Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)
1912-01-14 / 4. szám
XVI. évfolyam. Szatmár, 1912. január 14. Vasárnap 4. szím FÜGGETLEN POLITIKAI L.4P ELŐFIZETÉS! AB: Égé it. évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szem ara 10 filter. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap éj szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZT0SE6 ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 _Telefon-wzá no 80. = Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzeten A nagypolitika vizein 9 Külügyi politika tekintetében nincs magyar közvélemény. Túlságosan politizáló nemzet vagyunk, de a külügyeket már jórégen kikapcsoltuk a témák köréből. Ennek két oka van. Az első, hogy a bosszú béke már kiveszejlette tudatunkból azt a , lehetőséget, hogy háborúnk is lehet ; a második, hogy 10 egy néhány év óta kis embereink azzal foglalkoznak, hogy nagy problémákat vetnek bele a közéletbe, nagyjaink pedig azzal vannak elfoglalva, hogy az igy keletkezett hullámok között továbbevickélhessenek. És ez az improduktív munkásság köti le egész közéletünket. Most egyszerre az a hir riasztotta fel az embereket, hogy a múlt nyáron hajszálon múlt, hogy Nagybrittánia és Németország között a hábo.u ki nem tört; és egy pár héttel ezelőtt némely osztrák politikai és katonai körökben elhatározott szándék volt Olaszországot hátba támadni s csak a király bölcsesége és a magyar kormány erélye akadályozta meg ezt a politikai brávóskodást. Azóta a közvélemény figyelme is felébredt és — sajátságos — akadnak hangok, amelyek a hármas szövetség felbontását nem tartják veszedelmesnek Magyarországra nézve és a fentartására irányuló tevékenységet gáncsolják. E kérdé-ró'l akarok minden nagyképűség nélkül olyasvalamit irni, amit volta- képen mindenki tud ; de a mit egy bizonyos oldalon — úgy látszik taktikai okokból — el akarnak homáiyositani. Németországgal való benső szövetséget a nagy Andrássy Gyula 1876-ben kötötte meg. Ennek oka és alapja ez volt : Oroszország a berlini konferencia eredménye miatt még nagyobb ellenségünk lett, mint azelőtt volt. Ez a konferencia akadályozta meg eppen Andrássy befolyása után, hogy Oroszország a Törökország ellen folytatott győzelmes háborújának a gyümölcsét élvezhesse. Másrészről Franciaország ismert okokból ádáz ellensége volt Németországnak. E két természetes ellenség ellen történt meg az a szövetkezés, amelynél bensőbbet és igazabbat a történelem két egymástól független birodalom közölt nem ismer. 1888-ban e szövetségbe bekérezke- dett Olaszország s igy lett meg Heymerle külügyminisztersége alatt a 3-as szövetség, amelyhez titokban Románia is csatlakozott. Olaszország szintén Franciaország — az ő fajrokona — ellen keresett oltalmat. Olaszország ugyanis neheztelt Franciaországra még Nizza elvétele miatt és a pápához való viszonya miatt. Tudvalevő ugyanis a históriából, hogy Róma mint pápai állam 1871-ig francia támogatással maradt meg. És — csodálatos, a francia köztársaságban észrevehető volt olyan törekvés, hogy a pápai állam még valaha visszaállittassék. Végre Olaszországban feltámadt a vágy a gyarmatositas iránt és a kiszemelt gyarmatok — az északafrikai partvidék — a francia érdekszférába estek. A szövetkezett három birodalomának tehát mindegyiknek meg volt az érdeke Portrék. Irta: Pajzs Ödön. Malanie. Finom volt és törékeny, sápadt, vérszegény és hallgatag mint a neve. A puha. az áb rándoaó, a daloló Melanie. Büszke, mint a kő zepkor szűz bányásszanya, méltóságos és hideg mint a néma hercegnők. Együtt, dolgoztunk, együtt vergódiük át uz életet, egy pár rövid pneig egy piszkos, munkaszagu irodában. A többiek é-zre sem vették, a maguk vig, hancu- rozó életével voltak e’foglalva. — De nekem látnom kellett. Éppen szembe ült velem. Ha felpillantottam, csak őt láttam, csak az 6 hajlékony vékony teste szökött elém . . . És mégse néztem meg. Csak későbbekkor is gyáván, félénken. 0 se látott meg engem, még meg «3 érzett, olyan mindegy voltam neki, mint az átlátszó levegő, az agyonunott utcák, az ismerős hazak. Gyerek szedd, lányos szeme sohasem tapadt rám, csak az egymásbaitapxsz- kodó betűket szerette, amelyeket a gép ontott egyenletes, buta lasusággal, bosszantó pontossággal. Tán épp ezért a bántó közönyért, a meg sértett férfi büszkeségért kószáit annyiszor feléje a szemem. Pillantásom halvány f lakját magába sxivta, mint a legédesebb, legkábitóbb parfümöt. Aztán már bárhova néztem : előttem illatozott. Híja éden fekete, áimosi ó, sötét illat árad* belőle. Ránehezedett az agyamia, elmosta gondolataimat. Homályosan tünedezelt el mellőlem minden, a lekiutetem remegett, nem láttam semmit, sölétség vett körül, csak a mámoritó, mély fekete parfüm őrjített. A »zetne is fekete volt, de annyira puha és szerény, mint a mosolygó ibolya. A tavaszt hivő gyönge virágok illatozlak benne, bus, szelíd illatot loptak a lelkembe. Az orcáján — mindakettőn — rózsák nyíltak. Erős vöröslő, kicsattanó virágok. Pikánsul szállingóztak a szobában a gyöngyöző rózssesep- pek, aztán diadalmasan, hódítón bevették a szovát. A foga fehér volt, mint a liliom és izgatott, kaczérkodott velem. Mindig féltem tőle. Talán egszer egy éjszakára velem marad a fénye, az illata. A lehelete körül ölel, megfoszt az eszemtől és a meleg párás környezetben megbékülök. Megállók Elpusztulok szelíden a ledér virágok között . . . De nemcsak a feje izgatott. Megtört tekintetű. megölt fényű szemem érezte — ha nem is lattá — a testét, harmatos, üde termetét. Fehér volt. finom, jeges, mint a hóvirág. Egyszerű kabátja, rakott szoknyája eltakarta, mintha még a nap csókjától is féltené. . . . Álmodtam sokat róla. Különösen ilyenkor sokat, mikor az őszi napsugár keresi a helyét a meghalt faleveleken . . . Gitta. Szép volt, nagyon szép, de nekem nem tetszett. Arca csodás és hideg, léleknélküli, mint az olajnyomatok agyonpeprcselt nő ideáljai. Sima a bőre, semmi indulat a vonásaiban : tán ezért nem tudott felmelegiteni. Éj észre sem vettem volna, de egyvk barátom lelkén keresztül sokszor látnom kellett. Barátaim már otthon feküdtek ínyár voll, az ablak tárva-nyitva) amikor én odatelepedtem az ablak peremére. Szóltam is egy-feét szót vigyázva, de már ébren voltak. Ez az egyik — ho-szu. sápadt, nagy gyerek — beszélt is,- — A Gitta ! istennő, nem, nem, nincs szó amely hozzá fölórue. Csak ez: Gilta 1 Hánykolódott az ágyában és tudtam, bogy mod is róla álmodott. Másra akarta terelni a szót, de nem hagytam, nem tértem ki. Éu is mondtam : — A Gitta 1 Hirtelen, mintha én is láttam volna. Nem magas, egy kicsit le kell hajolnom, hogy megcsókoljam. Fitos az orra, huncut a szeme, az orcája rózsás kéjeket kinálgat. Feszül a blúza, idegenül húzódik, még sejteni akarja, hogy mit rejt -get. De a vékony, finom szövetet majd ke- resztülfurja a föléledő, harcos vágya. Remeg a teste, esak a lába nyugodt. Biztos a győzelmében. Az áttört, harisnya finom hézagain kinálva- kinilja a melegségét. Eget, perzsel, majd megőrjít. És már észre is vette. Kacag a szeme, csu- folődik, ingerel. vasara női, férfi és gyermek ISIT* ruhákban •a^5á8j legolcsóbb árban í X S lg. A T m A R* A MAGYTOZS ELLETT SZEREZHETŐK RE. T A RO A.
