Szatmár-Németi, 1912 (16. évfolyam, 1-68. szám)

1912-04-03 / 27. szám

2-ik oldal.

SZATMÁR-NÉMETI.

Szatmár, 1912 április 3.

kesiise, másrészt pedig, hogy ne sok pénzzel adózzon ipari termékekért a külföldnek, hanem hogy az a pénz is idebent maradjon az országban, emelve annak fogyasztó képességét, vagyonosodását.

A gazdáknak külömböző hangzatos jelszavak helyett a magyar ipar terjedésé nek fontosságát kell átlátniok s arra töre- kedniök, hogy ne vegyenek mást, mint magyar ipari terméket.

Ne vásároljon külföldi gépet, külföldi műtrágyát, ne járjon angol vagy német posztóban, ne Írjon olyan papirosra olyan tollal, mely nem magyar gyárból került ki, ne csináltasson cseh vászonból fehérneműt s kerülje azokat az üzleteket, melyekben nem tudják bebizonyítani, hogy a kért áru magyar gyári ipari termék. A magyar gazdaoszíály nagy és hatalmas! Ha követné e tanácsokat, ha nem használna külföldi iparcikket, rövid idő alatt megteremtené a magyar ipart jobban, mint bármiféle állami szubvenció.

Gazdakörök szervezése.

Emelkedik napró,-napra a föld ára. A «zabad kézből eladásra kerülő föiddarabokra egymásra licitáló tevők jelentkeznek. A földművesek körében fokozódik a terjeszkedésre való törekvés s az emelkedő jólét észlelhető versengést idéz elő az ingatlauok megszerzésében.

Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz való ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek könnyebb megszerzése, és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a szokásos földhaszonbérekkel szembe állítjuk, as eredmény az, hogy figyelmen kívül hagyva a földtulajdonos által viselt köiterheket, a hazons- bér & forgalmi ér 4'/0-nál alig nagyobb, de 5»/0-ot nem halad meg. Földműveseink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűkén fizeti meg a munkát s ha a földekért mindamellett oly magas

árakat fizetnek, oda vezetem vissza, hogy népünk nem ismerve a befektetés helyes módját, a gazdaság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását: a könnyebb megélhetés feltételeit, az egyedüli boldogulást a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi.

Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása, értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége, de nagyáltalánosságban hiányos a gazdasagok felszerelése. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényeik aránytalan fokozása által ma is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül, silány igavonókkal a főidet jól megmunkálni nem lehet, a gondosan megnem tisztitott vetőmag gazt terem, csekély marha állomány ufán a földekből kivont táperő, nem pótolható.

Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák ellen, csupán rámutatunk ezen jelenségekre. A kisgazda nem olvas szaklapokat, szakköoyve- két, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gya- rapitbalna, nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül: nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításaival foglalkozik s a tőkének a gazdaságba való jövedelmező befektetésére megtanítaná.

Maga a földművelési kormány sokat tett a kisgazdák érdekében. Földműves iskolákat baromfitenyésztési képző iskolákat állított fel, minta paraszt-gazdaságokat szervez, és az állat tenyésztési, tejgazdasági, szőlészeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gasdálkodásának fejlesztése. De a földműves iskolákból kikerülők nagyrésze a nagyobb gazdaságokban igyekezik szolgálatot teljesíteni és ismereteit nem hasznosítja saját gazdaságában a köz javára. Az okszerű baromfi tenyésztésre népünk nem helyez súlyt, a minta paraszt-gazdaságok átalakító hatása, legfeljebb az illető' községre és esetleg a legközelebb fekvő vidékre terjed ki. A különböző felügyelőségekjmunkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő mely az ezektől tett hasznos utasítások megvalósítására törekedne.

Szervezni kell falusi gazda köröket! Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gazdálkodásukat fejlesszék. Mindenek* * előtt igyekezünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe csoportosítani, fejtsük ki előttük a tömörülésben rejlő erőt, s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő, A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járattasson földműveseknek való szaklapokat szerezzen be hasznos olvasni valókat és nyújtson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak felett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat téli foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát és fejlesz- sze azt.

Ahol a háziiparnak csirái vannak, ha még oly jelentéktelennek is látszik, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a háziiper termékeinek keressen helyben, vagy vidéken^ elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival, jelölje meg a javitandókat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak méltányos eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz mérten meghonosítani, a rosszra, mint intő példára rámutatni, foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival, mutasson rá általánosságban annek a következményére, végül igyekezzék a bajokat egyesült erővel egyesülni.

Támogassa a gazdágat jó vetőmagvak és gazdasági eszközök beszerzésében, ismertesse meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges kisgazdának való gépekkel és egyéb eszközökkel, kísérje figyelemmel a gazdálkodás terén elő forduló újításokat, azok eredményét, az egyes gazdasági termények vetésével e célra közösén bérelt kisebb területen tegyen kísérletet.

Tavaszkor kiküldöttei által járja he a községi határt, ezek az ugyanazon minőségű földben a jobbak között rossz vetéseket találnak, mint a tőid kizsarolásának, rossz vetőmagnak és rossz szántásnak bizonyítékait, az ilyen földek gazdáit jóakaratulag figyelmeztessék ég buzdítsák az okszerűbb gazdálkodásra,

Általában olyannak képzeljük a falusi gazdák összeséjéből megalakult gazdakört, mint amely kezébe veszi a gazdaság fejlesztését, a szakszerű tanácsokat megvalósítja, kijelöli a gazdasági magvak, gépek, helyesen megválasztott baromfik és gazdasági állatok beszerzésében a jövedelmező befektetés irányát, igy közreműködik a jövedelem fokozásában.

teni a Gödöllőre vezető utat, keresztül lovagolt hát egy mezőségen, mely a katonai kincstár tulajdon* volt s amelyen egy katouai raktár Állott. Amint a raktár előtt álló silbakoló baka meglátta a feléje lovagló vörös frakkos urat, két kézre kapta puskáját és rákiáltott a lovasra:

— Halt wer da 1

A lovas csak lovsgolt tova és igy kiáltott a baka felé:

— Csak át Bkarok lovagolni a mezőn.

A katona nem engedett és újra rászólt a lovasra :

— Itt senkinek sem szabad lovagolni, civil embernek legkevésbbé 1

— És ha mégis tovább lovagolok ? — kérdezte a vörös frakkos lovag

— Akkor lövök I — felelte a baka és meglátszott rajta, hogy nem tiéfál.

Másnap az ezredes elé raportra vitték a bakát. Az ezredes szigorúan nézett rá és ellentmondást nem tűrő hangon szólt hozzá :

— Maga tegnap puskával a kezében feltartóztatta a királyt. Hogy ez jövőben meg ne történjék, ő felsége parancsára káplárra nevezem ki és hogy a jövőben felismerje ő felségét, jól sikerült árcképét küldi magának, még pedig tíz példányban

Ezzel tiz darab aranyat nyújtott át a ba kának, aki természetesen a könyekig meghatot- tan fogadta az ajándékot.

* *

#

Röviddel azután, hogy Ferenc József elfoglalta a királyi trónt, történt a következő eset:

A király tervbe vette egy kolera-kórháznak a meglátogatását. A kórház felé való utjueqy

kísérőjét rá akarta bírni arra, hogy vissza • forduljon.

— Ön családapa — mondotta a király — nem szabad kockára tenni az életét.

A kisérő azzal felelt, hogy a király is családapa ; apja sok millió embernek s igy fokozottabban keil ügyelnie magára.

A király igy felelt erre :

— Én apja vagyok egészséges és beteg alattvalóimnak egyaránt. Ha önnek beteg gyermeke feküdnék a kórházban, ugyebár szintén meglátogatná ? ...

És el is látogatott a kolera-kórházba.

* * v

Mikor a kiegyzési kísérletek megindultak és a Deák-párt Andrássy Gyula grófot állította előtérbe az uralkodóval valé érintkezésben, a király Pestre jött az akkor megnyílt gazdasági kiállítás megtekintésére. Andrássy Gyula gróf Budára ment, hogy a királyt meghívja a Képzőművészeti társulat kiállításának megtekintésére. Ekkor találkozott először a király Andrássyval, mióta csak külföldről visszatéri. A király igy szólt hozzá:

— Emlékszik-e még mikor az alcsuti kert ben együtt lapdáztunk ? Én jól emlékszem rá.

Ez a gyermekkori emlék mélyen bevésődött a király lelkében s most, hogy újra ébredt, e perctől kezdve felragyogott Andrássy csillaga.

* *

*

Az 1883-iki utazásából maradt fenn ez a história :

Ásotthalomra rándult ki a király és a kirándulás előtt állomása Horgos volt. Délelőtt 8

órakor érkezett Horgosra, ahol a lakosság nagy Örömmel fogadta. As iskolás gyermekek is ott voltak az állomás épülete előtt s éljeneztek tor- kukszakadtából. Amint a király a gyermekek felé közeledett, megkétszereződött a buzgalmuk. Még hangosabban kiáltották az »éljen«-t és kis kezeiket összetéve, szépen a felséges ur felé nyújtogatták azokat.

— Mit akarnak a gyermekek? — kérdezte a király a mellette haladó Tisza Kálmántól.

— Megakarják csókolni a felségtd kezeit, mondotta Tisza.

— Akkor inkább eldugom a kezem — felelte a felség — de ha megelégszenek azzal, hogy kezet fogjak velük, hát nagyon szivesen állok szolgálatukra.

Egy vagy másfélszáz gyerekkel kezet fogott szivesen, türelmesen.

* *

♦

Amikor Ferenc József k’rály és Erzsébet királyné 1885-ben Gastein fürdőn találkozott I. Vilmos császárral, az első látogatás után Vilmos császár erőnek erejével haza akarta kisérni vendégeit. Ferenc József király kérve kérte az agg uralkodót, hogy szándékát megmásítsa. Ekkor a király hirtelen szigorú arcot öltött és rászólt a császárra:

— Ezennel megparancsolom neked, hogy itt maradj /

A német császár nem tehetett egyebet, minthogy engedelmeskedett a parancsnak.

Engedelmeskednie kellett azért, mert az