Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-14 / 4. szám
ft/..rimár, 1912. január 14. SZ ATM AR-NÉ ME TI 8 ti* O ! iái 1. Sztrájkolnak a rendőrök. Nem nálunk, ó nem, mert itt igazán fényes, nagyúri megélhetés vár a rend kék mondurjába bujtatott egyénekre. Fizetésük húsz forint és tiz fillér, megél abból egy rőndér, Ezt minden népdali komolytalanság nélkül állíthatjuk — húsz forint és tiz fillér, mert ha leszámítjuk a nyugdíj, kegydij, drágasági megrövidítés és egyéb címen levont koronákat, alig marad a már fölemelt fizetésből is is több húsz pengő forintnál, ami nagy pénz a mai világban, különösen, ha családot kell eltartani belőle. Hát nem, az istenért sem a mi viszonyainkról a mi rendőreinkről tétetik itt említés, mert ez a dolog — amint már ez Írás elején is jelezni próbáltuk — Szilágysomlyón esett meg. Történt, hogy a rendőrök addig-addig szorították lelohadt derekuk köré a nadrágszijat, mig az utolsó lyuk is bő helyet hagyott, ez a hely pedig a hiányzó eledelre látszod célozgatni De minden nyavalygó stilus-cikor.iyát és szépitge- tést elkerülve : bizony éhezlek a szilágysomlyói rendőrök S az éhség, öreg megállapítás: nagyhatalom. Még az olyan haptákbavágódóan alázatos népséget, mint a rendőrök, is képes sztájkra lázitani. Sztrájkra, igen, erre a rendőri fogalmak szerint rettenetes cibil-szabálytalanságrá. Hát bizony nagyon silány fizetésük lehetett azoknak az éhenkórász szilágysomlyói városi cselédeknek, hogy ilyen nagy cucilista bűnre vetemedtek Bezzeg a mieink boldog, megelégedett halandók. Hogyne, hiszen fizetésük huss forint és tiz krajcár. Egy kis szinügy Ä direktor ur második hazája. Közismert igazság, hogy a próféták épp a saját hazájukban nem boldogulnak. Ezt az igazságot akarják most Krémer Sándor hi vei Szat- már város hajdani köznépszerüilen direktorára rávo átkoztatok A logika így látszólag igen helyes : Krémer népszerűtlen volt mert igazi prófétája, recte színigazgatója volt városunknak Csakhogy mindebből az következnék, hogy viszont második hazájában dicsőített és ünnepeit d rektorságnak örvendhetett. Ez azonban nem egészen Vi n igy. Valamennyi szabadkai lapban kutattuk ezt a njgy népszerűséget, de ilyesminek sehol a legparányibb nyomara sem akadtunk. Csak Ízelítőül, hogy látva lássák: kiért futnak, dolgoznak, kapaciíálnak a próféta hívei közöljük egy előkelő szabadkai újságnak, a Bácskai Hírlapnak Krémer Sándorra vonatkozóan irt egyik cikkét. Amint következik : Még négy-öt esztendő előtt is a vidéki lapok kevés számú hasábjainak legalább a negyedrészét »A színház* foglalta le a szezon 3—6 hónapján keresztül. Ha a primadonna-kisasszony eltrüsszeniette magát: esemény volt, amelyről legalább két hasábot illett írni. Termésetesen áradozó szeretettel a bájmüvésznő iránt, mint ahogy »a nemzet napszámosairól« vagy jót, vagy a hgjobbat volt szabad irni. A színház direktora a vidéki újságíró előtt a kuhura nemes apostola volt, aki reszkető kezekkel akasztotta ki a »minden jegy elkelt« telirasu táblát a pénztár ablakába és sírva panaszkodott, hogy »mi az a 800—1000 korona bevétel ma, a mai darabra amelynek díszletei horribilis összegeket — majd nem 17 korona 29 füleit — emésztettek fel«. Az utolsó esztendőkben a vidéki lapok el- haíátóztak (!), hogy a színház üzlet és kurtábbra fogták a dicséreteket, sőt némely előadásról, da még némely művészről is megírtuk, hogy rossz, hogy gyenge, hogy nem tud brszélni és a többi. Hova-tovább odáig értünk, hogy azt mondtuk : a város állal szubvencionált színház tisztára az igazgatóé lévén, azt tudja, hogyan kell azt vezetni, ez ismeri a közönséget, az ő dolga, milyen darabokat, hogyan adjon e’ő. Következésképpen : szinügyi bizottságra nincs szükség, a szinügyi bizottság idejét múl a, oslob* intézmény, amely csak árt a színháznak, belekontár- kodik a művészethez értő színigazgató do!gába és tönkre teszi a színházat. A szabadkai szinügyi bizo tságra. amely, csupa előkelő, nagy műveltségű urakból áll természetesen hatással volt ez az utolsó esztendőkben kialakult megállapitás. Szigorúan csak arra ügyeltek, hogy hangos botrányok ne történjenek a színház tájékán és a lehető legnagyobb jóakarattal kl&sszifikálták az előadásokat héíröl- bétre. Nagyon helyesen sohse avatkoztak abba, kiket sserződtessen a direktor, kiket ne; a he1 i müáorokat elfogadták úgy, amint azt a direkció megállapította és sohse kívántak oly dolgot, ami tán a színigazgatónak a bugyellárisál érintette volna, Epyet szeretett volna elérni a szinügyi J bizottság. Azt, hogy az előadások nívója évről- I évre emelkedjék, hogy lehetőleg minél jobbak 1 legyenek s színészek és hogy — természetesen \ — jók legyeuck az előadások és jó! menjen a színház. így gondolkozott, igy eseiekedeit a szinügyi bizottság akkor is, amikor dr. Farkas Ferenc volt a S/inigazgató, — azóta is, a mióta Krémer Sándor »bérli« a színházat. Harmadik esztendeje színigazgatója a szabadkai színháznak Krémer Sándor. Az első esztendőben a társulat szer.ezése mm volt szerencsés. A lapok is, a szinügyi bizottság is elnézte a hibákat, mert — igy gondolkoztak — első esztendő, nem ismeri a vá- 1 rost, az igényeket, stb. A második esz endőbe is voltak kisebb- ; nfcgyobb bajok a szergezés körül. Most már a szinügyi bizottság több ízben felhívta a direk- ' tort, hogy a hiányokat pótolja. A színigazgató | Ígért, a szinügyi bizottság pádig — várt. Várt a szezon végéig, amikor már azt mondhat;» : a szezon végén vagyunk, ne legyünk szigorúak, majd jobban fog szervezkedni. Múlt év okióber végén jött be a mostani ; társulattal a szinigazgató. A szinügyi szabályok I értelmében a bizottság 30 napon belül köteles nyilatkozni : meg van-e elégedve a társulattal, j ha nem : mik a hiányok ? A bizottság november 26-án megtette észrevételeit, kívánt egy baritonistát, kívánt egy fiatal jellemszinészt és egy énekesnőt, azért, hogy klasszikus operettek is előadhatók legyenek. Azóta elmúlt hat hét, közeledünk a szezon közepéhez A szinigazgató a kívánságoknak nem ; tett eleget, dacára annak, hogy a november j 26-iki ülésen — a jegyzőkönyv szerint — igé- S retet tett a hiányok pótlására. Dr. Damb'cz Lajos szólt a kérelemhez elő i j szőr Elmondta, hogy Szabadka város a 10,000 i korona szubvención kívül ’még évi 5000 koronával jáiul hozza a színházhoz. A szubvencionált i színigazgatótól megkívánhatja, hogy a szinügyi 1 bizottságnak azt a kívánságát, hogy az előadások | művészi nívója ne süiyedjen : iparkodjék íeljesi- i teni. Az idén színházból kabiré lett, művészi > előadások helyeit cigánykerekeket élvez a kö r zönség Az ülés közben telefonon jelentette a színházi irod , hogy Horvath Kálmánt b ritonis : tának állandó vendégnek szerződtette. Ezt a be* i jelentést nem tartja komolynak. Horváth ven dégszerepelt itt decemberben. Akkor nem szerződtették, mert — igy jelentette a színházi titkár — vendégszerepléssel a műsort nem tudják megcsinálni. Az ő indítványa, hogy a szabály- rendelet értelmében az igazgató birságollassék meg és ha 15 nap múlva se tesz eleget a felhi vásnak, a színház bérletéből mozdittassék el. Alkalmi ékszer vétel. A községi és körjegyzők árvaháza javára rendezet sorsjátéknak 20 ezer koronás főnyereménye, mely briliánsokból áll eladó. — Mertz István fűszer üzletében Szatmáron. í 1in ékXm A prillC As ifjú bohózatirók n m tudjak elfelejteni akkor se.n amikor darabot Írnak újságírói mivoltukat s még a legbohóbb bohóságba is belekevernek egy kevés vezércikk esszenciát. Gondoljuk, Róbart Miseb, ki a Princ cimü szerelmi kQmédiát. francia kapiák szerint a németek számára megcsinálta, elfoglaltabb óráiban épp úgy Írja a komoly és tendenciózus újságcikkeket, mint magyar kollegája Gábor Andor. S mert a szerző megszokhatta, hogy az uralkodó elemről kissé epésen nyilatkozzék a közönség előtt, ezúttal is agyalágyult vén kujonnsk elevenít színpadra egy német nagyherceget s haszontalan semmirekellő élvezetvágyó ficsurnak a fiát Ez a két alak meg a köréjük kanyarito t meglehetősen unott, de friss malacságokkal köritett mese fölöttébb tetszik a publikumnak, amely eddig sem hitt valami nagyon az iste < kegyelméből való uralkodóságnak, azt épp azért hálás örömmel fogadja, ha valaki fölfedezi elölte, hogy a kirá'yok még a legtucatabb tucatembernél is korlátoltabb és léhább egyének. Voltaképp ezen fordul meg a darab bohózat volta s ezert igazán semmi köze a benne végbemenő nevettető hatásoknak a szerelmi komédiákhoz, mert mint ilyen nagyon is átlag pi- rosdarab-másolatként hatott volna. Harmat Zseni közvetlen bajjal és sok diszkréten pi áns finomsággal játszotta mag Geldern Ada szerepét. Partnere Ross Jenő, kinek szárnya operettek légkörében izmosodott, ezúttal nem bírta olykor szerepét a vígjátéki magasságokig. De néhány érdesebb botlását eltekintve ambiciózus alakítása elfogadható volt. Stilifried báróból aki a fiatal herceg nevelőjét ábrázolta, meglehet s mulattató figurát csinált Radócz Feri, bár játéka nem minden modorosság nélkül való volt. Ifjú Lenkey György egészséges komikusi vénáról tett bizonyságot s némi tu!zást leszámítva, játéka teheU-éges színész á'fonlolt stúdiuma volt. Fehér Gyula egyik legpompásabb szerepe volt az öreg íeuchteusteini nagyherceg ábrázolása. Maszkja, taglejtései és hang hordozása, kissé tendenciózus szerepe pompás megértéséről tanúskodtak. Színházi műsor: Vasárnap délután Igiói diákok énekes diáktértének. Este Felhő Kiéri, Rátkay László pályadijat nyeri eredeti népszínműve. (B. bérlet.) Hétfőn kilencedszer A Kis gróf, Opere t. (C. bérlet.) Kedden Lili, Hervé bájos operette (A. bériét.) Szerdán G. Kertész Ella és Góth Sándor, a budapesti Vígszínház legkiválóbb művészeinek első vendégjátékául Tolvaj, Henri Bernstein szenzációs és nagyhatású színmüve. (Rérietssünet b ) felemelt helyárak.-— A női anyakönyvvezefö felmentess. Csaba Adorján főispán Schvartz Etelkát a géresi anyakönyvi kerületben viselt anyaköoyvvezelő helyettesi tisztétől sajat kérelmére felmentette. — Bohém estély. A szatmári színtársulat tagjai február 17 en a Pannónia nagytrmében a Men ö egyesület javára bozém-eátélyt rendeznek A bohém-estélyt Fehér Gyula rendezi. — Ki ak r tűzoltó lenni? KatonavDelt 30 évet be nem töltött volt altisztek 600 kor. évi fizetés 320 kor. lakbér, 80 kor. ruha, 30 kor. csizmapénz, mint kezdő fizetéssel, továbbá mondén 5 év után 10 kor. fizetésemeléssel és nyug- eijjogosultsággal tűzoltói szolgálatra felvétetnek jelentkezni lehet a tűzoltólaktanyán Mórius Lajos tüztelügyelőnél. — Visszahozta a Síivé Sziklai János a hazájába. Mert hát, aki egyszer a tisza vizét itta vágyik annek szive vissza még Amerikából is Sziklai János addig-addig csititgatta a haza mssaai rmis férfi és permek ff |f .s® ruhákban Slfi G V T 0 Z & la legolcsóbb árban Ifj E IELLETT SZEREZHETŐK BE.
