Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-22 / 85. szám
2-ik oldal SZATMAH-NÉMETl Szatmár, 1911 október 22. Az Északamerikai Egyesült Államokban kivándorolt állampolgáraink pénzküldeményeinek j hazaküldésére, valamint megtakarított pénzük | elhelyezésére amerikai kisbankárokat vesznek ! igénybe, kik hangzatos magyar bankár cimen j ajánlják fel szolgálataikat ■ minden eszközt fel használnak, hogy a kivándorlókat üzleti körükbe vonják és igen sok esetben, a beléjük helyezett bizalommal visszaélve, megbízóikat érzékenyen megkárosítják. A pittsburgi cs. és kir. konzulá tus jelentése szerint az 1911. év folyamán a kivándorolt magyar állampolgárok pénzeinek kezelésével foglalkozó kővetkező bankárok szüntették be fizetéseiket. I P. V. Ruvmanek és Társa bankháza, melynek Newyorkban, Pittsburg- ban és Tniontowban vannak üzletei ; tartozásainak összege körülbelül 800.000 ezer dől Iára ; pittsburgi cs. és kir. osztrák-magyar konzulátus közbenjárását vagyék igénybe. A konzulátus a csödhitelezők érdekében csak úgy járhat el, ha az igénybejelentést a csődhitelező sajátkezüleg áláirta, aláírását pedig az Egyesült Államoknak Magyarországon székelő konzula hitelesítette és egyszersmind a konzulátusnak mindazon bizonyítékokat rendelkezésére bocsájtják, amelyek a követelések érvényesitcsóre befolyással lehetnek. Körláth M., Zemany András és Hazbula M még a csődeljárás maginditása előtt megszöktek és nincs kizárva, hogy a hitelezők pénzének egy részévei Magyarországba jöttek. Talmudbetyárok. dóság megbecste lenitése. Kimutatta az Egyenlőség, hogy a közönség nem tudja, hogy abszolúte tudatlan legényekkel van dolga, kiket nem vezet más mint rosszakarat és üzlet. i Nem a mi hivatásunk és nem is célunk, hogy a Talmudot Erdélyi Gyula és Szentessy Alfonz gazcólzatu hülye égéivel szemben meg- védjük, csupán a fent említett helyi lapok erkölcsét akanuk egy gyufalánggal megvilágítani. Utazásunk Wajmart-Németitöi Irkutzkig. Családi regény több folytatásban. Muszáj leközölni! Irta: tír. Wajlia Ámbár, (Folytatás c* vége.) tehető. II. A Göczel Árpád és Társa bankháza, j melynek Pittsburgban volt üzlete, lapozásainak ; összege körülbelül 46 000 dollárra tehető. III. Hazbula_ M. bankháza, melynek Ambridgéban volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 40 000 dollár. IV. Korláth M. bankháza, melynek Windberben és Sclap Levelben volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 60.000 dollár. V. Zemany András bankháza, meiynek Windberben volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 500.000 dollár. VI. Klein Jakab bankháza, melynek Pittsburgban, Duquesszében és Homestead- ban volt üzlete, tartozásainak összege körülbelül 250.000 dollár. VII. Klein Izidor bankháza, melynek Braddvekban volt üzlete, tartozásának ösz- szege körülbelül 85.000 dollár. Vili. Beda lános bankháza, melynek Dubwesenben volt az üzlete, tartozásainak összege körülbelül 45 000 dollár. Valamennyi most felsorolt bankház ellen a csőd eljárás folyamaiban van s a csődtömegekből a hitelezők javára csak kevés lesz megmenthető. A Pittsburgi cs. és kir. konzulátus a hozzá forduló felek érdekében minden lehetőt elkövet és hogy eljárása eredményre vezessen, kívánatos volna, hogy a magyar hitelezők képviseletükkel a konzulátust bízzák meg és ne egyes amerikai ügyvédeket, mert ezzel elérhető lenne az, hogy a már úgyis megkárosított hitelezők az amerikai ügyvédek által követelt s aránytalanul nagy díjazás megfizetésétől megkiméltes senek, másrészt pedig, hogy a konzulátus a hitelezők nagyobb számat képyiselvén, a csőd el járásokra, különösen a tömeggondnokok kineve zésére nagyobb befolyást Dyervén, ezáltal is a hitelezők érdekeit szolgálhassa. Miután feltételezhető, hogy a bukott bankházak hitelezői között olyanok is vannak, akik Amerikából már visszatértek s szintén károsultak, ezek vagy jogutódaik ügyeik elintézésénél saját érdekükben a „A Talmud magyarul“. Apró önző olykor ocstnány célokat szol- j gáló vállalatokkal árasztják el a szerkesztőségeket s kulturcéi érdekében ingyenesen kjérik reklámjaik elhelyezését. Egyik másik szerkesztő jóhiszeműen felül, vagy esetleg anyaga nincs s közli a potya recenziókat. Hozzánk is özönével érkeznek az ilyen öndicsérő reklámok Egy pár hónappal ezelőtt a Kereszt nevű keresztyéni tanokat hirdető vállalat kopogtatott be nálunk szives támogatásért. Bennünk volt annyi jóizlós, hogy észrevettük a Kereszt mögött a klerikális lólábat, de mert egy néhány megye é.i szatmári lap (a Heti Szemle cimü pásztó,'évé! nem számú) beugrott a reklámkoldusoknak, jónak látjuk mi is ismertetni az ügyet. A hirdetés szerint Budapesten a Nád utca 1 szám alatt »A kereszt« cimen folyóiratot készítenek, melyet a most említett kiadóhivatal szerint meg kell szerezni minden keresztény embernek. Megokolja ezt-többek között azzal, hogy a talmudnál érdekesebb tnü nincs. »Nincs az a pornográfiikus könyv, melyben több ocsmányság lenne«. Ez is ok tehát arra, hogy a kiadóhivatalnak pénzt küldjenek és megrendelje az ő tál - mudját minden keresztény ember. Ami magát »A Kereszt« eljárását illeti, az »Egyenlőség« cimü zsidó felekezeti lap, kiváló talmudi szaktekintély, leadta róla a tudományos véleményét. Kimutatta az „Egyenlőség“, hogy „A Kereszt“ szerkesztői: Erdélyi Gyula é* Szentessy Alfonz (utóbbi katholikus pap) közönséges talmudbetyárok, a taimud terén analfabéták, kik a dolgokhoz nem értő közönség előtt a taimud mestereit adják, kiállanak a fórumra, dobálóznak az idézetekkel, közben vakmerőén ferditve és hamisítva és a cél, — nem tagadják — a zsiEkkor érkeztünk Irkutzkba. Irkutzk az egy nagyon szép és forgalmas város. A közepén egy nagy fehér oroszra meszelt csatorna folyik, a mely apró folyóeskákka! van összekötve. Mindnyájan nagyokat tü sszentettünk és eszünkbe jutott a mi kis városunk, a mi drága kis városunk és elfogott bennünket a honvágy. Irkutzk főneveze- tességa Verne Gyula és Sztrogov Marczeil (a lene egye meg nem emlékszem, hogy irja a nevét) tisztüzlete. Ez egy nagy malom, ez az a hires Lisztpalota. Itt van még a hires Gőte-palota, ahol kis ketrecekben kise’ob-nagvobb gőték és gyikok vzsladgálnak, ezekből csinálják a hig- ganyt. Itt van még a gyufagyár meg a színház és még nagyon sok más nevezetesség, melyeket csak azért, nem említek fel, mert ezeket is ki kellene írnom a Beedeckerböl. Csak annyit jegyzek meg, hogy igaza van annak az irkutzki unokatestvéremnek, amidőn büszkéu hirdeti : Irkutzk bleibt Irkutzk. Fáradalmainkat kipihenendő betértünk egy Szamovárba, amelyben már vígan fortyogott a jó, meleg tea. Mindnyájan jól beteáztunk, csupán Kamiit soffőr maradt mega szokásos krigiijéinél Dréherben az igazság, ez az ő jelszava. A Szamovárban felé íí jött egy oroszos külsejű ernber) egy hatalmas rubelt viselt a fején és miután egy szívélyes »Opasno je van a sengnuntival« hátba üdvözölt, a nyakamba borult és wutkiíól illatos hangon a nevemen szólító! t és azt mondá: »Ugye Ön dr. Iksz Ipszylon Wajmár Németibő’.. Igen — feleltem egészen természetednek lat-zó modorban és nevetve Most már ráismertem. Ő volt, az, aki valaha a legtöbb változatban tudta énekelni azt az immár klasszikussá vált müdali amely így kezdődik : Mátészalka gyászba van . . Meglátogattuk a mi bájos ismerősünket Dubovina Fedeorovna asszonyt és az ő bájos leányát Mélámét. Kamill magával hozta a kriegA csábitó : E szerint ott kezdődik a csalás, amikor egy naiv, bimbólelkü gyermeket aruba bocsátanak s » törvény azt pecsételi ez adás-vételi szerződésre, hogy: „törvényesen véd ve“. A bimbó azonban hamar kibontja szirmait és illatában megjelenik a szerelem. Az a szere lem, amelyhez minden élő lénynek joga van, s amelyet mohón élvez a vizcsepp mirádnyi paránya, a levegöégben úszó daru, a re geteket uraló tigris és az éjszakák bohórna, a macska egyaránt. A természet, megadta mindegyiknek a szerelem jogát. Az embernek is. De nx embernek egyoldölulag. Nekünk, férfiaknak csak. Mert a nő függő helyzete öntudatlanul történt eladatása következtében mostoha gyermske a természe nek helyesebben a társadalomnak. A bíró: (aki már megunta a szónoklást); De kérem ... . A csábitó: Ne méltóztassék ellenvetéssel megszakítani. Tudom, ismeretes már az, amit biró ur mondani kíván. És helyeiden. Mert nézzük csak a filozófus ember szemével ezt a kérdést. A szegény asszon- i teremtés, amikor férjhez jut, megkezdi nagy kockajátékát : föl le’í e a szerelmet a vásár után, vagy nem? A társaság, vagyis a társadalom mérlegében a szerelmükre talált asszonyok hányada nevetségesen csekély a tsalódottakéhoz képest Ezek az utóbbiak a nagy tömeg — szenved, lemond vagy Vétkezik, úgy kárpótolja magát. Vétkezik «= igy határozza meg az álszenteskedő társadalom e tettet . . . A biró . . . A csábitó : Annyi bizonyos, hogy a legtöbb vigasztalódó vétket követ el, mert boldogságának kutatása közben csak második bimpellére akadt, aki újra elámúja és még keservesebben üti arcul a reményeit. A mindent ígérő, örök hűséget hazudó csábító lejti kiszemelt prédáját, azután ott hagyja kélségbeesésével. Lássa uram, ezeket a csábítókat kell a törvénynek sújtania; ezeket kellene büntetni s ezek ellen védjét míg az oktalan asszonyt . . . A biró: (akit már kezd érdekelni a lelkes előadás) : Hát ön nem ilyen ? A csábitó: Nem uram. Én sohasem avatkozom s lélekbe, nem ostromlók szivét, tehát nem vagyok csábító. Én csak szerelmet ígérek. Szerelmet, vagyis azt a hiányzó gyönyört, a melyben az otthonában csalódott asszonynak ré sze nincsen. A biró: De hissz ex a legnagyobb erköleg teleriség, amit ön vall ! A csábitó: Onnan, a bírói székről tekintve, talán annak hangzik. De tessék ctak megkér dezni azokat a szegény asszonyokat, akik szomorúan számlálgatják az órákat üres, csendes otthonukban, honnan a férj a kávéházija menekül, vagy máshová kalandozik. Kérdezze mag azokat a dfkkrét, szemérmes uriasszorjyokat, a kik pihen1 étik szép karjukat annak a kifárad!, kitivornyázott urnák a karján, a ki áttombolt. ifjúsága után pihenőül házasságot kötött s a ki fiatal feleségét csak betegapolónak tekinti — kérdezze meg ezeket az asszonyodat, miről ábrándoznak álmatlan órákon át a sötét éjszakában melynek némaságába két hang vegyül össze: az óia ketyegése és a férj he. tyogása, — s tovasiklő idő és az örömtelen jelen szava. Tessék megkérdezni végül azokat az asszonyokat, akiket megcsalnak. Ezek a legszerencsétlenebbek. És még ezeket is megbélyegezné a társadalom és a törvény, ha ők hasonlót követnének el. . . Kérdésére azt nyerné feleletül, hogy az igazságszolgál- ta'ás hazug. A biró : (felcsattanva). Ez sértés a bíróságra. Tessék nyomban visszavonni. A csábitó: Visszavonom, ba úgy tetszik S csak azt jegyzem még meg, hogy ezeket a szegény, szerencsétlen asszonyokat veszem pártfogásomba én. Nem a »szerető« vagyok én, hanem a barát. Nem a csábiló, hanem a bosszúálló. Ér ez! lis/.ta leieknél vallom . . . (A biró most félbeszakitja az apostolt, mert későre jár az idő s kezdetét veszi a tulajdonképpeni tanukihallgátá*, mely — házasságtörésről lévén szó, — zárt ajtók mögött folyik le s igy arról nekem sem szabad referálni.)
