Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-06-19 / 49. szám
2-ik oldal. SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1912. június 19. A feminizmus erkölcsi kötelességei. Irta : Glüoklioh Vilma. Híven ahhoz a felfogáshoz, amely kizárólag nemi lényt lát a nőben, a mai társadalom erkölcsi Ítélete is csak abból az egy szempontból értékeli az asszonyt : házassága előtt absti- nens, házassága után monogám sexuális életü-e ? Nem kutatja, hogy ha magatartása ebből a szempontból kifogástalan, ez csakugyan érdem-e, vagy védett társadalmi helyzetének, biztos psychiskai egyensúlyának természetes következménye? Nem mérlegeli, hogyha e téren hadat üzent a konven- cziónak, miféle gazdasági vagy milyen tiszteletreméltó érzelem és meggyőződés alapján tette? Nem keresi azokat az esetleges értékeket, amelyek még akkor is rekompenzáczió gyanánt volnának tekinthetők, ha megférne a társadalmi szolidáritás mai fogalmával és a psychologiai tudás mai fejlettségével az az erkölesbiráskodás, amely egyik embert a másik ítéletének könyö- rületlenül veti alá. A feminizmus jó lelkkiismerettel nem tanácsolhatja senkinek, hogy kényszerítő szükség nélkül mellőzze azokat a törvény diktálta formákat, amelyek ma szükségesek ahhoz, hogy két ember a maga életközösségét sok fölösleges zaklatástól, gyermekeiket súlyos jogfosztástól megóvhassa. De nem is ölt magára bitói tógát, ha a formák mellőzésével létrejött, de a kölcsönös felelősségérzet biztos alapján nyugvó szabad házasság kerül eléje; ha pedig olyan esetre bukkan, amelyben a háztársak emberi méltósága nem pótolja a formák szolgáltatta külső kényszert : nem a megvetés lesújtó ostorával, hanem a felvilágosítás meggyőző erejével törekszik a felelősség tudatát bennük fölkelteni. Hogy ez nem mindig sikerül, épp olyan természetes, mint hogy a kártya-, vagy turf-, vagy ivási szenvedély áldozatait csak abban az egy esetben tudják megmenteni, ha érdeklődésük körét egészen más képzetekkel sikerül benépesíteni. A mai nevelés oly élesen domborítja ki, annyira előtérbe helyezi a nemi különbséget; az állam erkölcsrendészeti intézményei olyan készséggel gállanak a nemi ösztön korai és túlságos fejlesztésének szolgálatába; a mai irodalom még oly kevéssé foglalkozik az élet többi érzelmi és erkölcsi értékével, hogy az ifjúság psychikai energiáinak oroszlánrésze az apró sexuális örömök keresésére pazarlódik, ahelyett, hogy igaz, nagy érzések céljára halmozódnék fel. A feminizmus többet követel a sexuális élet terén, mint a házassági formák betartását; tartalmat követel a külsőségekhez, igaz érzelmeket a formákhoz. A legnagyobb mértékben kárhoztatja a képmutást, amely a monogám formák kulisszái mögött a legléhább polygámiát rejtegeti. Nem a válópörök számában látja a házassági viszonyok jellemző adatát, hanem a fennálló házasságok belső qualtiásában. LegfonTeljesen rosszá azonban csak akkor váltak a viszonyok, amidőn a völgy-torok szűkülni kezdett, Tudniillik itt a szükebb részletben kevés napsugár juthatott a patak vizének, jege mindvégig keményen kitartott az olvadási időben s a rá hulló hóréleg nem olvadt el rajta, hanem mindig újabb és újabb hóréteg halmozódott egymásra. A hó egyre magasabb és egyre söppedé- kesebb lett. A skive! tovább már nem is haladhattunk, mert az mélyen sülyedve a hó alá, az alsó tapadós rétegű havat nagy mennyiségben szedte talpára s nem győztük a szántalpakat a folyton ráragadó nagymenyiségü hótól takaritgatni. A lábszánokat tehát leoldottuk, de egyúttal kö- télbiztositást vettünk, mert a 2 oldalt húzódó meredek sziklafalakról a lavinaomlás oly nagy mennyiségű volt, hogy nem egy helyütt mellig b iktam alá a hóbau és nem lehetett tudni, hogy a magasan meghalmozódott hó, minő veszélyt lakar maga alatt. A biztosítás folytán kétszeresen lassú volt előrehaladásunk, mert bár a kötéltávolság köztünk csak 15 méteres volt, de egyikünknek, mig a másik előre haladt, biztosítás végett mindig állnia kellett. Ekt-or már valami megnevezhetetlen bizonyság fogott el, hisz délután 3 óra 40 p. volt. •v szó kellett vo'na társam'ó1, hogy vissza és én örömmel teszem. És tudom jól, tosabbnak tartja azt a feladatot, hogy az ezután kötendő házasságok tartalmilag a lehető legmagasabb Színvonalon álljanak. A női munkaviszonyok javulásától, a saját munkájuk után, a férfiak gazdaságilag függetlenül élő nők számának rohamoz növekedésétől várja a feminizmus az anyagi érdek nélkül létesülő házasságok lehetőségétül, a nők függetlenségétől élettársuk megválasztása terén és — last not least — a fiuk és leányok együttes tanításától várja ama igazán szomorú sexuális viszonyok gyökeres, nem csupán külső megjavulását. Mint minden társadalmi kérdésben, itt is az okokat kell keresnünk és megszüntetnünk, ha as okozatot károsnak tartjuk. Sexuál-hygié- nikus kezelésre a társalomnak valóban áürgős szüksége van; de a kezelésnek nem szabad elavult módszerekkel történnie, nem szabad az emberiség gyermekkorából fennmaradt tiltott gyümölcsöt — amely már akkor sem vált be — hatékony nevelési eszköznek tekintenie. Ellenkezőleg : pozitív impulzusok kellenek, a melyek azt a nagy és szép kulturfeladatot, a mely a mai emberiség elé szinte megmászhatatlan pyra- misban toruyosul, belevigyék sz ifjúság érdeklődése körébe; mozgósítsák az ifjúság tevékenységi ösztönében felhalmozott energiákat a társadalom fejlődése javára. Az élet szépségeinek olyan tág körét kell mindinkább hozzáférhetővé lenni a modern ifjúság előtt, hogy a sexuális ösztönt annak lássa, ami : a természet hatalmas eszközének, amely a faj fenntartása érdekében az élet egyik nagy érzelmi értékét szolgáltatja; amely — tekinteltel éppen a fenti czélra — a legnagyobb felelősséggel kapcsolatos és egész generácziókat tehet boldoggá vagy boldogtalanná. De bármily liberális értelemben Ítélné is meg a társadalom a nőt és a mainál bármenynyivel komolyabban a férfit sexuális szempontból, a feminizmus követeléseit még nem elegitené ki. A nő összes emberi kvalitásainak mérlegelését kívánja, hogy kitűnjék : a bátor, igazmondó, nagylelkű asszony nem oly ritkaság, hogy szükségképpen férfiasnak kellene minősíteni : a tehetséges, nagytudásu, értékes kulturmunkát végző asszony nem utánzója a fértünk, hanem eredménye a nő csekély tanulási és érvényesülési szabadságának, amelyet az egész viláy feministái máris kiközdöttek: HÍREK. 'H1 Lemondás. Nem, én már többet nem szerethetek Nem nyújthatok örömöt már másnak, Napomnak letűnt világa: Lelkem fagyott és hiába várja, A nap már nem deríti sugárra Halott szerelmemet Én nem vágyhatom, ledőlt rom vagyok, hogy ő is, ép oly vággyal óhajtotta hallani ajkamról a visszafordulás ajánlatát, mint én az övéről. De hiába I A hegyek vándorának lelkében mintegy becsületszerüen van kifejlődve az az érzés, hogy nem akarok rosszabb, gyöngéd, gyávább lenni társamnál. Talán gyöngeségnek nevezhetném ezt a lelki sajátságot, és joggal megvethetném ezen fölfogást, de mégsem teszem, mert tudom jól, hogy Á szenvedély erősebb ilyenkor a nyugodt, megfontolt értelemnél. Néma megadással haladtunk hát a bizonytalan utón. 4 órakor értünk az első. gugyorszerü vízeséshez, hol a vízesés jegén lépcsőt vágva, elég könnyű szerrel jutottunk a gugyor felső részéhez. Innen nagy hóomlásókon keresztül vergődve, nemsokára a következő nagyobb, 8—10 méteres vízeséshez értünk. Itt a lépcsővágásról le kellett mondanunk, mert a vízesés medencéjének jege beszakadt aladtunk és az a vastag hóréteggel együtt sülyedni kezdett. A sülyedés pillanatában, bár a viz mélysége csak 1—2 méter, kellemetlen érzésünk volt, de nem történt semmi különösebb baj, mert a következő pillanatban a vízmedence területéről már biztos helyre ugrottunk. Ezek után más választásunk nem volt, minthogy jobb oldalt mászva föl a gyepfalon, megkerüljük a vizesé?!, ami újabb idővesztést jelentett számunkra. A meredek gyep- falon óvatosan kellett haladnunk, mert a csuszámÖnön magamnak ijesztő árnya, Lelkemben kétség üt tanyát: Értem nincs, aki epessze magát, Nekem nincs, kinek érteném szavát, Én nem szerethetek. Nem, nem akarok tenkit, ne jöjjön, Nincs oly bu*, ki hozzám illő volna, Kinek én lehetnék párja: Ne jöjjön senki e bus világba, Itt csak kietlen jégvilág várja, S nincs visszajutása. Ne jöjjön senki e bus világba. Bállá Gyula. j Jenej^GySrg^^J Társadalmunk egyik legkimagaslóbb alakjáról, egy magas rangú hivatalnok eléggé korai haláláról ad hirt a gyászjelentés. Jeney György nyugalmazott kir. Ítélőtáblái biró, életének 69. évében örök álomra hunyta szemeit. A megboldogult nagy szerepet vitt városunk elhaladásának életében. Lelkes hive volt minden modern iránynak, amely Szatmár fejlődésére vezetett. Nagy tudását és tapasztalatát, mint városi tanácsos, sokszor érvényesítette is. Az irodalom terén nagy tehetségű egyéniség volt. Hosszú időn át szerkesztette a Szamost azonfelül szépirodalmi és történelmi müveket is irt. Temetése ma délután 4 órakor lesz a Bercsényi-utca 11. sz. háznál és a szatmári ref. sirkerlben fogják örök nyugalomra helyezni. — Vigyázatlanságból szerencsétlenség. A zsebkését akarta élesre köszörülni Párizs Antal nagykárolyi lakos, lemezgyári munkás, és a kezét tetle csonkává. A szerencsétlenségét kizárólag vigyázatlanságának tudhatja be, mert a motor által hajtott köszörükővőn virtusságokat produkált, szikrát hányatott acélkéséből. így történt aztán, hogy balkeze a védővas és kösző- rükő közé szorult s annak 4 ujja odaszakadt. — Gyújtogatás. A napókban jelentéktelen tűz volt Fehérgyarmaton. Egyetlen egy ház égett le, amely már régi volt és amely zsúppal volt fedve. Ez a ház a Varga István fehérgyarmati lakos tulajdona és a Magyar-Franczia biztositó intézetnél volt biztosítva. Mivel a tűz keletkezését és annak okozóját a legszorgalmasabb nyomozásnak sem sikerült eddig kideríteni ; az a gyanús merült fel, hogy a tulajdonos maga gyújtotta fel házát, hogy a biztosítási összeget megkapja. — Ismeretlen tolvajok. Weisz Elek sza- moskoródi korcsmáros és kereskedő boltjának falát ismeretion tolvajok kiásták s a korcsmába behatolva a pénzes fiókot feltörték és onnan nágyobb mennyiségű pénzt, különféle ruházati cikket és italat elloptak. A csendőrség erélyesen nyomoz ez ügyben, eddig azonban még eredménytelenül. > lős hó folyton a sziklaszorosba való röpiléssel fenyegetett. Végre hosszas, óvatos előremászaa után újból lebocsátkozhattunk a patak medrébe. A meder azonban ezután sem változott kedvezőbbre. Magas hóomlások állották utunkat itt is, amihez járult még az, hogy a skiket vállunkon kellett cipelni. Közben az idő rohamosan haladt előre s az esti szürkület lassan-lassan homályt borított az amúgy is kevés fényt kapó sziklaszorosra. Igazán aggodalmassá azi nban csak akkor vált helyzetünk, amidőn még elég távol voltunk a Róth-Márton gugyortól s az est sötét szárnyát boritá elfáradt vándoraira. 6 óra egynéhány perc volt, amidőn a Róth-Márlon gugyort megelőző, körülbelül 2 és fél méteres magasságú vízeséshez érkeztünk. Csak nehezen és óvatosan tudtunk egy ledöntött, megjegesedett fatörzs segélyével félkapaszkodni -a vízeséshez, mert ekkor már teljes sötétség borult ránk. Az égnek keskeny sávján, melyet a szűk sziklaszoros látni engedett, szokatlan fehér fényű csillagok ragyogtak alá, de maga az est sötét volt és hideg. Lassanként a fáradság, a kimerültség is erőt vett rajtunk, hisz déli 1 órától teljes felszereléssel és még hozzá skivel, este 6 óráig szakadatlanul övig, gyakran még feljebb is érő hóban gázolni, hogy úgy mondjam vergődni,! nem tréfa dolog. Pedig még csak ezután jött a legküzdelmesebb rész. (Folyt, köv.) Balta Gyula.
