendőrséget, högy e hó 22 és 27. napjain Madarász és Szatmárzsadány közötti terepen harcászati lőgyakorlatokat tartanak éles töltényekkel. A jelzett napokon tehát reggel hat órától déli egy óráig a terepen tartózkodni tilos.