Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-28 / 34. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. Április 28. Vasárnap 34. 8Z. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér Megjelen hetenklnt kétezer vasárnap és szerdán. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 — Telelőn-srám 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzete FÜGGETLEN POLITIKÁI LÁP A munkanélküliség és kivándorlás. Korunk egyik nyavalyája kosé sorolható a munkanélküliség, amellyel kiváltépen nálunk nem tudnak sikeresen megküzdeni, pedig lehetne. Hiába hangoztatják azt, hogy Magyar- országon lenne elegendő munka mely minden komolyan dolgozni akaró embernek juttatna. Fájdalom, ez nem felel meg a valóságnak. Eltekintve az ipari munkások óriási számától, kiknek java része kap ugyan itten munkát, csakhogy vagy nem elegendő nekik a munkabér és ennek emelését szrtájk- kal szokták — ha tudják — kivívni, vagy tényleg nem jutnak munkához idehaza, hát egészen más foglalkozás után néznek, vagy idegenben próbálnak szerencsét. Egészen másképen áll azonban a mezőgazdasági il elve földműves munkásoknál a helyzet, kiknek tekintélye, száma nem jut tisztesáéges munkához, bár mindenképen dolgozni szeretne, munkakedvelők, józanok, izmos két karjuk van, de a tétlenség, a semmittevés lassacskán megbomlasztja az acélos idegszálakat, a kemény izmokat és bármennyire is ragaszkodnak a hazai földhöz, bárhogy is szeretnének itthon munkálkodni, nem tudnak mert nincs munkájuk. Ezekből kerül ki a kivándorlók legnagyobb hányada; a mezőgazdasági munkások hagyják el százával és ezrével a magyar földet, mert hát koldulni nem akarnak, önérzetük nem engedi az alamizsna kérést, tehát felcihelődnek és egész családok, falvak mennek Amerikába. A kivándorlás oly méreteket ölt, annyira beleveszi magát a kőzludatba, hogy még azok is itt hagyjak a szülőföldet, kiknek van itthon valamelyes kenyérkeresetük. Így aztán nem csodálható, ha a földek sok helyütt parlagon, műveletlenül heverész- nek, melyek pedig dús gyümölcsöket nyújtanának. Ilyenkor kezdünk el rimánkodni, hogy volna munka elegendő, csakhogy nincs hozzá munkás. A baj gyökere abban van, hogy fetette lanyhán, hánya-veti módon kezeljük ezt a nagybecsű és fontos sociális kérdést. Nem tudunk rendszert teremteni. Hozzunk olyan törvényeket, melyek valóban megvédenék a magyarokat minden ellenséges áramlattól. Igen volna elégendő munka idehaza, de megengedjük azt, hogy idegen munkások ezrével dolgozhassanak Magyarországon idegen munkavezetők basáskodjanak nálunk, mig honfitársaink kiszorulnak, mellőzésben részesülnek. Pedig számos állami munka van folyamatban és lesz is rövidesen, ami ezer meg ezer embernek ad és nyújt majd kenyeret, de tekintettel kell lenni elsősorban és mindenekelőtt a munkások honosságára. Ha már magyar munkás nem akad, de csak ebben az esetben kerülhet sor a külföldire. Addig semmi esetre sem. Emellett gondoskodni kell tisztességes munkabérekről, ami könnyen megtehető ha másoldalon megannyi felesleges kiadást korlátoznak, így aztán elejét vehetjük a nagyarányú és egyre fokozódó kivándorlásnak, véreinket idehaza tartjuk, a nyomorúságos viszonyokat szanáljuk ; mindkevesebb lesz a koldus-kenyéren élők száma és az ország tetemesen fellendül az áldásos munka nyomán, mert az itthon maradt polgárok, kik tisztességes munkával keresik meg kenyerüket, mindegyike külön fog közremunkálkodni hazánk virágzóvá tételén, Magyar- ország fejlődésének, haladásainak névtelen, de hasznos munkásaivá lesznek. Az államnak tehát szerető gonddal kell felkarolnia a munkanélküliség és értékes ügyét és adni kell ott, ahol máskép nem lehet. De ha ad is a kormányzat, akkor is megszolgált munkákért fog adni. TÁRCA. Spanyol városok. Irta: Dr. Barma JTámaa. I. Cordoba. Hajdan egy hatalmas birodalomnak székhelye, ma egy apró kis vidéki város amelynek sem ipara, sem kereskedelme nincsen. Egykoron a műveltségnek, tudománynak és művészetnek a központja, ma culturális szempontból sem jöhet számításba már. Minden eltűnt, elveszett, csak a múlt maradt meg pompázó emlékeivel, hogy beszéljen az egykori fényről és gazdaságról. A Quadalquivir dús hullámú habjait hajók szelték a rómaiak és később a mórok idejében, ma csak Sevilláig jöhetnek fel, mert nem gondoskodtak a meder mélyítéséről. De nemcsak közlekedési eszközül szolgált a folyó, hanem fölhasználták a vizét a földek öntözésére is, s hogy mit lehet a csatornák építéseivel elérni azt legszebben megmutatják Valencia huertái és Granada térés mezői. Ezeken a vidékeken megmaradt a jólét, nem enyészett el, úgy mint Spanyolország legnagyobb részében. Virágos kert volt hajdan Audaluzia, és földje dúsan jutalmazta a fáradságát a hangyaszorgalmú mórnak. Ligetek, kertek váltakoztak a szántóföldekkel. Narancs, citrom és gránát erdők fái közül kikandikálva emelte magasra fejét a növényvilág koronás királynője, a pálma. Pogány, mozlim kezek ültették el az első pálma csemetét a Pyreneusi félsziget földjébe. Abderrahman a cor- dobai emirátus megalapítója még idegennek tekinti a pálmát is magát is Audaluzia áldott szép vidékein. Szomorúan énekli: „Mint én, te is idegen vagy Ez országban, oh te pálma i Hazádtól messze nyugatnak Talajába átplántálva.“ (Gerő Atilla fordítása.) Spanyolország téréin a pálma lassankint gyökeret vert, úgy hogy ma már egész pálma erdőket találhatunk itt. Legszebb és legnagyobb az elchei erdő, Murcia mellett A pálma uj otthonra lelt itt távol napnyugaton, de akik ültették az első csemetéket, azoknak utódait vissza- üzték Afrikába. Sok minden eltűnt a mórral erről a földről; kiapadt a csatornák vize, megfogytak az erdőségek, kopárrabbá lett a föld s komorrabbá, mert nem élénkíti azt a vetések zöld bársony tengere és az erdők fáinak zöld csipkés lombozat ernyője. A vidékkel púsztultak a városok is. A mór uralom bukásával lassankint senyvedni kezdet| tek s a rombolás és pusztulás csontos karú geinusza ott lebeg legtöbb városán Spanyol- országnak. A keresztény uralmat két város sínylette meg leginkább, az egyik a nyugati gótok hajdani fővárosa a sziklás martú Tajó két partjára épitett Toledo és a másik a gyorsvizü Quadalquivir jobb partjára épitett Cordoba a kalijaság egykori fővárosa. Hatalmas birodalom volt mindkettő egykoron. Toledóban uralkodtak a nyugati góthoknak marcona és orrgyilkolásra mindenkor kész királyai és ezzel szemben Cor- dobában székeltek az Omajjadák vérfürdőjéből megnekült Abdurrahmán utódai. A sorsa egy lett mindkét városnak a pusztulás s épugy egy a története is részben a két birodalomnak. Bukásuknak egy az oka, a pártoskodás Belső meg- hasonlás buktatja el a jerezi sikon a góthok birodalmát; belső torzsalkodás törte darabokra a próféta jogarát is, és igy nem voltak képesek azután ellenállni a diadalmasan előre nyomuló keresztnek. A cordobai kalijátus részekre mállásának a következménye, hogy Cordoba megszűnik vezető város lenni a mórokkal lakott területeken Függetlenségét is elveszti, mert Sevilla fejedelmei az Abadita uralkodók kiterjesztik hatalmukat Cordobára is. (Folytatása következik.) Újdonságok SZATMÁR) A EAGYTÓZSDE r női, férfi és gyermek Ój 11 0 PUP* ruhákban Ili u legolcsóbb árban MELLETT SZEREZHETŐKBE 1
