Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-04-23 / 33. szám
XV. évfolyam. Szatmár, 1911. április 23. Vasárnap. 3S szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. & „SZATMAR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉS! AR: ttiész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. TANÓDY ENDRE. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 — Tel«Son -rszá m 80. Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők Szocialisták és negyvennyolcasok(T.) Ájlatos dolog az, hogy a politikában nemcsak, hogy nem eleg az igazság, de még ártalmas is, amint a következő, illetve elkövetkezett példa is igazol. Mindazok, akiket valamelyes vonatkozásban társadalom tudományokkal vádolnak vagy gyanúsítanak, szociálisták, demokraták, szociológusok és az uj értelemben vett liberálisok — mi mind évek óta hangoztatjuk, hogy a közéleti szövetkezések hamis jelszavak alapján történtek. Valóban volt a kilencszázas évek elején uralkodott Tisza-párt egysége, amelyben plutokraták, agráriusok és liberális radikálisok undorodva csókolóztak, s ugyanakkor Ugrón Gábor és Kossuth Ferenc; az arisztokratikus világ- és politikai felfogás két meggyökeresedett ruéja negyvennyolcas politikában egyesültek a szatmári iparosokkal és a nemetii kisgazdákkal. Ennek aztán az lett a vége, hogv az ellenségek közelebb állottak egymáshoz, mint a barátok, a mi mindig veszedelmes és erkölcstelen áliapof. Az urak a néppel és más urak ugyanavval a néppel összecimborálva csináltak közéleti kontrabontokat, melyek csak annyiban voltak politikai küzdelmek, hogy önző céljaik voltak, de egyébként nem eredtek a gazdasági élet természetes ellentéteiből és igy nem vezettek fejlődő intézmények megalkotásához, sőt egyáltalán semmiféle alkotáshoz nem vezettek. Ezt a meddőségét a politikai párosodásnak mi fentemlitettek régen megállapítottuk és alig öt-hat évre rá jött Tisza István és ugyanezt felfedezte. A történelem ekkor megismételte azt az igazságtalanságot, a melyet elkövetett, mikor Amerikát nem a tulajdonképeni felfedezőjéről,. Colombus Kristófról, hanem Nespucci Americo- ról keresztelte el, aki pedig csak jóval Columbus után hajózott át az újvilágba. Tisza Istvánt tekintik szerzőjéül annak az igazságnak, hogy a 67 és 48 megszűntek, holott azok az első éves egyetemi hallgatók, akik a Gallilei körben megfordultak, régen tudták már, hogy a magyar pártoknak nincsenek gyökerei a gazdasági élet talajában. Azt kellene tehát hinnünk, hogy a kik ennyire világosan és biztosan megta áltuk a magyar közélet vegyelemzésenek hajszálig pontos adatait, — most már természetesen élére kerülünk a jelenkor vezető áramlatának. Csakhogy a politika olyan szfinx, amely összeomlik ha valaki a talányát megfejti, hanem aztán maga alá temeti azt is, aki a kor kérdését megoldotta. Soha rosszabb sorja demokráciának és liberálizmusnak nem volt ebben az országban, mint mostanában van, épen azóta, hogy a legdemokratább árnyalatok tudományos készültsége elsőnek találta meg az egész magyar kérdésnek a magyarázatát. A demokráciának és liberálizmusnak ezek a néhéz napjai egyre folytatódnak, ugyanakkor, mikor a jelenkori történet folytatja annak az igazolását, hogy a demokratikus irányok, milyen pontosan eltalálták a jelenkori magyar politika lényegét. Igazolja ezt nevezetesen azzal, hogy a negyvennyolcasok és szociálisták végre egyesültek a választói jog programpontjában. Lehet, hogy lesznek negyvennyolcasok, akiket ez a szövetség elkedvetlenít a párttól, de az ilyenek nem szűnnek meg negyvennyolcasok lenni, mert az ilyenek sohasem is lehettek negyvennyolcasok. Ha semmi más, de a gyökeres ellenzékiség mégis csak lényeges is mérve a negyvennyolcas programnak. Mégis csak elengedhetetlen kelléke, hogy alapjában véve megdönteni akarja mindazokat, amelyeket a 67-es uralmak előidéztek. Már pedig ennek a mai kormánynak senki sem ellenzeke, csak az, aki őszintén, nagyon és melegen, becsületesen és fenntartás nélkül követeli az általános, egyenlő és titkos választói jogot. A negyvennyolcas programmban is ez lehet csak aktuális a mai nap, és igy a Justh- párl. eltalálta az igazi ellenzékiség álláspontját. Az csak természetes, hogy ennél a pontnál találkoznia kellett a legradikálisabb párttal és igy természetes a legjobb politikai szövetség is. Mi fentnevezeltek nyugodtan beletörődünk, TABOá. Hárman. Irta: M. Hrabovszky iulia. (Folytatás és vége.) Mintha egy fiatal férfi és ifjú nő között önzetlen barátság létezhetne ! A szivébe lát ö a kacér, számító Valerienek, ki adja az önzetlen barátnőt, a férjhez menni nem akaró özvegyet, csakhogy annál könnyebben befonhassa Miklóst! Az elsavanyodó, vénülő leányok ösztönszerü ellenszenvével gyűlölt Dóra minden özvegyet és tett fel róluk minden rosszat, hogyne gyűlölte volna tehát Valeriet, mikor látta, hogy Miklós napról-napra jobban vonzódik hozzája. Mit tudott ő a lelkirokonságról, mely erősebb kapocs a vérbelinél! Ilyen lelkirokonság fűzte Miklóst Valeriehez és hasonló sorsuk is. Mindketten végigjárták a szerencsétlen házasság golgotháját, csakhogy mig a férfi megtört szívvel tekintet vissza letűnt boldogságára, addig a balsors nevető bölcset faragot az asszonyból. Valerie élénk, vig kedélye, életbátorsaga volt az, mi annyira vonzotta a búskomorságra hajló férfit. Ennek az asz- szonynak a társaságában felvidult, szelleme felfrissült, kedélye visszanyerte rugókonyságát, munkakedve, életkedve felébredt. — Minő becses, becses nekem az ön barátsága I — mondta gyakrabban és ilyenkor hálásan szorította meg Valerie kezét. Csak egy kázszoritás ! Az igaz, hogy meleg, néha hosszantartó, de az volt az egyedüli bizalmasság, mi közöttük létezett és barátságuk mégis naponként intenzivebb, melegebb lett. Együtt nyaraltak a tó partján és az alkalom minden percben összehozta őket egymással ; de most már alig is tudtak ellenni egymás nélkül. Együtt sétáltak, együtt csónakáztak ; és mindenüvé magukkal vitték a kis Lisát, ki imádta Valeriet. Ez is egy okkal több volt arra, hogy Dora gyűlölje Valeriet. Nem is kiméit« őt ; cél- zatos rosszakaratú beszédek, csipkedések, szeszélye*- kedesekben részesítette folytonosan; Valerie mindent eltűrt Miklós kedvéért és Miklós, kiuek lassanként felnyíltak szemei, hálás volt neki ezért. Mialatt a kis Liza gondtalanul fúrta az alaguta- kat a homokban, Dóra a sétányon összetalálkozott Valerievel. Kelletlenül köszöntötték egymást, csak udvariasságból beszélgettek és mégis egyikük sem óhajtotta a másikat, elhagyni. Mert egy gondolat foglalkoztatta mindkettőjüket : a válóper lefolyása a sok tornyu, cifra városban. És akaratlanul mondta Valerie : — Ha Miklós nem késett ie a 3 órai vonatról, nemsokára itt lehet ! — Nehezen várod őt 1 — felelte csípősen Dóra. — Csudálkozcl ezen ? — kérdezte az asszony ártatlanul. — Oh! nem, a legkevésbé sem, sőt inkább azon csudálkozom, hogy nem kisérted be őt a városba, hogy saját szemeddel lásd, mint hiusul meg a házasok között az utolsó békéltetési jelenet. — Mem értelek ... mi végből ? —- Oh! — sziszegte Dóra — hogy melegében magadnak biztosítsd a barátodat ! — Te nem tudod, mit beszélsz ! — Nem e? Bizonyítsam, hogy nagyon is tudom ? — És neki hevülve folytatta: — Eljutottunk a véghatárig, ideje, hogy rendezzük ez ügyet Miklós, ha szabad ember lesz, valószínűleg máskép fogjs akarni berendezni az életét és én nem akarom, hogy őt meggátold ebben. — Gátolni ? Miben ? — Ne tettesd magadat. Nagyon is jól tudod, hogy az egyetértést megzavartad közöttünk, mióta Miklóst a barátságoddal bolondilod. Mielőtt téged ösmert, kedves, elnéző, jó volt bozzám, minden okom volt azt hinni, hogy engem szemelt ki Ida utódjául, de közénk furakodtál! Most kíméletlen, türelmetlen velem, mindig a te pártodon van. Az arca felragyog, ha téged csak megpillant, mig mellettem ásitozik. Persze ! hisz nem csuda, te asszony vagy ! Minden eszközt felhasználhatsz, hogy lekösd. — Mit mondasz ? De hiszen te alávalóan rágalmazol 1 Ő barátom és semmi egyéb! erre esküszöm ? — kiáltotta Valerie felháborodva. A tavaszi üS megérkeztek:---= SZATMÁRI ISAG YT0 Zö DE MELLET női, férfi és gyermek PIT* ruhákban legolcsóbb árban T SZEREZHET
