Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-06-18 / 49. szám
XV. évfolyam. Szatmär, 1911. junius 18. Vasárnap 49 szám. FÜGGETLEN POLITIKÁI LAP ELŐFIZETÉSI AR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára !0 filler. Magjaién hetenklnt kétszer: vasárnap ét szerdán. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉI! ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Telefon-szám 80, =* Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők Mikor már Eötvös Károly megbukik Szegeden (T.) Tapintatlanság nélkül elmondhatjuk, mert Eötvös Károly nem igen fogja olvasni ezt a cikket, hogy a meg nem választott szegedi képviselő régóta elhagyta pályafutásának delelőjét és azóta engedelmeskedve örök törvényeknek szépen lefelé halad, mint mindazok, akiknek meg nem adatott, hogy nagyságuk teljében haljanak meg. De ha ennek a pályának ivét vizsgáljuk, azt kell találnunk, hogy nincs annak egyetlen olyan fekvésű pontja sem, amely még mindig magosán ne állana a jelenlegi politika szintje felett. Eötvös Károly bármeddig él is még, sohasem lesz elég kicsiny ahoz, hogy szegedi képviselőnek épen jó nem lenne. És mégis, mégis Eötvös Károly úgy megbukott Szegeden, mint a hogy pinty még soha meg nem bukott és vele szemben beérkezett egy olyan pintyőke, a kiről Tisza István, minden pártemberek legpár- tabb embere sem tudott egyebet és jobbat mondani, mint azt, hogy neki régi barátja és megbízható ember. A magyar közélet minden komoly embert leszoktat arról hogy problémairól gondolkodjék, de leheletlen annyira leszokni a | gondolkodásról, hogy egy ilyen eseményt is kritika nélkül vegyünk ludomásul. Mi nem tudjuk a szegedi választás részleteit és megtörténhetik, hogy az egész egy egyszerű feladványa volt a „gyakorlati politikai számtannak,“ azaz Gerliczy 301 szavazattal többet költött mint Eötvös és ebben az esetben naiv ábrándok azok, a miket elmondani akarunk. Ha azonban véletlenül csakugyan van igazi politikai tartalom ebben a szegedi választásban, akkor az nagyon is alkalmas arra, hogy megtanítson a mai magyar politika helyes megítélésének ismeretére. Nevezetesen ez a választás olyan ellentétek közt mozgott, a melyek valósággal megvannak és nem 67-es és 48-as jelszavak között, amelyeknek a valóságban semmi sem felel meg. A liberálizmus és reákció küzdelme volt és ez a párviadal helyesen mutatta meg a táborok erőviszonyait. A reákciós jelölt győ/.ött, a minthogy az egész országban a reákció diadalmaskodik és foglalja el a hatalmat az életben es az eszmék irányításában. Ezután a szegedi jelölt is a Tisza nevével győzött, amint hogy az egész or- ! szágban a reákció is a Tisza nevével győz vagy talán megfordítva Tisza győz azért és csak azért mert egyetemi tanár lehetne a reákcióból. Nagy tanulság ez azoknak az óliberálisoknak, akik óbbak, mint liberálisok és akik, sajnos nem is pillanatnyi, hanem gyógyithatlannak látszó elme- és fogalom- zavarban segítettek a Tisza hatalomra segítésében, mint mulatságos marionettjei ennek a nagyon-nagyon okos politikusnak, aki ezúttal azokat a kisdedeket engedte magához, a kik második kisdedségüket élik. Olyan okosan és ravasszal alkalmazzák a magyar szellemi élet, a magyar gondolkodás ereibe az első jogok és előítéletek világ néplétének egyre növekvő adagu injekcióit, hogy ez az amúgy is kevés tudattal biró gondolatvilág végül libei Alisnak hiszi magát, mikor túl van a reákció- nak minden európai határán. Mint egy pityókás öreg ur, a kivel csalóka érzetek elhitetik, hogy férfi. Természetes, hogy az ilyen férfiasság csak az inggallértól a mellény felső kivágásáig terjed, aminthogy a Tisza-íéle sza- badelvüség sem megy túl Gerlic .y bárón. Mikor már Eötvös Károly megbukott Szegeden, akkor komolyan lehet beszelni arról, hogy a mai uratom nyíltan kitűzte TÁRCA. Margit hazajött. Este az egész Salzer család kiment a keleti pályaudvarra. Salzer mama felöltötte a tur- niros selyemszoknyáját, amit még Miskolczon csináltatott a megyebálra. Azóta Salzer papa mélységesen letört, a tőzsde, amely hozta a pénzt el is vitte és mikor már Miskolczon kikoptak minden becsületből, Salzer papa felhozta a családját Budapestre. Úgy gondolta, a szegény embernek itt, ebben a városban kínálkozik a szerencse, itt a tőzsde, itt vannak a bankok, itt az utczán fekszik az arany, csak meg kell látni. És hogy naphosszat kutathasson az utczán az arany után, Salzer papa hordári hivatalt vállalt. Amikor mis- kolczi nutabilitásokkal találkozott, a kezét katonásan a sapkájához emelte. Akik hajdani barátai közül kezet nyújtottak neki, azokkal mosolyogva parolázott, akik nem akarták észrevenni s elfordították a fejüket, azokat leszamarazta magában. Pfuj, micsoda buta népség. Mindenkiből aki a vidéken ur volt. Pesten még lehet hordár. Mit csináltam volna ? Fejbe lőttem volna magamat, mint egy dzsentri? Ez nem illő egy családapáj hoz. Inkább legyek eleven hordár, mint egy ha- j lőtt gavallér. Szóval Salzer papa a jó öreg filozófiát 1 hívta segítségül, hogy elbírja a nyomorúság kin- j jait. Ő el is bírta. A falusi zsidók ama csontos, j szikár fajtájából való volt, amely még átörökölte | az ősi elnyomatás érzetét és a nagy, csodás szívósságot, mely világok romlását ki tudta bőjtölni. De nem igy a család. Salzer mama sokat sirt és gyakran átkozódott. Margit, a legidősebb leány a színi pályára lépett, egy-két esztendeig kültelki színházakban kardaloskodott, aztán kiment Oroszországba. Négy éve, hogy kiment. Most várják haza. Salzer papa minden reggeli imájába belefoglalta Margitot. Salzer mama, ha róla beszélt, könnyezett és szemeit törölgetve mondogatta: — Ha van Isten, megáldja ezt a leányt. Margit mióta kiment a czár birodalmába, minden hónapban küldött pénzt. Százszor éhen ' halt volna a család, ha a poatás minden hó 5-én óra pontossággal be nem állít hozzájuk: — Jó napot! Itt a pénz, a finom muszka pénz 1 Kedves ember volt János bácsi, a levélbordó és Salzer mama, aki örömtől csillogó szemekkel belüzgette a csekkel, hogy mennyből van kiállítva, ilyenkor hosszan eldiskurálgatott vale » — Bizony, lelkem, mi lenne velünk, ha az | én áldott leányom nem gondolna reánk ? Az | uram derék ember, jó ember, de ö csak a bör- I zén tudott játszani, csak az alsóson tudott nyerni, amig szerencséje volt. Manapság egy hordárnak mindenféle undok munkát kell végezni, folyton lótni-futni, zálogházba és nőkhöz, tudja olyan nőkhöz. Ha az ember nem mondja nekik, »kezeit csókolom nagyságos asszony«, éhen halhat, ö ezt nem érti, hát nem is keres. A fiam, a Lajos, most jár a harmadik gimnáziumba, a nagyobbik a Gábor már gyakornok a bankban. És a leányom, az Ida, jegyben jár egy tanítóval. Ki van nevezve. Finom ember, szép ember és milyen müveit! De miből telnék kosztra, kvártélyra, ruhára, beiratásra, staffirungra, ha nem lenne az a lány? Az az áldott, jó leány! — És mit csinál a kisasszony Oroszországban, hogy annyi pénze van ? — Mit ? ő művésznő. Tánczol. A legnagyobb urak az udvarlására mennek. De csak úgy tisztességesen. Nem úgy, mint ezek a züllött pesti tánezosnők. Ó, oda' ünn egészen más világ van. És az én Margit leányom ! Fehér annak a lelke, most is, mint a hó. János bácsi ümmögött. De tisztességtudó ember volt és hallgatott arról, amit gondolt. A Salzer család tehát várta a vonatot. Tü^ Eternit-pala fedési vállalat. Parkétta Dunkel-féle Kassáról, kizárólagos képviselet. = se—i Építési anyag nagykereskedés. Gál és Klein műkógyár, tetőfedési és vasbeton vállalat. Iroda: Attila-u. 1|B. sz. alatt. Gyártelep: Telekyutca 43. szám —■..........., —, .■ Telefon 242 szám
