Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-08-27 / 69. szám
SZATMAR-NÉMETI Szatmár, 1911. augusztus 27. ,0 \ "t r, v v. *t| oldal. »znak és az általános választói jogot pedig követelik. — egyszerűen elsikkasztják, ellenben a közgyűlés elé viszik a harmadikat, a kormánynak kedvezőt, az ob- strukciót elitélő határozatot. Rendszerint valami szürke és jelentéktelen tárgysorozattal rendkívüli közgyűlést hívnak össze. A legutolsó pillanatban póttárgysorozatot készítenek, melyen az obstrukciót elitélő határozat is szerepel, — ezt azonban hogyan, hogyan se, de mindig úgy teszik postára, hogy Isten csudája, ellenzéki tagok még véletlenségből sem kapják meg idején, ellenben ismét Isten különös csudája folytán a munkapárti bizottsági tagokhoz mindig idején érkezik. A munkapártiak megjelennek és a tisztviselők, a regálebér- lők, a kormánytámogatásra és hivatalra aspirálók meg is hozzák a kormánynak tetsző határozatot és az ellenzékiek azután az újságból értesülnek arról, hogy mi is történt a közgyűlésen. Természetesen már késő van. Ezért felhívást intézünk e helyen, az ellenzéki értelmű törvényhatósági bizottsági tagokhoz, hogy a törvényhatósági bizottsági ülésekre, pontosan és lelkiismeretesen járjanak el, nézzenek szigorúan a főispán urak körmére. A haza Jés a köz érdekében teljesitik kötelességüket, ha megakadályozzák jelenlétükkel a kormány közegeinek törvénytelen eljárását. Beteg az egészségügy Kéne orvos patika Igen gyakran olvashatják lapunk olvasói, hogy erre, meg amarra a körorvosi állásra hirdettek pályázatot. Gyakran igen sokáig kisért egy-egy ilyen orvost kereső pályázat, mig leveszik a napirendről. Az eredmény legtöbbször az, az, hogy nem volt jelentkező A dolgon nem lehet csodálkozni. Mert azért a csekély fizetésért, amelyen csak éhenbalni lehet nem igen vállalkozik kulturtény, hogy a félbarbár uep közé kerüljön novella- vagy szindarabté- mának. Egyébre úgysem alkalmas a vidékre került doktor. Mert faluhelyen súlyos egészségügyi állapotok vannak. Hunnia fiai csak azt tudják, hogy gyomorgörcs ellen keserű pálinka használ, hasmenést vörös bor gyógyít, fejfájós embeit hangosság és muzsikaszó elevenít vigságosra. Van egy rakás receptje a vidék magyarjainak, amik még az ükőseiről szálltak reá, s amiket hasznát is esetröl-esetre, de orvoshoz nem megy a makacs koponyáju paraszt, csak ha már a nyelvét öltögeti kínjában. De altkor, az utolsó perc lévén ez az alkalom, már nem igen segít a tudomány, ezért aztán nemhogy gyarapodna az orvos tekintélye, hanem apad mint a fogyó hold. Azért mégis csak segíteni kéne a vidék beteg egészségügyén. Ha erőszakkal, akkor is rea- kellene kényszeríteni a népre a piszkos, barbár és analfabéta parasztságra az orvost. Az erőszak azonban nemcsak a népen kell elkövetnie az illetékeseknek, hanem a saját zsebükön is. Annyi fölösleges dologra akad itt pénz, miért ne volna, amikor egy igen fontos ügyről van szó: a beteg ügyről. Alig van egyetlen falu vármegyénkben, ahol évente legalább egyszer-kétszer ne pusztítana járvány. Részint gyermekbetegségek epidémiája, amely borzalmasan megtizedeli népünk csiráit, részint komolyabb ragályok veszedelme emeli a városok irányában csúnya fenyegető ujját. Oroszországra gondolunk és a kolerára és különös is- tenkegvelmének kell tartanunk, hogy a mibigott muzsikjainkat megkímélte mostanig a szörnyű ragály. A tüdővész sem pusztítana annyira hazánkban ha a nép kevésbe analfabéta volna s ha az orvosi felvilágosítás a legszellőzetlenebb viskó bűzébe is behatolna. Sok sok tennivalója volna itt egy szociális érzekü, nem programokkal lapdázó, de az alattvalók jólétén csendben dolgozó kormánynak. Tűzzel-vassal kellene terjeszteni a modern felfogás hitvallását: mivel tartozik minden em bér az önmaga s a mások testi épségének. S ennek nem az volna a megoldó szezám- szava, hogy pár száz korona éhbér-pót lékot szavazzanak meg a körorvosnak, hanem egyetlen tény : államosítás az egész vonalon. A paraszt megtanulná, hogy az egészség ügye éppoly muszáj-dolog, mint az adó gondja- baja s ha mulasztás történik, éppúgy kényszeríti valami hatósági közeg a hiba helyrehozására, mint például az adóhátraléknál szokás. Azzal a kivétellel persze, hogy emitt a végrehajtó-féle nem kihúzná, hanem aládugná a szegény dögrováeos magyar feje alá a vánkost. Node ez naiv utópia. Jaj, de hosszú a kormány uszálya! Nem akarunk lojális megállapításokat tenni. Ez nem a mi dolgunk. Elvégzi azt helyettünk a 1 Szamos. Naponta több eredeti és messziről ide- j vándorolt vezér-, tábornok- és másmilyen cikkekben. Érdekes dolog, hogy azok az ici pici kis lapok kik egészen A Nap rendszerében bolyga- nak, kik A Naptól tanulták meg mi az újságírás ■ s beosztását, formáját, hangját egyaránt kopiroz- zák most, hogy a Khuen Héderváry titkos intésére A Naptól megvonták az utcai árusítás jogát negyven lóerős érvekkel bizonyítják, hogy ez jogosan történt. Es tapsolnak a kis lapok Jóllehet ők maguk is csak az utcán kelnek el többnyire tehát tudniok kéne, hogy egyetlen kormány sem élt örökké. S őket is érheti egy politikai fordulat, amikor tőlük vonják meg a kol portázs jogát , A kis vidéki őrszemek azonban erre nem gondolnak. írni kell valamiről. S mivel invenciójuk nagyon kevés van, annál több szubvenciójuk — hát hordozzák a kormány sleppjét. Kérdések, amelyek önmagukba visszatérnek Ismeri ön a Kölcsey kört? A körről mindenki tudja, hogy egy önmagába visszatérő görbe. A Kölcsey-körről senki se tud semmit. Honnan indul ki ez a kör, hová tér vissza ? Avagy szokott-e egyáltalán mozgással. hacsak reflex-mozgással is, foglalkozni ez a közismeretlenségnek örvendő görbe? Ki az elnöke, az ülnöke a tollnoka ennek az irodalmi társulatnak ? Hol székel? Mikor ülésezik ? Milyen az ambiciója, mi a programja, a célja? Merre lendül és mit lendít, kit buzdít, min tevékenykedik ? Mind olyan kérdések, amelyek hasztalan puffognak bele a semmibe. Nem érkezik felelet rájuk. Nem a Kölcsey-körre célozunk mintha, ennek a körnek az intézőségétől, titkárjától, sáfárjától vagy tudjis'en micsodájától várnánk valamilyen felvilágosítást. Oh nem. Hiszen az már némi életet jelentene, ha ez a kriptái társaság megmozdulna, és idenyögné a mi szerényen kiváncsi nyilvánosságunk felé : nem haltunk meg, mert feltámadunk. Oh ez túlontúl sok lenne egy társaságtól, amely Kölcseyt kompromittálta a nevével. Amely társaság úgynevezett fénykorát is esak apró plágium-heccek gyufácskáival világította ki. És amely társaság úgynevezett fénykorában háromnégy imberöltővel a cégérjére pingált költő halála után sem tudott soha hosszas vajúdás után egy olyan egyszerű bővitetlen mondatott megszerkeszteni, amely miatt ne sima vérkönnyet a poéta vánnyadt és jelentektelen mellszobra a cinteremben. A gyufácskák régen elaludtak, még a sza guk se kisért, oly semmitjelentő valamik voltak azok az ügyek s utánuk hosszas alvás után álomra hunyta szemét a társaság maga is, fényesen be úgy emelkedik ki, mint az Istenségnek legfénye- j sebb temploma, a mi annyira elbűvöli a vándort, hogy csak szótlanul engedi meg elmerengeni. Hogy a bűvös panorámának legalább 4—5 pontját megnézhessük, Poprádon — mint a Magas Tátra turistaságának központján kötöttünk ki egyik unokámmal, a honnan részint villamoson részint siklón, és részben fogaskerekűn tehettük meg a kirándulásokat. És — mert ez a leggazdaságosabb módja az ottani turisiaskodásnak hoszá — mert igy teljesei) biztosítva lettünk azon eshetőség ellen, hogy a szabad ég alatt kelljen hálnunk, miután a lakórészek úgy el vannak ott foglalva, egy fedél alatti fekhelyet a 1 legtöbbnyire még aranyért sem lehet kapni. Legelsőben a remek tátra-füredi fürdő k* kerestük fel, hová villamoson jutottunk el. Ezek sokkal szebbek, rendezettebbek, csin és tisztaság tekintetében sokkal kiválóbbak és remekebbek, minisem hogy azok az én gyenge ismertetésemra száinitnának. Nem is merek belefogni. Majd a tarpataki (tarajpataki) nagyszerű vízeséseket kerestük tel, hova Ó Tátrafüredröl ' siklón mentünk. Végül a Tátra legnagyobb nevezetességéhez a Csorbatóhoz zarándokoltunk Csorbától fogas- ■ kerekün. Nem hiába nevezték el ezt a helyet a Magas Tálra gyöngyének — mert ez valóban az, — és ez elnevezést méltán megérdemli; mert olyan ez abban a nagy magasságban szép sétánnyal, gyönyörű fenyőkkel körülvéve, és szebb- nél-szebb épületekkel és villákkal szegélyezve mintha az égből cseppent volna alá; olyan, mint egy kecses menyasszony, kinek bűbájos ajakáról elkábitó mosoly röppen le a lábainál térdeplő imádójára , mig a poprádi tó, — melyet a Csorbatóval kapcsolatosan kerestünk fel jövet menet 4 órai gya- logsétával — a jéggel boritolt hegyek aljában úgy néz ki, mint egy haragos matróna, kinek vészes tekintete előtt önkéntelenül el kell komo- rodni a szemlélőnek E két tó közötti utunk meglehetősen nehézkés volt, mert emelkedő és aztán leereszkedő dombokon, majd égbe emélkedő hegyek — s a pokolba leereszkedni látszó völgyek között veze tett el. A hegyek oldalán mintegy útnak indult, — s szinte a 1> vegőben függeni látszó óriási kőtömbök — bizony megvallva az igazat — bor- zadállyai töltöttek el, pedig még ezeken a kőtömbökön is virágzó élet van ; meri a rajok tapadt növényzet és fák — úgy élnek ott mintha a legkedvezőbb talajba plántálták volna őket. Igazán lehet mondani, hogy ez a Magas Tátra egy olyan különös csodás hely, melyen bár az élei a halállal úgy ölelkezik, úgy csóko- lódzik, egymással ikertestvérekként mintha örökös harcban vónának egymással — mégis az ott viruló élet a halált mintegy háttérbe szorítani látszik — Vize valódi életital ; fenyő erdőinek balzsamos levegőjejpedig valóságos nektár, mitől még a félholtnak is életre kell kelnie. — Úgy, hogy a kinek itt patikára van szüksége, az már félig-meddig beiratkozott a holtak lajstromába. Az eddigi elmondottakból meggyőződhetik a m. t. olvasóközönség, hogy a Magas Tátrába való utazás és ottani időzés nem tekinthető fényűzésnek avagy pénzpocsékolásnak; mert jó vize — dús levegője, és a lelki gyönyör villa- j nyozza a lelket, — és erőt önt a testbe. így en_ ■ gemst sem sújthat az a vád, hogy korlátolt anyag j helyzetem dacára is meglehetős nagy költekezési»1 mentem be; mert az egészség, — a lélek meg® ; elevenedése a fő, — nem pedig a garasok mag' | kímélése ezeknek rovására. S mondhatom, hogy j ezt a fáradságot és költekezést nekem busásan : kárpótolta; mert egészségem minden fürdőzés j nélkül nagyot javult, és olyan lelki gyönyörben volt részem, a mit talán másutt seholsem talált hattam volna fel; de nem is tudok elfeledin életem utolsó percéig sem. — A gondviselésnek eléggé soha le nem róható hálával tartozom, hogy nekem mindezeket megadta. És most már vén fejemmel Simeonként kérhetem tőle : bocsásd el békével Uram a te szolgádat, mert látták as én szemeim a te dicsőségedet.
