Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-26 / 95. szám
2-ik oldal SZAf ÁMR-NÉMETI Szatmár, 1911 november 26. Remény és bizalom ébred a tisztviselői karban Lukács László pénzügyminiszter költségvetési beszédének ama kijelentése után, hogy a drágasági pótlékot 1911-re visszamenőleg íolyósitják és jövőre organikus törvényjavaslattal gondoskodnak a bajok orvoslásáról. A minisztertanács e hó 21-én tartott ülésén approbálta a pénzügyminiszter erre vonatkozó propozicióit. Örömmel vesz erről tudomást nemcsak a magyar állami alkalmazottak sok ezerre menő derék munkásgárdája, de az egész magyar társadalom is, hogy végre jut, mert jutnia kell! pénz nemcsak ágyúra és hadihajóra, de az állam napszámosainak istápolására is. Dr. Nagy György lapja A magyar republikánusok Dr. Nagy György lapja a »Köztársaság* immár második számával lép a nyilvánosság elé. A hódmezővásárhelyi republikánst gúny, lefity- málás és juvenálisi kacaj fogadja mindenütt. — Vannak természetesen barátjai is az ügynek, mint ahogy minden uj eszmének akadnak hívei s mi épp a barátok kedvéért közöljük dr. Nagy György egyik cikkének ezt az itt következő részletét: Olaszországban, Spanyolországban nemzeti királyok uralkodnak s a köztársasági eszmének mégis erős parlamenti pártja, hatalmas sajtó- 1 szervezete van. Megkeserülné az a nagyravágyó hivatalnokocska, ki ott a republikánus eszmét üldözőbe merné venni. Ismét pirulnunk kell a müveit világ előtt, hogy Magyarországon hivatalos felfogás szerint bűncselekményt képez a nemzet függetlenségének hirdetése. A köztársasági eszme ellen indított perre is találnak a nagy Lamartine szavai, melyekkel megbélyegezte Flaubert pörbefogását: „Gyalázat, hogy ilyen megtörténhetett I De ltgyen ön, Flaubert, nyugodt, mert nincs olyan biró, ki elitélje, mert ez szégyene volna Hazánknak és szégyene korunknak !“ A lap megindítását követni fogja a köztársasági-párt megalakítása, A részletek megállapításánál iiányadó kell, hogy legyen az első — Kövessen ! — De a feleségem ? — kérdeztem súgva. — Látogatóban van. Két-három óránál előbb nem jöhet vissza. Meg voltam fogva. Lehajtottam fejemet, s követtem őt. Keresztül haladtunk a sötét folyó- ; són, s Marville asszony szobájáben voltunk. E perctől fogva minden rábeszélő tehetségemet arra fordítottam, hogy feleségemet rávegyem az elutazásra. Végre sikerült s megállapítottuk az indulás idejét. Én pedig nagy igyekezettel kerültem Marville asázonyt, és sokáig meg is tudiam akadályozni, bogy egyedül maradjunk. De egy délután feleségem bucsulátogasokra indult s én egymagámban sétáltam a park lombos utjain csaknem kővé rnerdtem, mikor egy kanyarulatnál Marville asszonyt láttam szem közt jönni magammal. A hattyutónál találkoztunk. Nem menekülhettem, A tó túlsó partján állt a XV. Lajoskorakeli pavilion, s Marville asszony arra fele húzott magával. A keskeüy hídon azonban elfogott a lelkifurdalás. Nem, másodszor nem csalom meg a feleségemet. A ballépés legyen ezúttal igazi ballépés. a következő percben, vakmerő elszántsággal, már a tóban hadonáztam, úgy tettem, mintha véletlenül siklottam volna ki. Marville asszony rémült sikoltozásban tört ki s maga hívta segítségül a cselédséget Másnap Juliettel vígan és megnyugtatott lelkiismerettel utaztam el, a nélkül hogy Marville asszonyt egyszer is karjaimba zártam voina. Mondanom sem kell, ugyebár, hogy az uszodában az úszásban nem egyszer rekordot csináltam, s hogy a hideg fürdő kellemetlenségén s az elromlott kabáton kivüi semmi más bajom nem történt. H. J. R. köztársasági kormánynak 1849. május 2-án előterjesztett kormányprogrammja, a mely szerint „a republikánus minisztérium magát demokratiai irányúnak vallja. Demokratiai értelemben kíván és fog minden törvényeket formuláztatni A népfelség elvet minden, de minden következményeiben elfogadja. A népszabadság rovására, mely minden hatalomnak örök kútfeje, senkinek se ad kezébe tulhatalmat.“ A demokratia |lesz a mi programunk alapja A tiszta, az igaz és becsületes demokratismus, mely könyörtelen minden osztályönzéssel szemben, mely ostromra kész minden igazságtalanság ellen s mely oltalmat nyújt az élet üldözöttjeinek, a kitagadottaknak. Pártunk az aktiv politikából is kiveszi részét. Az általános, egyenlő, titkos választójognak mi leszünk lelkesebb harcosai! A választójog érdekében rendezelt gyűléseken szónokaink felszólalnak s egyúttal ismertetik az 1849-iki alkotmányt, a népfetség elvét, a köztársaság eszméjét. Tudjuk, hogy nehéz harcokra kell felfegyverkeznünk. Tudjuk, hogy szolgák országa az, hol egy uj, szent, vérnélküli szubadságharcot hirdetünk. Tudjuk, hogy mindenre készek az önkényuralom kitartottjai. Ebben az országban büntetlenül lehet a nemzet szenvedései felett hahó! ázni. Gróf Tisáa , István, a sötétségnek ez a fáklyaoltója lapjában ; ezt meri írni: »Nálunk a nemzeti akarat a leg- I mélyebb és legtiszteletre méltóbb királyi aggó- j dalm&kkal szemben is érvényesül*. Ennek az i embernek az írása szerint az aradi gyilkosság- j ban, a kufsteini börtönökben, a parlament szét- í veretésébeu a nemzet akarata érvényesült. Jel lemző a magyar glóbus mai állapotára, hogy ez az ember szabadon jár. egy nagy parlamenti párt ; vezére s engem vádinditvánnyal támadnak meg, mert megírom a történelmi igazságokat s hirde tem a teljes nemzeti függerlenség eszméjét. Soha . még ilyen nagyra nem nőtt a hatalom cselédjeinek taraja. A jövőt nem tudom. De egyet tudok, hogy lelkem örökegy szentségéhez, a köztársasági eszméhez, Kossuth Lajos hagyományaihoz mindhaláláig hü maradok. KRÓNIKA A szinügyi bizottságban nagy dolgok tör ■ téntek a héten. Kőrösmezey Antal megértette végre a kor intő szavát és lemondott az elnökségről De ugylátszik nem tiszta szívből tobta el magától ezt a tekintélyi sinecurát, mivel olyképp adta be lemondását, hogy érezni lehetett az ese dezést: Fogjátok meg, mert lemondok. A bizottsági tagok sztizmografi érzékenységgel megerezték a szinügyi Fabius lelki tusá- ját és most erősen fogjak a frakkját. Valószínűleg attól ijednek meg a tág urak, hogy más elnök alatt gondolkodni és dolgozni is keli majd. Ez tragikus, bár semmiesetre sem tragikusabb annál, amitől joggal félünk. Felünk, hogy Kőrös- mezeyt annyira clérzekenyiti a nagy ragaszkodás, hogy marad, Szegény, szegény szinügy ! * Cukorgyárunk, még erősen küzd a meg alakulás nehézségeivel, de a jó nagykárolyi gour- mandkák már dühösen csettintenek a nyelvükkel ha a szatmári szerencsére helyesebben Szatmár Szerencsére gondolnak. S ha beleegyezésüket nem is adjak, arra kérkedve büszkék, hogy az eszméket ők liferálják, mi csak az élelmes konkur- rens vagyunk, kik kisajátítjuk az ő fényes ötleteiket. Nem tiltakozunk a kedvesen irigy naiv- sagok ellen, hanem szószerint közöljük, mit ir egy egyébként fürge és elmes nagykárolyi lap ez ügyben : Nagykároly a kigondoló és Szatmár a cselekvő város. Évtizedek óta furcsán érdekes viszony van Nagykároly és Szatmár között. Nem a megyeszékhelyről, sem pedig a törvényszékről van szó. de arról, hogy mi itt Nagykárolyban alapos tanulmányozás után megállapítjuk mire volna szükségünk a közterhek apasztása, a beköltözés előmozdítása és a városfejlesztés érdé kében és mindazt amit mi kigondolunk Szatmár habozás nélkül es nyomban megvalósítja, mig mi szegényen, éhesen és gyámoltalanul ölbe tett kezekkel álmodunk egy boldogabb jövőről. A legújabb példa erre a cukorgyár ügye. Egy pár hónap előtt merült fel Nagykárolyban az erre vonatkozó eszme és ma már a cukorgyár léte sitése közel áil a befejezéshez — Szatmáron. II letékes tényezők erősen dolgoznak a Szatmáron létesítendő cukorgyár érdekében és nekünk csupán annyi hasznunk lesz a terv felvetéséből, hogy Szatmátoa készült cukorral édesíthetjük majd a nyomorúság miatti keserűségünket. ♦ A Heti Szemle legközelebbi számában a kö vetkező Tollheggyel fog napvilágot látni: Lombroso bejött a szerkesztőségbe, — Ave Cézár ! — lihegte a három doktor és fölvették az ünnepi reverendát. — Kávé Cézár! — mondotta a vicces dr. Az, amelyik a nanking, szmoking, péking viccekkel ízesíti a Tollhegygyel rovatot. Lombroso ismételte : Koponyatanulmányokat akarok végezni. Direkt ezért jöttem Miláuóból. Ha nincs kifogásuk ellene, lesrófolom b. fejüket. — Oh nincs benne semmi, — szólott nyálasán készséges udvariassággal a három doktor és könnyedén mintha csak kalapot emeltek volna, levették fültartó testrészüket és átnyújtották a pathológia Cézárjának. — Nincs benne semmi — ismételte a hírneves doktor és a mellényzsebébe csúsztatta a három koponyát. — Lángész vagy őrült ? — kérdezte kitűnő fedéllap tájékozottsággal a három dr — Még nem tudom. Ha kitanulmányoztam megírom legközelebbi feltűnést keltendő munkámban. Megengedik, hogy elvigyen). Kérem — felelték a három doktorok nagy hásznát úgysem veszi egyikünk sem, azián legalább migrénünk nem lesz. Lombroso elköszönt s a három doktorok leültek megírni egy-egy tollhegygyeit. JSi5ÍÍllláLÍ5. Szerda, csütörtök: Eszemadta. A darabbal három szóban végezhetnénk: lapos, üres és kiellen De mert prömiérről van szó, követjük az ősrégi kritikai uzust, amely épp a legsilar.yabb színmüveket taglalja, boncolja, magyarázza, latolgatja és itélgeíi a legtöbb hasábra terjedőn Jóllehet egy elmés magyar iró erre a kritikusi ténykedésre céloz, araikor megállapítja : Patikusmérlegen nem mérnek trágyát. A darabban minden akarna lenni, ami kipróbált siker s a közönség gusztusával födözött trükk. A szerzők buzgón igyekezne! hatásos í színpadi receptek szerint másolni az operettet, ! de a kívánt eredmény nem jelentkezik. A jó’ iró i — jó orvos: tudja, hogy a legkitűnőbb orvos | szer is elveszti végül hatóképességét, ha meg i szokja a szervezet. De a szűk látókörű osztrák szerzők lusták, vagy talán tehetségtelenek ahhoz, hogy újszerű praktikákat tudjanak kiokoskodni, A zene kitünően simul a szöveghez, hogy ezzel a régi kaptafamegállapitással éljünk Ugyanolyan sivár és semmi, mint a librettó. Egyetlen fsa-melódia se ragad a dobhártyánkba. A darabban azt hisszük, a legszebb és legjobb az ami kimaradt, vagy ami betét. így a tánc, mellyel Zabotszky Margit frissítette az unott operettől lakadó közönséget, egynéhány dalbetét s az a bizonyos meglepően ódon kupié arról, hogy mi lehetetlen — ezek adták meg a karakterét a siker halvaszületettségének. A színészek kedvetlenek voltak és petyhüdtek. Aradi Aranka kissé bágyadt Eszemadta volt, Dénes Ella hangra, játékra, egyaránt fátyolos, Baróti igyekezett humort találni az ösztövér le- leményességü darabban, de hasztalan. A baritonista kitünően volt diszponálva s ez igazán kár. Ilyesmire mondják : jobb ügyhöz méltó. Péntek este: A kis gróf. Már szinte várjuk, hogy az operett értelmetlen legyen és lármás. | M glepő épp ezért, ha ilyen darabnál vígjátéki j bonyodalo urna!, egységes meseszövéssel találko- \ zunk. A kis gróf a kivételesen meglepő zenés darabok közé tartozik : szép kerek meséje van, ha nem is oly égbekiáltóan uj szövege gondos
