Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-02-25 / 16. szám
XVI. évfolyam. Szatmär, 1912. február 25. Vasárnap. 16. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZET ESI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes sz?.m ára 10 fpiér legjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. S2ERKFS7T0SE6 ES «(«ADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája. Hám János-utca 10 Telefon : f 80.3= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete Lateiner nyomorúság. Az ügyvédi pálya kemény megszorítása, mesterséges kinyujtása a közvélemény figyelmét ismét a lafeiner-kérdés felé irányította. Az ügyvédi kérdést nem akarjuk most bővebben fejtegetni, de annyit meg- jegyzünk, hogy az ügyvédi tulprodukciónak ilyetén való megakasztását, egy — a szabad pálya — választás alapján álló országban — igazságosnak és méltányosnak nem találjuk. Az ügyvédi pályának 7 évről 10 évre való mesterkélt kinyujtása mögött az ösztályönzés lappang ; az egész kérdést az ügyvédi kamarák forszírozták, s eszközül csak olyan parlament adhatta ehhez magát amelynek jó harmadrésze fiskálisokból áll. Mi azon a nezeten vagyunk, — az élet is azt mulatja, hogy az ügyvédséget hét év alatt tökéletesen meg lehet tanulni. A kinek ez nem elegendő, annak tiz év i$ kevés. Egyet kocedálunk : túlsók a jogász. Ez is csak egy tünet, amely áll minden diplomás pályára. A lateinerek kezdenek annyira szaporodni, hogy közel, sőt talán már itt van az az idő, amikor a diploma szerzésére fordított fáradságot nem érdemli meg az eredmény. Ez áll nemcsak a jogászi pályára, de minden diplomás pályára; az orvosi, mérnöki, tanári stb. pályákra. A szülőknek gyermekeik középiskola} tanulmányai elhaladásival egyre nagyobb gondot okoz fiaik pályaválasztása, I nem érdektelen e kérdés felvetése. Megállapíthatják azt a kétségtelen irányzatot, hogy nálunk előszereltei küldj j minden szülő fiát diplomás pályára, a minek eredménye a nagy tolongás az egye- temek felé. Együtt jár ezzel az ipari, kereskedelmi, gazdasági stb. pályák mellőzése- Szinte megszökött dolog, hogy a gyakorlati pályákra csak a gyöngéb tanulókat adják, akiknek az egyetem nehéz lenne. Ki nem mondoüan, de tényleg, szinte önkéntelenül a pályákat két csoportra osztják: az egyik csoport, ahol „tanulni kell“, a másik csoport, a hol „nem kell tanulni“. Az előbbi a diplomás pálya, az utóbbi a gyakorlati pálya. Itt van a uagy :tévedés, A gyakorlati pályákon a tanulást, a továbbképzést teljesen fölöslegesnek itelik, s csak valami minimumot kapkodnak össze, ami éppen feltétlenül szükséges. Kevés is nálunk az igazán müveit, képzett iparos és kereskedő. Pedig, ha ezeken a gyakorlati pályákon csak a felét fordítanák annak a munkának továbbképzésükre, a mi bármelyik diplomás pályán, mint minimum elfogadtatik. — elegendő volna a legszebb pozíciók elnyerésére. Mily sivár és kilátástalan ma a diplomás pslyákon a boldogulás, legjobban látszik abból a körülményből, hogy a legkis- zebh hivatalba is óriási protekció és öszszeköttetés árán lehet csak bejutni. Aki próbált valami hivatalba bejutni, az elmondhatja ezt. — Van minisztérium, ahol 50—60 legnagyobbrészt doktorátussal rendelkező fiatalember fizetéstelen fogalmazó gyakornok és 3—4 évig szolgál ily minőségben, hogy végül bejusson az Eldorá- dóba . . . 1600 korona, azaz 600 forint fizetéssel, ami havi 65 forintnak felel meg. Kost már, mikor a kérdés tisztán áll előttünk, számoljunk a köveikezményekkel is. A gimnáziumok, reáliskolák helyett létesítsen a kormány kereskedelmi, ipariskolákat, gazdasági intézeteket. Azok a kísérletek, amiket az ipariskolákkal próbáltak, a legszebb reményekre adhatnak jogot. Aki figyelemmel kiséri azt a versengést és tolongást, arni az ipariskolákba való bejutásért folyik, az nem mondhatja, hogy nincs érzék a magyar társadalomban a gyakorlati pályák iránt. Csakhogy igen kevés ilyen iskola van és csak 2—300 kiváltságos jut be, . . . miniszteri protekcióval. E téren a tanári kar igen fontos, sőt szükséges felvilágosító szolgálatot végezhet. Nincs szokásban, de nagyon üdvös dolog lenne az ifjúságnak a pályaválasztás tekintetében a felvilágosítása. Ma az ifjúság vagy a maga ismeretére vagy egy szűk családi kör, sokszor nem alapos tájékoztatására és tanácsára van utalva a pályaválasztásnál. Mennyivel tökéletesebb és nagyobb látókörű lenne ez a tanári kar segítségéve!. Balogh Jenő negatív irányban már megTáEOA. Hej cigányom! Hej cigányom, jó cigányom! Mulass te is a nótámon! Ülj le mellém aztán húzzad . . Ne a régit, azt az újat, Azt az édes, bus vidámat, Amelyiktől szivem lázad, Föl-föllázad. Hej cigányom, jó cigányom ! Ha elhúzod nem sajnálom A tokajit, a ménesit . . . Nem bánom ha lerészegii. Mindegy! Mostan mulatnom kell! Hadd repüljön a gyászom el, Bánatom el. Hej cigányom, jó cigányom! Mért nem húzod? Alig várom, Alig tudom kitartani: Éget, úgy fáj, fojt valami . . Zendits már rá, itt egy tizes A muzsikád nekem kincs lesz, Drága kincs lesz ! Hej cigányom, jó cigányom! Egy darab meny, tündér álom Az ő dalát amint játszod: Élvezem a boldogságot . . Érzem forró mézes csókját . . Meghalok, ha húzod tovább . . Ne húzd tovább! . . . Sugár József. Egy drámairó tragédiája. Romantikus hajlamaimnak tudható be, hogy a Rozmaring utcában béreltem lakást. Itt feltalálói véltem ama csendet és nyugalmat, ami után sóvárogtam. Tévedtem. Már a harmadik este azzal a tudattal hunytam le szemeimet, ha továbbra is itt maradok, úgy lassan, de biztosan megsiketii- lök Sem magamat, sem a csendet nem találtam fel uj otthonomban. A házigazda minden áldott nap az etaz ér csecsebecséit és a gorombaságok tömkelegét dobálta neje fejéhez. Az asszonynak is helyén volt a keze és nyelve, amiből a iegkedélyessbb házi élet fejlődött ki. Egy borongós, zimankós őszi este nyolcad- fel esztendeje készülő, nagyszabású drámámon dolgoztam, midőn hirtelen pokoli lárma, sírás és jajgatás hallatszik a szomszéd szobából. A toll kezemből kihullott, a tinta-tartót (nyilván revolvernek gondoltam;, megragadtam és rohantam eszeveszetten a zaj felé. Berontok házigazdáim lakosztályába, hát épü.etes dolgokat láttam ott. A háziúr hites társának konytyát tépdeste ráncigálta s ordított, mint egy sakál. Az asszony a körmeivel, majd a fogaival esett neki az urának a legfényesebb eredménnyel A kisasszony a pamiagon visított a kfilöofele hangnemekben. Belépésem nem is zavarta ókét. Talán nem vettek észre. nagy vására I Z A T I á Rj A HAGYTÓZSDE nőig férfi és gyermek PSIT* r&jlsáSsfeatfii legolcsóbb árban ELLETT SZEÍEZHETŐÜ6E
