Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-11-08 / 90. szám
2-ik oldal. S Z A TMÁR-NÉ M F. T I. Szatmár, 1911. november 8. egységes és tökéletes csak akkor lesz, ha nemcsak arra adják meg az ifjúságnak a módot, hogy jó levegőben tanulhasson, hanem a felekzeti internátuson kivül lesz olyan diák otthon is, ahol olcsón lehet kosztot, lakást kapni s emellett a jóoldala mellett nem fog szenvedni azokban a hibákban, amikben az ilyen intézmények szenvedni szoktak. Úgy értem, hogy ne legyen ez az alkotás a szokásos jótékony- sági intézmény, amely működésében hiányos, segély nyújtásában gyarló és amelynek az igénybe vétele még mindezeknek tetejébe megalázó. De legyen egy bölcsen megkonstruált olyan közjóléti intézmény, amely becsületes hajlékot, jó ellátást nyújt az ifjúságnak és amelynek az igénybe vétele ne járjon senkire nézve semmi nemű kellemetlenséggel. Ha ilyen tökéletesen fogják megvalósítani az egyetem felállítását, s ha a nagyszabású másnemű gazdasági terveket is megvalósítják Debrecenben, akkor igazán eljön erre az érdemes városra az anyagi és szellemi fellendülés ,,jobb kora“. Talán maghagyja érnünk a gyarapodásban örömét lelő gondviselés, hogy a Hortobágy örök szépségű délibábja mellett a nagyhasznot hajtó öntöző csatornákban is gyönyörködhetünk. S a hires Nagyerdő nemcsak a dalosmadaraknak lesz kedves lakóhelye, de a tudományt szomjazó, tö' rekvő ifjúságnak szeretett tanyája. K. M. Herczeg hátha, megjő a tél is! Még a most pompásan sütkérezünk ugyan az őszi verőfény anyagsugarában, még most. gyö- { nyőrködve élvezzük a természet pompályát melyet igy utoljárá kifejt, mint a hervadó, szép asszony, pompásan öltözik, hogy a közelgő öregségben felejthetetlenné tegye bájati, — de azért már rá kell gondolnunk a Babits Mihály legújabb verskötetének címére : »Herceg hátha megjő a tél is«. Bizony, hercegek — és szegény polgárembereknek egyaránt eljé a lél az életben éppen úgy, mint ahogy a természet kérhetetlenül változatlan rendje elhozza akármilyen hosszú és ragyogó napfénnyel teljes ősz után is a hideg, zord telet. Erre gondolva eszünkbe jut a föld népej amelynek semmi kenyérkereset nem kínálkozik, az év eme hosszú szakában. Tesz-vesz természetesen a háziállatokjjkörül a gazda és a legényfia, | elvégzi a rendes háztartási munkát a háziasszony j és a lányok, de rendszeres, külön munka, vagy j éppen kenyérkereset nem kinélkozik, ez irányban j tétlenül kell átpihenniök a telet. Olyan szivesen szeretünk mindig a külföldre hivatkozni, de jó "példát sehogy sem követjük. Pedig éppen a háziipar az, amivel nagyon is a külföld után kellnne indulnunk. Hogy mindjárt nagyot mondjunk, hát ott van például Schvarz- wald. ahol az óragyártást, — vagy Belgium, ahol a fegyvert tisztán házilag családi ipar szempontjából kulliváiják, melyben a ház mrnden tagja vagy egész nap, vagy pedig csak a mezőről ha- zajövei esténként, vagy esős és téli napokon űzik a háziipari foglalkozást. Az ilyen helyeken a nép a rendszeres mun- I kához szokik, s szabad idejét hasznosan érté- I kesiti. Ha már most ezzel szemben a mi háziipa- j runkat nézzük, már ahol t. i. van, — csak öt- ! letszerüséget, csak munkapazarlást látunk min- j denütt, a rendszer nálunk épen a rendszertelen- j ségben és a szervezetlenségben van. Valósággtd I megdöbbentő adatokat mutat a magyar háziipar 1 törzskönyve. Ott azonban, ahol a háziipari nálunk is a külföldi jó példákat követve, válalkozók segítségével m nt rendes családiipart űzik, az eredmény fokozottabb, rendszeresebb. Hajdume- gyében. Négy községben 3400 család készít szalmakalapokat. Az áru piaci értéke P200,000 korona. Ehhez hasonlóan virágzik Árvavármogyében a vászonszövés, ahol 226 család évi termelése 565 ezer méter különféle vászon 260.000 korona értékben, A háziiparnak az a célja, hogy családi iparrá fejlődve, a népnek rendszeres munkát állandó foglalkozást adjon. Ilyen fellendült és köz ismert háziipar á kalotaszegi varottas, a csetneki csipke stb, így azután ha nemcsak Ízlését finomitanók a népnek, hanem eredeti fántáziájának utat nyitnánk azt fejlesztésnek, idejét az erkölcstelenség, vagy dobárzólás helyett nemesen töltené és ami a legfőbb, kenyeret keresne a rendszerint meddő téli időszakban is. Mindezekből világosan láthatjuk tehát, hogy a háziipar nem fényűzés, hasznos időtöltés, vagy dillettánskodó játék csupán, hanem a közgazdaságnak olyan fontos mellékága, amellyel Szat- már vármegyébe is rendszeresen és szakszerűen kellene foglalkozni. HÍREK. — Knievszés a honvédségnél. A király a szatmári 12-ik honvéd gyalogezrednél Pozsgay Kázmér főhadnagyot századossá, Theodorovits János, Hanke Tibor és Bareghy József hadnagyokat főhadnagvkká, Vargha Géza, Lilteczky Lajos és Sxentgá! y Zoltán zászlósokat hadnagyokká nevezte ki. Ugyancsak kinevezte főhad- nagygyá Steiner József hadnagyot, néhai Steiner Gábor ezredes, helybeli volt zászlóaljperancsnok fiát a debreczeni 3-ik honvéd gyalogezredhez. I , . TT, I Egy széles fekete keretű paI ______I piros, halálhírt hozott Lővy Mi ksa meghalt. Az örökké vidám, jókedvű, viccelő Lővy bácsit mindenki ismerte Szatmáron. Nemcsak ismerte, hanem szerette is. Úgy a kereskedők, mint a közönség körében nagy tisztelettel vették körül. A piac egyik legrégibb üzlete volt a Lővy Miksa könyvkereskedése és a könyv- kereskedések között a legelső. Rendszerető, munkás, hosszú élet ért végét kedd reggel Lővy Miksa halálával. A Mezőgazdák, Iparosok, és kereskedők Takerék és Hitelszövetkezete, valamint a forgalmi bank, mely intézeteknek az el- ! hunyt alapitó és igazgatósági tagja volt külön j gyászjelentésekben adják tudtu! halálát. Családja | a köv. gyászjelentést adta ki: Lövi Miksáné úgy a maga, mint gyermekei | és az összes rokonság nevében mélyen megtört szívvel jfdenti, hogy forrón szeretett férje a legjobb apa, nagyapa, testvér és após Lővy Miksa I könyvkeresődő, munkás életének 68-ik, boldog j házasságának 40-ik évében, folyó évi november i hó 7-én reggel 8 órakor hosszas szenvedés után I jobblétre szenderült. A drága hallott földi marad- I ványai lolyó hó 8-án délutáu 3 órakor fognak a statusquo ante izraelita sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Szatmár, 1911 november 7 Béke lengjen a drága hamvak felett! László Zoltán, Lővy Irén férj. Révi Miklósáé, Dr. László Jenő, gyermekei. Révi Miklós veje, Messinger Aranka férj. Dr. László Jenőné menye. Lővy Adolf J bátyja László János unoka. nyilvánul, hogy harcászati nyelven bátran le hetne kémszemlének is nevezni. Nevezetesen az ember leküzdhetetlen vá gyut érez megtudni, hogy szerkesztője aznap jobb, vagy ballábbal kelt-e fel, van-e náthája, érte-e már bosszúság, jó kedélyhangulatban van e s miután alaposan meggyőződött arról, hogy a szerkeszlő kétségbevonhatatlanul aznap jobblábbal kelt tel s egész pompásan érzi magát, óvatosságból az ember kis időre visszavonul. Megvárja ugyanis, mig a szerkesztő megirja a vezércikket, hogyha ugyanis rejtőznék még benne valamelyes méreg, hadd zúdítsa a mások nyakába s miután ez is megtörtént, a tárcaíró sze mélye ismét előtérbe lép s igyekszik egy-két jó adomával a szerkesztőt még rózsásabb kedély- hangulatra bírni s ha ez is sikerül, a legtöbbször egy »a propos* szóval d tárca születése is kezdetét vesz. Ez az „a propos“ szó bevezetése azon édes mosoly!ya! előadott interpellációnak, hogy nem volna e hajlandó a t. szerkesztő ur egy tárca árát előre kiualványozni ? Ezek volnának azok a körülmények, melyek a születést megelőzik, röviden, szárazán előadva. Talán fösöleges mondanom, hogy kellő kémszemle s idején való attakirozás mellett a legtöbb esetben a szerkesztő kegyes hajlandóságot érez magában s e kegyes ténnyel a tárca születése is fel függeszt« tik az az bizonytalan időre elnapoltatik. Az elejtett fonalat mindenkor — ezt biztosan állíthatom — a szerkesztő veszi fel. A car- meauxi sztrájkról a legfurfangosabb diplomáciával az irodalmi térre viszi át a társalgást s nem ké•j sik abbeli meggyőződésének kifejezést adni, hogy j vannak bizonyos irók, akik nem dolgoznak, akik j lustálkodnak s állandóan lopják a napot. S az »a propos« szó után, mérget lehet rá venni,jjhogy az az interpelláció jő: mikorra is készül el már az a tárca ? Egy gyönge, bizonytalan hangon ellebegett Ígéret és átadatik az ember a melrompásnak azzal, hogy a vasárnapi tárca X-töl (t. i. a leelőlegezett irólől) jő. Ez a jó ur aztán pártfogása alá veszi az embert, legelőször mosolyogva ismétli a szerkesztői ukázt s azután megkérdi, hogy hova ts küldjön el a tárcáért. Legtöbbnyire a pesti oldalon valami kávéházat nevez meg az ember s a kitűzött időben pedig a legtöbb iró valami eldugott budai kis koresma tájékán savanyú vizes bor mellett el- , merengve szokta nézegetni a kék eget, a halvány fényoségü s rózsás fehérbe játszó bárányfelhő- j , kot, amint szállnak, szálldogálnak messze kelet j felé. . . s egyszerre csak előterem, mintha a föld * mélye dobta volna ki, a szedőgyerek s élő kér dő és felkiáltójeként állva az ember előtt kijelenti, hogy eljött a kéziratért. — Hát nem §megmondtara, hogy a kávé házba jöjj ? j — Igen is kérem, de mégis gondoltam, hát- i ha itt találom 1 S e közben ravaszul pislogat s rendületle- I nül várja a kéziratot. És megkezdődik a harcz, a küzdelem a Í szedőgyerekkel. — Ugyan öcsém nem volnál szives egy pár havannát hozni ? = Igen szivesen ! S mig a havannákért jár, mondhatom, a legtöbb tárcaíró kocsira kap s város másik végére hajtat, hogy zavartalanul, merengve nézhesse i a kék eget, a halvány fényességű s rózsafehérbe ' játszó bárányfelhőket, amint szállnak, száldogál- nak messze kelet felé . . . Es egy kitörő hahotázás után, hogy mily pompásan sikerült azt a gyereket jóvá tenni, a megszabadulás felett való érzett öröm végtelen i jó! eső árja önti el az ember egész valóját. És szál! uz ember lelke is, álmodozva, önfeledten, messze kelet felé, hol fényesebá a napsugár, raámoritóbb a virág illata, fájóbb a dal s tüzesebb, csillogóbb a bor . . . — Tessék kérem, itt vannak a havannák ! Most meg rajtam a sor, hogy átváltozzam kérdőjellé, majd megtapogatom karját, mellét, hogy itt van-e valóban, ő az, nem holmi ostoba vízió űzi e velem játékát ? Ő az, itt van testül, lelkestül. — Hát te hogy kerülsz ide ? — Kocsin jöttem, mondja vigyorogva. — Miféle kecsin ? — Hát a nagyságos ur kocsiján, kapaszkodtam hátul, — Derék gyerek vagy 1 szokta mondani I : ilyenkor az ember savanyu mosolylyal. És megkezdődik az irás. Ah, mélyen tisztelt asszonyom, ha tudná I mily érzelmek háborognak ilyenkor az iró leiké - ‘ ben, azon sem csodálkoznék, he a regények, no- 1 vellák s tárcák összes hősei és hősnői cziánkáli j állal pusztulnának el az árnyékvilágból . .. Ez intim, bizalmas hangú levelet találtam j egy elsárgult, kitépett foliánsra írva, kegyelem ■ az indiszkrécióért, Égiy Mihály
