Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-04 / 80. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMF. TI. Szatmár, 1911. október 4. mostani kormány a tárgyalások egész sorozatát folytatta és bizonyára kecsegtető' ajánlatokat is tett, hogy a nemzetiségiek szövetségét megnyerje — az aullikus bécsi politikának. Ezzel szemben a választások előtt a szerb radikálisok egy manifesztá- cióban a magyar függetlenségi törekvések j elszánt harcosainak jelentették ki magukat, j támogatására siettek annak a politikai gárdának, amely Justh Gyulával élén a teljes i gazdasági és politikai függetlenséget követeli a magyar nemzeti állam számára, t ■ törekvéseknek voltak támogatói más nemzetiségiek vezetői sorában is. Justh Gyula | nem tett mást, minthogy a nemzeti jogok j harcosaihoz csatlakozó magyar állampolgárokat testvéri szeretettel fogadta s az együtthaladás sine qua nonja gyanánt „a magyar nemzeti állam“ fogalmát több határozottsággal és mindenesetre nagyobb őszinteséggel állította fel, mint Tisza István. Mindenki tudja különben — hiszen nyilvánvalón kilóg a lóláb — hogy az egész fondorkodás és a nemzetiségi mumus csak az általános, egyenlő és titkos választójog hitének megingatására és térfoglalásának megakadályozására irányul, de amig a nemzetben életerő és haladásvágy van, azok a ravasz kis játékok sikerre nem vezethetnek s csak siettetik azon idő elérkeztét amikor a reakció sötét lovagjai végleg eltűnnek a magyar közélet színteréről. Úti levél Egy nap. Nürnberg 1911, okt j Kezemben a »Wegweiser.« Gyerünk. Néz- j zük meg a germanische múzeumot. 10 óra. Most ! megnyílnak a kapui, a Baedekeres, führeres ide- j genek betódulnak. 1 »Raum l. Dieser für die vorgeschichtlichen > Denkmäler bestirnte Raum ist auf Kosten des 1 deutschen Reiches erbaut.« Kövek, sokat látott, megszokott és lebecsült érdekességek. Kis balták, edények, fejszék. Mehetünk. A következő teremben még mindig kö vek, a harmadik szintén. Na most, most változik a kép. Vasfegyverek, primitív lándzsák, kezdetleges alakok tárulnak elénk. Kis szobrok, a kis Jézus, ezer alakban, az apostolok, „die heilige Jungfrau“, ősrégi sírok, vértek, pajzsok és harci öltönyök. Egy nehány tiroli meg bajor falu mása, kályhák, asztalok, székek, itt Nürnberg domborművé 1204 bői, ott 1413-ból. Emitt menyezetes ágyak, ott cölni szoba. Itt a Lorencz-templom részletének másolata. Edények, kis csipkeverő műhelyek, puskák, revolverek — jaj, közeledünk üveg dísztárgyak, porcellánok, órák, ősrégi órák, egy patika, úgy mint anno 1600-ban, földgömb, csillaglátó távcső, mérő eszközök, egy sarokban szeges kins?ó bölcső, a másikban vas-eke minta, gépek — fájdalom — gépek, kalapok, abroncsos szoknyák, kapisonok és fülönfüggők és ... és vége. Az utcán vagyok ismét, a fejem egész kábult, még visszanézek a sok hajtású tornyos, ku polás múzeumra, egy villanyos csilingel, beme gyek rajta a belvárosba — ebédelni. Az ebédnél frakkos pincér, szembe a vendéglővel egy bank és én bágyadtan kanalazok valami ragulevest. Egy vigéc molesztál, veszek tőle két iDggombot. Az ebédemnek vége, A kezembe kerül az Ulk, olvasgatom. Aztán felmegyek a hotelbe, lefekszem a díványra, a kezemben a Jung Ungarn egyik legújabb száma, valami mező- gazdasági cikket olvasok. Elvégeztem ezt is Rágyújtok és lemegyek Autón fel a Burgba, bámulok és tátva marad a szám. Aztán a Pegnitzen csónokázom, a szigeten valami bajor nyárson sültet eszem. Végre színházba kerülök. Schiller cikius, az őszi, geht los. Alagutakon, viaduklus utcákon at hazabo- torkálok, a Tugendbrunueunek kalapot emelek, a portás meg nekem emel kalapot A lift felvisz. Az utcán a droschkék töfögnek. Meg kel! bolondulni itt Nürnbergben. Jobbról e kőkorszak, balról a technika vívmányai pofozzák az embert, hátulról a középkor rugdossa. Ha felnéz Nürnberget látja, a templomokat, a typikus házakat; ha a folyó felé, Velencében érzi magát; ha meg maga elé, azt hiszi, hogy elsepri ez a londoni tumultus. Milyen más volt otthon, még az utcaseprők sem seperték el az embert. D‘or. H w üCt "KJ* JL Ív äj — Emlékünnepély. A ref. főgimnázium Kölcsey-önképzőköre f. hó 6-án, pénteken, a 8 órai istentisztelet végeztével a főgimn. tornacsarnokában az aradi vértanuk emlékezetére hazafias ünnepélyt rendez, melvne műsora a következő: 1. Honfidal, énekli a főgimn. énekkar. 2 Emlékbeszéd, tartja Máfray Lajos elnök-tanár. 3. Krt- hagói harangok, szavalja Bucskay Jenő VIII o t. 4. Himnusz, a főgimn. énekkartól. — A szatmári keresk. r.-t. e hó 2 án tartott ülésén Fuchs Bertalan igazgatót a felügyelő-bizottságba beválasztotta, — Ovodavizsgálat. Kellemes élvezetben volt része e hó 1-én délután az udvari-i lakosságnak. E napon tartatott meg az ovodavizsgálat. Valóban meglepő ügyességgel szavalták a kicsikék a szebbnél-szebb gyermekverseket és természetes egyszerűséggel játszották a legválogatottabb játékokat. Élénk dalaikkal szintén hatottak a közönség kedélyére. Elismerés és köszönet illeti ezért az ovoda ügybuzgó vezetőjét, Bodor Jenő áll. isk. igazgató-tanitó nejét, ki fáradtságot nem ismerő buzgalommal igyekezett a gyermekeket az ovodanak megnyerni. Nagy az ő érdeme a magyarosítás terén is s azért az iskola örömmel fogadja a Bodorné keze alól kikerülő oláh csemetéket. A vizsgálatot cukorkák és nemzeti lobogók kiosztása fejezte be, miután úgy a szülők, mint a gyermekek kellemes érzésekkel eltelve lértek haza. — Köszönetnyilvánítás Kaufman Dtvid ur, annak örömére, hogy az ellopott pénze megkerült. az Izr. felruházó egyesület részére 10 koronát szíveskedett adományozni. E kegyes tá mogatásért ez utón is hálás köszönetét nyilvánítja az elnökség. — Kitüntettet gazdasági cselédek. A m kir. föidmivelésügyi miniszter egy helyen eltöltött időn at teljesített hűséges szó gálalukért a követkéző gazdasági cselédeket 100—100 korona pénzjutalomban részesítette és elismerő oklevéllel tüntette ki: Nyisztor Demeter, Lörincz József, Szilagyi Jószef, Cseterki József, Nományi Mihály Szőke Lássló, Nyikita János, Bus Andor, Szabó Janos, Kereszti Gábor, Kondor Sándor és Szekeres Józsefet. — A főhadnagy tragédiája. Pénteken egy szenzációs hir terjedt el Szatmáron. Azt rebesgették, hogy Bartl Róbert közöshadseregbeli főhadnagy felesége egy hadnagygyal megszökött. Aki ismerte a Bartl házaspárt az nem adott hitelt a hírnek. Keddre azonban megható tragédia lett a dologból, amely aztán kétségtelenül kiderítene, hogy Bartl Róbertné tényleg megszökött egy Lázár Ödön nevű exhadnagygyal. Baiting és Lázár Miskolcon az Abbázia kavéházban látták meg egymást. Pár héttel ezelőtt Lázár Szat- márra jött és mintegy két heti tartózkodás után péntek este hirtelen elutazott. Ugyanakkor eltűnt férje lakásáról Bartlné is, A család és a férj is nyomban sejtenék, hogy Lázár és Bartlné együtt szöktek meg. Bartl főhadnagy nyomban sürgönyözött Budapesten lakó rokonának, hogy Az abbé (kenetteljesen) : Mert ebben a j tárgyban nincs semmi, ami érdekelhetné. Bob: Es ha mégis érdekkel? Abbé ur min- | dig azt mondja, hogy a tárgyat változatossága érdekessé teszi ...nem sok olyan tárgyat tanultunk eddig, ami ilyen változatos volna . . . Az abbé (újra előveszi az újságol): Hát nem bánom, mulasson, ahogy akar. Bob : De ön nem akarja megmondani a véleményt . .. bizony nem mulatságos, mindig olyan emberrel befogva lenni, aki nem cseveg. Csönd. Bob (kacag): Abbé ur, kérem nézze ezt a vastag nénit . . . Milyen furcsa. Most lehajol, a topán szallagját köti meg ... az ember azt mondaná, hogy egy elefánt hátulról! Ugy-e ? Az abbé (dühösen) : Bob ! Bob : Ugyan mi baj. Egy elefánt, hátulról nézve, hát rosszat mondtam ? Mindegy, ha igy néznék ki nem hajolnék előre az egész világ előtt ... a vízben csinálnám !. . . Az abbé: Nem illik gúnyolni az embereket, akinek Ist8n nem kedvezett . . . soh’sem tudhatjuk, nincs e rajluk még csúnyább dolog, amin mások nevetnek. Bob: Oh, csúnyább dolgok ! Bizonyosan tudom, hogy nem vagyok ilyen vastag és ön abbé ur . . . nem lehet mondani, hogy valami szép alak. . , de mégse olyan, mintáz a néni. . . í Szerencsére .. . Különben nem mennék önnel i sétálmi. I Az abbé:!... Bob (egy ideig vízre néz. hirtelen oldalba böki az abbét): Óll! Az abbé (fölugrik). Mi az már megint? Bob (ragyogó arcai): Istenem! Milyen szép. Az abbé. Kicsoda ? Bob: Az ott, a fehér trikóban! Ott. ..nem látja ? (Az abbé megláija a hölgyet^s hirtelen az újságba temetkezik). Hogyan! nem találja szépnek ? Milyen aranyos haj . . . s hát még a bőre 1 Milyen fehér, nézze csak abbé ur, ez aztán fehér, mi ? És vállai szélesek . . . aztán vékony . . . aztán megint vastag lesz . . . Mondja abbé ur, * miért lesz az hirtelen vastag? Én nem vagyok olyan ? . . . Az abbé : . . Bob : Nagyon: mulatságos lehet az az újság hogy inkább oda néz. Pedig ez szebb s minden ur oda nézJÖ hiszen nem is tud úszni. A^hátán fekszik ... csak az arca látszik ki a vízből*s az a két kicsi... mint a zsemlye. Látja abbé ur? Az abbé: Igen, igen, jól van. Bob : Határozoitan nem érdekli . . . Ó most hasra fekszik . . . igy már'több látszik ki a viz bői . . . ha úszómester 'volnék, inkább, inkább ezt vinném, mint azt a vastagot. Hát ön abbé ur? Az abbé : Mindenesetre nem oly nehéz. Bob : Nemcsak azért (megböki az abbét). Most kijön, nézze gyorsanMilyen rózsaszínű .. Az ember azt mondaná, hogy egészen meztelen .. Az abbé . . . Bob : S aztán az a másik milyen^sovány Én nem szeretem,^ha olyan sovány valaki .. . a keletiek is úgy gondolkodnak . . . Az abbé (megdöbbenve): Miket feeseg mar megint ? Micsoda keletiek ? Bob : Egy könyvben olvastam, hogy a va- lag nőket szeretik . . . egy jó könyvben . . . Az abbé (nyugtalanul): Micsoda könyvben ? Hogy hívják ? Bob (gondolkozik) : Azt hiszem a „hárem“ Az abbé: S hol látta azt a könyvet:Bob: Jacques bácsi íróasztalán . . . Az abbé: Százszor mondtam már, hogy nem szabad olvasnia a könyvet, ha nem nézem meg előbb, hogy olvashatja e. Bob: Épen azért néztem bele, hogy tudjam szabad e ? (Egy csoport nőt néz, amint a vízbe mennek) Magyarázza meg abbé ur, ön aki tu dós, minnek is teremtett az isten ilyen szörnyetegeket . . . ahelyett, hogy mind olyanokat esi nált volna, mint a fehér trikós . .. Neki mindegy lett voloa . . . Nem? Az abbé: Maga neveletlen s ha abba nem hagyja a haszontalanságait, elviszem innen. Bob : Én nem vagyok neveletlen s ez nem haszontalanság s aztán az Isten mégis a sajat képére teremtette a nőt és a férfit, de ezeket nem, a fehér trikósokat . . . Az abbé : (mérgesen megfogja Bob kezét).: Magával nem lehet maradni, menjünk. Bob : Nem, ó abbé ur ne még 1 (Rövid küzdelem. Az abbé elráncigálja Bobot, aki kapálódzik s kiabál, miközben folyton a fehér trikós nő felé néz.)
