Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-12-17 / 101. szám

XV. évfolyam. Szafmár, I9M. december 17. Vasárnap 10! szám FÜGGETLEN POLITIKAI LAP ELŐFIZETÉS! AB: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenkint kétszer: vasárnap és szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZESKESZTéSÉfi ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 ", : Telelon-szám 80. 11 Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizeten Karácsony előtt. Beállott a szélcsend. De ez nem an­nak a jele, hogy, most már rendben van az ország szénája a nép elvan látva mun­kával s joggal és igy boldog a magyar! A szélcsend csak a vallásos áhitatnak szól, melynek szentségétől száműzni akarunk minden küzdelmet, mely a szivek nyugal­mának harmóniáját zavarná meg e na­pokon. Nem lesz igazi karácsony ez! Ki tudja, mikor jön el a magyar nemzet igazi meg­váltási napja, a mikor a nemzet fel lesz szabadítva évezredes béklyóiból, hogy ekként aztán szabadon kifejthesse az ön­magában rejlő szellemi és anyagi erőkd- pitálist. A politika e napon száműzve van és mi e helyütt nem is politizálunk, csak egy nehány tényre és ezekből folyó kö­vetkeztetésre akarunk rámutatni, melyek az egész nemzet egyetemét érintik. Mindenestre bizonyos, hogy a kará­csonyi szünet csak alkalmas idő leszen. hogy a nemzet fáradhatlan küzdelmében egy kissé megpihenjen s további erőt nyerjen jogainak kivívásához. A tenger hullámai is egyidőre elmúlnak, hogy ké­sőbb annál elementárisabb erővel ismét kitörjenek. A magyar nemzet a karácsonyi ün­nepen évezredes sérelmeit, fájdalmait, szen­vedéseit, szorítja vissza kebelébe, de ezt csak ideig-óráig teheti meg, mert a fel­gyülemlett keserűségek előbb-utóbb lefog­ják törni az elibe rakott gátakat. A rohanó paiakot is csak ideig-óráig lehet eltorlaszolni gátakkal, míg végre letöri azokat és kicsapva medréből, víz­tömegével széles mederben borilja el a földterületeket. Ily állapot előtt áll Magyarország. Az emberek lelkében évszázados múltak ke­serűségei felhalmázódva ! És az a lelki forradalom, melyhez már-már közelegni látszik az irtózatosabb veszedelem: a nép gyomrának háborgása. A nép gyomra üres és ez a legveszedelmesebb lázitó elem. A testileg gyötört elem, az éhes gyomor a leggyulékonyabb anyaga az ember testi lázadásának. A lélek sokkal többet bir el mint a test. Példa erre Magyarország a múltban A nép, az istenadta nép, háborog. Munkáért és jogért kiáltozik ! És nem in­dokolatlanul. A termelő munka pogárai : kisiparosok, kiskereskedők, kisgazdák, föld- mivelők, szellemi és testi munkások száz­ezrei a kétségbeesés sötét képét tárják elibénk. A mai gazdasági rendszer abnormális és a régi középkori feudális rendszerhez hasonlít. A nagytőke, a családi leszárma­zás, befolyás, összeköttetés és mindezek tetejébe a papi uralom viszik az érvénye­sülés szerepét, és szedik az ország gyü­mölcsét, a dolgozó polgári munka pedig, melyen az állami háztartás terhe nyugszik, mindenütt zárt ajtókra talál és jussa leg­feljebb ahhoz van, hogy itt, ezen édes ha­zában vagy nyomorogjon vagy éhen hal­jon, vagy pedig, ha ez nem tetszik, úgy idegen országba vándoroljon. A másik rend pedig szabadon, hábo- ritlanul osztozik a polgári munka milliói verejtékes munkáinak gyümölcsein. TÁBCá. Az empire-butor. Irta : Bsrozlk Árpád. Bágyadtan nézett rám, a keserűség guny- mosolyával szája szögletében. — Ilyenek maguk, egytől-egyig mindnyájan. — Milyenek vagyunk ? — Szárazok, szívtelenek, nagy érzésre kép­telenek. Akik nem tudnak különbséget tenni nő és nő között. Csak szerelem legyen, akárki kí­nálja .. . — Csalódik, nagyságos asszony; meg fogom magyarázni álláspontunkat a szerelem ügyében. Ella nem volt kiváncsi magyarázatomra. Én megértettem. Hogyis ne volna megsértve egy szép, fiatal, eszes és kedves nő, aki folyton cé­lozgat s akit nem akarok megérteni. Hallgatva ültünk egymással szemben . . . Ella még egy csésze teával kínált meg, aztán cigarettára gyújtott és elémbe tartotta a gyufái, — Látja ezt a gyufát ? . . . Hogy ég ! Nos, ez többet ér maguknál — miadnyájuknál . . . Mert nem tud . . . érti ? tud . . . mit töd ? Égni tud 1 Holott magát meg se lehet gyújtani ! És eldobta a gyújtót megvetőleg. — Egy gyufát sem érnek már rnaguk férfiak. — Es maguk asszonyok ? — kérdeztem én. — Mi még nem égtünk ki. ó, bennünk nagy érzések szunnyadnak, csak ki kell hántolni. De maguk ahhoz nem értenek. Vagy jobban mondva: kényelmesek. Egy tiszteséges, egy urihölgy igen alkalmatlan és kényelmetlen. Nagy teher, melytől nem olyan könnyű szabadulni — mtrt nem le bet lerázni és végkielégiteni. Nekünk igényeink vannak s ez magukat, untatja . . . Mit vegyenek gondot a nyakukba, mikor van kényelmes sze­relem is ... S utóvégre . , — Mit utóvégre? Ella kidugta pici lábát a suhogó pongyola alól . . . — Utóvégre azoknak is csak olyan lábacs­káik vannak, mint nekünk ! És olyan a terme­tük, a szemök, az ajkuk, a foguk, mit tudom én, mi mindenünk ! . . . Az, ami nekik nincs meg, ami csak nekünk van . . . ahhoz meg maguk­nak nincs érzékük . , . Azt nem keresik . . . Szív, ész, műveltség, modor, nevelés — meg a többi ... ugyan melyik férfi keresi manapság ezeket a cik­keket ? Lihegett és megbo.ránkozás rezgatt minden szavából . .. — Viszony kell maguknak, vagy ismeret­ség. vagy éppen csak kaland . . . hogy kivel, az maguknak mindegy. Mert ami az emberben elő­kelőbb és magasztosabb, ami finomabb és csi­szoltabb, ami mélyebb és igazibb, nincs meg a kaszinói étlapon. Tudja barátom, mit tennék, ha férfinak születtem volna ? — Nos? — Hát . . . hát ... biz én szégyelném ma­gamat, holott maga . . . — Ugy-e, én legkevésbbé sem szégyelném magamat 1 — Egyáltalán nem, sőt olyan tüntető meg­elégedéssel lóbázza a lábát és himbálja magát, mintha Romeo sohase halt volna meg és — hogy a klasszikus példáknál maradjak — Hero sohase vett volna uázó leckét a Bor.-porusban. Nincs úgy! — ügy van, bájos édes, sőt kedves nagy­ságos asszony 1 ügy van, de tudja miért van úgy ? — Nem barátocskám, nem tudom, nyilasta vissza élesen, csípősen. — Csak azért mert maguk se különbek nálunknál. Maguk méltók hozzánk. T. i. maguk nők! Legkivált az úri hölgyek ! . . . Higyje el, könnyebben találni elvétve szerelmet a társada lomban alul, mint felül ... Az igények és szük­ségletek régióiban . . . Ahol az önzés vadon te­rem . . . Ott lenn a völgyben azok a kis mezei virágok nincsenek még elkényeztetve s egy kis figyelem, megbecsülés még meg is hatja . .. — Kiváit ha Iduskának hívják, ugyebár ? Én helyt álltam. — Édes Ella maga leleplezgett. Ám teljék benne kedve. Iduska, igenis, Idusca a kis ka- laposné . .. Ella tovább gunyelódott. — Aki olyan hálás, de olyan azért a . . . mennyivel is támogatja havonként, kedves ba­rátom ? — Amennyi magának egy kalapra alig fulná ki. Mibe is került a maga utolsó kalapja ? Ella hanyag unottságga! dőlt hátra széké­Nagy karácsonyi vásár S 2 A T Hfg A El* A AGYTOZSDE női) férfi és gyermek mr ruhákban legolcsóbb árban ELLETT SZEiEZ^iETŐllE üllernel

Next

/
Thumbnails
Contents