Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-04-17 / 31. szám
XVI. évfolyam. Szaimár, 1912. Április 17. Szerda. 31. sz. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Égé-7. ELŐFIZETÉSI ÁR: évre 8 kor. F'élévre 4 kor Negyedévre 2 kor Egyes széni ára 10 fiilér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap és szerdán. SZERKESZTÓ5É6 ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 rr= Telelon-száirt 80.= Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizete A modern iparfejlesztés eszközeiA nemzetállam kiépítésének j nagy munkája szempontjából az ipart illetőleg s tán legfontosabb feladat a szakoktalás kellő szervezése. Az iskola, fegyvereknél és ágyuknál is erősebb védélmi eszköze a nemzetállamnak. Tanult, iskolázott kisiparos osztály, egyrészt ipari termékeinek előállításánál nagyobb eredményt tudhat elérni, s Így könnyebben versenyre kelhet a gyár- és külföldi iparral szemben, másrészt iskolát járt, müveit iparos osztályban sokkal éberebb a nemzetállam tudata. Tanult iparos sokkal inkább tud felemelkedni az oszlályérdekek fölé, s mint ilyennek sokkal magasabb és szélesebb látóköre van a nemzet öncélja, feladatai terén, mint olyannak, ki minden szellemi táplálék nélkül sajátította el mesterségét. Egy nemzet-iparos lelki szemei előtt nem tisztán az a törekvés lebeg, hogy megrendeléshez, avagy a felmerülő szükséglethez mérten éppen csak előkészítse munkáját, amiből életét fenntarthatta. Ez az irány legkezdetlegesebb stádiuma a nemzet-ipar életén k. Ennél a pontnál nemzet-iparos meg nem állhat, mert a nemzetállam ennél többet követei. Követeli ugyanis azt, hogy minden ipartermékben a nemz t karaktere, jellege tükröződjék vissza. Minden ipartermék a nemzet sajátos szokását adja vissza úgy, hogy eképen a belföldi fogyasztó minden igényét kielégítve, visszaszorítsa a külföldi ipar jogtalan betolakodását. Ezen törekvésben az iparost ama tudat kell hogy ve- ; zérelje, hogy a nemzetállam nagy eszrné- ! jének, anyagi és kulturális céljainak meg- ; erősítéséhez fog hozzájárulni. Hogy ekként az egész iparos osztályt a nemzet öncélja irányában és szellemében átformálhassuk, nem elég ennek el- | éréséhez csupán az, hogy az ifjú iparos ! nemzedéket mesternél leendő, hosszabb vagy rövidebb ideig tartó gyakorlati ta- nonckodásra, inaskodásra szorítsuk. E/.ztl I a rendszerrel csak minden lélek és öntudat nélküli rabszolga munkás hadat ne- i vélnénk. Távol legyen tőlünk még gondolata is annak, mintha nem volnának kellő ■ műveltséggel, szak- és általános műveltséggel biró kisiparosaink! A mai kisiparosnak az élet nehéz küzdelmei közepette azonban íizikai lehetetlenség annyi időt szentelni magának, hogy tanulóját modern nemzet-iparossá nevelhesse. Ez a tény, ' melyet hiába próbálgatunk megcáfolni. Ha a kisiparos osztály egymaga ! gyenge, képtelen erre a feladatra, álljon j oda melléje teljes erejével a magyar törvényhozás. A mühelybeli oktatást a mesterre hagyjuk. Azt majd elvégzi. Az iskolai oktatás magának a nemzetnek, a törvényhozásnak kötelező feladata. Az iparoktatás szerintem két irányban fejlesztendő, még pedig éltalan és speciális szakirányban. Az általános irányt a népiskolától egészen a legfelsőbb iskoláig, az egyetemig kell meghonosítani. A mai élő nemzedék minden egyes tagját — sajnos — nem lehet megnyerni az ipar tántoríthatatlan hívének. Meg kell hát akkor nyernünk a jövő nemzedéket. A nemzetállam örökké éiő organizmus, mely nem csupán a jelenért, hanem a jövőért is él. A jövő pedig ott van az iskolában! Már az elemi iskolás nebulónak fejébe is bele kell oltanunk az ipari foglalkozás tisztes, becsületes, nemzet és életfentartó voltát. Meg kell magyaráznunk ezeknek az apró gyermekeknek is, hogy az iskola teremben minden amit szemük lát, kezük érint, amit magukon hordoznak a kérges tenyerű iparos izzadságos munkája. Nélküle nem léteznénk, mert ő maga a természet. Sárból, porból, piszokból, hulladékból alkot ő természethez hasonló szépet, eszményit. Meg kell értetnünk már ezekkel az apró Ki lőtték a nyíl vesszőt... j Irta : Qastavo A. Becquer. Ha kilőtték a nyílvesszőt, Mint a villám tova szólt; Kitudná azt megmondani Nyugalmat majd hol talál? A száraz kis faevéll mit Letép a szél zordonul, Ki tudná azt megjósolni, Sirhant reá hol borul ? A hullámot űzi a szél Át a zugó tengeren: Partot érve, hol lel révre, Ki mondja meg ezt nekem ? Reszket a fény, lobog a láng; Ki tudná azt előre, Mikor lobban utolsót föl, S kialszik majd örökre? Én is szintén ilyen vagyok, A sors kerget szüntelen; Honnan jöttem, hová megyek? Még csak nem is sejthetem. Spanyolból fordította: Barna János. Válás. ií '■ Nesztelen léptekkel jött be a szobába, hogy meglepje kedvesét. A férfi az asztalra ráborult és aludt. Munkája közben érte el az álom. Írásai szanaszét hevertek körülötte a toll még a kezében volt, de a tinta már rég kiszáradt belőle. A leány lassan közeledett feléje és ráhajolva a férfira, kiálló hajfürtjeivel mrgcsiklandozta a nyakát ITalk, elfojtott nevetés követte mozdulatát, ügy hangzott az a nevetés rbben a hideg, sötét szobában, mint a madárcsicsergés, a börtön fenekén. Bele kacogott a férfi lülébe és az ijedt mozdulattal nézett fel. * — Jó regeit édes 1 Az egész arca mosolygott és vérpiros ajka csókra csucsorodon össze. A férfi megdörzsölle előbb a szemét, mintha ábrát akarta volna elűzni, majd magához szorítva a leány karcsú termetét összecsókolt minden kis helvet arcán, mi a fürtök közül kikandikált. — Jaj, de hideg van ilt nálad! Hogy tudsz igy ülve aludni? Bizonyára egész éjjel lumpoltál valahol és most jöttél meg — csicsergett tovább a leány. — Dehogy lumpoltam, egész éjjel dolgoztam és igy nyomot el az álom. — Igazat beszélsz ? — Nem hazudom, szóit komolyan a férfi. — Hát mit firkáltál itt egész éjjel össze, — kérdé, miközben az asztal fölé hajolt és nézte az egyenetlen sorokat. — Hah, nem értek belőle semmit se.| A férfi kacagva vette ölébe a csöpséget és lezárta ajkát egy hosszú, forró csókkal. — Hát igazán szeretsz ? — Szeretlek ! — Meddig ? — Amig szivem dobog! A leány felkapta fejét és erősen kibontakozott karjaiból. — Hazudsz ! — kiáltotta szinte félelmetesen. A férfi egy percig megzavarodva tekintet rá. — De édes . . . — Hazudsz ! — kiáltotta most ümár szinte sirva a leány. — Te nem szeretsz engem, neked mennyasszonyod van. — De édes, igazán nem értelek, . . . Beszélj világosabban. AGYTÖZSDE nőig férfi és gyermek a püT* ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SZEREZHETŐKBE TÁ B C A.
