Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-10-01 / 79. szám
SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1911. október 1. Gazdasági kiállításunk Az ipari pavilion A legtöbb értéket magéba foglaló pavilion az ipari, felhalmozódtak mindazok a művészi értékű munkák, melyet Szatmármegye, de leginkább Szatmár város előállíthat. A terem bejáratánál van elhelyezve Holló Sándor órás és ékszerész kiállítása, melynek mindegyik része gyönyörű darab. Finom alakú, karcsú és magas ezüsttalpu virágvázák, empir-stiíü virágkosarak, masszív, tömör ezüst vagy galvanizált ezüst szobrok és íróasztal díszek. Weisz Mór aranyműves kiállítása elfér egy kicsiny dobozban. Három monogrammos aranygyűrűt állított ki, saját találmányát, melynek kül földön is hire van. A pavillonok jobboldalán van a szatmári bútorkereskedők kiállítása, melynek megtekintésekor látjuk mennyire fejlett és finom ízléssel művészi tökéletességre fejlesztett ez az ipar vá romunkban. Rendkívül kedves és lakályos hálószobák és mély angol foteléivel imponáló úri- szobát rendezett özv. Lampel Ignácné. Kramer Jenő egy réz hálószobát állított ki nagyon ízlésesen rendezve. Szintén egyik nagyon értékez része a kiállításnak. Az ipari pavilion egyik üvegszekrénye előtt állandóan vannak nézők, rendszerint asszonyok és leányok. Gyakran hangzanak ah, óh — 1ste nem és hasonló sóhajok és vágyó felkiáltások, mialatt áhitatos tekintetük az üveg szekrényen pihen, melyben egy színes fehértoliu kalapon ez a felírás látható : 1000 K. Kesztembeum Mariska kiállítása ez, melyben még több igen ízléses, valódi párisi kalap van. Barcsay Erzsébet szintén finom Ízléssel készített, jórészt saját szalonjában készült őszi és téli kalapot helyezett »1 az üvegszekrényben. Nagyon érdekes még Somlyai Gyula divatáruházának, Hájtájer Pál kelmefestő és vegyi- tisztító kiállítása. A háziipar pavilion. Aa ipari pavilion után a háziipari pavilion az, mely a legtöbb értéket foglalja magában, Sok islészel és rengeteg fáradsággal készített kézimunkák vannak itt kiállítva. Legnagyobb részét a pavillonnak Pásztory Árkád kiállítása tölti be. Gyönyörű aranyhímzé- sek, szmytna-szőnyegek, varrotfasokf és szőttesek állítják meg a halmas méretű üvegszekrény előtt. Érdekesek ezek a kézimunkák nemcsak szépségüknél és nagy értékűknél fogva, hanem mert Pásztory Árkád cselédasszonyai és leányai késsitik. A csengeri gazdasági egyesület háziipari tanfolyamának kiállítása nagyon szép. A tanfolyamnak mintegy negyven növendéke vesz részt a kiállításon Losonczy Ilonka, tanítónőjük ve. ZctésA mellett. I t-ik oldal. A háziipari pavillonban vannak elhelyezve dr. Schőber Emil porcellán festései is, melyek az egyszerű, sima, fehér porcellán tálakat vagy korsókat antik-edényekké varázsolják. Finoman színezett csendéleteket állított ki Rainerué Istvánfi Gabriella és dr. Barna János nagyértékü Ex libris-eket. A Zommer Dezső amateur felvételei meg- | lépőén sikerültek. Művészi szemmel beállított ké- j pék ezek. olyan elsőrangú kidolgozással, melyet ' amateurtől nem is vár senki. Kádas József gipszbe öntött relinfeket állított ki, melyek megragadják az ember figyelmét. Ólomöntvényei szintén nagyon sikerültek. Mivel a kiállítást — értesülésünk szerint — meghosszabbították, referádánkat vasárnapi számunkban folytatjuk. Az illetékes tényezők. A Szamos cikkel közölt a héten s a helybeli fotográfusok mellőzése miatt sopánkodik a kiállítás vezetőségére. A panasz jogosult volt mert tény, hogy a helybeli fényképészeket igaz ságtalan kemény és érthetetlen sérelem érte Nem hogy nem adták meg a lehetőséget, hogy szatmári fényképész kapja meg a kiállításon a fölvételek jogát, de egyenesen eltiltották őket, hogy akár mükedvelésből is elvigyék a gépjeiket a Kossuth-kertbe. Idegeneknek adták el a kizárólagos jogot, idegeneknek, akik Szatmáron sem nevet nem szereztek, sem érdemeket; ha ugyan érdemnek lehet nevezni az adófizetést. Nos hát az az eljárás a helybeli fénykép-mesterekre nézve jogtalan és sérelmes. Ép ezért nem értjük, mi késztette a Szamost, hogy másnap utánajárjon s i az illetékes tényezőknél megtudja, hogy a dolog nem olyan tragikus az itteni fényképész iparra. Mert hisz nem holmi jövevényekről van szó, hanem olyan fotográfusokról, akik rögvest meg is | telepednek Szatmáron és műtermet nyitnak. Friss | Lenke és társai tehát nyugodtan maradhatnak. Nem történt semmi sérelem. Csak egy kis konkurenciát hozott a nyakukra a derék és lelkes gazdasági egyesület. lám nekik meg nem ad, követelniök kellene. De koldulniok kell az utcán perselyekkel a kezükben meg kell szólitaniok az embereket s halgal- niók kell a „hányszor adjak még“ jelszóval visz- szautasitókat, vagy pláne az ilyenkor elmaradhatatlan rossz vicceket csinálókat. A legnagyobb szégyene ennek az országnak, hogy akik igazán dolgoznak, akik életüket teszik kockára a más vagyona és a más élele megmentése érdekében, s akik, ha kell ejjeH-nappal szolgálatban vannak, ezek az emberek alig kapnak az államtól, vagy a varosoktól annyi fizetést, hogy tengethessék az életüket. Ha aztán megöregednek s nem bírjak tovább a fáradalmakat, vagy emberfeletti munkájuk közben baleset éri őket, amely munkaképtelenné teszi őket, akhor nincs miből eltartaniuk magukat és családjukat, nincs nyugdijuk, hogy életük nagy részét becsületes nagy munkában eltöltve, most is mtgélhessenek. S akkor jönnek a honmentők s úgy találják, hogy ez valóban nem igazságos dolog, hogy ezen segíteni kell S a gondolatot tett követi. Koldulni fognak ezentúl a tűzoltók, kéregetni fognak minden évben egy héten át, hogy összeszedjenek valami kis pénzt a nyujdijalap javára. S a tűzoltók már is az utcán vannak s nincs egy is köztük, aki mondaná^ amit érez, vagy éreznie kellene, hogy jön ő ahhoz, hogy szolgálati jutalmában neki koldulnia kelljen, miért kell azoknak koldulni, akik dolgoznak, tűrnek és szenvednek, mért nem tartja el őket az állam, mért ad az állam nyugdijat a sok úri semmittevőknek, mért nem koldulnak azok, azok pedig jobban értenének ehez, kőidul- janakjazok, akiknek tréningjük van abban, bogy hogy kell a szegény ember zsebéből kikotorásznj az utolsó fillért is. De erről egy szót sem haljunk egyik oldalról sem. Ugylátszik ez a társadalom és ez az ország még ott sem tart, hogy az elnyomottak öntudatra ébrednének, nem hogy még jogaikat is követelnék ! S a tűzoltók minden keserűségüket és szégyenüket lenyelve soká fognak még koldulni és szenvedni, mialatt az úri semmittevők zsebrevágják a dolgosó milliók munkájának gyümölcseit. Be jó is lebet ilyen földön urnák, magyar urnák lenni! Lázárok hazája Itt mindenki kéregét Ez a hét a tűzoltóké volt, ezen a héten a tűzoltók koldultak a magyar társadalomtól. Már megszoktuk, hogy évenként egyszer-kétszer a gyermekvédő liga, vagy valamelyik jótékonysági egyesület megjelenik az ulcán a perselyekkel hogy pár fillérnyi jótékony adakozás címén meg- pumpolják a megpuropolhalókat. S most ráadásul megjelentek az utcán a tűzoltók. Első látszatra talán nincs rendjén, ha ezek az emberek is arra vannak szorulva, hogy az utcán kolduljak össze azt amit követelniük lehetne s amit ha az álEgy levéltől Levélj siess ! Döngesd meg a postaszekrény falát, Hogy börtönödből gyorsan szabadulj, S ha majd idegen írások között léssz Vigyázz, le ne törüljék himporod: A drága kéz nyomát. Parfiimös nyomát Küldöd kezének, mely drága nékem, Drágább minden virágok illatánál. Mért nem repülsz a városon keresztül, Mint diadalmas, hófehér madár, ifjúság legragyogóbb idejét. Julient mély szánalom fogta el, bogy társát azokból a szép évekből mint káregetőt látta magához bekopogtatni . Nem tudta, mi módon értesse meg vele, hogy ha a szerelem örökre oda van is, a régi barátság feléleszthető. — Tudod-e, hogy otthon vagy nálam, Klári ? — . i . Köszönöm. Szomorúan mosolygott, a Julien karjába akarta magát vetni, annyira meghatották e szívélyes szavak, de nem mert, tartott tőle, hogy Julien komédiázásnak venné, hogy behízelegje magát nála. Egy fényképet pillantott meg a kandalló párkányán s magállott előtte. — Ez a . . . kedvesed i — A leendő nőm. — Magas termetű. — Nem nagyon; valamivel alacsonyabb, mint te. — Gazdag ? — Igen, nagyon gazdag. — Örömmel hallom hogy vagyont hoz neked . . . Megérdemeled. Szőke — Nem. Barna. — Azt kittem volna ... a fénykép csak Szép leány a jövendőbelid, tette hozzá némi érdeklődéssel. Majd visszahökkent egy elég nevetséges tárgy : egy üvagböl font hattyú előtt. — Ez a silány vásárfia egészen kirítt ebben az ízléssel tartott szalonban. — Hogyan, hát ezt megtartottad? Én nyertem ezt a csecsebecsét a Robinzonban. akkor nap, hogy .. . De az ereje elhagyta ; alig bírta a zsebkendőjét előkeresni s elfödni a szemeit, melyet könyfátyol homályositott el. Julien vállon fogta öt majdnem gyöngéden és erővel leültette. — No, no ... ne busitsd hiába magadat ; hiszen láthatod, hogy nem neheztelek többé réd ... Mondd el a bajodat, megteszek mindent az érdekében. A leány zokogott a fiatal ember mellett de még könyei között is szégyelte az ellágyu- lást s messzebb ült a díványtól ngy székre. — Igen ... ez az én méltó büntetésem, hogy nem teszesz nekem szemrekányásokat . . még arra sem érdemesítesz, hogy nyomorultnak neveznél, nem volt a felesége, nem volt a kedvese ; — mert megértették, bár nem szóltak róla, hogy az egykori viszonynak vége ; mindegyiknek meg volt az oka rá, hogy ez elhatározásna maradjon: az egyik nősülni készült, a másik nem tartotta többé méltónák rá magát, hogy felkinálkozzék. Julien némileg gyámsága alá vette a barátnőjét. Aggódott a sorsa iránt. Lépéseket tett hogy elnyerje az alkalmázást, melyért folyamodott, segítette őt pénzzel, tanácscsal. Klára újra szeretni kezdte őt. de volt elég loyalit\sa, hogy ne igyekezzék őt, ujre magának visszahódítani Ferde és veszélyes helyzet. Julien naponként meglátogatta őt pár pillanatra lakásán. Klári finom tapintattal, valamint alázattal fogadta, csak a terveiről beszélt neki. A postásnő vizsgát letenni nem tudta s most pénztárosnőnek készült valamelyik vendéglőbe. Egy napon értékes arany karpereccel leple meg Julien a barátnőjét. — Nekem hozod ezt . . . miért ? — kérdezte az ámuló leány. — Mert holnap a névnapod van, — Valóban ... és te gondolatál erre ? Nem volt ereje megköszönni; olyan arcot Így maradt a Julien nyakán egy nő, ki
