Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-28 / 17. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. február 28. Szerda. 17. sz FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes 'szám ára 10 fillér. Megjelen hetenblnt kétezer: vasárnap és szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Telefon-szám 80. ■ Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete A sajtó hatása és hivatása. A nemzet kívánalmai, ugszólván ösz- szes életnyilvánulásai a sajtóban tükröződnek vissza. Egészséges sajló egészséges lelket képes belehelni a nemzet testébe. Romlott sajtó a fertőző bacillusok egész seregét viszi magával és mételyezi meg azok lelkületét, kiknek szellemi táplálékul szolgál. Nincs könnyebb, mint a fogékony lelkeket hálóba keríteni a sajtó hatalmával. A nemzet életét visszatükröztető sajtónak azonban más a hivatása. Feladata a nemzet vérkeringését szabályozni, irányi- tani. E hatás sokszor réndkivüli tevékenységre is feltudja a nemzetet riasztani let- hargikus állapotából. A sajtó hatása néha óriási szokott lenni. Hasonlít a villámütéshez. Kápráztató fényt áraszt, tüzbe hozza a lelkeket s fel korbácsolja sokszor a szenvedélyeket is. A hirlap a mai nap harczosa, de a jövő alapját készíti elő. Minden egyes nap újabb é* újabb tápanyagot nyújt és gazdagítja a nemzet vérkeringését, mely ezáltal szabályozottabb mozgáshoz a igy öntuda- tosabb életműködéshez jut. — Az 1848-as nagy idők a sajtó egy napi villámütésének köszönhetők. Ahány eszme csak született akkor az emberiség agyának gazdag | tárházában, az mind a sajtó villámszárnyán indult hóditó útjára. Szabadság! Egyeelőség! Testvériség! Demokrácia! Emberi és politikai jogok! Szabad munka csak szabad hazában 1 Mind e jelszavak és törekvések ugyan minek köszönhetik létüket, ha nem a sajtónak? Ma már ott állunk, hogy egy nemzet nagyságát sajtójának fejlettségéből is képesek vagyunk megítélni. A hatalmas britt birodalom, Németország, vagy Amerika sajtói gazdaságilag és politikailag mily hatalmas országok félelmetes erejét rejtik magukban! A britt sajtó az angol nemzeti államot, a német a harcias szellemóriást, az amerikai a munka apotheozisát tárja elibénk. Mindegyik egy-egy életcél, melynek érdekében napról-napra újabb és újabb eszmékkel sarkalják nemzetüket. És hogyan állunk a magyar sajtóval ? Örvenüetésen kell tapasztalnunk, hogy e téren az utolsó évtized alatt rohamosan fejlődés mutatkozott. Az ország fővárosában elegendő számmal vannak napi-, heti- és szaksajtóink. A vidéki sajtó is figyelemreméltó módon fejlődött és fejlődik, csak az a baj, hogy nincsenek országos szellemű vidéki lapjaink, minek okát abban kell találnunk, hogy nincsenek valódi, középponti városaink, ahonnét nem vicinális, hanem országos szellem sugározna ki a környékre. A nemzetállamban mindenütt a nemzet országos szellemének kell vezetni és uralkodni, mert itt a legkisebb község is maga a nemzet, illetve az állam partikuláris viszonyaiban. Habár helyiek legyenek az ügyek, de azoknak országos szellemtől kell áthatva lenni. Magyarországon nincs egyetlen város, még Szeged városát sem véve ki, ahol igazán ilyen élet uralkodnék. Inkább szűkkeblű, vicinális, semmint országos érdek vezérli a itteni polgárságot. Ha egyszer-másszor mutatkozik is e vidéki helyeken országos mozgalom, e körülmény még nem jele annak, hogy itt máskép fordul már a város szekere. A nemzet életének szakadatlan egymásutánban kell lefolynia, akár országos, akár helyi vonatkozásaiban. — Nem lévén ' erősen kifejlett vidéki városaink, nem fej- ; lődhetik erős alapú és országos szellemű vidéki sajtó orgánum sem, mely irányitó befolyást gyakorolna a nemzet vérkeringésében. Pedig erős vidéki sajtóra számos ' tekintetben igen nagy szükség van, mert a fővárosi sajtó ném láthat el minden vidéki I ügyet. Erre csak a vidéki sajtó képes, még pedig a nemzetállam követelménye szerint j akként, hogy minden helyi ügyet egyszers- I mind országos oldaláról vizsgáljon, mérleTáSOA. A pesti gyerek. (Bemutató előadás) Szinte megszoktuk már, hogy a színházban olyan darabot adjanak #15, amelynek szerzője világhírű, vagy legalább is országos nevű iró ember. A pesti gyerek cimü színdarabnál, amikor a szerző nevét kutatja az ember egy pillanatra megütközik s gondolkodva csoportosítja azoknak a nevét, akiket a magyar szinmüirodalom terén ösmernek. Egyszerre felvetődik egy ösmeretlen név : Dalnoky Lajos. Az első pillanatban csodálkozunk a néven és őszinte öntudatlanul kérdjük önmagunktól: ki ez a Dalnoki Lajos ? Talán egy névnélküli harcos, aki már hosszabb ideje működik az irodalom terén álnév alatt Pedig nem úgy van. Dalnoky Lajos egy egyszsrü szegedi asztalos mester, aki a Dugonics irodalmi társaság 1000 koronás pályadiját nyerte meg A pesti gyerek cimü szindarabjáral. Amikor ez a színdarab napvilágot látott megindult a kritikai sorban a kritikák hosszú láncolata. Egekik magasztalták egyesek, mások a sárba taposták a színdarabot. Rossz a szerkezete, nem gördülékeny a menete, vontatott unalmas jelenetek vannak benne. Ez a kritika, amely a versenyt sohasem veheti fel a Dugonics irodalmi társaság kritikájával, háttérbe szorul a müvet eredetileg bíráló kritikusokkal szemben. Éppen azért most nem is lehet keresni azt, hogy dr. B dassa Árminnak, Tömörkényi Istvánnak. Balassa József, Czerzy Mihály (Homok) és még megsnnyian. akik a darabot biralat alá vették és elsőnek választották ki a száz és száz beérkezett pályaművek közül, hogyan bírálták el a darabot és miért tették ezt kimagaslónak és elsőnek. A magyar szinmüirodalomból azok a színmüvek, amelyek a paraszti néppel foglalkoznak kezdenek kiveszni. Helyükbe modern irodalmi termékek lépnek, amelyekben a szereplő személyek a nagy úri életet élő társadalom legelőkelőbb osztályába vezet. A gémes kút, a gulya, a pásztortanya, amelyek egyes népies darabokban előfordul, kiveszett. Nem ábrázolják már többé, nem lelkesül érette senki. Ez a magyarázata annak, hogy Dalnoky Lajos darabját az első helyre ültették és végig járatjak vele a vidéki össze* szinpadokát. Dalnoky «Pesti gyerekje» a paraszti élet legmélyebb rejtekébe vezet. Felvonultatja előttünk a szegény, de büszke számkivetett parasztlegényt | Laczi személyében. A megpecsételt cédának hitt I leány Csalogány Piroska személyében, akit céda | természetéről nevezett el a nép Csalogánynak. És most jön a harmadik : Bodi Pali, a gazdag paraszt legény, aki akadályokat gördit a szerelemért viaskodó leány Csalogány Piroska elébe és részt követel magán k a másik szerelméből. A darab Piroska körül forog. Ott a kiinduló pont, a vezér vonal. Piroskát az anyja, aki a nyomora elöl a bűnös szerelem karjaiba futott, ‘ elhagyja. Piroskát, Laci a kóbor paraszt legény gondozásba veszi, felneveli. A leány, aki A pesti gyerek gúny nevet viseli, haza jön a szülőfalujába. Ott találkozik ismét Lacival a gondozójával, A felserdült szép fiatal leány szive szerelemre gyulladt Laci iránt, aki szintén nem idegenkedik tőle. A szerelmesek közé beékelődik Bodi Pali a környék leggazdagabb emberének a fia és magának követeli A pesti gyereket, mert szereti ez azonban nem viseltetik vonzalommal iránta és utálattal, jobban mondva gyűlölettel fordul el tőle. Bodi Pali keserves harcot viv önmagával, a hevesen működő szerelmes szive nem tud lecsillapodni. Viszont Lrci, aki attól fél, hogy Bodi Pali csak szerelmi vágyait akarja kielégíteni vele, útjában áll. Ekkor kezdődik meg a két fél r f női, férfi és gyermek nagy vasara legolcsóbb árban i S Z A T M ft Rj A NAGYTÓZSDE ffi E LLETT SZEREZHETŐKBE
