Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-31 / 104. szám

Szatmár, 1911. december 31.

SZATMAR-NÉMETI

3 ? o'd< 1.

bér oktalanul hátbatámad bennünket, ócsárolnak utón utfelon szitkozódnak és csúnyán káromkodnak s ha egyik-másik józanabb gondolkodású embertársunk nem fogná a frakkjukat, minden képletesség nélkül a fejünknek ennének ezek a szegény ejiágyult öreg emberek.

A baj azonban ott van, hogy mi egyáltalán nem ijedünk meg, dobhártyánk sem fenyegetésre sem magyaros miatyánkra nem reagál s a. maga hitt értéktelenségeket ezentúl is csak abban a világitástan fogjuk bemutatni, ahogy ml látjuk, s ahogy megérdemlik. Akárhogy kapálózzék az az egy-két megvénhedt tekintély, akit érint a dolog.

Lesz-e valaha önálló vámterület!

Elvégre mindennek van határa vagy legalább is kell, hogy határa legyen. De a drágaságnak nincs és nem akar határa lenni. Érezzük nap-nap után az elrémitő és megbotránkoztató drágaságot, mely minden vonalon és egyre fo- kozatíabb mértékben felüti fejét. Az egyre növekvő áremelésekkel az emberiség java qem tud bizony lépést tartani, mert hát a jövedelem nem emelkedik az egyes cikk -k, áiu'c árainak felszökésével.

Hiába siránkozunk, hasztalan jajveszéíce- lünk, tehetetlenek vagyunk sz áhalános drágasággal szemben. Az ilyen csapások teszik egyre aktuálisabbá és égetőbbé az önálló vámterület megvalósításának szükségességét, mely fájdalom, késik az éji homályban.

És Ausztria vígan tovább dirigál bennön" két. A mesterségesen magyarra nevelt, erős alapokra fektetett osztrák ipar immár Magyarország legrej'ettebb kis falujába is befészkelte magát, szárnyat szegv® zsenge iparunknak.

Valóban elszomorító állapot, ha meggondoljuk, hogy csaknem 600 millió értéket teszi ki az az összeg, amit Ausztriának behozott ipartermékeiért évenkint kifizetünk Horribilis szám ez! Mily vagyoni erőforrástól fosztja meg a „.nemzetet. .

Ugyan mi lesz Ausztriából, ha mi vissza nyerjük gazdasági munkálkodásunk, önrendelke- xésijogát; az lapátló vámterületet ? !

Bárgyú okokodás az, hogy Magyarország [post is, mind azelőtt oly kizárólag őstermelésből élő mezőgazdasági ország, mely a külföldi legelső sorban pedig Ausztria piaca nélkül meg nem élhet. így csak az beszél, ki szemeit békötv^ szemléli a nemzet közgazdasági életében végbemenő jelenségeket avagy igy beszél az, ki fülét homokba dugva figyeli a nemzet küzdelmes hullámveréseinek hangját.

Gondolkozzunk csak egyszerű, de tiszta paraszti ésszel ! Mi az első eredmény, ha az önálló vámterület beáll ? Tegadhatatlanul az, hogy a nemzet minél szélesebb rétegének ipari kereslete gyarapodni fog. Többen fogják adni magukat ipari pályára. Erős kisiparos és munkás osztály fog kifejlődni. Mi következik ebbői ? Nem más, mint az, hogy iparunk erősödésével nun lesz szükségünk mezőgazdasági termelvényünknek külföldre való kivitelére és ott leendő értékesítésére. Hisz a statisztika bizonyítja, hogy mező- gazdasági termékekben ma is alig termelünk többet, mint a mennyit éppen elfogyasztunk.

As a többlet pedig, melyet tényleg külföldre különösen Ausztriába kiviszünk, az önálló vámterület felállításával itt belföldön a nemzet testében és testén fog elhelyezést találni.

Miért ? mert az ipar megerősödése csak erős és uj fogyasztókat fog teremteni annak a többletnek, melyről most szó van. A mi iparos, mnnkás vagy napszámos nem él oly viszonyok között, hogy megfelelő mennyiségű lisztre, húsra, ssirra, borra s több efféle mezőgazdasági tér. mékre elegendő pénze legyen.

Ma alig keres annyit, amennyiért egyszerű jóllakásra elegendő burgonyát vásárolhatna. Ha az ipar megerősödik, az iparos több munkájával több pénzt fog keresni amikor keresetének java részét bizonyosan lisztre, húsra stb.-re fogja költeni s többet fog fogyasztani mint ma, amikor az ország számos részén liszt helyett kukorica máiéból él. Nem tulzunk, mikor azt mondjuk,

hogy ma mintegy öt millió magyar ember nem ismeri a búza kenyeret.

Pedig az önálló vámterület ezt az öt millió magyar embert hasznos munkához juttatná, a kivándoroltakat haza vezérelné s kenyérkereső dolgos milliók segítenének nyersterményeinket feldolgozni és fogyasztani is.

Világos tehát, hogy ekként a nyerster nény- többlet itthon fog elhelyezést nyerni és mi szükségünk sincs arra, hogy mi egy Ausztria jóindulatara (! ? !) szoruljunk !

Ausztria nem bir annyi mezőgazdasági terméket előállíts ii amennyire szüksége van, mint amennyit fogyasztása megkíván, miért is feltétlenül is idegen országbeli nyerstermények bevitelére szorul, bárhonnét jöjjön is az. Másrészt pedig szüksége van Magyarországra azért, hogy itt tulfölös ipartermékeit elhelyezhesse.

Az önálló vámterület eszméje s gyakorlati kivitele ma már megérett. Érzi s tudja az ország, hogy ebben rejlik a jövendő Magyarország nagyságának boldogulásának, dicsőségének forrása.

Azt mondják egyesek, hogy az önálló vámterület »sö'éU-be való ugrása leszen a nemzetnek. Hát ez igazán együgyű, badar beszéd!

Engedőimet kérünk, nem fogja senki tagadásba venni azt, hogy az önálló gardasági tevékenység csak fejleszti az ember öntudatát, feltéve, hogy az egész az önállóságra kellő érettséggel bir.

A magyar iparosság régóta érett erre az önállóságra. Ha pedig megadjuk részére az öná'ló gazdasági tevékenységét, úgy ezzel csak fejlesz- | teni, tökéletesbileni fogja önmagát és érezni fogja , a tanulás szükségességét; melynek legmagasabb fokán ma még kétségen kivül nem áll.

Azt tartják továbbá egyesek, hogy az önálló j vámterület nem fogja megszüntetni, illetve megakadályozni a külföldi iparosoknak hozzánk való beözönlesét. Le fog majd ekkor személyesen te- i lepedői számos külföldi, különösen pedig osztrák ; és német iparos, kik szakértelmüknél s leleményességüknél fogva le fogják szorítani a kevésbé tanult és kevésbé leleményes magyar iparost.

Hogy ez a rohamos átalakulás be ne ko- ' vetkezzék, nem tudunk tán segély eszközhöz folyamodni és olyan intézkedéseket életbe lép- 1 tetni, melyek az aránytalan beözönlést meggátolhatják ?

Ilyen megszorító intézkedés volna többek között például az is, hogy »ipart csak is magyar es az országban lakó honos űzet, illetve folytathat «

Ily képen saját jogunknál fogva kényszeri- tenők a külföldi iparosokat arra, bogy ha nálunk ipart óhajtanák űzni, előbb magyar honosokká váljanak.

Ezzel az intézkedéssel nyerhetnők meg a külföldieket s szaporodni fogunk elsősorban számra nézve i*.

De tegyük fel, hogy a fentebbi megszorító intézkedést nem alkalmazná a magyar törvény- hozás, akkor sem kell félteni a nisgyar ipart !

A magyar iparos még tem oly gyámoltalan, mint azt hiszik. Egyes iparágak névszerint az asztalos, lakatos, szabó, boduár és cipész ; szakmák eléggé kifejlettek és verseny képesek.

A nemzet már tisztán lát s nyugodt önérzettel, felfrissült erővel akar és fog is rálépni az önálló vámterütet termő talajára.

Fehér csudák.

Szikrázva kél a: őszi hajnal olt lobog a háztetők felett; a bank elölt katona posztot : őlnyi bosnyák gyerek.

Laputól jobra, kaputól balra hat lépést váy ki a csonlinu láb, alábukó hold néz, nézi a mannlichernek kék vasát.

S a tiszta, szűz hajnalodásből most pár fehér folt villan el:

Leányok jönnek------hófehérben.

Mi

nd énekel.

Csapongó dallal, hó feliéiben,

mámoros nótás, viy csapat.

A bank előtt fülel a silbak: őlnyi, fekete hegyi-vad

Figyel riadtan Nyaka fordul csak a hófehér csudák után Azután csönd lesz Es a silbak lehajtja fejét tétován

Xtdariiz Bmll.

H

y io ic* tew

i JL JEw JCi üJhLb

— Előléptetett bankfőnök. Az osztrák-ma- gyar-bank főtanácsa Unger Istvánt, az osztrák- magyar-bank szatmári fiókintézetének főnökét főellenőrré léptette elő.

— Uj postai ügynökség. Szatmárvármegye Meddes községében Meddes elnevezéssel 1912. évi január 1-én postai ügynökség lép életbe, a melynek kézbesítési köre Béltekhodos, Bükkszol- dobágy, Felsőhomoród, Középhomoród. Meddes, Oláhgyürüs községekre s az Oláhgyürüs községhez tartozó Sóspusztára terjed ki.

— Szatmári csizma- és cipőgyár r. t. cég alatt Szatmáron uj vállalat van alakulóban. Az alaptőke 100,000 korona, amely az alapítók által jegyeztetett is. A gyáij, mely egyelőre mintegy 60 munkást fog foglalkoztatni, a cipő, főleg a csiztragyártás térén a legjobb kilátásokkal kezdi meg március havában működését.

— Falusi közigazgatás, fathay István vámfalui körjegyzőt, dr. Pechy Péter, az avasi járás főszolgabirája súlyos hivatali visszaélések mialt állásától felfüggesztette, Rákás Ferenc községi biró ellen pedig a fegyelmi eljárást megindította.

— Földult templom. Kabolacsárda (Mára- maros m.) községben, a Tisza partján partvédelmi munkaiatokat végző napszámosok i Tiszából öt templomi padot halásztak ki, amelyeket átadták a hatóságnak, amely megállapította, hogy Tiszafefiéregyháza községben az oláhok a templomi ülések megszaporitását kérték, amit azonban az eklézsia szegénysége miatt megtagadott Erra a hívők boszuból éjjel & templomot feltörték, a berendezést szét rombolták és a templompadokat a Tiszába vetettek. Több mint hatvan oláht bünrészesség miatt letartóztattak.

— Uj orvos. Dr. Jéger Andor volt cs. és kir. főorvos városunkban telepedett le s orvos, rendeléseit Attifa-utca 5le. sz. alatt megkezdte. Rendelő órái: délelőtt 8—9 ig, dé lután 3—5 ig.

— Együtt züllik, együtt lumpot Domucza Tógyer, Boldán Laci meg Drágus László, Alsó. boldádon ugyan nem a Moulin Rouge a színhelye ezeknek a lumpolásoknak, hanem leginkább a Schvartz Ábrahám korcsmája, Jó bor, pálinka azonban itt is van, amitől gyakran alaposan becsipve szokott baza ballagni a bárom jóbarát. A napokban is erős jókedvük volt, mikor hazafelé indultak. A szőlők felé járva eszükbe jutott, hogy jó lenne a szomszédok borát egy kicsit megizlelni ; fel is feszítették az egyik pince ajtaját és jó ideig iszogattak az ott talált borból. De rajtacsipték őket és most megindították a vizsgálatot a szomjas triumvirátus ellen.

— Három az itten igazsága ami annyit jelent, hogy mindent háromszor kell próbálni, bogy sikerüljön. Istenfélő emberek lehettek azok a betörők akik Bekmann Sámuel ékszerüzletébe törtek a minap. Meg is segítette az Isten kétszeri próbálkozásuk után őket, mert sikerült harmadszor az üzlet kirakatából pár értékesebb ékszert elemelni. Keresik az istenfélő betörőket.

— Vérrel J fizetett a libáért. Kulcsányi János irinyi cigány karácsonyra családjának örömet akarván hozni, elindult a faluba libát lopni. Hazafelé sietett a kövér zsákmánnyal, de a végzet — két csendőr képében útját állta. János cigány a családja iránti szeretet miatt a nagykárolyi közkórházba került. A baloldalán szűri seb van, amely esetleg a halálát is oüózhatja. Kulcsányi János a kórházban azt vallotta, bogy a szúrt seb csendőrszuronytól ered.

— A cseléd tűzhalála. Kicsiny, csenvési- testü parasztleány volt Szabó Rozi Szinervaral- ján alig tizennégy eves > bizony fázott vékony- csontu teste, amikor hajnalban föl kellett kelnie