Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-29 / 9. szám
•IdM. SUTMA K -BEMF, T I. Seatmár, 1911. január 29. is, s minden szabadabb törekvésnek, uj iránynak ott is csak úgy útját állják, mint a vidéken. Sőt legtöbbször ép a fővárosban szervezkedik a vidéki klerikálizmus vidéki hódításaira is, Igazgatása, egészségügiigye kétségkívül jobb, mint a vidéké, de csak azért, mert a vidéké még egész középkori. Eredményei szerint még a fővárosra is nem ritkán illik rá az ázsiai jelző. Bizonyság erre a panama-tenyésztő klikk-uralom s a csaknem állandó járványok, különösen a kiütéses tífusz, ez a morbus hungaricus. És közélete, tudománya és művészete, sajtója, ahogy az elmúlt három évtizedben kifejlődött, ugyancsak beteg. Láttára ma nem oly örvendő, reményteljes, néha szinte büszke érzés tölti el a magyart, mint egy emberöltővel ezelőtt, hanem az aggodalom, néha bosszús keserűség és a kétségtelen jó láttára is bíráló bizalmatlánság. Az a centralizáció tehát, mely minden módon iparkodott fejleszteni a fővárost a vidék rovására, nem volt jó. Rohamosan megnöveltük ugyan a főváros terjedelmét, de egészségtelen kultúrát termeltünk nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban. Mint a hirtelen jött zápor, olyan a mi kultúránk. Csak a felületen terül szét, nem hat le a mélybe. Van minálunk minden modern haladásból — mutató. Ha tudomány kell, olyan fényes egyetemünk és műegyetemünk van a fővárosban, melynek épületeit és berendezését tekintve, nincs párja nyugaton. Ha művészet kell, vannak erre is a fővárosban művészgárdák és iskolák és gyűjtemények. Ha szociálpolitika kell, van állami gyermekvédelmünk, papiroson olyan, hogy világgá dicsekszünk vele. Technikai vívmányok, szellemi áramlatok frissiben elkerülnek hozzánk is. Mit mutathat fel a külföld, ami nálunk ne volna meg ? Valóban van mindenből valami, legalább cégérnek, vakulj magyar csilogásnak. De alul rongyos rajtuk az ing. Nyomorgunk, betegek vagyunk és kivándorlunk. A csillogó külszin a felekezeti sötétségnek, a szegénységnek, tudatlanságnak takarója. nálam, aki e percben képes lettem volna megölni az egész emberiséget, csakhogy meghallhassak én, csakhogy halott legyen ő. Iszonyú tettemnek csak akkor ébredtem tudatára, mikor lecsendesült a tenger, elült a vihar, kisütött a szélfoszlott felhők közül a nap. Nehéz bánattal, sürü könyekkel hiába vezekeltem már vétkemért. Hírül hozták, hogy haldoklik László. Hogy szerencsétlenség érte, lova felbukott alatta. Vele egyszerre haldokoltam én is. A hír hallattára súlyos idegláz lepett meg. Mikor beszéltem, az orvosok fejüket csóválták ágyam körül, azt mondták, hogy a láz nagyon magas, vájjon kibirom-e állani ? Pedig amit én bészéltem, azt láttam tisztán, azt látom ma is. Megnyílt a nagy szárnyas ajtó halkan, csendesen. Sápadt arccal egy fiatal lovag lépett be rajta. Szemei üvegesen meredtek rám s vontatott léptekkel közeledett felém. Kebeléből lassan vér szivárgott elő, onnét, hová egy kis tőr volt ütve. Ajka megnyillott egy szót mondott csupán: »Megbocsátok . . . « s eltűnt a látomány. Megismertem. László Géza vo't. Ő volt, csak századok előtti öltönye és vérző nyílt sebe nem volt az övé. S csodálatos, az én ruhám is lovag- korbeli mintára volt szabva. Én voltam, de mintha szásadokkal előbb él'em volna a mai kornál. A nap, épen lenyugudni készült, izzó vörös sugarak szálltak be az ablaktáblán. Ugyané percekben hunyta be szemeit távol tőlem a nagybeteg László. E perctől fogva visszatért szivembe a nyugalom. Az elhunytnak emlékét tisztelem, de bármikor gondolok is a halottra, semmi különös hatással sincs reám. Mig férjem után sajgó, éber a fájdalom. LászEgész' természetes, hogy Oroszország és a Balkán után nálunk fészkeli be magát a kolera, hogy ország-világ előtt rávilágítson kulturálat- ságunk megdöbbentő sötétségére. A vezetőkre, akik jogászra bízzák a közegészségügyet a huszadik században s a tömegre, melyet karhatalommal se lehet visszatartani attól, hogy a Duna szüretien vizét ne igya. mert szegényebb és tudatlanabb, hogysem a tiltó rendeleteknek szót fogadni vagy csak hinni is tudna. Egyuldaluság volna azonban azt állítani, hogy mind e bajnak a főváros egyoldalú mesterkélt fejlesztése az oka. Kétségkívül nem. De az okok és okozatok láncolatában ez olyan feltűnő mozzanat, melyet nem méltattak még eddig annyi figyelemre, amennyit megérdemel. (S. D) A száj és körömfájás. Azon alkalomból, hogy a szarvasmarháknál a ragadós száj és körömfájás úgyszólván országszerte fellépett, — nem kímélve vármegyénket sem — egy fővárosi lap ismertetést közöl a ragadós száj és körömfájásról, melyből megtudhatjuk, hogy a száj és körömfájás nemcsak az állatoknál, hanem az embereknél is előfordul és igy a fellépett járvány kétszeresen veszedelmes. Ezen megállapítás pedig annál- szomorubb, mivel vármegyénkben már be is bizonyult. Ugyanis egy nagykároíyi tanító leánykája nemrég megkapta a veszedelmes kórt, most meg arról értesülünk, hogy a szatmármegyei Érmindszent községben több ember szenved ragadós száj és körömfájásban. Nevezett lap ismertetése szerint a kór abban nyilvánul, hogy az állat ajkainak belső felületén a toginyen, a nyelv alsó részén és szélein borsótól diónagyságig terjedő hólyagok mutatkoznak, melyek tiszta átlátszó folyadékot tartalmaznak. Gyakran a két csülök közti hasítékban és azok pereménél, sőt a tőgyeken is föllépnek e hólyagok, amelyek aztán pár nap alatt felpattannak, tartalmukat kiürítik és vörös, nyirkos, fölötte fájdalmas, bőrtelen dagadt foltokat hagynak hátra, amelyek kedvező lefolyás mellett 1—2 hét alatt begyógyulnak. A beteg állat a fájdalom folytán kedvetlenül eszik és kérődzik, erősen nyálazik, A betegség mértéke különböző; lehet olyan súlyos is hogy az állat pusztulását okozza. Az, hogy a betegséget emberek is megkaphatják, már régen megvan állapítva. Bussenius és Siegel összegyűjtötték a száj- és körömfájásban megbetegedett embereknek az irodalomban közölt eseteit és 1886 tói 1896 ig Németországban 172 eselről találtak feljegyzést. Ezek közül 66-ban tejjel, 1-ben pedig vajjal történt a fertőzés, a többinél nem volt megállapítható a betegség forrása, mert hiszen emberek egymásra is átszármaztathatják, pl. közös ivóedény és a többi utján. 1878-tól 1896-ig emberek közt tizen- hatszor lépeit föl járványosán a száj- és körömfájás mindenkor oly időben, amikor az állatok közt is meg volt e betegség. Egész családok, sőt falvak betegedtek meg és nem ritkán halállal is végződött a baj, különösen gyermekeknél. A betegségnek emberre való átvihetőségét már 1834-ben kísérlettel igazolta Hertwig, aki két asszisztensével együtt megbetegedett állatok nyers tejéből ivott szándékosan. Mindhármukon fogott a méreg. Szájüregükben és ajkaikon, Hertwignek még az ujjain is már a második napon megjelentek a jellegzetes hólyagos kiütések, meglehetős fokú láz kíséretében. A betegség lefolyása egészen olyan volt, mint az állatoknál. Később Hildebrandt, Krajewszki es még többen megismételték e kísérletet és kivétel nélkül ugyanarra az eredményre jutottak. Egyes kutatók viszont azt bizonyították be, hogy megfordítva, az emberről állatra is átültethető a száj- és körömfájás. E kísérletek tehát valamint számos orvosi megfigyelés kétségtelenül bebizonyították, hogy a száj- és körömfájás a tej- és tejtermékek utján átragadhat az emberre. Forralt tej élvezete teljességgel kizárja a száj- és körömfájásnak emberre való átragadását. Ezért — noha beteg állatok tejének forgalomba hozatala szigorúan tilos — lagkevésbbé sem felesleges a tej fel- forralásban rejlő biztos óvrendszabály szigorú betartása ilyen járványos időben. lóra csak mint távol ködben látott idegenre gondolok vissza. Mit szólnak e történethez, urak ? Halottról van szó, minden leplezgetés nélkül mondhattam el iránta való megmagyarázhatlan szerelmem törtéaetét. Mit szólnak hozzá, Urak ?« Senki sem felelt. Mélyen elgondolkozva ült mindenki helyén, mintha még a történet folytatésára várna. — Spiritista urak, magukhoz szólok, — folyt at ta a szép asszony. — Különösen ön, Ambruz, gondolkozzék rajta, aki olyan nagy ellensége az ujraszületés tanának. Évekkel ez események után a családi iratok rendezgetése közt találtak egy feljegyzésre, ame,y egy 1512-ben történt drámái mond el száraz krónikás modorban: »Az fent nevezett esztendőben ifjú László Géza nemes urfi megölte vala magát szivébe mártott tőrrel az tibai várkastély rátsos ablaka alatt. Az vár ifjú szüze nem hallgatta meg az ö szerelmes sóhajtásait, ki miatt lön szörnyű kipusztulása az fiatal leventének.« Eddig a feljegyzés. A tibai kastély egyik erkélye ma is vörös rózsával van befutva. Mikor nőtt a rózsatő, ember nem emlékszik rá. A szerencsétlen szerelmes szive véréből nőtt talán, s akinek legelső bimbait fakasztotta, ugyanazt a nevet viselte, amelyet én.« Önkéntelenül összeborzadt mindenki. Mintha a késő alkony valami halotti fátyolt borított volna a szobára, mintha valami nyirkos kriptalevegő ülne a jelenlevők mellére. Megkönnyebbülten tekintettek körül, midőn a villany fénye hirtelen kigyulladt. Oly jól esett a kis báró vig, mindennapi történeteit hallgatni. (Vége.) Az aspirin nem szabad jegy. A kereskedelmi mini«zter 1052—1910. sz. alatt kelt határozatával a Friedr. Bayer & Co, ebeifeldi cég javára a kereskedelmi és iparkamaránál belajstromozott Aspirin védjegy törlése iránt több budapesti gyógyszerész által beadott panaszt elutasította. A gyógyszerészek azon az alapon kérték az aspirin szóvédjegy törlését, mert a lázcsillapitó és izzasztó szerek megjelölésére általánosan szokásos, mert továbbá a védjegytulajdonos által Aspirin név alatt forgalomba hozott gyógyszer az acidum acetylo-salici- licum összetétellel azonos. A beadvány szerint az utóbbi olcsóbb, mint az Aspirin védjeggyel ellátott szer s igy az orvosok a szegényebb néposztályhoz tartozó betegeknek az acidum acetylo-salicilicumot rendelik s ezt az illetők, mint Aspirint fogyasztják. E szó tehát a panaszosok ielfogása szerint a fogyasztó közönség felfogásában nem védjegyként, hanem árunévként szerepel és nem az áru eredetét, hanem magát a gyógyszert jelenti. Ezzel az állásponttal szemben a kereskedelmi miniszter az alábbi indokoknál fogva az Aspirin szó védjegy további törvényes oltalmát mondja ki. Az Aspirin szóvédjegyet a panaszlott létesítette és hogy ezen név alatt árukat ő hozott először forgalomba kétségtelen, hogy Aspirin név alatt kezdetben egyedül az ö áruit értették. Természetesen itt csak az orvosok és gyógyszerészek ismeretéről lehet szó, mert a laikus a gyógyszerészeti elnevezéseket nem tekinti eredetre utaló árumegjelöléseknek, a hatósági felügyelet alatt levő gyógyszertárak üzletmenetét ebben a tekintetben a szabad verseny egyéb tárgyainak forgalmával nem azonosítja. A gyógyszerész és az orvos azonban mint a tulajdonképeni eladó és fogyasztó, az Aspirin szót a panaszlott cég ily nevű gyártmányát szolgáltassa ki, egyszersmiyd pedig tilalom, hogy Aspirin helyett, ha mindjárt ugyanilyen vegyi összetételű más származású gyógyitószert szolgáltathasson ki. Ha már most a gyógyszerészek abban a nézetben, hogy az Aspirin név alatt forgalomba hozott áru az aeidum acetylo salicilicummal azonos összetételű, az Aspirint kérő vevőnek nem védjegytulajdonos gyártmányát, hanem a poralaku, acidum acetylo-salicilicumot szolgáltatták ki, ez az eljárás minden körülmények közölt a védjeggyel űzött visszaélés bélyegét viseli magán, ha a törvényes kritériumok esetleges hiánya miatt bűncselekménynek nem is minősíthető. Megállapítható tehát, hogy az a szokás, hogy a gyógyszerészek az Aspirint kérő vevőknek nem a védjegytulajdonos gyártmányait szolgáltatják ki, akkor A téli idény beálltával: i-----— SZATMÁRj NAGYTŐZSDE le gjobb minőségű fiú ruhák, iskolai ^ öltönyök, leányka felöltők aap| egolcsóbb áron II MELLETT SZEREZHETŐK 51 B E.
