Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-23 / 33. szám
2-ik oldal. SZATMÁR-NÉMETI. Szatmáf, 1911. április 23. hogy nem mi érvényesülünk, hanem az igazságaink és még jobban örülünk annak, hogy Tiszáék egyre fölebb szálnak, az igazságaik ellenben porba tiporva rothadnak el mint általában az olyan igazságok, amelyek hazugok. Mert vannak ám ilyen igazságok is. A kisgazdákról. Most. hogy legutóbb husvét. hétfőjén az ország kisgazdái gyűlést tartottak s megbeszélték helyezetüket, rámutattak megannyi bajaikra és keresték vigasztalan sorsukból a kibontakozási módozatokat, nem lesz időszerűtlen nemzetünk ezen értékes, számottevő osztályával foglalkoznunk. Sajnos de való, hogy általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igényei fokozása által nem is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta. Már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül silány igavonókkal a földet jól megmunkálói nem lehet ; a gondosan meg nem tisztított vetőmag gázát terem; csekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk fel ezeket a kisgazdák elleD, csupán rámutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszerint természetesnek találjuk, hogy a kis- birtokon való gazdálkodás bdterjesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk, mert a kisgazda nem igen olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, — nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarspithatná, — nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül : nincs olyan szervezet, mely a kisgazda irányításával foglalkozik s a tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. A földmivelési kormányzatok már sokat tettek a múltban a kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, baromfiteDyésziési képző iskolákat állítottak fel, minta parasztgazdaságokat szerveztek éj az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek, mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. De a fölmroives iskolákból kikerülők nagy része a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem hasznosítja a saját gazdaságában a köz javára. Gondoskodni kellene tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére épen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. A falusi gazdakör vezetői a faluból kerülnek ki s igy hiányozni fog a szellemi képesség a vezetésre és a gyakorlati irányításra. Ezt kapbatnók erre feleletül. Ez nem ál!. Szervezzünk csak falusi gazdakö röket. Feladatuk ezeknek, hogy fokozzák a gazdák szakértelmét, gizdálkodásukat ft-jlesszék/ Mindenek előtt igyekezzünk a kisgazdákat falusi gazdakörökbe Csoportosítani, fejtsük ki előttük a lömörödésben rejlő erőt s győzzük meg őket, hogy anyagi boldogulásukat egymás kölcsönös támogatásával sikeresebben mozdíthatják elő. A mezei munka szünetelése alatt tartson fenn a gazdakör alkalmas helyiséget, járathasson föld- míveseknek való szaklapokat, szerezzen be hasznos olvasnivalókat és nyujson alkalmat arra, hogy a gazdák az olvasottak lelett eszméiket kicserélhessék. Igyekezzék a gazdákat foglalkozásra buzdítani, keresse és jelölje meg irányát és fejlessze azt. A hol az iparunk csirái, ha még oly jelentéktelennek is látszik azon házi ipar, igyekezzék azt a gazdakör fejleszteni és a házi ipar termékének keressen helyben vagy vidéken elhelyezést. Foglalkozzék a vezetőség a lakosság gazdálkodási rendszerével, annak hátrányaival; jelölje meg a javitandókat, figyelje meg a szomszédos községek gazdálkodását, annak általános eredményeit, a jót igyekezzék a helyi viszonyokhoz képest meghonosítani, a rosszra, mint intő példára rámutatni ; foglalkozzék a népnek az anyagi boldogulást gátló szokásaival, mutasson rá általánosságban annak következményeire és igyekezzék a bajokat egyesült erővel orvosolni. Szerezzen be baromfiakat, mozdítsa elő a baromfitenyésztést és igyekezzék a mai vegyes marhaállományt nemesebb fajuakkal felcserélni és buzdítsa a gazdákat takarmánytermelésre és a föld termőképességének fokozására. Támogassa a gazdákat jó vetőmagvak és gazdasági eszközök beszerzésében, ismertesse meg őket az okszerű gazdálkodáshoz szükséges, kisgazdának való gépekkel és egyéb eszközökkel kisérje figyelemmel a gazdálkodás terén előforduló újításokat, azok eredményét, egyes gazdasági termények vetésével e célra közösen bérelt kisebb területen tegyen kísérletet. A kisgazdák ügyét felkarolni kell, még pedig komoly szándékkal és mielőbb. Ha lesz oly intézmény, oly szervezet, amely irányítja, vezeti majd a kisgazdákat a helyes utón, jobban fognak ragaszkodni földjükhöz, mert az a kis föld, okszerű gazdálkodás mellett, megélhetésüket, kenyerüket fogja jelenteni, de nem a nyomorúság kenyerét, hanem a tisztességes, becsületes munka után méltán megérdemelt nyugodt, boldog megélhetést. VÁROS. — A szinügyi bizottságból. Városunk szinügyi bizottsága szerdán délután ülést tartott, amidőn tárgyalás alá vette Heves Béla színigazgatónak a jövő évi szervezkedesére vonatkozó jelentését, A bizottság általában hozzájárult az eddigi szerződtetésekhez, egyben felhívta az igazgatót, hogy társulatát a téli szezon kezdete előtt, lehetőleg szeptember hóban a gazdasági kiállítás tartama alatt mutassa be. — Az uj társulat névsorát az alábbiakban közöljük ; annak megemlítése mellett, hogy a névsor még nem teljes, mivel egyes főbb szereplőkkel most folynak a szerződ tetési tárgyalások. Az eddig szerződtetettek névsora a következő: Máthé Gyula komikus, Sopron. Palma Tusi naiva, Orsz. Akadémia. Torday Etelka anya, Székes- fehérvár. Rozsay Rusi karnő, Royal-orf. Sziklay Valér karnő, Király-szinház. Szántó Jánosné súgó, Szabadka. Fehér Gyula jellem, rendező, Kolozsvár. Bálint Balázs bariton, Temesvár. Pásztor Zoltán apa, Magyar színház. Szőke Sándor bonvivant, Szabadka. S/.ántó János tenor, Szabadka. B. Polgárnő Szepesi Szídi komika, i Kecskemét. Lenkey György sesédsziné.sz, Szigetvár. Debreczeni Gizi segédszinésznő, Nagyvárad. Fehér Gyuláné karnő, Kolozsvár. Ligety Gyula kardalnok — Esküszöl ? — kérdezte Dóra mohón, akarat- | lanul i* megdöbbenve, meggyőzve Valerie őszinte hangjától ; de a féltékenység asért szurkába. — És ki bizonyltja be nekem, hogy e barátság alatt nem lappang szerelem, hogy nem csaljátok-e meg önmagátokat is ? 1 — Ki bizonyítja be ? — dadogta Valerie és a féltékeny Dóra szavai mintha hirtelen fatyolt rántottak volna le lelki szemeiről; egy elvitázhatatlan igazság, egy álérzett, de nem sejtett való, vakító fénynyel, kápráztatóan áll előtte. Igaza lenne-e ennek a leánynak ? Csakugyan a szerelem és nem c»upáu barátság vonzotta őket egymáshoz olyan ellenállhatatlanul ? Azt az édes érzést, azt a jóleső meleget, mely öt delejesen átjárta, valahányszor Miklós világo--, elinélázö szeme rajt pihent, nem a barátság, de a szerelem fakasztotta, a szerelem árasztotta. Ha M:kiős keze olykor megragadta az övét és azon percekig megpihent, és ő ilyenkor úgy érezte, szive vérét tudná adni e bü barátért, szive akkor nem a barátságtól, de a szerelemtől hevük ? Igaz volna tehát? Barátság férfi és nő között nem létezhetik, vagy legalább is tarlós nem lehet, mert a barátság lárvája alatt megnőnek a szerelemnek szárnyai és mikor legkevésbé várnánk, himes pillangóként röppen ki a szerelem a burokból es diadalmasan röpkedi körül a dőre embert. Oh I mennyire igaza van Dórának, milyen éles- Jétásuvá tette ezt a simplex leányt a féltékenység 1 Kitalálta, hogy az ő barátságuk nem egyéb sze relémnél ! Azaz ... — gondolja Valerie elmerengve — én ... én szeretem Miklóst, oh ! mennyire szeretem ? De vájjon ő! Szerelemmel szeret ő is engem? Szeret? — ismétli magában szinte félve. — Bizonyítsd be? — kezdi újra Dóra epésen j felingerelve Valerie hirtelen elhallgatása, elmerengő tekintete által. — Ugy-e nem tudod ? De a sétányon felhangzó kocsirobogásra egyszerre elhallgat. Mindketten ösztönszerüe.a, lélekzetüket visszafojtva, előre nyuj'ott nyakkal figyelnek. A kocsi az ő szállójuk felé tart és ott megáll; Dóra és Valerie alig száz lépésnyire állnak onnan. — Ez ő ! — kiáltja Dóra, a kocsiból vidáman fürgén kiugró férfiban felösmerve Miklóst. A kocsi felé siet, de hirtelen megáll, elsápad, majdnem meg- tántorodik, mikor 'álja, hogy Miklós egy karcsú, gyönyörű alakú asszonyt segit le a. kocsiból. — Ida I — kiáltja ijedt meglepetéssel e nem várt látványra. Valerie egy szót sem szól, csak néz maga elé, néz tétova szemmel. A himes pillangó, mely elszabadulva szivéből, egy perccel előbb még mámoritőan röpködte őt körül, eltűnt. Sárga, hulló levelek táncolnak előtte a légben, feléje sepri azokat az őszi szél ... A szivébei pusztaság, szerelme romokban, a boldogság légvára ösz- szedült. Győr. Ligety Gyuláné karnő, Győr. Kertész Dezső szerelmes, Győr. Jakab Gizi karnő, Budapest. Zaborszky Mariska magántáncosnő, Fővárosi orfeum. Vájna Károly jellem komikus, Szatmár. Mihályi Károly kardalnok, Szatmár. Ross Jenő énekes bonvivant, Szatmár. Dénes Ella Szatmár. A bizottság a Lorántffy-egyesületnek május 9 éré a színházat átengedni javasolta, továbbá tárgyalás alá vette Medgyaszay István műépítész előterjesztését a színház átalakítása tárgyában s kimondotta, hogy a jelenlegi színház átalakítását egyáltalán nem tartja megengedhetőnek s e részben osztotta a műépítész véleményét, egyúttal megállapította azt is, hogy a színház a közönség igényeit jelenlegi állapotában kielégíteni nem képes, azonkívül alapos kifogások merülnek fel a színház tűzbiztonsága ellen is. Szatmár város közönségének ma már jogos igénye van egy modern nagy színházra. De amennyiben annak felállítását egyébb előbbrevaló városi fel rdatok gátolják, természetes sorrendben az uj színház építésére csak évek múlva kerülhet a sor. A bizottság tehát azt javasolta a tanácsnak, hogy foglalkozzék a kérdéssel s igyekezzék azt előkészíteni és alkalmas időben tűzze ki azt tárgyalásra. * — Kiküldetés. A veszprémi országos tűzoltó ko igresszusra a városi tanács Tankóczy Gyula főka- p;'ányt és Ferencz Ágoston tanácsost küldte ki a v iros képviseletében. * — Az Erdőd—ákosi vasút. Nagyszokond község elöljárósága a vasútépítéshez való hozzájárulását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy az Erdődtől—Ákosig illetőleg alsószoporig tervezett helyiérdekű vasút, az előmunkálati engedély iránti kérelemtől eltórőleg Károlyi Erdődből kiindulva Szakasz ős Kraszna Sán- dorfalu érintésével Nagy-Szokond, Kis-Szokond, Felső Boldad, Kraszna Béltek és Dobrán át Alsó-Szoporhoz csatlakozzék. Ezt a kérelmét azzal indokolja, hogy a vonalvezetés mellett a vasút jövedelmezőbb lesz, mivel közvetlen közelébe jut az eddig kihasználatlan nagykiterjedésü bükkerdőségnek. A városi tanács a szokondi képviselőtestületi határozatot közölte a szatmár—erdődi h. é. vasút igazgatósagával, hogy a kérdéssel behatóbban foglalkozzék. * — Fürdők vizsgálata. A közegészségügyi felügyelet átvizsgálta a gőz- és kádfürdőket s ott meglehetős szomorú tapasztalatokat szerzett. A szatmári gőz és kádfürdők mai állapotukban egyáltalán nsrn felelnek meg a követelményeknek, — külöaösen a Pannónia fürdő ellen vaa sok kifogás, ahol a legelemibb követelményeknek sincs elég téve. * — Ajánlattétel a váróinak. Prónay József hódmezővásárhelyi vállalkozó ajánlkozik Artézi kutak fúrására egyenkint 20.000 koronáért oly feltétellel, hogy a varos a dijat csak akkor fizesse meg, ha a fúrás sikerül. A tanács az ajánlatot a vizvezrtéki munkálat knál való figyelembevétel végett kiadta a polgár- mesternek. * — Enyhítettek a husvizsgálatról szóló rendeletén A husvizsgálatról szóló miniszteri rendelet egyes szigorú intézkedései a közélelmezést nem kis mértékben megnehezítették. Ilyen volt az rs. ami a közintézeteknek az idegen helyről való husbehozatalt megtiltotta A földmivelésügyi miniszter most újabb rendelettel hatályon kívül helyezte ezt az intézkedést és megengedte, hogy közintézetek (kaszárnyák, börtönök, kórházak és népkonyhák kivételével) kizárólag saját fogyasztásukra húst hozaihassanak, oiy községekből, vagy városokból, ahol a hús vizsgálatot állatorvos teljesiti. A tanács e rendeletről az állategészségügyi közegeket értesítette, 8^intxá^. Sipos Zoltán jutalomjátóka. Csütörtökön volt Sipos Zoltánnak, színtársulatunk eme kiváló tagjának jutalomjátéka, mely alkalommal a «Heidlbergi diákélet» került szinre. A közönség szinültig megtöltötte a színházat és ha egyébbel nem is, legalább meleg óváció- ban részesítette a jutalmazandót. És itt nem mulaszthatjuk el azon nézetünknek kifejezést adni, hogy ha már szokásban van színtársulatunknál a jutalmazan- dónak babérkoszorúval, virigesővel, virágcsokorral és «pecsétes» levéllel kedveskedni, — Sípos is megérdemelt volna legalább egy babérkoszorút, annäl is inkább, mert mint társalgási színész a társulatnak nemesak hogy elzőrendü, hanem talán a legknálóbb tagja is. — A* előadás ezúttal sem hagyott hátra kívánni valót és Sipos Zoltánon kívül Vidír József,
