Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-20 / 23. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. Márczius 20. Szerda. ts'X 23. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP E L Ő F I Z ET ÉSI ÁR: Bgésr. évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre ? kor Egyes szérn ára !0 fillér Megjelan hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. " • --'TT- ■""TTi'ia’iiir”~i r SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 - Veleien^esám 8®. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete A földi igazságszolgáltatás legnagyobb büntetésével, hazai törvényeink értelmében kötél általi halállal lakolt ifj. Regula Ede azért a véres tettéért, amelyet a múlt év augusztus hó 6-án, Edelényben elkövetett. A megsértett jogrend, mondják a halálbüntetés hívei, ezzel helyre van állítva. De vájjon tényleg igy van-e? S ha igy is van, helyes-e gyilkoló álláspontra helyezkedni akkor, amikor egy gyilkos felett kell Ítélkezni ? A gyilkost, tettéért halállal büntetni, tehát a gyilkosságot míg tetézni ? Ezt a szemet-szemért, fogat-fogért való s a régi korból átvett büntetést ki kellene már küszöbölni a mai modern büntető törvénykönyvből. A humanizmussal merőben ellenkezik ez a törvényes gyilkosság, mely sokkal kegyetlenebb, mint a másik. Regula az éj sötétjének leple alatt, bujkálva, bizonyára izgatott állapotban ment sötét szándékát végrehajtani. A törvényes igazságszolgáltatás pedig hónapokig tartó fogság után tudtára adja, hogy ezért 24 órán belül felköti s a felkelő nap ezüstös sugarai- ! nál nagy közönség előtt végre is hajtja a ! halálbüntetést. Melyik rettenetesebb és embertelenebb ? az utóbbi ! De vájjon a törvényes kivégzés büntetés-e ? Nem ! Az az idő a büntetés, amit i az elsőbirósági ítélet kihirdetésétől az akasz- ' tásig leél a bűnös. Kivégzése megváltás a ! további szenvedéstől. Nem-e sokkal na- j gyobb, sokkal súlyosabb a büntetés, ha a j gyilkosságot életfogytiglani fegyházzal sújt- j juk. A bűnös egész életén keresztül elzárva a külvilágtól, nem-e sokkal jobban bűnhődik ? Hányszor jut eszébe istentelen gaztette s hányszor borzad meg önmagától, amiért kitaszította, elzárta magától a nagyvilág? Azt mondják, elrettentő példa kell. De vájjon ki hisz ebben ? Hiszen aki látta és hallotta Regulát a siralomházban vagy a bitó alatt, magretten ugyan a bűntől, de egyban imponál neki az a konok makacsság, amellyel nyakát a hurokra adta. S elrettentő példa-e a bitófán való kivégzés, amikor fényes nappal olyan temetésben részesül, mint valami hős. Ezrekre menő tömeg, virág, egy felekezet éktelen szidalma mellett vitték az anyafőldbe. Ez a tömeg nem a bűnöst látta, ki tettéért halállal lakolt, hanem a mártírt. Ha Regula akasztását a törvény a legsúlyosabb büntetésnek tarlja, a nép, a tömeg temetésénél valósággal glorifikálta cselekedetét. És ha mindezek mellett erkölcsi érzékünk megundorodik a törvény által szankcionált gyilkosság felett, kérdjük, hogy az igazságszolgáltatás emberei, akik a gyilkos szakaszt alkalmaztak és végre is hajtatták, nem bünösök-e, hogy a tetemet a boncolás után azonnal el nem hantoltatták, hanem megengedték, hogy fényes nappal, ezrek és ezrek jelenlétében temessék el, amikor ezt törvény és rendelet világosan tiltja? A pap súlyos szavain kívül egyetlen szidalmazó hang sem hallatszott a temetésen, hanem a szánalom, részvét kisérte utolsó utján a gyilkost. Hol van itt a büntetés? Hol van az elrettentő példa? Sehol 1 Minden egyes törvényes kivégzés igazolja és valósággal beleorditja a világba, hogy a halálbüntetés nem emberi, hanem barbár cselekedet. Itt van az ideje, hogy kitöröljük büntetőtörvénykönyvünkből. Erkölcsi érzékünk a legnagyobb mértékben felháborodik azon, hogy azért, mert valaki Isten ellen vétett mások kegyetlen meggyilkolásával, magunk is hasonló bűnbe essünk. A magyar királyi Ítéletvégrehajtó hivatalos működése is gyilkosság, még pedig olyan, amelyről pecsétes irás marad meg az utókornak. M. U. A kontár munka hatása iparunkra. Közgazdasági állapotainknak egy nagy nehézsége, hogy fejlődni és javulni csak igen hosszú és kínos akadályokon tudnak. Ha ezen akadályokat egyszerre legyőzni nem lehet, le kell győzni folytonos kitartással, a felpanaszolt állapotoknak újra valé és mindig erőteljesebb hangoztatásával. Egy ilyen akadály, egy ilyen sokszor felpanaszlott kérdés a kontármunkának a mi iparunkra és közvetlen a nemzet sokféle és fontos érdekére való káros hatása. A kontár munkás vagy azáltal áll elő, hogy a tánonc több mesternél próbál, sehol se tanul rendet és figyelmet vagy pedig azáltal lesz, hogy megtanul csinosan dolgozni bár, de önálló üzlethez anyagi «reje nem lévén, jó munkáját kontár munkálkodásra áldozza s igy beleszokik a rendetlenségbe, dolgozik pillanatnyi szükségleteinek a kielégítéséért, hova-tovább mind olcsóbban és mind rosszabbul. így csinál akár az előbbi, akár az utóbbi kategóriába tartozó kontár-munkás az önálló jó iparosnak beteges állapotra vezető konkurrenciát. Csinál nemcsak azáltal, hogy elszedi előle az olcsó jánoskodással a munkát, hanem azáltal is, hogy olcsó kinálkodásával a gyári termelők malmára hajija a vizet és elősegíti igy z, nagyobb-kisebb és legkisebb mesterek közt való tátongó külömbséget. Még ezenfelül kontárrá való fejlődésével mind megbízhatatlanabbá teszi a magyar ipart, A kontár tehát az okosan és helyes üzleti számítással dolgozó iparost kiszorítja két könyökkel és szükség esetén dolgozik barom módjára vagy munkát vállal nagy halommal. így természetesen a gyors és minden szakértelem nélkül vállalt munka az igényeket ki nem elégítheti. És ime ilyen kontár munkát kap a fogyasztóközönség a gyári termelőtől, mert kontár munkásokkal dolgoztat. A magyar ipar termékei közül igy lesz évről-évre nagyobb a kontár-rendszer termelése. Mi egyéb következik ebből, mint az, hogy a fogyasztó közönségnek mind nagyobb lesz a csalódása az ipar iránt. És a fogyasztóközönségnek ez a csalódása a becsületesen folytatott iparra is rányomja a meghizhatatianság látszatát. Ez a látszat persze csak látszat, de mégis ebből itél a fogyasztó, és a kontárkodás intézménye igy válik a magyar ipar jóságának, erejének, szakképzettsége teljességének hangos tagadásává. Igen, a műhely fegyelméből, rendszereidéből a szabatosság útjára tért munkás átka a műhely becsületének. A kontár munkás a maga cigányos szükségletére berendezett szállásán a züllésnek folytonos lejtőjén halad, akár a kényszerűség, akár a szakképzettség hiánya juttatta legyen oda. Hát nagyon is fájdalmas bizonyság, hogy a kontár munka további fenntartása az iparosoknak egy egész nagy társadalmát rontja meg. Már pedig a magyar iparososztály megbízhatóságának, erősségének, egészséges állapotának fenntartása sokkal nagyobb érdek, mint ama megbízhatóság, erősség, egészségi állapot megrontó átkának a szabadon hagyása. A kontár munka az államhoz való tartozandóság viszonyát lazítja. A kontár Újdonságok nagy vására SZATIBáHí A AQYTÓZ8DE MEI AGYTOZ8DE női, férfi és gyermek PÜT* ruhákban legolcsóbb árban MELLETT SZEREZHETŐKBE A halálbüntetés eilen.
