Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-05-07 / 37. szám
XV. évfolyam.Szatmár, 1911. május 7. Vasárnap. _________ 37 szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATIdlÁB-NE^ETI-l IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: sz évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor i Egyes szám ara 10 tiller. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSE ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = T«le!oni-<3z:ám 80.== Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Nemzeti öntudat. Nemzetállamban mindent a nemzet öncéljának kell batölteni, a termőföld egyszerű művelésétől kezdve az emberi agy legszebb megnyilvánulásáig. A nemzetállamnak gerince, lényege az, miszerint a polgár maga a nemzet, melynek gondolkodása, akarata és belső életprocoszusa a nemzetet alkotó polgárok milliói, együttvéve mint egységes személyes lét, gondolkodásának, akaratának s életproceszusának felel meg. Ha a polgárt minden egyes gondolkodásában, tettében a nemzet öncélja vezérli akkor az a nemzet aktív állam s mint ilyen életerős fejlődésre mindenkorra készen áll. A polgár léte, a nemzet léte a polgár vagyona a nemzet vagyona, melyről az —- mint személyes léte fentartási eszközéről, miként az ember maga rendelkezik. És ha tovább menve az állami lét többi ágazatán a törvényhozásban, kormányzásban, bíráskodásban, iparban, kereskedelemben, mezőgazdaságban, szóvá minden foglalkozási ágban, minden polgár lelkében a nemzet tudata el, akkor beszélhetünk igazán nemzetállamról. Hogy ez az idő nálunk bekövetkezhessék, ehhez e'ső 1 i kellék az embersk magasabb szellemi fejlődése s tisztultabb erkölzsi felfogása. Különösen all ez nálunk az iparnál, illetőleg a kisiparnál, mely szerencsétlen közjogi helyzetünknél fogva sehogy se tudott zöldágra vergődni; mindenfelől — főleg osztrák részről — visszanyomták, alá- szoritották, legyűrték. Azonban mint már emlitettük, a szellem fejlesztésével, tisztultabb erkölcsi felfogással vissza lehet verni minden erőszakos támadást. Ezek mellett, ha az iparos keze munkájába kalapacsütéseibe a nemzet leheletét viszi be, ezzel a nemzet öncéljának tett eleget. Önálló, fejlett ipar a nemzetnek legerősebb anyagi eszköze, fegyvere, mely- lyel kulturális céljait megvalósíthatja s ráléphet a szellemi tökeiyesedés elérhető leg- magasakb fokára. De még megjegyezzük, hogy a nemzetállamban minden egyes foglalkozás, ha azzal a nemzet öncélja erös- bödik egyaránt értékkel bir. Nem győzzük azonban eléggé hangoztatni, hogy Magyar- ország anyagi s kulturális meggyőződésének soha ki nem apadható örök forrását a magyar iparban fogja megtalálni akkor, | ha a forrást nem elzárni, hanem megnyitni I törekszik. És századok óta bugyog e forrás a nemzet számára. Üditő hatása csodálatoskép nem akarta észrevenni. Pedig érezte, de idegen hatalom ebbeli érzelmét kiölte kebeléből. Akárhogy próbálkozunk takargatni hibáinkat, egy folt mégis élesen kiviláglik, melyet a nemzet önmagán ejtett akkor, mikor anyagi erejének legjavát: az parososztályt modern rabszolgává tette idegen hatalomnak. Az ország minden részén megmozdult közvélemény — mely a magyar ipar iránti kötelességérzetét sürgeti — a magyar parlamentet s kormányt feladatának komoly véghezvitelre nem egyszer szólította fel. Az iparosztály is nem egyszer fordult kitart karokkal a nemzetgyűléshez, a parlamenthez ; nem alamizsnáért, hanem köteles támogatásért. Talán a mostani idők alkalmasak arra, hogy a viszonyok gyökeresen megváltozzanak, Ha a kormány nem nyújt .ámogatást, az iparos továbbra is önmagára lesz utalva; de éljen benne a nemzeti öntudat, mely előbb-ulóbb a boldogulás felé fogja vezetni. TAR GA. A királyné imádságos könyve. (Délután öt óra körül jár az idő és a klastrom kertjét szomorú őszi köd üli meg. A galagonyabokrok felett úgy lebeg ez a köd, mint egy tépett fátyol, amely szomorúságot hint maga körül. Már sötétedik és a nagy, sárga köépület ablakain apró mécsek fénye villan ki a barátok celláiból. 1470-et írnak Krisztus születése után s ezek a barátok ill, e komoly épületben telve vannak áhitatos istenfélelemmel. De azonfelül a művészet és az újraéledt régi latin költészet tölti be magányos óráikat. Horatiusról, Virgilről beszélgetnek és vitatkoznak s mialatt régi könyveket máholgatnak, a képzeletük régen ielünt korok aranyos tróntermeiben barangol. A scrip- toriumban, az irószobában egy hosszú polpüus- nak támaszkodva két barát áll egymással szemben és beszélget. Hosszú kámzsájukból csak okos, éles metszésű arcuk látszik ki. A fiatalabb, a fürgébb mozdulatu, akit Frater Heliodorusnak neveznek, sűrűn mártogaíja nádból való kalamusát hol a piros minium-íestékbe, hol a kékbe, hol a tusstartó szaruba. Beszédes, villogó szeme, mosolygó arca nagy belső megelégedést árul el. Vele szemközt áll a kissé szikárabb, idősebb Frater Theophiius. O nyugodtabb. bűvösebb kedélyű, egy kissé gúnyolódó és széles gesztusokkal beszél.) Fráter Theophiius: Még mindig a tizedik oldalnál tartasz, He iodor ? Ó, szegény királyné, aki rbből az imátíságos könyvből fogod vétkeidet levezekelni, beh soká adatik tenéked bün- bocsánat! Fráter Heliodorus: Már megint gúnyolódó kedvedben vagy Theophil. Azt hiszed, a kódexmásolás is olyan gyors munka, mint a tied. aki reggelenként öszvéres kocsidra pattanva mégy ki a hegyek közé, keresni a gyógyító-füveket és estére már párolod is őket nagy rézüstjeidben, elrakva belőlük az egészségnek oly kellemes ! sókat. Hát persze, az én munkám lassúbb valamivel. Már három napja festem ennek a lapnak nagy R kezdőbetűjét. Felső pitvarában már látszanak a várkastély bástyái és a sárkányölő Szent György lova, alatta a sárkány, melybe a i lovag belcszurja lándzsáját. De mire végigvezetem I a piros szőlólomhokat a lap szélén és elrejtem , köztük a fehér, csókolózó galambokat, a pintyő- ' kéket és a pelyhes kis kolibrikat s vékony arannyal megfestem a rózsák kelynét, el fog telni ez a hónap S te két hét múlva is azt fogod kérdeni : Még min lig a tizedik oldalnál tartasz, Heliodor ? Theophiius: Okos és biztos vagy a dolgodban, jó Heliodorus, s ez tetszik nekem. De van valami, ami az időnél is drágább s ez az arany. Tudod-e. hogy immár a második tégely olvasztott aranyat kened a rózsák kelyhébe és a dárdák végébe? Heliodorus: Tudom. És amire befejeztem, elfogyasztok még vagy egy tucattal. De ne felejtsd el, hogy istent dicsőítem, Theophil! S az ö dicsőségére minden arany kevés és minden myrrha elenyésző. S ne felejtsd el, hogy egy királynénak készül ez a könyv, a ragyogó, fiatalos és szép Beatrixnek, akit a mi urunk és pártfogónk, a diadalmas Hollós király a minap jegyzett el magának hitvesül. Szabad e fukarkodnom az arannyal? Vájjon ő fukarkodik é az árával? Hiszen csak a minap vett meg egy brüsszeli missalet harminchárom aranyon. Theophiius: Igaz, de az AttavaDte mester müve volt. Kandelábereit, arabeszkjeit, iniciáléit mind maga festé és még bőrkötésén is álló h&Ä tavaszi S Z A T M A Rj RAGYTOZSD 3 női, férfi és gyermek PUT** ruhákban ■ legolcsóbb árban m ELLETT SZEKEZHE B E.
