Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-06-16 / 48. szám

2-ik oldal.

SZATMAR-NÉMETI

Szatmár, 1912. június 1(1.

el; azt, aki nem lovas, nem is tartja embernek. Lova tatár eredetű, kicsiny és sovány : szinte másvilági lénynek látszik, oly hihetetlen kitartással és gyorsasággal fut. Patáival türelmetlenül toporozza a földet, migcöak lovasának szavát, hogy: »ne», nem hallja, hogy aztán szél-gyorsasággal iramodjék tova. Valahányszor ura szól hozzá, fejét a magasba veti, füleit hegyezi és csak ritkán kerül a sor ütésre.

A magyarok vendég szeretők. A vendégszeretetet atyáiktól örökölték: de az újabb időben a magyarországi románia miatt, ama törekvés, hogy mindenütt a magyar érvényesüljünk bősz gyüleletet teremtett meg.

A nemzetiségieket lenézi és azok felett való fölényét annyira érzi, hogy airól egy eredeti magyar közmondást alkotott. »Tőt nem ember, kása nem étel«. — »Der Slave ist kein Mensch, und die Hirse keine Speise.«

Ennyit erről.

Magyarázatkép még csak annyit, hogy nem a mi megölő, ellenségünkről, a vé- gigüres osztrák sógorról van szó, hanem nyelvrokonáról a müveit német nemzetről, akik mindig oly szives jó akarattal voltak a magyarokhoz, hogyha az osztrák sógor c ak tizedrész annyi jó Ízléssel viseltetnék irántunk, akkor talán még hasznos is lehetne a vele való szövetségünk és nem születnének Magyarországon Tisza Ist- vánnok.

Bállá Gyula.

Közgazdasági Egyetem.

A közgazdasági egyetem ügye csak lassú léptekkel halad előre. Az érdeklődés a közgazdasági egyetem eszméje iránt ma sem lankadt, de ugylátszik nagyon sok időbe fog telni különösen a hivatalos fórumok előtt bebizonyítani azt az igazságot, hogy közgazdasági életet, köz- gazdasági£nevelés nélkül még elképzelni is bajos. Mert bizony az régen túlhaladott álláspont, hogy a közgazdasági tevékenységhez nem kell tanulás, a közgazdákat a gyakorlati élet neveli. Éppen megfordítva áll a dolog. A közgazdaság ma tudomány, a közgazdának nem kevesebb ismeretének kell lenni, mint egy vegyésznek, vagy egy mérnöknek, az élet mindössze fejleszti a közgazdasági tudást és gyakorlati irányba tereli.

Közgazdasági egyetemre tehát szükség van. A mai irányú nevelés úgyis mérték nélkül meg- gyarapitotta a szellemi proletáriátust ir.inálunk. Nincs a világnak talán egyetlen egy állama sem, ahol annyi sok jogász, hivatalnok, egyszóval papirost fogyasztó ember lenne, de gazdasági téren bizony hiányában vagyunk a képzett emberanyagnak s éppen azért támadt az a ferde helyzet, hogy nagy gazdasági vállalatokat külföldi emberek irányítanak, nagybirtokok sorát ügyvédek, jogtanácsosok intézik, a minisztériumban gazdasági fontos szakkérdésekről olyan emberek mondanak megfelebbezhetetlen ítéletet, akinek ludasuk nem terjed túl a közigazgatási jog határain. Égető szükség van tahát arra, hogy a közgazdákat nevelő felsőbb tanintézet mielőbb megvalósuljon.

A kultuszminisztérium e téren mjndössze annyit telt meg, hogy beígért egy ankéntet. A miniszter viszont egyik képviselőházi beszédében általános helyeslés közepette ismerte el, hegy közgazdasági egyetemre szükség van ; de várjunk egy kicsit. Hát mi várunk is, azt a jogunkat azonban nem adjuk fel, hogy időnként megne sürgessük ezt a rég óhajtott intézményt. A közvélemény figyelmet szüntelenül rá kell e kérdésre terelnünk, bele kell győződnie mindenkinek abba a tudatba, aki gazdasági életünk fejlődését kivanja, hogy a mai fogyatékos közgazdasági nevelés hiányát alkalmas szervezettel okvetlenül pótolni kell.

De szükséges a közgazdasági egyetem eszméjét más okból is ébren tartani. A lokál-patriotizmu?, mikor még ez a kérdés csak csirájában van, már is kezd működni. A közgazdasági egyetemet egyesek már is méltóságteljes pózzal követelik egyik-másik vidéki város számára. Arról azonban megfeledkeznek, hogy amig a lateiner pályákhoz szükséges egyetemi képzettséget köny- nyen meglehet szerezni olyan tanintézetben is, amelyet valamely rengeteg erdő közepén állítanak fel, ami lüktető élettől száz és száz kilométernyi távolságban fekszik, mert hiszen az ilyen életpályák tudása, el van raktározva tankönyvekben, de amint hogy orvosi kiképeztetést még pedig alapos kiképeztetest a serdülő ifjúságnak kórházak é? kli ikák nélkül adni nem lehet, úgy nem lehet közgazdákat sem kiképezni, ha a közgazdasági pályákra nevelő felsőbb tanintézetet a közgazdasági tevékenység mezejétől távol épitjük fel. Ha vidéki városainkon végig tekintünk — ami bizony nagyon szomorú a közgazdasági életet, a közgazdasági tevékenységet azokban c-ak a leggyérebb módon találjuk meg. Budapesten azonban minden van, amit alaposan tanulmányozva el lehet sajátítani a magasabb közgazdasági tudás gyakorlati részét. Budapestnek van hatalmas ipara, van kereskedelme,' sőt bátran elmondhatjuk, hogy az ipari és kereskedelmi tevékenység túlnyomó nagy része Budapesten koncentrálódott. Van azonkívül — ha a Budapest belterületén nem is, de annak közvetlen közelében virágzó mintaszerű mezőgazdasági üzem is, tehát a közgazdaság e Tárom fontos ágának mindegyikét közvetlen közelből • tanulmányozhatja a közgazdasági egyetemuek a növendéke.

Elmondhatjuk-e ugyanezt bármelyik vidéki városról? Hol van tőzsde Budapesten kivül? Hol vannak azok a kísérleti intézmények amelyek létrehozatala milliókba került ? Hol vannak olyan nagyszabású könyvtárak, hol vannak olyan gyüj - temények másutt, mint Budapesten?' Ha vidéki városban állítanak fel a közgazdasági egyetemet először több millió befektetéssel meg kellene ptt teremtenünk a közgazdasági élet gyakorlati részének megismeréséhez nélkülözhetetlen szervezeteket. Érre azonkan nincs pénzünk. Mi minden erőnkkel támogatjuk á vidék fejlődését, de a mai viszonyok között el nem képzelhetjük Budapesten kívül másutt a közgazdasági egyetemet.

Mi a közgazdasagi egyetem létesítésének ezzel az oldalával kizáró ag azért foglalkozunk,' meri tapasztalatból tudjuk, hogy igen sok jobb sorsra méltó ügy esett áldozatául tisztán csak azoknak az érdekharcoknak, melyek lavina módjára megindulnak már az eszme felvetése pillanatában. Nem szeretnénk, nem tartanánk helyesnek, ha az annyira sürgős s hazánk létérdekeire is messzire kiható közgazdasagi egyetem látszólag ily kicsinyes, szinte nevetséges akadályok miatt Késedelmet szenvedne, de viszont az az egész ügyre nézve szintén végzettszerü lenne, ha oly helyen állíttatnék fel az egyetem, hol az célénak a lokális viszonyok miatt megfelelni nem tudna. Annak egyedüli helye mint íenfebb is említettük csak székesfővárosunk : Budapest lehet. sz. g.

M 1 E £ E.

Mindennap.

Mindennap várok valamit,

Valami újat, valami változást,

Várom a megváltást.

Fáradt szemem, ha üj reggelre ébred S ha lelkem ilykor a múltba réved, Néha még remélek.

Várom, tán mosoly derül még arcomra S engem is megkörnyez az élet,

Várok valami szépet.

Mindennap várok valamit S mindennap egy hajszálam jut őszbe S arcom redőbe.

De én csak várok, egyre várok.

Bállá Gyula.

— Áthelyezett alügyósz. A kir. igazságügy- minisztér dr. Ferenczy Tibor váradi alügyészt a

debreceni kir. ügyészséghez helyezte át,

— Istentisztelet. A szatmári ref. templomban f. hó 16-án délelőtt 10 órakor Bagothay Sámuel főgimnáziumi vallástanár, d. u. Vincze Elek s, lelkész prédikál.

— Névmagyarosítás. Kiskorú Mónus József helybeli főgirnnáziumi tanuló családi nevének Kalocsaira kért változtatását a belügyminiszter megengedte.

— Érdemkeresztes községi bíró őfelségj Kádár István nagyberkeszi községi bírónak buzgó szolgálata elismerésével a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta. ;

— Megszökött plnoór, Nagy Bertalan mátészalkai vendéglős hűtlenségen érte Nagy Gusztáv nevű pincérjét, ezért haladéktalanul elbocsáj- totta szolgálatából. Az állás nélkül maradt pin - cérnek nem volt pénze az elutazáshoz; s úgy segített magán, hogy fényes nappal, olyan idő - ben, amikor biztosan tud a, hogy set,ki sem tartózkodik gazdája lakásán ; feltörte annak egyik szobáját és az ott elhelyezve volt ezüst és aran y nemüeket, valamint nagy mennyiségű pénzt éllopott és azzal ismeretlen helyre megszökött.

— Vizbefult kondás. Sertéspásztor volt Érendréden Kis Sándor 17 éves legény. Hűségesen gondozta a kisebb-nagyobb sertéseket és hogy pásztori hivatalát még pontosabban betöltse — a nagy melegre való tekintettel — elhajtotta a sertéseket fürödni, a község határában lévő patakba. Tudta azt, hogy a patak egyes helyein mély vízmosások vannak, de azt uem tudta hogy a sertések úszni tudnak és mivel azok a patak mély helyei felé igyekeztek, megijedt, hogy belefulnak, Ezért ruhástól hirtelen beugrott a vi/.be, hogy a sertéseket a veszélyes hely közeléből elterelje, Hirtelenkedése közben épen a viz legmélyebb helyére talált ugrani, ahol ala- merült és mtvel úszni nem tudott, isszonyu kinok közt megfuladt. Felvetett hulláját az úszni tudó sertések marcangolták szét.

— űrült ember öngyilkossága. Drágos Gli- gor szamosveresmarti lakoson régibb idő óta mutatkoznak az elmezavar tünetei, de mivel eléggé csendesen viselkedett, — sem őrizet alá nem helyezték, sem elmegyógyintézetben való iulernálssaról nein gondoskodtak, annyival is inkább, mert Drágus Gligor testileg is gyeuge beteges ember volt és előrehajlolt korára való tekintettel halálára vártak. A múlt napokban nagy mértékben kitört rajta az őrület és dühöngő állapotában felakasztotta magát a 73 éves öreg ember. Mire ^hozátartozói a mezőről hazakerültek, mar halott voA.

.— Lefülelt tolvaj. Csak pár hetp, hogy Krausz József mátészalkai lakosnál szolgai Kovács Emma cselédleány, — már is megunta gazdáját. — Tegnapelőtt egyedül maradt a leány otthon és a magánosságot arra használta fal, hogy magához vette cselédkőuyvét és a házban lévő összes arany és ezüstnemüeket s mikor igy felszerelve épen indulni akart, toppant Be gazdája, aki azonnal átadta a csendőrségnek.

— Kedélyes rabló. Nagykárolyból a hozzátartozó Kláramajorba igyekezett Penyigei István. A gondjuiba elmerült ember, — amint felpillantott — megrettenve vette észre, hogy fenyegető magatartással előtte all Bence Károly csikós bojtár. A bojtár néhány másodpercig farkasszemet nézett Penyigeivel, majd rákiáltott:

— Adja ide kend azt a botot.

A megrémült Penyigei önkéntelenül oda- nyujtolta botját, amit a bojtár tulajdonosa ellen emelt és követelte annak óráját és láncát. Pe- nyegei átadta a kért ékszereket, mire a bojtár nagyolt kacagva elszaladt.

— Lövöldöző ember. Kucó János mogyoró.-i lakosnak betegsége a lövöldözés. Ha egyebet nem kap puskája hegyére, akkor embertársait lövöldözi le. A napokban Borhidra ment és lövöldözési nyavalyájában három embert minden ok nélkül lelőtt, egyet pedig a puska agyával lejbevert. Kucót a csendőrök letartóztatták és beszállították a szinérváraljai fogházba, ahol a bíróság elrendelte elmebeli állapotának megvizsgálását. A lemészárollak hatósági felbontása végett pedig kiszállt a helyszínére.

— Halált okozó pillangó. Méhtelekről írják hogy Valóéi Andiásné odavaló földmivesasszony kiment e község határábán lévő rétjére szénát gyűjteni. Magával vitte egyetlén gyermekét is