Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-20 / 67. szám
XV. évfolyam FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8-kor. Félt e 4 kor. Negyedévre 2 kor ■ Egyes szánt ára 10 filter. Megjeleli hetenkint kétezer: vasárnap ás ezerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Vttiirtf Tel <e1on-<szá m 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők A magyar intelligencia (Rz) Nagy feltűnést keltő könyv jelent meg a közelmúltban az orosz könyvpiacon. A cime: „Jelzőpóznák“, a tartalma hét kiváló orosz iró tanulmánya az orosz intelligenciáról, s a munka egyik tünete annak a visszahatásnak, amely a forradalom nagy és sikertelen' erőkifejtését követte. A vezérlő motívuma: az orosz intelligencia zajos politikus, külső hatást kereső, elhanyagolja a belső, a szellemi életet. Ennek a kultuszát hirdeti a mű valamennyi Írója. A magyar intelligenciának senki sem vetheti szemére a tettrekész forradalmiságot, de nem azért, mintha a belső elmélyedés halványítaná el a cselekvést. Pedig, bár a két ország intelligenciájának lelki szerkezete el is üt egymástól, a gazdasági és politikai viszonyok között nagy a hasonlatosság. Abszolutizmus itt is, ott is, csak a leplezettség tokában és abban van különbség, hogy mig ott a cár, addig itt a nagybirtok uralkodik. A politikai jogok hiánya és a földraivelő népesség nagy nyomorúsága idézte elő ott, hogy, mint Struve mondja, egy a külföld előtt Oroszországot ismertető könyv bevezető tanulmányában, az orosz reformtörekvések kél nagy célban futnak össze : az általános, egyenlő, titkos választójog és a radikális agrárpolitika követelésében. Nálunk is fuj ezeknek a kívánságoknak a szele, de csak az értelmiség egy kis részének lelkét fodroz!a fel. Szocializmus, radikális agrárpolitika és szociálpolitika csak a legutóbbi években vonzza az intelligencia bizonyos elemeit s a legújabb időkben mozdult meg ebben az irányban az egyetemi ifjúságnak egy csoportja. Kétségtelen haladás ez a múlttal szemben, de az értelmiség dereka nemcsak az ellenforradalmi törekvéseknek melegágya, hanem a lelki renyheségnek is mintaképe s valójában csak névleg „értelmiség.“ A zöme a magyar intelligenciának két részre oszlik. Az egyik: az úri tipus, ilyen a hivatalnokoknak s a vidéki értelmiségnek jelentős része. A dzsentri szokásaiban nevelkedett vagy azokat mirneli. A tiszteletreméltó kivételektől eltekintve, az immel- ámrna! végzétt munkának és a hango,s mulatozásoknak az embere. A másik: a kereskedői tipus ; ide leginkább a városban lakó, szabad foglalkozásokat űzők tartoznak, különösen a zsidó intellektuellek. Az előbbieknél a „hivatás“ uralmat, az utóbbiaknál üzletet jelent De minaakét típushoz tartozóak általában az intellektuális élvezetek iránt kevés fogékonyságot tanúsítanak. Az un intellektuell a kereskedö- intellektueltől főleg az különbözteti meg, hogy mig az előbbi szab -. Tejében inkább eszik és korcsmázik, i ig az utóbbi inkább kávéházazik és kan ' *k. Az olvasmánya mindkettőnek majd« n kizárólag az újság, a műélvezete orfeum, itt-ott színház, az irodalom asszonyoknak való. S bár sokat politizálnak, elvi politika igen kevés hangzik el közöttük. Politika előttük jó részt a helyi klikkek marakodását jelenti, az országos politika egy igen kis csoport müve, melynek jeligéi elsősorban pajtásság! érdekek irányában terjednek. Az értelmiség lelki berendezkése az ország lakosságára igen nagy befolyással van. A társadalmi átalakulás eszméi jelentős mértékben az intelligenciából szoktak kiindulni. A nagy francia forradalom és az orosz forradalom példák arra, hogy a társadalmi viszonyok fonákságát az intellektuellek érzik meg s ők látják az elnyomott es felfelé törekvő osztályok forradalmi lü- zét A modern szocializmus gondolatrend szere intellektuellek müve. Ennek a jelenségnek nemcsak az az oka, hogy az érteí- miségi foglalkozásnak egy részét nem fűzik olyan erős kapcsok a fennálló rendhez, mint azokat, kik a gazdasági életben közvetlenül vesznek részt, hanem az a körülmény is, hogy a tudományos vagy a művészi kérdésekkel való foglalkozás, az igazi intellektuális életmód, kissé meglassítja az anyagi érdekek csavarait és a mélyebb társadalmi belátással együttesen növeli a T iE C ÜL Két lélek. Akkoriban együtt laktam Pista barátommal. , Kint ismerkedtünk meg Párisban egy piszkos kis kabaréban. Egymás mellett ültünk ésmegér.ez- tük, hpgy magyarok vagyunk. Egymásra pillantottunk és, megláttuk mindkettőnkön az elszakadt, budapestit, Most nem tudtunk rrit csinálni. Ólmos, szürke, nagy cseppekben hullott az eső. Sétálni nem lehelteit és az ottmaradáshoz sem volt kedvünk. Mondom esett'az eső, zuhogott Csurgóit a háztetőről a piszkos viz és az égen rongyos felhőcafatok, kergetőztek. Idegesek voltunk, és türelmetlenek, úgy, hogy felkerekedtünk és lemen tünk az utcára. Azután bekullogtunk egy kávé- házba. Szótlanul ültünk az asztalnál és sablonosán, csupa megszokásból átfutottuk a lapokat. Majd a levegőbe néztünk, bámultunk. Megszólj- j toltam Pistát: iaHnWWitl — Mit csinálsz to Pista, úgy járnak a gondolataid, jönnek, mennek. Ekkor elkezdett beszélni. Nagy homloku, okos fejét rátámászíotfa könyökére és a sárga- ‘eres márványasztalra szegezte a tekintetét. — Ha esik az eső, b borul a lelkem, olyanná válik, mint egy nagy tükör, amiben az égbolt visszatükröződik. Rátelepedik a telkemre a szomorúság és párás köd üli meg emlékeimet. Mielőtt kimentem volna abba a romlott francia városba, abba az én lelkem temetőjébe, Párisba, összemászkáltam Európát. Hegyek között vitt a vonat. Mikor lenéztem a szédületes völgyszakadékokba, apró, kis vibráló pontoknak láttam a dolgozó embereket. És a magas hegyek havas, zuzmarás ormai sejtelmesen a fellegekbe vesztek. Mászott a kis südbahni mozdony, a keskenyvá- gányu. szerpentin-pályán erőlködött. Csakúgy feszültek acélbordái, amint sűrű füstöt pöfékelve húzta maga után a vonatot. Ültem a kupéban. Mellettem valami kopaszfejü, angolsipkás, kissza- kálu bécsi, velem szemben egy feketeszemü leány. Amolyan emancipált, nevelésű, egyedül utazó. okos, mai lánynak látszott. Egy kékfedelü, vékony könyvet olvasott. Én meg néztem, néztem és amint megláttam, éreztem, hogy ez a nő nyomot fog hagyni a lelkemben. Nem akartam beszélni a lánynyal, mert. jól éreztem magamat így ismeretlenül. Csak néztem, bámultam, amig megszerettem abban a nagy csendességben, abban a nem közönséges hangulatban. A rongyos kis bőrkupé különös levegője érdeklődésemet felcsigázta, érző idegeimet fogékonynyá tette a leány iránt. Kint a természetben a legszebb ősz élt, amit valaha láttam. Arany csöppek csurogtak a napfény ben úszó tű fenyők ágairól és a hegyi patakok, mintha csillámló ezüstöt vittek volna vizcsöppeik hután, úgy siettek a bércekről a völgyekbe. Az állomások üresek voltak, a vasúti embereken ki- vül alig ődöngött azokon egy pár civil ember. Olyan egyforma volt erre minden, egyenlően szép, csendesen szép. Nem zavarta meg semmi disszo- náló zaj ezt a gyönyörű hangulatot, semmisem rit ki a környezetből. Múllak a percek, egyik úgy telt el, mint a másik. És olvasott a leány még mindig, tovább ... Es én néztem mindig, folyton, tovább . . . Valami apró kis megálló A mos, férfi és gyermek SZ ATMÁRi HAGYTŐZSOE plff* ruhákban | legolcsóbb árban U ELLETT SZEREZHETŐK & E.