Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-03-06 / 19. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. Márczius 6. Szerda. 19. sz ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. S7.ERKESZT08E6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 1Ö---------- Talajon-«km rr. 80, — Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizető FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Zálogház. I han nem javuló kereseti viszonyoknak, az | ! adóprésnek, az élelmiszer- és házbéruzso- | rának. Azt kall mondanunk, hogy a zálogház magyar betegség, helyesebben magyar nyavalya. Az irgalmatlan nyomor, amely a népet sújtja, csak felerészben oka a zálogházak felvirágzásának. A főbbik, a komolyabbik ok a közönség könnyelmű úrhatnám élete. Aki emlékszik Munkácsi festményére, maga elé idézheti a képet, amely akkor még csak a nyomor, az őszinte, becsületes nyomor szomorúságában, fájdalmában élt. Ma a rongyos nagykendők, szenvedő arcok mellett inkognitóba öltözött urinők, cinikus hordárok, feltürt gal- léru gavallérok a zálogház vendégei. A ma Munkácsijának kártyázás idején kellene mindenható ecsetjére venni ezt az elátkozott helyet: a zálogházat. Jóérzésü emberek között lazítani lehetne ezzel a képpel, csak úgy, mint a Verescsagin képei lázi- tanak a háború és a militarizmus ellen. (Úgy mellékesen jól esik megkérdezni, hol jár a migyar piktura az irodalomtól és a politikától ? Raffinált divatok és erőszakolt irányok iszapjában ragadt anélkül, hogy a kor ideáiért egyetlen ecsetvonást tenne Lóverseny és kártya: ez a kettő a zálogházi üzletek táplálója. De ne legyünk igaz ságtatanok. Fontos szerepe van ebben az általános drágaságnak, a drágaság arányáA társada.omnak még am* rétegei is rendezetlen anyagi viszonyok között élnek ma, amelyek tulajdonképen bérmozgalmukban jelentős sikereket értek el. Hiszen minden szociális mozgalom irgalmatlan anyagi áldozatba kerül. Amikor javított fizetésünkhöz jozzájutunk, valósággal a csőd szélén állunk. Először, mert mire mozgalomra határozzuk magunkat, akkorra á háziúr és az élelem drágasága teljesen tönkre tett bennünket, másodszor, mert maga a mozgalom, a harc minden pénzünket, hitelünket felemésztette. — És itt kezdődik a könnyelműség. Ki könnyelmű? Ugy-e, sohasem a gazdag ember, hanem mindig a szegény. Az, akinek nincs veszteni valója, akinek elkeseredésében megérik az akasztófahumora és azt is elpusztítja, amije még van. Ez a borzasztó, ez a siralmas pénzügyi züllöttség azután kiölte a személyi hitelt, amely ma valósággal kiveszett financiális fogalom. Váltóra nincs zsiránsod, h\ ez még akadna, akkor nincs bank, amely váltódat leszámítolja. Baráti kölcsönt nem kapsz a gyermeked temetésére sem. Nincs kollegád, aki öt forintot adjon kölcsön. És nincs főpinczér, aki egy pikkoló feketét hitelezzen. Marad a zálogház. TÁEOA. • • Öregek. — Irta: Wladimir Klrjakow. — — Mondja kérem, hogyan élt később Mi - chailovna Sophia ? — Az ön tízezrével ? Elég rosszul! Isten tudja, mi történt vele, megbolondult-e vagy a lelklismerete bántotta, amiért pénzért adta el magát vagy talán szerette önt mégis, — ki tudja, egyszeribe elkezdett iszákoskodni és tisztekkel járt vendéglőbe. Nem ivott ott bort vagy köny- nyebbfajta italt, csak nagymennyiségű konyakot ivott / — Igaz, kissé ekszcentrikus volt. Mennyit szenvedtem ezért! Ha valamiért megsértődött vagy ha ideges volt. Hát később mi történt ? — Múllak a hetek, én az irodámban ültem és dolgoztam — hirtelen nyílik az ajtó és ő bejön . . . ittasan. »Vegye vissza az átkozott pénzéti« — kiáltotta — és arcomba dobott egy kis csomagot. Elvettem a pénzt, megolvastam . . . 500 hiányzott. Többet még nem vett el belőle 1 — Hová tette a pént ? — Az ügy elévült, nincs mit titkolnom. Természetesen megtartottam magamnak. Miért bámul úgy reám ? Várjon csak, még most jön a , java . . . egész regény 1 Körülbelül két hónappal azután, egy éjjel ittasan jöttem haza ! Világot í gyújtok és látom, hogy Michailovna Sophia ül a j pamlagon, részeg volt, vad és kócos, mintha j í csak a tébolydából szökött volna ki. »Adja vissza *! « a pénzemet!« — kiabálta. »Meggondoltam a dolgot! Gyorsan gazember! Ide a pénzt!« — És ön . . . odaadta ? — Igen ... azt hiszem . . . tiz rubelt. — Da hogyan lehetséges ez I kiáltott Uzel- j kov és összeráncolta a homlokát. Ha maga nem ! akart vagy nem birt adni neki, miért nem irt | nekem És én semmiről sem tudtam. Borzalmas ! 1 — De barátocskám, minek Írtam volna! Hiszen 5 is irt magának később, amikor a kórházban feküdt?; — Igaz / Akkor éppen a második házasságommal foglalkoztam, annyi volt a dolgom, hogy nem is válaszolhattam neki. De ön, aki idegen volt hozzá, nem viseltethetett ellenszenvvel Sophia iránt — miért nem segédkezett rajta ? — Hja. miért nem segítettem rajia ? Akkor. Boris Petrovics. Most igy vélekedünk, de akkor máskép volt ám. Most szívesen adnék neki akár ezer rubelt, de akkor még azt a tizet , . . sem adtam . . . ingyen . . . Csúnya ügy volt. Nem jó rágondolni. Különben már célhoz is ériüuk. Ugy-e, ha bemegyek a zálogházba, akkor egyszerűen egy hitelműveletet bonyolítok le. Egy természetes, mindennapi, bo- nyolulatlan üzlet ez, amelyre nekem szükségem van, a bank viszont nyereségeit szaporítja általa. Elveszted a pénzedet a kártyán, akkor lekapcsolod az óraláuczo- dat, elmégy a zálogházba feltürt gallérral, a fal mellett, szégyenkezve, lesütött szemekkel. De ez még nem elegendő. Fizetsz tizenkét percentes, törvényesen megengedett uzsorakamatot, levonnak három hónapi kamatot előre, az értéktárgyakra csak negyedrésznyi kölcsönt adnak, mint ameny- nyi megilletné, te pedig ezt bolond módra eltűröd, alázatos fej lehajlással tudomásul veszed és boldogan gyűröd zsebre a negyven koronát, amit a kétszáz koronás órára adnak. Alázatosan, meglapulva járulunk a becsüs elé és kézcsókkal fogadjuk a rettenetes nyuzást, amelyben a magas kamat- fizetés által részünk van. Ma egy vidéki hirt olvasok, amely az apropót szolgáltatja erre a kis kitörésre, amely egyben a dolgok megváltozásának reményét keltheti bennünk. íme az érdekes hir: Az egyik aradi pénzintézet, amelynek zálogüzlete is van, azt a szokást honosította meg, hogy a kölcsön adott összeg kamatát annyi időre vonta le előre, amennyi időre a kölcsön szólt. így azután megesett, SZ ATHIÁRj A HÁG nagy vására női, férfi és nyertnek PSIT* rutsákSsan -“HpJ legolcsóbb árban TŐZSDE MELLETTSZEREZHETŐKBE A szánkó megállt a temelő kapuja előtt. Uzelkov és Sapkin leszálltak és végigmentek a hosszú fasoron. A kopár cseresznyefákon és akácokon, a szürke sírköveken és kereszteken ezüstösen csillogott a dér. Minden hópehelyből ki- csillogott a tiszta, veröfényas nap. Tömjénillat és friss földszag úszott a levegőben. — Szép temetőnk van — mondta t zelkov. Valóságos virágos kert. — Szép, szép. Csak az a kár, hogy tolvajok ellopkodják a sírköveket. Ott jobbra, a mögött a vaskerítés mögött, fekszik Miachailovna Sophia. Nem akar ön ... ? Megfordultak jobbra és a mély hóban a vaskerilés felé indultak. — Ez az — mondta és rámutatott egy kis fehér márványsirkőre. — Valami hadnagy állította neki ezt a sirkövet. Uzelkov lassan emelte le a kalapot és megmutatta kopasz fejét a napnak, Sapkin ránézett, szintén levette a kalapját és a második kopasz fejen is megféoylett a napsugár, Körülöttük siri csönd, mintha csak a levegő is halott volDa. — Most alszik, szakitetti meg a csöndet Sapkin. Már nem bánkódik, hogy magára vállalta a bűnösséget és konyakot ivóit Ismerje be. Boris P6lrovics.
