Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-09-24 / 77. szám
1-ik oldal. SZATMÁRNÉMETI, Az alkoholt, e szociális mérget csak társadalmi utón tudatosan szervezett harccal küzdhetjük le. Azt mondhatjuk tehát, hogy a szociális higiéniának első feladata j a társadalom legnagyobb mérgének: az alkoholizmusnak leküzdése. Fontos tudni, hogy a mértékletesen > fogyasztót is előbb éri baj, mint az antial- 1 koholistát. így például a tüdőgyulladás, | influenza stb. sokkal több méitékletesnél j halálos, mint azoknál, akik az alkoholtól ' teljesen tartózkodnak. Ezért lehat a teljes ! abstinencia az egyetlen, logikus, észszerű ! módja az alkoholellenes egyéni küzdelemnek is. A bűnügyi krónikák is beleszólnak az antialkoholisták küzdelmébe, amennyiben 1 azt bizonyítják, hogy a személy ellen eikö- j vetett bűntetteknek túlnyomó nagy részét j az alkohol hatása alatt követik el, tehát akkor, amikor még van valamelyes a heti i keresményből. Azt hiszem, nem kell még sokat beszélnem, hogy teljesen megutáljuk j ezt a veszedelmes mérget. De még egyéb dolgokban is megnyil- i várjul a szeszölő, romboló hatása. A szesz i képes egész generációkat megfertőzni, nyomorékká, bűnre, gonosztevésre hajlandóvá tenni. Az alkohol már csirájábán megmérgezi a könnyelmű vagy tudatlan szülők gyermekét. És épen ezért bűn megengedni az iszákos embernek, hogy házasságot kössön, mert az ilyen házasságból származó gyermekek többnyire nyomorékok, betegek vagy nagy százalékban hülyék. A szociális erkölcsök legfőbb követe- 1 lése az. hogy hogy a fönnmaradás céljaira i egészséges nemzedékek jöjjenek létre Ezért 1 föltétlenül erkölcstelen minden cselekvés ! t és minden állapot, mely egészségében támadja meg az egyént és közvetve általa megrontja a fajt. Már pedig az alkoholizmus, ez az undorító, lealjasitó társadalmi beteg- j ség elsősorban az, mely lépésről-lépésre, • percről-percre mindjobban aláássa az egyén ! és a társadalom egészséget. A íajföntartás j nemcsak természettörvény, de számunkra , egyben erkölcsi parancs is . . . Szatmár, 1911. szeptember 23. A hydra, mármint a Szamoshydra maholnap csak reszketve mer ráhajtani a szekér. Azért Írjuk ipszilonnal inert egyrészt olyan öreg, hogy bízvást megnemesedhetett az elvégzett munka, esetleg az idő patinája révén, másrészt a mesebeli állat jut eszünkbe, melyről csak annyit említ a följegyzés, hogy hét pompás szörnyetegfeje volt, de hogy a lábai melyeit stádiumban voltak, erről szégyen- kezően hallgat a krónika. Nos a mi hidunknak már a dereka is roncs s a gerince is sorvadó, mint egy kivénhedt könnyüvérü lumpnak,, aki viharos téli éjszakákon meghüíötte magát. De azért nem megy orvoshoz, aki nyugalomba küldje, léháskodik továbbra is s csak a rokonok között történik valami, hogy szanatóriumba kerüljön az öreg, még mielőtt, elherdálja a vagyont. De a rokonok erélytelenek, még pipogyábbak az agyalágyuló prédánál s az őazhaju tivornya sikeresen halad a teljes leroncsolódás felé. Mikor, valaha rég, a városnak eszébe jutott, hogy renoválni kellene a vénhedt vashidat, még lehetett volna segíteni valamelyest. De mire a tervből cselekedet válik, már csak rom és romlás lesz az öreg alkotmányból. Papiros-csaták indultak meg a rokonok között, a város s a helyiérdekű között, ki fizesse a reparálás költségeit. Már egyszer megállapodtak ugyan, de u kisvasút most másként akar megállapodni. S’mert ászát- márhegyi sváb vonatocskának alkalmasint csak negyvenéves korában jön mag majd a megálla- podottsága, a tanács tanácstalanul áll, vagy ül és magyarázatot kér az igazgatóságtól. Mire a magyarázatok megérkeznek a kérdések lisztázódnak az öreg hid vén sebeibe végkép összeroskad és beledőí a saját jól megmedrezett dugába. Hentesek szatócsok, korcsmárosok! Hajtsátok el a súlyokat! ion a mértékhitelesítő így szeptemberben, a beiratkozási mérkőzések szezonján némely friss sűtetü és céltalan hivatalok elkezdenek dolgozni. A főnökök és a piros, sinekurás tisztviselöcskék kirázzák,magukból a nyári naftalin illatok és tájtermelő tétlenségük felderítése céljából felszólítják a címeket. Jóllehet; akiket felszólítanak azoknak nincs is cimü.k A cikk tulajdonképpeni céljától egy kicsit messzire eliuristázva jelentjük ki. hogy — hiába töprengünk rajta — máig sem tudjuk biztosan mire valók azok a különfélészeli és tudja isten micsodászati felügyelőségek, amelyeknek egyike j — jó szakképzésiéi legyen mondva — a mérték hitelesitészeti hivatal is. Az erkölcs, mondja egy kitűnő iró voltaképpen erkölcstelenség ; mely közérzéssé lett. A politikai erkölcstelenség, helyesebben erkölcstelen politikusok. Zabi-gyermekeinek tartjuk ezeket a hivatalokat mimán többnyire balsorsu gentryk felsegélyezésére szolgál és mulya miniszter-ro konok istapolására. Tekintve azonban, hogy már régóta igy van mint valami szükséges dolog mintegy belevájta magát a köztudatba. Soller verdu- ueu fohaszoljak a degeneráll germánok. És itt vissza térünk a tárgyhoz. A hivatalocskak tehat elkezdeni dolgozni A napokban például a mérték hitelesitészeti In vatal ütött egy nagy bottal a közönség fejére. Nagy pecsétes levelezőlapon konferáltak be a jo öreg korcsmárosoknak, mészárosoknak és szatócsoknak, hogy jönnek, jönnek, jönnek megvizsgálni a mértékeket. No és mit tesz ilyenkor a hentes, ki lassan-lassan vegetáriánussá kényszerít ; bennünket ? Kivágja a rezet. Kivágja tudniillik azokat a rézsulyokat, melyek az ő javára billentik a serpenyőt még akkor is, amikor a látszat az ellenkezőjét sejteti. Ugyan igy bán el a fűszeres, kitől a mindennapi pótkávéval támogatott kávénkat vásároljuk és az italmérök kihez némi bor vagy sörizü kémiai vegyületért könyörgünk. 1 S mire müpihegéssel jő a hivatal természetesen ! mindent rendben talál, mert akkorára a púid alá | temették tettemes adósságaink okozóját a hamis f súlyokat. Ha már van ez — ilyenformán fölösleges ; — hivatal akkor legalább funkcionáljon okosan i Kopogtatás nélkül nyissanak be a Címekhez, mint a kávéházba szokás és akkor igazolást nyer ez a kis cikk is. De csakhogy akkor a kalmárok, mészárosok és italmérők nem fognak olyan köny! nyen emeletes házakat építeni, egész utcákat bírni, és azokat saját magukról elnevezni. Egyébiránt ennek a figyelmeztetem a eintet cimü irka-firkának csak az a haszna, hogy eszünkbe kergette a kövér doktor frappánsan kitűnő vicces karikaturráját, mely valahányszor eszünkbe jut — minden nevető idegünkén végig zongorázik. A kocsi-standon észreveszik, hogy jön a mázsás doktor és egyszer minden konflis hajrá! hajrá! elvágtat összeütközik, felborul és eltűnik, mert jön a kövér doktor. Szakasztott igy I less a behuppadt oldalbordáju buteliakkal és az üres hasú kilósokkal ha jön a kövér dóktor — a mértékhitelesítő DAL Negyven évig kínban élni, Adósságban éviek élni, Mindig mindig másba fogni, Végül szépen összerogyni. férfiú, két percig diskurált v«l*. Az uradalmi igazgatónál átvette a kinevezését. II. Jött, természetesen a szerelem. \ szerelem * járáébiró leány volt, tehat szegény leány, holott jókora polgári vagyonok mögül integettek mosolygó leányarcok Szabó felé, aki csinos fiú, orvos, diplomás ember és már-már keresett kezd lenni. Piroskának csak apja voh, meg anyja, no meg három vásott fiú testvére. És kedves kerek arca, két okos, világitó szeme. Tudott kacagni, sírni és a rakottét is ügyesen kezelte. A fiatal orvost, aki az emberi szervezet minden szövevényében otthon van, itt cserben hagyta a tudománya. Szerelmes gimnázistáktól csak annyiban különbözött, hogy leánynak, mamának, hamar megvallott mindent, hamarosan készüli a házasságra. Piroska azután elutazott az anyjával bevásárolni. Rövid idő múlva utánuk meat Szabó és két hét múlva együtt jöttak haza. Itthon szenzációt találtak. Szenzációt, amely elöntötte a kis várost Befurakodott a házakba, a hivatalokba, a műhelyekbe és a boltokba. Ki beszélt volna másról, mint a fiatal gróf szerelmi történetéről ? Huszonkéf éves volt a gróf, a gyönyörű szép Nagel Katica pedig tizennyolc. Ka tica a nagy alléba sétálgatott minden este az j anyjával. Minden este arra vetődött a kis gróf í minden este csatlakozott hozzájuk. Az ismeretség’! jótékony táncmulatságró | eredt. A kegyelmes uraz egyletnek védnöke volt : és eiment a fiával együtt. Ő csak egy fél órára, | a fia ott maradt és az este háromszor táncolt j Nagel Katicával. Aztán sétált velük a fasorban: kivülrő ennyi az egész szerelem, A leány. mindig a mamájával. A család azonban síigoru, régi né J met família, úgy, hogy már is rémülten tanács- 1 koznak a rokonok. Pedig egyelöie nincs baj : i Katica erényes, tiszta, akár a szeme, az a zöld j kristály. A fiatal gróf pedig bolond, akaratoB, szerelmes gyerek-ember. A fiatal gróf megvallotta szerelmét az apjának és megesküdött hogy fele ' ségül veszi Katicát. A kegyelmes ur pedig megesküdött, hogy semmi sem lesz a rut messaliancé-ból. m. Az i reg Kram doktor felkereste a lakásán fiatal kollegáját, Szabót. — A gróf, a kis gróf — mondotta — be teg. Az én diagnózisom szerint, neuraszténia, a legsúlyosabb fajtájából. Levegőváltozás kell, gyors és erélyes szatóriumi kezelés. A kegyel- j mes ur azonban teljes bizonyosságot akar, no, ; meg valami véleményt, valami bizonyítvány féle * is kell. azt nem állitbatom ki egyedül. Önt két rém, kedves kollégám, úgyis, mini az uradalom egyik orvosát, jöjjön el délután, nézzük meg együtt a beteget. A felszólítás persze meglepte Szabót, Látta azonnal, hogy mi készül. A kis gróf szerelmes, ami nem volna nagy baj, ha szokásos grófi szeremről volna szó. De három vármegyényi uradalom várományosa polgári mederbe akarja terelni a szerelmét. A család pedig a régi, kipróbált rendszerhez folyomodik, a szanatóri- | um hoz. Kedvetlenül, rósz hangulatban várta Szabó a délutánt. Az emberekkel, a világgal nem so- ' kát törődött, nem volt tudóskodó, nagyképü, \ de az orvosi tudományát komolyan vette. Azzal, I hogy mit fog cselekedni, tisztában volt. gBeteg- f hez hívják, tehát elmegy, kötelesége. Megvizs ] gátja és megmondja az igazságot. Azután nem ( törődik semmivel, csinálják, amit akarnak. Kz a proggramm kissé megnyugtatta. Valamivel jobb hangulatba ment délután a kas • télyba, az öreg doktorral együtt. A kegyelmes ur fogadta őket. Látszott, ( hogy leereszkedő akar lenni, sőt bőbeszédű • ahogy magyarázta a fia betegségét, az ideges- j ségnek szerinte csalhatatlan szimptomáit. Szabó szórakozottan hallgatta. Csak akkor | ütötte fel a fejét, mikor a gróf befejezésül megjegyezte, hogy elvárja, hogy a „ház orvosai“ a család érdekében fognak cselekebni.
