Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-15 / 83. szám
Szatmár, 1911. október 15. SZATMAR-NÉ M ÉTI, S-ik oldal HÍRÜK. — Fölmentették A Napot. Az a politikai hajsza, amely A Nap cimü bátor és szókimondó újság eilen egy állítólagosán felségsértő cikke miatt megindult, most a maga pőreségében áll a kő. önség előtt. Dr. Kalmár Antalt, a kitűnő publicistát és közjogi irót fölmentette a magyar esküdt- biróság. A közvélemény tehát ítélkezett s bátran kimondta az igazságot, amely nincs j egy nézeten a basáskodó hatalommal. Mit szólanak ehhez az uszályhordozó lapocskák ? — A Nagykárolyi Kereskedő Társulat szék- j ház avatása. V. sárnap délelőtt ünnepel ült Nagykároly város kereskedővilaga. E napon diszköz ■ gyűlés kerekében avitta ugyanis fel Hyjduváros- utcai telkén emelt egy emeletes székhazát. A díszközgyűlésen, amelyen a kereskedők úgyszólván teljes számban vettek részt, Briehta Miksa és Pucser Károly elnökök, valamint Gózner Kálmán jegyző mondott beszédet. — Nőegyleti kiadás. Szeptember hóban Ár vaházra K 167 98 fillér. Havi segélyekre K 167 Rögtöni segélyek K. 36 Ö.szexen K. 370 98 fillér. — Ember tervez. Ember Mihály asztalossegéd már többször ült a szatmári törvényszéken a vádlottak padján. Rablásért és lopásért. Ezultal azért került oda, mivel Nagyecsed* n vásáron be- lenyu t egy atyafi zsebébe. Telt.nérték s most egy évi és három havi fogházzal sújtotta a királyi törvényszék. — Emberéletért egy évi börtön. Megírtuk annak idején, hőgy Nagydoboson bál alkalmával a legények összeszólalkoztak s a verekedés hevében Ruszinkó Miklós egy kalapáccsal úgy fe- jenütötie ifj. Kozma Károlyt, hogy ez pár nap múlva belehalt sérülésébe. A kir. törvényszék Ruszinkót a tegnap tartott főtárgyaláson egy évf börtönnel sújtotta. j — A gépészek nem cselédek. A föld-»ive- í lésügyiminiszter körrendeletét adott ki, amely ki j mondja, hogy a gépkezelői szakvizsgát lelett gaz- i dasági gépészek c.-elédeknek nem tekiothe ők é hogy az ily gépészek és munkaadóik között felmerült vitá kérdések a cselédtörvény alapján nem dönthetők el. — Táncból a halálba. Bajmokon, Wolf János korcsmájában nagy bál volt vasárnap éjszaka. A bálban a község legszebb lánya, Valentin Magda aílandóan egy legénnyel táncolt. A szerencsés legény G'bi János volt A többi legényre nem is ■ nézett, mind kikosarazta. Mayer Jakab és Ams- ; tadí Antal, akiket legjobban bántott a kosár, j bosvzut forraltak Gebl ellen. Antikor ez hajnal j felé kiment az udvarra, botokkal támadtak reá j csak térjen vissza az egészséged . . . édes . . . édes . . . Klára azonban nem figyelt e szép beszédre Úgy tett. mintha távoli hang után hallgatóznék. Nyugtalankodott s integetett, hogy megy. Egyszer fölpatant s mint az űzött vad, nekiiramodott as ut menti bozótnak. Pál esenkedve, sírva, jajgatva követte, hogy elfogja . . . A hold olyan szépen, mélán sütött reájuk . . . * A Noé bárkája szomorúan döcögött, döcögött. A lovacskák mentek ahogy akartak; a hogy lehetett: a gyeplőt nem rángatta s8nki. Pál István köhögött, busán csüggésztette le a fejét, de azért nem nézegette az utat; úgy sem látta volna. Báránybőr sapkáját immár nem húzta le mélyen a szemére. Jóformán é»zre sem vette, amikor a szekér lassan bedőcögött a faluba. A lovak ébresztették fel tétlen merengéséből; feléje fordu va megrázták a csengőjüket: Hol maradt a sípszó, Pál gazda? Igaz: ébredezett István, elővette a sípját s egyszer-kétszar belefujt. Szomorúan, egyszerűen trilla nélkül. Kijöttek az asszonyok s szörnyen bámulták a dolgot, hogy Pál gazda csak egyedül van, hogy a nyájás beszédes ssszoug nem ül a bakon és agyonverték. A gyilkos legényeket letartóztatták, A vén ember élete mar csak sivárság és gyölre em, kivált ha rég iul van azon az állapoton is, ami az öreg ember élete. Vén ember volt már Flórián Kosztán s ehhez a bajhoz még az a veszedelem is hozzájárult, hogy még öreg ember korában tizennyolcévá hajadont vett feleségül. A fiatal a-szony eleinte nem találta kellemetlenül az ügyet, de ahogy a férj napról- napra rokkanóbb lett, sokszor gondolt a boldog és vidám özvegyi fátyolra Üe a vén ember nagyon szívós természetű volt s nem akart önként meghalni. A menyecske gondolt, hát egy sötétet és személyesen próbált közbenjárni az öreg kaszásnál, hogy a boldogsága útjában álló roncsot elszá'litsá. A mezőn aludtak Flóriánék, amikor a ' nő egy kapával addig ütötte férjét, a mig az mozdulatlanul elterült. Vérbefagyva találták meg I másnap reggel a mezei r unkásuk. Az asszonyt három havi elzárásra ítélték. — Máglyára Ítélve. Régi haragesa Fülesden Szabó András Nagy Lajosnak. Szinte közmondásos a faluban a nagy ellenlábasi gyűlölet a két gazda között, s Szabó igen természetesnek találta a napokban, amikor Nagy egy balom szalmán elaludt, hogy alógyujtsa a haragosa fekvőhelyét. Tán borzalmas tüzhalált hal a fülesdi magyar, ha idejében föl nem költi Varga Benjáminná. A kegyi-tlen inkvizitort letartóztatták. — A fűzfavesszőn. A o fűzfából nem csak Írók, poéták élnek, hanem egyéb csirkefogók is. Belme György ugyan aki kosárkötő Csepén, úgy is megélhetne, ha a fűzfavesszőből kosarat kötne, de ő inkább üzleteket kötött. Mint fűzfavessző nagytermelő előlegeket szedett föl a hiszékeny gazdáktól s a füzfavesszőparipün odébb állott. A kir. törvényszék többszöiösen büntetett előéletét figyelembe véve, két évre ítélte. — Hirdetmény. Felhívom az Amerikai bankházak következtében károsultakat, vagy azok jog utódait, hogy ügyeik elintézésénél saját érdekük ben a pittsburgi cs. és kir. osztrák magyar konzulátus közöeojárását. vegyék igénybe. Egyúttal tudatom azt is, hogy a konzulátus a csődhitelezők saját kezűleg aláírták, az aláírást p dig az Egyesült Államoknak Magyarországon székelő konzula hitelesítette és a konzulástu ndk mindazon bizonyítékokat rendelkezésére bocsájtjak, a melyek a követelésnek érvényesítésére befolyással lehetnek. Szatmár Németi 1911. október 6. Dr. Csomay, rendőrfőkapitány. — Országos vásárok vármegyénkben. Okt. 16-án Nngypaládon és Szinérváralján, 17 én Ér- endréden ; 20 án Csengeren ; 23-án Ava-ujvaro- son. — Skarlát, difteritlsz. Nagybányán hetek óta pusztít a skarlát, a difte^ritisz. Alig van utca, Talán bizony bátra maradt, hogy meg ijessze őket. ! Hasztalan várták, nem kerekedett elé. Megkérdezték Pált : — Hol vai Klára? Nincs valami baja? — Nincs ! . . . Nincs ! — mondta Pál István, lehúzva szemére a sapkát. És nem tekintett senkire. Nini, hogy meg9ZÜrkült ez az ember! vették éSzée a falusiak. Az asszonyok válogatni wkárlák az edényt. I István azonban hirtelen rájuk szólt különös kér- felessel: — Hagyják, hagyják . . . Majd leveszem én . . . Milyen edény kell ? Megmondták. István szedte, vállogatta : de ugyancsak próbára tették szemét az edények: mindjárt — kiszökött a köny a pillájára. — Hál igazán nem mondja meg, hogy hová | lett Klára? . . . Csuk nem untá meg a vándori lást? — faggatóztak a kiváncsi asszonyok. — Nem . . . Nem.- — dörmögött István s j im la, egy fazekat össze is tört ügyetlenül. — Csak nem különböztek össze ? Hiszen I olyan szelíd, béketürő volt . . . — Szelíd, szelíd . . . Legjobb teremtménye I Istennek ! i — Nos mi lett vele? Miért nem mondja meg ? tolakodnak, erősködtek a fehérnépek. amélybfen ne léhtie járványos Beíág, A járvány már sok felnőttet is ágvba döntött. A várös ősz szes iskoláit bezártak. A védekezést — mondja egy kőnyomatos tudósítás — rendkívül megne- bezeti az a körülmény, hogy különösen az alsóbb néposztály eltitkolja a megbetegedéseket és Csak a végső esetben fordul orvoshoz. A közegés;ség ügyi bizottság most súlyos pénzbírságot rótt ki az ilyen esetekre. Ba ezek az intézkedések sem vezetnének eredményre, a város kormánybiztos kiküldését fogja kérni. — Kaufmanók betörői Megírtuk annak idején, hogy Kvák (Kovács) Mihály 27 éves rakas/.i napszámos és Szemnyuk Miklós 26 éves szatmári napszámos f. év szép*, hó 14 én éjjel Kauftnnn Dávid helyi kereskedő pince ablakát betörve be másztak és a lopott kulc csal a pénzes szekrényt kinyitották 5000 koronán felüli pénzösszeget elloptak. Ügyükben tegnap volt a főtárgyalás, m ilyen Kvák Mihályt 2 évi és 6 havi, Szennyük Miklós pedig 2 évi fegyházbüntetésre ítélték. — Szépirásu fiatalember, kereskedelmit végzett, könyvelésben és üzleti levelezésben több havi gyakorlattal bír, út esti órákban bárminő irodai munka elvégzésére vállalkozik. Cifne: Iskola-köz 3. A nők rendszerint nem törődnek az emésztéssel és bélmüködésük rendben tartásával és mikor ennek következtében már sokat szenvednek gyomorbajokban és hosszantartó székrekedésben, valami has szontalan és gyakran ártalmas pirulákkal akarnak magukon segíteni. A ki már sokféle hashajtószert hasznait, nem talal eleg dicsérő szót a valódi Ferencz József keserüvizre, oly any- nyira felette áll e természet-teremtette gyógyvíz az általában használatos hashajtó- szereknek. Ezt tapasztalt dr. Lefévré amerikai orvos is, mikor egy érdekes eselből kifolyólag következőkben számol be: „A természetes Ferencz József-keserüviz egy áldott állapotban levő asszony eldugulásánál csudaképen hatott. Rögtön megszüntette a hányást és a belső szerveket az egész terhesség alatt rendes állapotban tartotta.“ A ki nem birja az igazi Ferencz József keserüvizet gyógyszerésznél vagy íu- zszeresnél beszerezni, az rendelje meg levelezőlapon közvetlenül a Ferencz Józsof- íorrások szétküidési igazgatóságnál Budapesten. — Elment . . . elment . , . Hat elment — dobta István durván a szavakat. Ennél töb- bet nem lehetett kivenni belőle. Valamelyik asszony hátrább került s benyúlt a szalma kö/.é. Ijedt sikoltással kapta visz sza a kezét s reszketni kezdett. — Halott van a szekérben . . . Megfogtam a jéghideg arcát: . . . Jaj, mindjárt oda leszek! István ráhárult a lőcsre s rémsegesen hallgatott. Tekintete azonban kérve fenyegetve röpködött az asszonyokon . . . Valahonnan egy-kóí férfi is érkezett a nagy zajra. — Meg kell nézni, hadd lássuk ... Ej hej, ki hitte volna ! . . . István e pillanatban elszánt kétségbeeséssel lépett a szekér mellé. És ös zefogta vékony reszkető kezét. — Kiára, a szegény Klára meghelt. Eisáó- j litotta az Isten, pedig elég angyala van az égben, mig nekem egy sem maradt. Oh, de kegy-tlen a bölcs, igaz I-ten, ba sújtani akar . . . Nem tudtam eltemetni, amíg el nem adom az edényt, mert azt akarom, hogy fényes temetése legven . , . Megérdemli ezt, aki úgy szeretett . . . Oh, i a bántsátok, jó emberek ! . . . Letérdelt a porba és tördelte a k“z>V. Olysn volt, mint egy esze'ős . . . i
