Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-03-01 / 18. szám
2-ik oldal Ssatmár, 191 í március 1. nosak voltak. Mindez pedig annak ellenére történt, hogy a versenytárgyalási hirdetmény az utóajánlatot kizárta. Akárhogy forgatjuk a dolgot, mindenképen helytelenül járt el a hatóság, fölrúgta a szabályrendeletet és teljesen önhatalmúan járt el. Ez magában véve is elég ok arra, hogy a dön_ tést a belügyminisztérium törvényesnek el ne ismerje, hanem a város megbízását visszavonva, a munkát azoknak adja, akiket az megillet. A szabályrendelettel űzött játéknak végre meg kell szűnnie. A magyar vállalkozás realitása érdekében kell megszűnnie. Egy nagy iparágat nem lehet kitenni ilyen bizonytalanságoknak és vidéki önkénykedésnek. Az ország komoly vállalkozói megunták már azt a tréfálkozást, amelyet a szabályrendelettel elkövetnek s nem tűrhetik tovább az efajta eljárást. A belügyminiszter ur bizonyára igazságot fog szolgáltatni nem annyira a megkárosított vállalkozóknak, hanem — saját szabályrendeletének. Nemzeti demokrácia. A derült és együgyű középkor kétes illatú áramlatát érezte az ember, olvasván egy, a fenti cim alatt Szatmáron nem régen megjelent t vezető cikket. A cim tulajdonkepen helytelenül lett meg- ! választva, sokkal odaillőbb lett volna az a mai j szinte szállóigévé lett jelszó, röpiratoknak, vezércikkeknek sokszor címéül használt mélabus tónusu regényeim : iA pusztuló gentry<r ... Az ember a központtól távol szinte el sem tudja képzelni, hogy ki lehet az a busuló hazaffy, a ki ennek a különben jobb sorsra érdemes osztálynak önkéntes Mariusaként két hasábon keresztül bus tintacsöppeket kesereg. Mindössze két betű jelzi szerényen a forrást. Két egyforma betű. Mássalhangzók. Pedig a magyar ethymologia idegenkedik a mássalhangzók tömörítésétől, de a »magyar nemzeti szellem ápolói«, a gentry kétségbeesetten ragaszkodik ehez az utolsó jelhez, mely a gyűlölt demokráciával szemben külsőleg még felismerhetővé teszi. A Veressek, Sipossok, Ivóssok és Kétessek olykor dühbe gurulnak, elvonulnak »vérrel szerzett« fellegváraikba és onnan szórják keserves átkaikat a kártyákat döngető demokrácia felé. De érdemben is megszívlelendő a fenti cim alatt megolvasható elmefuttatás anyaga. Tiltakozik az ellen az irányzat ellen, a mely a gentrytől a városokban és a vármegyékben való vezetést elvenni igyekszik s az ellen a maradiság és müveletlenség ellen, a melylyel a demokrácia a gentryt vádolja. Hát a városra vonatkozólag a tiltakozás illuzorius. — Rég elmúlt már az az idő, a midőn a városokban a buta dölyf és az indokolaíl n hatalmaskodás vezetett, ma már a soktagu h> noratior és józan kereskedői osztály dominál, a mely az élet reális irányításához egyedül bir helyes érzékkel. A vármegye ellenben — sajnos — tényleg a gentry-hivatalnok vezetését sínyli ma is még. És épen ezért lehet megállapítani, hogy az egész müveit világon, sehol olyan rossz közigazgatás nincsen, mint minálunk. De hiszen ez természetes is. A gentry a hogy megtanult úgy, a hogy, irni-olvasni, teljes koruságát sok évvel megelőzve jelöltként szerepel a vármegyei restauráción, ezen a szellemi szegények asyluman és a bőséges atyafi-támogatás folytán kijár neki az ob ligáit árvaszéki ülnöki, jegyzői, vagy szolgabirói állás, holott pedig az ezekhez megkívánt jogi ismeretekből akármely egyetemi szolga meg tudná buktatni. A müveletlenség vádja is, ha szigorú és szomorú is, — de való. Nincs a kultúrának az az ága, amelyben SZATMÁR-NÉMET1 a gentry számbavehetőleg képviselve volna. Tán még a cigányzene volna az, ami a gentry érdeklődésére olykor napokig is egyhuzamban számot tarthatna. Avagy a ferbli nevű irodalmi folyóirat. Node elég a tréfából. Egy mondatát a dupla mássalhangzós cikkíró urnák a legkomolyabban vissza kell utasítanunk. „A kérges kezek tulajdonosai egyúttal kérges lelkek is1“ A modern idők sociálpolitikájának minden fázisa — ugylátszik — at. Cikkíró ur háta mögött játszódott le, nem vett tudomást arról, hogy a legújabb társadalmi és gazdasági berendezkedés mind a kérges tenyér kitartó és nehéz munkájának az eredménye s hogy ma már csak sajnálkozni lehet azon, aki a munkát, a nemzetfentartó elemek e legfontosabbikát megveti, vagy lebecsüli. Aki ezt teszi, az világos és élő bizonyítéka annak, hogy ma már tudást is csak megfeszített, komoly munka árán lehet szerezni s az nem érdemli meg, hogy unalmában elkövetett sorait egy kérges tenyér kiszedje, egy másik tördelje és egy harmadik kinyomtassa. (bd) Fölfedezések és kísérletek. A tudományos kutatás előtt uj mező nyílik meg, a világ legnagyobb forradalmárai most élesítik a kardot egy uj nagy küzdelemre, a föld belsejének meghódítására. Ma még a pionírok járják be a csatameze', ők hatolnak le finom műszerekkel a mélységbe, hogy felismerjék a föld egyes rétegeinek fizikai és kémiai sajátságait ; de munkájukból a közel jövő nagy küzdelmei bontakoznak ki előttünk, amikor kiaknázásra váró uj, gazdag ércmezöket fogunk találni a föld belsejében és vizforrásokat, földalatti tavakat, amelyek minden ércnél többet érnek, mert életet fognak vinni Ázsia, Afrika, Amerika Ausztrália sivatagjaiba és a tropikus vidékek földmivelése számára beláthatatlan lehetőségeket nyitnak meg. Egy fiatal tudomány : a szeizmológia, amely a földrengések hullámait vizsgálja, nagy eredményeket ért el a föld belsejének tanulmányozásánál. Wiechert tanár egy összefoglaló tanulmányában elmondja, hogy a földrengési hullámok megfigyelésével a főid belsejének elasztikus tulajdonságait ismerhetjük fel ; ezek megengedik nekünk kívülállóknak, hogy bepillantsunk a föld mélyébe. Most uj és eredeti módszerre) próbálkozott meg két göttingai fizikus: Lőwy Henrik és Leimbach Gotthelf. Amig a szeizmológia a föld belsejének elasztikus tulajdonságairól ad felvilágosítást, addig a két göttingai tudós uj módszere a föld belsejének elektromos sajátságait vizsgálja. Abból a tapasztalatból indultak ki, hogy az elektromos hullámok — a Marconi készülék elektromos hullámai — alig észrevehető gyöngüléssel haladnak keresztül a száraz földön és a kőzeteken s a felfogó készülék több száz kilométer távolra is megérzi a kibocsátó készülék rezgéseit. De nem érkeznek be az elektromos hullámok, ha viz vagy fémek kerülnek az utjukba. Ezen tapasztalat alapján a göttingai fizikusok két módszert dolgozlak ki az elektromos hullámok útjába kerülő vizforrás és fémek feltalálására, u. m.a reflexiós és az abszorpciós módszert. Az első azon a tüneményen alapul, hogy a kibocsátó készülékből kiinduló hullámokat a föld belsejében valamely médium, amelynek elektromos vezetőképessége a környezetétől különbözik, visszaveri és igy azok egy bizonyos ponton a föld felszínére kerülnek, ahol azokat a felfogó készülékkel kell feltalálni. Ehez a módszerhez nem szükséges nagyobbszabásu berendezés és 1000 m.-nél kisebb mélységeket lehet vele átkutatni. Az abszorpciós módszer nagyobb területeknek rendszeres átvizsgálására alkalmas. Négyszögletes hálózatban, egymástól mintegy 50 km.-es távolságban 300 m mily fúrásokat kell eszközölni. Szerzők *zá- mitása szerint a Magyar Alíöld rendszeres átkutatása 440.000 márkába kerülne. A módszer azon alapul, hogy a föld belsejében levő fémek abszorbeálják az elektromos hullámokat. A föld hajlása folytan ez a módszer alkalmas ezer méteres mélységeknek is a felkutatására. Mindkét módszer alkalmazásánál nehézségekkel kell megküzdeni. A kőzetek különböző összetétele és még inkább a talajnedvesség hatnak zavarólag a vizs gálatoknál. Ezek a körülmények okozták, hogy szerzők első kísérletei, melyeket Rammelsbergben, Goslar mellett végeztek, teljesen eredménytelenek voltak, de a ,Hercyni&‘; kálibányában végzett vizsgálatok, továbbá a porosz-sziléziai ércbányákban végzett kísérletek teljesen igazolták az „abszorpciós módszer“ helyességet. A „reflexiós módszer“ gyakorlati kivihetősége csak további kísérletek után lesz megállapítható. Olyan területeken, ahol állandóan van nedvesség a talajban, mint például Észak-Németországban, nem várhatunk eredményt ettől a vizsgálati módszertől, de a vizsgálatnak épen a tropikus vidékeken és a sivatagokon van nagy jelentősége, ahol egy-egy földalatti forrásnak, vagy folyónak a fölfedezése kultúrát és foglalkozást jelent sok millió ember számára. Természettudományi vizsgálat ritkán érinti oly közelről a világgazdaságot, mint a föld belsejének a felkutatása. (ß. ß.) 8^inhá^. — A színházépítés. Ismeretes olvasóink előtt, hogy a városi tanács megbízta Medgyaszay István budapesti építészt a színház kibővítéséhez, esetleg egy uj színház építéséhez szükséges tervek elkészítésével. Medgyaszay lsiván elkészült terveivel és egy memorandumot nyújtott be a városhoz, mely a napokban fog tárgyalás alá kerülni a szinügyi bizottságban. A beterjesztett memorandumból közöljük a kővetkezőket A tűz- és életbiztonság céljából a részben már is elkorhädt, behajtott, sőt már foldozott fa fedélszék és a nézőtérnek deszkákból összerótt menyezete okvetlenül eltávolitandó és vasbeton szerkezettel helyettesítendő. Az egyes emeletről a kijárókhoz lépcsők építendők, tehát az előcsarnok egészen átépítendő és kibővitendő legalább is megfelelő fütött öltözőkkel. A színpad fa munkahiájainak tartó szerkezet# okvetlen vassal pótlandó, a színészek öltözőit át kell építeni. Szükséges továbbá uj tűzoltó vízvezeték és uj villamosvezeték, mert a mostani tűzveszélye*. A nézőtér megnagyobbítható egy uj páholysor közbeiktatásával, azonban ez a megoldás számba sem jöhet azért, mert akkor a harmadik emeletről való távozás lassú, tehát veszélyes. A kultuszminisztérium műszaki ügyosztálya is ma már legföllebb két emeletes nézőtért engedélyez. A nézőtér megnagyobbitása tehát csak az előcsarnok felőli fal kitolása és kizárólag csak karzat megnagyobbitása által érhető el. Ezek szerint a színháznak teljes elülső része, az ehez csatlakozó nézőtéri fal, a teljes fa-fedélszék és nézőtér menyezet, a színpad teljes felszerelése, padlása és vé-' gül az öltözők csoportja : volna átépítendő. Megmarad a színház két oldalfala és hátfala és a vasfüggöny. Ezeknek értéke mintegy 30.000 koronára teh#tő. Egy kis#bbszerü uj színház építési költsége 300.000 korona és igy a 900 személyre való és legalább 25 évig tűrhetően átalakított színház építési költségei 270.000 koronára becsülhetők, amely összegből legföllebb 40.000 koronát lehetne megspórolni. A tovább spórolásnak már határt szab a minisztérium, amely a vidéki színházaknál fából való szerkezeteket többé nem engedélyez. A város előrelátható fejlődését figyelembe véve egy 1200 személy befogadására alkalmas oly nézőtér szükséges, amely drámák és zenés darabok élvezhetésére egyformán alkalmas akusztikájú legyen. Egy ilyen színház építési költségei 400.000, egyéb költségei újabb 50000—100.000 koronára becsülhetők. Az uj színház elhelyezésére a mai telek nem alkalmas. A memorandum szerint az esetleg újonnan építendő színháznak a Deák-tér volna legalkalmasabb helye. A Deák-tér terjedelme a házak magasságához képest rendkívül nagy s e miatt térhatása nincsen, sőt üres, határozatlan, puszta. Két mód van arra, hogy a D#ák tér harmonikus hatást keltsen: vagy négyemeletes házakkal kell körülépiteni, vagy egy kimagasló monumentális épülettel megosztani nagy pusztaságát. Ehhez pedig keresve sem találhatnánk alkalmasabb müvet, mint a színházat. Az uj színháznak a Deák-térre helyezése előnyös volna még azért is, mert amig elkészül, addig a régiben játszani lehet. Végül: a régi színház lelke mintegy 160.000 korona értékel képvisel. Az uj színház építési költségeinek beszerzése nem okozna lényegesebb nehézséget. A tavasz idény beálltával:; SZATMk legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai fUT* öltönyök, leányka felöltők egolcsóbb áron KQYTÖZSDE MELLETT SZEREZHETŐK BE.
