Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-06-25 / 51. szám

Szatmar, »911. junius 25. Vasárnap FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐ F I Z ET ESI AR: Egész evre 8 kur. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. Megjelen hetenklnt kétszer: vasárnap ét szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 - '..v .: Telefon.-wwám 80. ——- Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők Prohászka indexen / (NA) Az elmúlt hetnek legnagyobb eseménye, — talán világtörténeti fontos­ságú eseménye, — hogy Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek nehány irata az eltiltott művek indexére került. Csodálatos volna, ha nem volna már megszokott do­log, hogy a közvélemény állítólagos szó­csövei — a mi hírlapjaink — mennyire elfogult álláspontból iárgyalták ezt az ese­ményt. Egyik sem világított bele a dolog lényegébe, mindegyik pártállásából Ítélke­zett. Pártálláson értve nem a politikai, ha­nem a társadalmi pártállást. A radikális lap Prohászka dicséretével volt tele, hogy annál inkább támadhassa Rómát; a kon­zervatív: szemforgató és kézmosó elhatá- rozatlanságával nem merte sem az egyiket sem a másikat dicsérni, sem gáncsolni, ha­nem egy lágymeleg kompromisszum remé­nyébe kapaszkodott bele; a reakciós: az egyetemes egyház — tehát Róma — te­kintélyét védte, feláldozván ennek az egy­háznak egyik nagy fiát is. Elfogulatlan, objektiv ítéletet vagy állásfoglalást ennél a kérdésnél sem láttunk a mint nem láttunk más kérdéseknél sem. Pedig elfogulatlan szemmel nézve gyönyörű, de egyuital a legtanulságosabb léma. Min­den vallásnak a lényege voltaképen misz­ticizmus. De nem minden egyház tudta ezt a miszticizmust úgy körülbástyázni, mint a katholikus egyház. Ez az ő híveit gótikus templomokba, derengő' homályos katedrá­ikba vezeti, a mely tele van a képzőmű­vészet alkotásaival és amelyet betölt a ko- rális zene felemelő hangja. A mi művészet van: építő-, képző- és zeneművészet — mind annak a célnak a szolgálatában van, hogy a képzeletre hatva, a szivet az áhi­tatnak megnyissa és a miszticizmus befo­gadására képessé tegye. De a művészet az utóbbi időben ki­szabadult az ő homályos fogságából : az építészet nemcsak a góúkusságot hagyta el, de a reneszánszt is és a szecesszió teremtette vonalakkal és síkokkal — és sok-sok ablakkal — a legkisebb zugba is beleengedie a napfényt. A képzőművészet a műtermekből a barbizoniak utján a sza­badba menekült. Jusson minden táigy kö­rül minél több levegő és süsse meg minél több oldalról a nap. Wagner és Strausz Rikárd a zenét is kivitték a szabad termé­szetbe. A szabad természetben az ember másképén lát és hall; és minél jobban megnyílik a szeme és a füle, annál ke­vésbbé fogékony a miszticizmus iránt Prohászka, a ki poétikus lelkű és lángeszű müvésztudós, maga is kimenekült a sugaras természelbe, de nem azért, hogy a katedráiét otthagyja, hanem azért, hogy meggyőzze azt a rajt, a mely a köpüből a szabad természetbe menekült, hogy gyö­nyörködni és mézet szedni a természetben lehet, de a méhnek csak az a hivatása, hogy a kaptárba kerüljön vissza. O kivo- ! nult a természetbe és tanította, hogy kell I és lehet is gyönyörködni a sugárözönben, ! amely eltölti a fényes hegyet es a délibá- j bős kalászos rónát, a virágot és harmat- cstppet, de eszünk azonnal megáll, a mint mind ennek a végokát kutatja. A vége te­hát a természetnek is csak misztikum, a mit a katedráié a maga homályával és zárt művészeteivel nyújtott és táplált. „Gyö­nyörködjétek tehát ki magatokat a termé­szet fenségében és gyertek vissza az egy­házba!“ Egy újszerű hittérítő ő, a kinek a természet megadta hozzá az adományo- j kát és azokat maga dúsította*; cs el is ért ’ csudálatos eredményeket, mert olyanokat í vitt a természet öléből a hűvös és derengő i ! homályu katedrálekba, akik ezeket rég tel- ! jesen elkerülték. Azért nem értem a radikálisokat, akik előtt minden vallás és miszticizmus 1 legalább is közömbös, hogy miért dicsőítik TÁRCA. Cato halála. — Irta : Kálmán Jenő. Ha én most le akarnám Írni Cslot, a le­írás nyomán Diogenesz alakjával ismerkedne meg az olvasó, akit érthetetlen okból nyájasnak ne­veznek. Tény, hogy Cato piszkos volt és mos- datlan és fehér szakállábán sárga színfoltok tar- kálottak. Egyéniségének a világ felé fordított ré­sze látszólag bámulatos disszonanciában volt a leikével, amelyben szigorú rekeszek őrizték a polgári morál legcsökönyösebb dogmáit. Ezért hívtuk Catonak, akik ismertük és rettegtünk tőle. Cato egyébként a nagybátyám volt és ma már magam sem tudom, mikor csöppent bele az életünkbe. Ott, abban a kis városban, ahol négy vagy öt rokoncsaláddal egyetemben kisded pol gári életünket éltük, egyszer megjelent Cato, potrohosan, piszoktól tarkán és szigorúan. Be­toppant, körülnézett és rögtön lecsapott apró hibáinkra, ahogy az élesszemü sas vadászgat a nyulra. Mindenekelőtt az apámat regulázta meg. — Minek a kávéház ? mondta. Persze, ci­gányzene, tingli-tangli, idegen ftők, Egy komoly családapa szégyelje magát az ilyesmiért. Az iyen véleményadásban annyi határozott despotizrrus volt, hogy az apám ezentúl csak lopva mert kávéházba járni, akkor is jóval ko­rábban jött haza. mint rendesen. Cato azonban kiterjesztette az úralmát mindenkire. — Uj ruha kéne az ifiurnak ? kérdezte szigorú gúnnyal, amikor kopott és szakadt ru­hámat rauattam az anyámnak. Hja, persze, ő grófnak született. Kérdezd meg az apádat, ka­pott e a te korodban uj ruhát? Nem lesz ruha, íiatal ur, nem lesz. Denique, az anyám nem mert ruhát venni és kegyetlen gyűlölettel néztem ezentúl Catora, aki most már a bátyámat vette munkába. — Beszéltem a latin tanároddal. Megmond­tam neki, hogy csak buktasson meg. Meg fogsz bukni, te gazember Majd adok én neked szok­nya után futkosni! Éppen kapóra jött a kis fitos orrú, szőke unokanövérem, akit hazulról valami üzenettel küldtek hozzánk. — A, kisasszonyka ! Nem mondaná meg, ki az a diák, akivel sétálni méltóztalott ? Ohó, pirulni tetszik? Megmondom az anyádnak, hogy jól náspángoljon el. Pfuj, micsoda erkölcsie- lenség! A kis lány ijedtében sírva fakadt, mire Cato, úgy általánosságban folytatta kínzásait. — Inkább születtetek volna mindnyájan bivalyborjunak. Legalább nem lenne senkinek gondja rátok. Hanem én ráncba szedlek benne­teket ! Az anyámhoz fordult, aki ijed en húzódott meg a kályha mellett, és a világért nem mert volna védelmébe fogadni bennünket. — Igen, ez a te hibád. Elrontottad ezeket a t&knyosukat. Pofozni kell őket érted ? Pofozni! így ment ez napret-napra, Cato minden tisztes foglalkozás hijjá.., valami kis megtakarí­tott pénzből éldegélt, folyton rokon látogatásban volt. Nem hagyott ki egyetlen családot sem, be­toppant reggel, vagy megérkezett déíbsn, meg zavarta nz ebéd utáni sziesztát, megrontotía a délutánt és kinos jeleneteket provokált este. Ő volt a rokonság eleven lelkiismerete, aki min­denről értesült, mindenben Ítélkezett és itelete ellen nem volt fellebbezés. Amit Cato kimondó t, szent volt és változhatatlan. Megmérgezte kisded családi örömeinket, odalettek a kedélyes össze­jövetelek, nem voltak többé vidám, családi zsu- rok, mert az első kísérletnél megjelent Cato, és leszerelte a készülődést. ^ Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dunkel-fc.le Kassáról, kizárólagos képviselet. ===== Építési anyag nagykereskedés. =*»=» Gál és Klein műkőgyár, tetőfedési és vasbeton vál.alat Iroda: Attila-u. Gyártelep: Telekyutca 43. szám ^=2==^;=^=^ :• .■ 1|B. sz. alatt. Telefon 242 szásv

Next

/
Thumbnails
Contents