Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-07-31 / 61. szám

3 ik oldal SZATMAR. NÉMETI 1912. Szatmár, julius 31. ORSZÁG-VILÁG. Égő kastély. A rákosszentmihályi határban levő Zzivora-kastély kigyulladt. A tüzőrség több órai oltás után tudta csak eloltani az égést. Ferencz József rend. A király dr. Ivancan uajos zágrábi kánonok, főesperes és címzetes apátnak, a Ferencz József-rend középkeresztjét adományozta. Dunába fordult kocsi. Budapesten Mózes Mihály, az Újlaki téglagyár kocsisa a Gellért- rakparton hajtotta kocsiját. A lovak hirtelen meg­vadultak és nekimentek a Dunának. A kocsist és a lovakat kimentették. Vonatösszeütközés. Brüsszelből jelentik : A brüggei pályaudvaron egy Brüsszelből Blanken- berghé-be haladó vonat üres kocsikkal összeüt­között. Tizenkét ember súlyosan megsebesült, több vasúti kocsi egészen összetört. Baleset a jéggyárban. Vasárnap Budapesten a Soroksári-ut 130. szám alatt levő mészárosok iéggyárában a gépből forró olaj fröcscsnet ki és Motri Mihály fütö és Kovacsek Gyula gépápoló súlyos égési sebeket szenvedtek. Az István-kór- házba vitték őket. Talált gyermek. Vasárnap délután a fővá­rosban az Üllői-uton egy három és fél éves fiú­gyermeket találtak. A nyakában egy vászonra ragasztott papircédula lógott, a melyen a követ­kező név volt: Szilágyi Gáborné. A gyermeket, miután nem jelentkezett érte senki, az állami meuhelyen helyezték el. A margittai mandátum. Márkus László, a margittai kerület képviselője vasárnap meghalt. A kerület ellenzéki polgárai már mozgolódnak és Szatmári Mórt léptetik föl, a ki több cikluson át képviselte a kerületet. — Munkapárti prog­rammal hir szerint lovag Wertheimstein Henrik, Rothschild sógora lép fel. A szerelmes segódjegyzö. Skultéli Kálmán negyvenöt éves cinkotai segédjegyző a Város­ligetben az Iparcsarnok mögött karbolt és szub- limátot összekevert és azt megitta. Súlyos belső sérülésekkel a Rókus-kórházba vitték. Skultéti itt elmondotta, kogy szerelmes voltasödi segéd- jegyző leányába, jegyben is jártak már, de szom­baton összevesztek valami felett és ez annyira elkeserítette, hogy bánatában megakart halni. Milliós vasúti építkezés. Nyíregyházáról je­lentik : Az államvasutak nyíregyházi osztály­mérnöksége közölte a várossal, hogy az állo­másépület kibővítésére, uj fütőházra, vasúti hi­dakra és egyéb építkezésekre, a nyíregyházi pályaudvarra négy és fél millió koronát irányoz­tak elő. A milliós építkezéseket, a melyeket a forgalom példátlanul nagy növekedése tett szük­ségessé, már az őszön megkezdik. A város az építkezésekhez szükséges területeket ingyen en­gedi át az államvasutnak. Lopás a vonaton. Szabadkáról jelentik: Pálics Antal kossuthfalvai községi jegyző vasár­nap délelőtt 10 óra 11 perckor Szabadkán fel­szállt a Budapestre induló gyorsvonatra. Sza­badka és Kelebia állomás közt észrevette, hogy tárcája 970 koronával hiányzik kabátjának belső zsebéből. Szabadkán a rendőrségen jelentést tett. Elmondta, hogy pénztárcájának ellopásával egy 30 év körüli, elegánsan öltözött fiatalembert gya­núsít, ki vele a szabadkai pályaudvaron felszál­láskor a kocsi lépcsőjén összeütközött. KRÓNIKA. Keresztes bácsi keserűségei. Nagyon el van szontyorodva szegény, jó, öreg Keresztes bácsi a jubiláris kiállítás óta. Ne tessenek gokdolni, hogy a Keresztes bácsi sziv- béli szomorúsága csak amolyan közönséges bu- bánat. Nem biz a’, mert a jubiláris kiállítás ren­dezésének már ide s tova egy éve lesz. Egy év pedig hosszú idő s Keresztes bácsinak az akkor elöidéződött keserűsége még mindig szorongatja a sz've tájékát. ügy történt a dolog kezdete, hogy a múlt évben városunkban rendezett gazdasági és ipari kiéllitásró! a jó, öreg Keresztes bácsi is még idejekorán tudomást szerzett. Nosza 1 volt is aztán készülődés. Egyre-másra gyártotta a tüvis­kes sipkákat, meg a szebbnél szebb kalapokat, mert — amint minden emberfiának illendő i tudni — Keresztes bácsi még a régi céh — reudszerbeli becsületes kalaposmester. Ennélfogva ő a kiállításon főként a tüviskes sipkákkal akarta produkálni az ipar fejlődését. De mivel a kiállítás nemcsak ipari, hanem gazdasági kiállítás is volt; ennek okáért szerzett Keresztes bácsi három gyönyörű orfington kokast egy amaci kofától három forint hatvan krajcár­ért. Gyönyörű, szép, példányok voltak. Nem épen a i agy termetük volt a bámulalra méltó, hanem az, hogy mindegyik a fejétől a farkáig egy szinü volt. Ezt annál is inkább merem állítani, mert az csak ráfogás, hogy Keresztes bác*i huzgálta volna ki belőlük az idtgen szinü tollakat. f Hát mondom, a kokasok remek példánvok | voltak, hanem a’ volt a nagy kár, hogy a kiálli- | tás napja előtt egy héttel el kezdtek vetkezni, kopaszkodni és épen a kiállítás napjára meg- döglöttek. Véghetetlenül el volt keseredve Keresztes bácsi, meg szégyelte is a dolgot, mert a kiállítás Igazgatóságánál bejelentette, hogy a kokasokat ki fogja állítani és mivel a kiállítási ketrec is el volt készítve; mit tehetett egyebet: szerzett há­rom rossz tyúkot és azokat tette a ketrecbe a kokasok helyére, de azzal meg nem engedték be a kiáilitásra. így azután csak a tüviskes sipkák, meg a nemzeti szinü lobogós kalapok kerültek a kiál­lításra, De abba’ se’ vöt semmi haszon, mert csak egy bronz érmet nyert velők, azonfelül meg a porcsalmai biró elkért egy tüviskes sip- jját mutatvány számnak, de még a mai napig sem hozta vissza, sem megrendelést nem tett a község számára, pedig azt ígérte. Odaveszett a drága sipka. Tegnap panaszolta el Keresztes bácsi, hogy 200 koronán felüli kára van a kiállításból, mert a drága orfington kokasok elpusztuljak, úgyszin­tén az azok helyébe vett keshedt, rósz tyúkok is, a ketrecet drága pénzen csináltatta asztalos mes terrel, a tüviskes sipkákbul kettőt elloptak; tehát ezen Indokoknál fogva folyamodni akar most a kiállítás igazgatóságához, hogy legalább 200 ko­ronát fordítsanak vissza neki; ennek fejében in­kább odaajándékozza a ketrecet, hogy tartsák meg emlékbe, ó úgy se vesszi semmi hasznát. És kért, hogy ezt a szándékát szellőztessem meg az újságba, mert hallotta, hogy a napokban itthon lesz Tólországból az a becsületes tanár ur, aki tavaly iá felhívta a lapokban a közönség figyelmét az orfiogton kakasokra, meg a tüviskes sipkákra ; — majd elintézi aztán az ügyet vég­legesen, Es ha sikerül a dolog; akkor nékem is, meg a tótoriZági tanár urnák is ad egy egy aján- j dék tüviskes sipkát. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. V. L. Levelét szívesen közöljük, mert annak min­den egyes szavából lelke húrjának tiszta csengésű hangja zeng vissza. A szép mindenkinek tetszik. Aki megérti, gyönyörködik benne, a nehezebb felfogású közönségnek pedig kielégíti a kíváncsiságát, mert levelet olvashat. Tehát levele közérdekű „is“. Z. E. Verse igy kezdődik: „Szomorúan bőg a marha, Ha viszik a vágóhidra, Szomorú az én szivem is, Mint a rózsám göndörhaja“. Már a múlt számunkban megüzentük rá, hogyha még egy ilyent beküld, feljelentjük a rendőrségen jóizlés sértés vétsége miatt. De ha tovább zaklat vele bennünket, úgy hülyeségek terjesztése cimén is vádat emelünk ki- gyelmed ellen. Felelős szerkesztő: Balia Gyula. Ahány ember él a megyében, bizonyos al­kalmakkor szüksége van valamilyen nyomtatványra. Ha tehát Ízlésesen és hibátlanul kiállított nyomtatványt kíván, forduljon bizalommal BOROS ADOLF szatmári nyomdájához, ahol szak­ember felügyelete alatt előállított, megbízható és elkiismeretesen elkészített munkát kap. Kezdve a névjegyeken, számlákon, levélpapírokon, eljegyzési és esküvői értesítéseken egész a könyvekig, közésgi és közigazgatasi nyomtatványokig s minden a nyomdaipar körébe vágó összes munkákat gyorsan és jutányosán készít. A nyomdaipar szállítása terén aiiüyi kellemetlenségnek van a megrendelő ki­téve, hogy a munka kiadásánál eiővigyá- zónak kell lenni, mert a piszkos és hiba­nyomtatvány révén káros következteté­seket vonnak le anank szétküldéséről is. Az egész megyében általában az a nézet, hogyha hibátlan, ízléses és tetszetős kiállítású nyomtatványt akarunk, ak­kor bizalommal forduljunk BOROS ADOLF szatmári könyvnyomdájához és papirkereskedéséhez Szatmár, llám Já nos-utca 10. sz. (a Színházzal szemben.)

Next

/
Thumbnails
Contents