Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-19 / 23. szám
XV. évfolyam Szatmár, 1911. március 19. Vasárnap. 23 szám. A „SZATMÁR-NEMETI-! IPARI H IT E L S Z Ö V E T K E Z E T“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szem ára 10 filler. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉ® ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ——— T«fon-s25-4m 30. = Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetind<k. Újságírás és estifény. Porapás szatírája a kisvárosiak feltűnési viszketegének Lábodi Mihály debreceni, vagy talán miskolci csizmadia mester esete. A hosszu- száru lábbelinek ez a derék és politikákkal edzett koponyáju művésze igen szimplának találta a kartársak sztereotip cégtábláját s a saját rogyósszáruakkal illusztrált nyikorgós bá- dogcégérjén újabb és harciasabb szöveggel adta tudtára mindeneknek nemes mesterségét: Lábodi Mihály csizmadia és estifény. — Hogy mi az értelme, — felelte a kiváncsi érdeklődésre — azt biz magam sem tudom, annyi azonban szent, hogy nagyon szépsn hangzik. Kissé tán már anekdotaizü is ez a rövidke történet, kövér és kerekképü, mint egy jóltáplált esperes és jámbor, mint minden ódon anekdota. Az élét, ha ugyan volt valaha, már rég le- csoí'bitotta az idő s a dekadensebb humorokat produkáló élet. De nem tehetek róla, reám épp azért, mert olyan öreg és tipikus kisvárosi adoma, a friss és eleven szatíra erejével hatott, amikor a közelmúltban egy nevezetes eseményünk kapcsán eszembe jutott. Mert nagy és úgy gondolom történelmi nevezetességű dolog történt nemrég a mi kisvárosunkban, vagy hogy históriai stílusban fejezzem be ezt a mondatot: városunk falai között. Megalakult, figyelem uraim és hölgyeim és nyissa ki a kalamárisát, kegyed, idők krónikása — megalakult az újságírók szindikátusa. A bennem ágaskodó lokálpátriótizmus némán hajtotta meg a fejét fejlődésünk emez aranyfejezete előtt. Ragyogó fejezet ! Az újságírók szindikátusba tömörültek. Megtörtént minden, ami megtörténhetett, megszületett a haladás legtökéletesebb szerve s az idő méhe most már jóidéig pihenhet a nagyszerű s épp ezért erősen ernyesztő vajúdás után. Létrejött az újságírók szindikátusa. Szerettem volna beleharsogni a világ fülébe annak idején, hogy van, van, van már nekünk, ami még nem volt, újságírói szindikátusunk; szerettem volna ezt elharsogni, hogy is mondja a költő ? nyugaltól-keletig, ha nem kelt volna gyorsabb szárnya az ügynek. Mert nincs a természetben, a fényt kivéve, az a sebesség, amely hamarabb jusson el mindenüvé, mint a komikum. 0 egész Magyarországon tudják már, hogy Szatmáron szindikátusba egyesült valamennyi ujságiró. Mert szindikátusunk, az van, de újságírónk, az bizony nincs. Van egynéhány ember, akiknek szürkének sikerült az életük, hát azzal akarják kifényezni, hogy díjmentesen kinevezik egymást újságíróknak. így van: köz- és váltó-ügyvéd és ujságiró, tanár és ujságiró, köztisztviselő és ujságiró, káplán és ujságiró, duplakönyvelő és ujságiró, zeneművész és ujságiró. Csizmadia és estifény. Nincs semmi értelme, de nagyon jól hangzik. Azt még értjük valahogy, hogy valaki kinevezi magát és a becses családját zeneművésznek. Jóllehet ez a jelző csakis a tárgyilagosság ajakán csendül őszintén és menten az ízléstelenségtől. Dehát a saját pályáján mindenki olyan hangzatos címeket nyomathat a névjegyére, amilyen éppen az egyéni gusztusának megfelel. A jóizlésre senkit sem lehet bottal kényszeríteni. Azután pedig: az üzlet- üzfet. De újságírók ne legyenek az aprók, a lényegtelenek, a semmitmondók, az irnioemtu- dók, a bendinernándorok! Az újságírás épp úgy foglalkozás s épp olyan kenyérkereset, mint a zenetanársáj. S ha valakit meg lehet bírságolni azért, mert jogtalanul használja a zenetanári titulust, jóllehet csakugyan tanít zenét s még hozzá sikerrel oktatja, hát a fejére annak a bőreviszket legénykének, hogy bele- sántuljon mindakét kezére, aki minden tehetség, tudás, ambíció és rátermettség híján ragad pennát, hogy kiverejtékezze azt a nehány emésztési zavarokkal küzdő, nyögő és dadogó mondatot, melyek alig hogy egyszer-kétszer nyomdafestéket szagoltak, hírlapíróvá avatják az ágáló bajnokocskát. A fejére annak a szindikátusnak, hogy bicegve sunnyogjon el, mely ráüti a pecsétet ezeknek az önkikiáltotta zsurnalisztáknak az oklevelére ! Hiszen végül oda fejlődik ezeknek az ön- publieistáknak a mersze, hogy, — amint a héTÁRCA. Péter m. Péter urnák csak egy kabátja, Csak egg kopott kalapja van. Péter urnák nincsen barátja, ügy él egy hónapos szobáan Csöndesen és egyhangúan. Meggörnyedt vállal jár az utcán, Szemébe tűz már nem lobog ügy tetszik, hogy fölnézni sem mer S mintha elfutna félelemmel Azoktól, akik boldogok. Péter urnsk ráncos az arca S a keze gyakran megremeg. Maga a csöndesség, alázat, Ki sorsa ellen föl nem lázad, Ha kap egy darab kenyeret. Öt lépés hosszú a szobája, Szomorú kis padlásszoba, Sohse fürdik sugárözönbe És oly nagyon korán köszönt be A hűvös esthomály oda. Péter csak úgy teng napról-napra S roskadva megy odább-odább. Am, hogy ha jő az este szárnya, Előkerit szépen, vigyázva, Egy fehér csipke-pongyolát. Egy elkopott, szétronggolódott Kis fehér csipke-pongyolát, Remegő kézzel bontogatja, Cserepes ajkát rátapasztja, S bclétemeti homlokát. Egy hűtlen asszony hordta egykor Ki nem jön többet vissza már, Kinek hazug volt lelke-teste És akit Péter szivrepesve Bolondos fővel visszavár. Zavaros, színes álmodással, Telik meg a padlásszoba, És karját esdeklően kitárja . . . Ez Péter ur tragédiája : A fehér csipke-pongyola. Farkas Jmre.-TA bazáréi ás a hazaszeretetről. (Morfondlrozások.) Az állam bizonyos érzelmi vonatkozásokban, hazának is szokott hivatni. Amelyet aztán, mint ilyent, rajongva kell szeretni. Mert . . . S hogy mégis miért ? Íme, elmondom, ahogyan én tudom. Elszegényedett szülőknek igen szegény, majdnem teljesen elhagyatott gyermeke valék. Azért az állami nemzet, avagy a nemzeti állam az ő fönnhatóságában egyáltalán nem érdeklődött irántunk ; habogy t. i. megvan-e hát és illetve, hogy meglegyen miné- künk az emberi élethez^ szükségeltető valamelyes módunk is. S ha nincsen, — és ha eme kis nincsetlen- zég, vagy-e nagy vagyontalanság miatt aztán időnek- előlte el kell vala pusztulnunk : sehol semmi gondoskodás, hogy az állam polgáraihoz, a nemzet fiaihoz méltó módon legalább elteinettessünk, eltakarittassunk e honhazai föld sziuéről. Szóval, a rajongva szerettetett nemzeti állam nem törődött sem az életünkkel, sem a halálunkkal! Amikor azonban úgy, ahogy csak fölserdültem : az eladdig közönyös állam bezzeg már kezdett érdeklődni irántam. Nevezetesen, holmi bizottság elé idézve, tetőtöl- talpig megvizsgáltatott, hogy ép és egészséges, a cs. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. kézimunka Meisten Szatmár, Kazinczy-utca.
