Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-02-01 / 10. szám

Av. evroiyam. szatmar, iyii. február l. Szerda. * szám = i FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Telefon-szám 80.-----— Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban ftz^andók. Tisza megint kiöntött. (T.^ Az uj magyar középkor baljós csil­laga megint feltűnt az égen. Aradon. Ott, a hol a vértanuk egy fejjel kisebbre nőttek, Tisza István egy fejjel nagyobbra nőtt, ami nem csodálatos, mert a fejek régóta fordított arány­ban állanak a hazafiul érdemekkel. Tisza István gróf Aradra ment, és kiön­tött. Hónapok, hosszú hónapok feldagadt szen­vedélyét, az ellenmondást nem tűrő tekintély felszagatott dühét öntötte ki a mérsékletnek azon a hangján, amelyre ő magát erőltetni szokta, de amely mögött egy féktelen és vég­letes lélek tüzes lávája folyik. Nem a közös bank fontos ennek a szen­vedélynek, mert hiszen ez nem olyan kérdés, amely akár erről, akar a másik oldaláról lel­kesedést válthatna ki. Ez a szenvedély makacs hévvel ragasz­kodik egy tételhez, amely egy korszakalkotó alkotmányjogi tan pretenzióival lép fel nála már hosszú évek óta, de amely nem egyéb egy politikai konstelláció kiaknázásánál. Tisza István grót úgy állítja oda a ma­gyar közélet jelenlegi képét, hogy abban a parlamenti többség feltétlen és korlátlan uralma világtörténelmi szükségesség gyanánt nyilvá­nuljon meg. Olyan országnak tünteti fel Magyarorszá­got, amely nem bírhatja ki azt a parlamenti teknikát, amely minden más alkotmányos or­szágban dívik és divatban volt és a mely a pártoknak a kormányuralomra való váltakozá­sára törekszik. Mindenütt szabad ez ellenzéknek a kor­mányt nehéz helyzetbe hozni, hogy aztán esetleg az uralmat tőle átvegye és ebben az uralomban a sajat programmját tegye a nem­zet programjává, Csak Magyarországon nem szabad ezt Tisza István szerint. És miért nem ? Azért, mert ugyancsak ő szerinte itt min­den komoly es hazafias gondolkozása ember­nek egyesülnie kell. Ritka ember fog kételkedni abban, hogy a Tisza-féle felfogás szerint komoly és hazafias emberek alatt munkapárti egyének értendők. Köznapi nyelven tehát ez a nagy­hangú létei arra szorítkozik, hogy az ország munkapárti legyen, még inkább, mint ameny- nyire eddig azzá lett. Ez tehát egy kortespolitikai kérdés, ami­ről lehet vitatkozni. T nem lehet vitatkozni azon, hogy ennél a tannál az alkotmányos ér­zék minimuma is hiányzik, dacára annak, hogy mentő dogmaja akar lenni a magyar al­kotmányosságnak. Magyarországon — hál Istennek — semmi különös ok nincsen arra, hogy az alkotmány másként funkszionáljon mint bárhol a világon. Koholt és festett veszedelmek azok, ami­ket idézni szoktak az ellenzéki akíziók ellen. Szükség legfeljebb arra van, hogy a min­denkori ellenzék fokozott «rélyekkel számíthas­son a kormány buktatásra, mint ahogy azt más alkotmányos nemzeteknél teheti. A kormány ugyanis nálunk nemcsak az ország uralmon lévő részének, hanem Ausztriá­nak és az uralkodónak súlyát is képviseli a parlamentben. Evvel a túlerővel szemben, amely nem alkotmányos alkotó részekből is áll, szükség van arra, hogy az országnak másik — az el­lenzék által képviselt része — könnyű feltéte­lek mellett harcolhasson, tehát épen megfor­dítva, a Tisza-féle tanítással szemben arra van szükség, hogy a többségi uralom védtelenebb legyen, mint bárhol a világon. Az aradi kirohanás tehát azt az örvende­tes véletlent akarja örökéletüvé tenni, hogy az a többségi hatalom, amely Tisza szerint sért­hetetlen, véletlenül a Tisza kezében van. De akármilyen tarthatatlan is a Tisza István gróf alkotmányjoga, óriási horderővel bir az ország közéletében. Azt vonja maga után, hogy az ellenzék­nek Kínizsy módjára két kardra kell vereked­nie. A kormány ellen is és Tisza ellen is. És dacára annak, hogy ez a kettő még nem egy, a kormányhoz csak Tiszán át jérhet el, amiért is mindeneklőtt Tisza ellen kell szövetségeket TÁRCA. A múlt árnya. Irta: Szlriusz. A jukkernégyest táncoltatta a tulipános szüiii kocsis. Rangosán, gangosán emelgették karcsú lábai­kat a deresek. Különösen az ostorhegyes nem tudott betelni a toporzékolással, ficánkolással, bókolással. Pista kocsis gyönyörködve nézte s magában gondolta : Éppen olyanok, mint az asszonynépek, nézni szépek, hanem hej ! vasmarok legyen, amin ezek ki nem tud­nak fogni ! Mivel Pista magányosan volt a könnyű kis sze­kerén, nem közölhette gondolatait senkivel, de tán meg sem tette volna, ha lett volna is kinek szólni, mert a lóval való bánás figyelővé, de hallgataggá is teszi az embert. így hát szótlanul hajtotta a levegő­ben repülő, táncoló, finyáskodó lovakat a Csillagpuszta tág istállója felé. Az urilak árnyas, mély verandáján állt a fogat gazdája, Szendrey László, baljába szorítva zergesza- kállas, puha vadászkalapját, jobbjával ajkaihoz vive a ház asszonya rózsalevél kacsóját. Furcsa ellentétet képeztek: a kis, hajlékony, csupa báj, csupa törékenység, kéK szemű, aranyhaju fiatal babaasszonyka, aki úgy nézett ki, mint a meg­testesült álom és a korán őszült, merev tartásu fáradt pillantásu, hallgatag szájú férfiú Az asszony csupa lágyság, a férfiú a kérlelhetetlen hidegség benyo­mását keltette. Szendrey László kezdte a beszédet. »Eljöttem Sándor helyett bocsánatot kérni hirtelen, bucsuláto- gatás nélküli elutazásért. Tegnapelőtt reggel tudtuk csak meg pontosan a hamburgi hajó indulási idejét s igy már nem tudott ide eljutni. Engemet küldött, hogy elmondjam, mily nagyon köszöni a neki nyújtott szi­ves vendéglátást.« A szép Margit halvány arca belepirult a megle­petésbe, kapkodta a levegőt, mig végre megszólalf: »Örömmel várjuk vissza férjemmel egyetemben, János nagyon megszerette Sándort. Annyit azonban megér i demeltünk volna, hogy, bár egy percre csak, de át- I jöjjön búcsúzni.« Szendrey László kényelmesen dőlt hátra hinta- I székében a veranda legmélyebb árnyékában, lassan i nyúlt a cigarettes tárca után, gondosan válogatott a | cigaretták között, óvatosan gyújtott gyufára és szitta be a füstöt. A szép asszony szembe ült vele és fe­szült figyelemmel nézett ki a veranda védő árnyéká­ból a ház előtti pázsiton vakítóan ragyogó napfénybe. Kora reggel volt, még harmatos a júniusi fü, még tele harmalcsöpekkel a házat körülvevő száz és száz­ezernyi rózsa. Oly békés, csöndes, nyugalmas volt minden; oly nyári nap, amidőn még a lelkibeteg, az embergyülölő is megbocsátja Istenének, hogy az élet terhét rája rótta. A már-már nyomasztóvá vált csön­det Szendrey László szakította meg a sokáig késett válaszával. — Ettől a búcsútól féltettem én Sándort, azért akadályoztam meg, azért akadt nekem ma hajnalban sürgős dolgom a vasúti állomáson, azért vittem ma­gammal a gyereket oda, azért vettem én át tegnap a csillagpusztai küldönctől a Sándornak címzett levelet, azért nem adtam azt át a címzettnek, azért hoztam magának fölbontatlanul vissza. Odatette a kettőjük között álló asztalra a levelet, azalatt is cigarettája bosszabodó hamuját nézte nagy figyelemmel, miáltal elmulasztotta Margit gyilkosán villogó szemeinek rá irányuló pillantásait észrevenni. — Hogy merte ? Mi jogon tette ? — kérdő az asszony. — Ki engedte ? — Megengedtem én azt magamnak, édes, szép Margit asszony. Hogy mi jogon ? Hát csak azon a jo­gon, hogy én nem tűröm, hogy az egyetlen lényt, akiben még én élek, egy szívtelen kacér, tetsz- vágyó asszony puszta unalomból, léhaságból lelki csődbe vigye. Hogy mertem ? ügy, hogy magam keresztül mentem mindazon, ami elől én az én Sán­dor öcsémet e tengeren túli utjával megmentettem. Nem tudom, emlékszik-e még a maga hét orszá­gon hires szép Lilla nagynénjére? Mendeleghy Oudi feleségére? Maga neki a szakasztott mása. Úgy néz, úgy jár, úgy hajlong, úgy kacag, égnek állott olykor a hajam, amidőn maga Sándort ide édesgette, szoktatta a szerelmes gerle bugásával, mintha csak megnyíltak volna a sírok és újból hallottam volna Mendeleghy Lilla férfibolonditó, bübájtelt hangját, kacagását. özvegy anyám nevelt engemet. — »Ne lássék meg rajtad, hogy asszony nevelt téged« — mondta Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy ger Á jn kézimunka üzletek Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. 1 1 TI m Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazinczy-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents