Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-04-02 / 27. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1911. április 2. Vasárnap. J I 27 teám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR:- . . «... XT FELELŐS SZERKESZTŐ : .vr. 8 kor. Félév,e 4 kor. Negyedévre 2 ko, j „R TANÓDY ENDRE. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSEK ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 == Teleíon-Bzárn 80, = Mindennemű dijak Szatmáran, a kiadóhivatalban fizetendik. Az uj megyei főorvos. Pár hónappal ezelőtt vármegyénk egy szélső góczában gyilkos kór, a kiütéses tífusz ütött tanyát, emberirtó veszedelemmel fenyegetve nemcsak a megfertőzött helyet és annak kör­nyékét, de érthetőleg rettegésben tartva az egész vármegyét, sőt az egész országot. A veszedel­met felismerve, teljes készültséggel vette fel a baj terjedése ellen a küzdelmet a vármegye közegészségügyi hatósága élén a megyei főor­vossal és a belügyminisztérium is kiküldötte támogatásukra egyik közegét. Már-már úgy lát­szott, hogy sikerül veszélytelenné tenni az ellen­séget s a baj tovaterjedésének sikerül gátat vetni, de a láthatatlan ellenfél alattomosan épen a küzdelem vezérét támadja és sérti meg halá- osan. A vezérét vesztett csapat, mintha fejét is elvesztette volna, visszavonul a küzdő térről, minden további intézkedést abban hagy, a ki­ütéses tifusz mindannyiunkat fenyegetőleg ismét terjedni kezd és a közelségénél fogva leginkább érdekelt Nagybánya városi tanácsának kell se- gitságet kérnie és nógatnia a vármegye veze­tőségét, hogy teljesítse kötelességét s a tifusz terjedése elleni intézkedéseket újból és erélye­sebben ismét foganatosítsa. Úgy látszik ezekből, hogy a kidőlt vezér csak helyettesítve van, de pótolva nincs. Pedig úgy tudjuk, hogy jól kipróbált, tudós, tapasz­talt, a vezérnek minden szükséges kellékével rendelkező egyént állított ideiglenesen a főispán a hivatásának áldozatává lett megyei főorvos helyere. De ideiglenes és nagyon bizonytalan pozíciójában, talán nem is kellően önálló mű­ködési körrel felruházva és más hatósági orvos teendők által is folyton zavarva, nem tud és nem tudhat oly határozottsággal és energiával eljárni és intézkedni, amint azt az ügy komoly­sága megkívánná. Pedig ha valaha egész ember kellett köz- egészégügyiink vezetésére és irányítására, úgy most volna arra szükség. Mert bármennyire is­merjük és méltányoljuk a felsőfernezelyi kiütéses tifusz jelentőségét és veszedelmét, kicsinynek kell tartani ama bajokhoz képest, amiket rövi­desen a kolera okozhat. Adja Isten, hogy jós­lásunk ne teljesüljön, de a kolera e nyáron, vagy talán még előbb jönni fog, sőt valószínű­leg már itt lappang az országban. Nemcsak a hazánkban eddig lezajlott nyolc kolerajárvány történetének tanulságai -egednek erre következ­tetni, de a székesfővárosi öakterologiai intézet­ben végzett vizsgálatok is, melyek segítségével e télen, as ősszel lefolyt enyhe kolera megbete­gedések után, a Duna vizében és iszapjában a legexactabb tudományos bizonysággal sikerült az élet- és fejlődésképes kolerabacillusokat ki­mutatni. Tehát két nagyon veszedelmes járvány is fenyeget bennünket, felesleges talán bővebben magyarázni, hogy mily fontos idők ezek s hogy mily veszedelmet rejthet magában az egész vár­f megyére, sőt az egész országra nézve, ha köz- ' egészségügyünk vezetése és irányítása ezen ko­moly időkben nem volna megfelelő kezekben vagy ha a közigazgatásnál már megszokott lassúság, gondolkodás és oknélküli huza-vona miatt kellő időben nem jutna bele véglegesen. Sürgősebb és fontosabb ügy még nem volt a főispán kezében, mint most a megyei főorvos kinevezése, aminek ő bizonyára tudatában is van, És bizonyára tudja azt is, hogy ily ko­moly időkben ezen nagy felelősséggel járó ki­nevezés nem lehet ajándék, barátság, komaság vagy politikai szolgálat jutalmazása. Ezrek és ezrek élete és egészsége függhet attól, akit ezen állásra kineveznek, nagy és nehéz munkát vállal az, ki e küzdelem vezetését kezébe veszi. Épen ezért elvárja az egész vármegye kö­zönsége, hogy minden személyi vagy családi érdektől és minden más mellékkörülménytől eltekintve, annak fogja a vármegye közegész­ségügyi vezetését a kezébe letenni, aki arra a leshivatottabb, akinek kellő tapasztalata, tudása és körültekintése van ahnoz, hogy a nagy fel­adatnak megfeleljen. Ilyennek ismerjük az ez idő szerint működő hatósági orvosok közül azt, aki most Ideiglenesen van megbizva az ügyek vezetésével s bármily kicsinyes okból az ő sze­mélyétől eltérni, csak visszatetszést szülhetne az egész vármegyében. Azért őt kinevezés által teljes hatáskörrel felruházni és egyéb hivatalos működéstől felmenteni sürgős kötelesség. F S. TÁRCA. Sápadt asszony és a barátja. Irta: Bárdóli Sándir. Egy hosszú csengetés hallatszott az előszobában. Jolán asszony, ki eddig türelmetlenül, maga elé bámulta ült szalonjának egyik fotelén, a csengettyű szóra megremegett egész testében. Majd hirtelen fel- ügrik. Különös lázas öröm vonsg ik tagjain át, elfoj­tott vágyak teljesülésének bóditó tüze ül ki szép, bár­sonyos, fehér arcára. Szemei vad mámorban égnek. — Csakhogy itt van, csakhogy eljött! . . . — kiáltotta halkan, majd a tükörhöz fut. Megigazítja gyorsan selyem-szőke hajfürtjeit, a lila alapot befutó csipkét és siet maga ajtót nyitni. — Isten hozta, kedves Doktor! Pont három. Lám milyen pontos .■ . . — Kezeit csókolom, Nagyságos asszonyom — viszonozta a belépő fiatal barna lérfi, udvariasan; hidegen . . . Bezárult mögöttük az ajtó. Az asszony maga zárra be : kulcscsal . . . Akkorára a férfi lerázta ka- apját, felöltőjét . . . — János, János . . . csókolj meg, mint akkor . . . János ... — suttogta az asszony s karjait szenve­délyesen vágyakozva kitárva, vonagló ajkú, lezárt szemű lázas fejét bátraszegezve várta : hogy megitta- suljon, hogy égjén, megdiesőüljön, elkárhozzon, hogy ... várta a férfi csókját. A kedvesét . . . S rettenetes. János állt. János meg sem moz­dult. Azaz hogy egy szánakozó, fölényes, de nem sértő mosoly jelent meg az ajkán. Majd össze­ráncolva szép okos homlokát, megfogja az asszony bársonyos karját és egy nagy, bensőséges tekintettel a szemeiben, igy szól: — Nem. Asszonyom nem . . . Már becstelenség volna ... — s lehajolva megcsókolta kezét . . . Elhalványult az asszony. A megsértett női hiú­ság, a fájdalom, a csalódás minden szépsége és min­den bűne odalopódzott alakjára. Milyen elragadó volt igy, a színes üvegeken be­szűrődő bágyadt mosolyu fényben. Csodaszép ilyen­kor az asszony ! . . . Mikor sápadt. Mikor ilyen — beteg . . . Bevonultak a szalonba. Leültek némán, zajtala­nul egymással szembe. János közel ülve az ablakhoz, kifelé bámult, mintha valamit keresne fürkésző sze­meivel , . . Jolán szólalt meg . . . Szemeiben szé­gyent rejtegető dac, sápadt arcában követelő, de mégis odasimuló, asszonyi büszkeség ült. — Mi volt ez János? Ugye csak kinzol, csak játszol velem, Doktorkám ! . . . Hisz ez jól esik ne­ked I Jól van . . . Nem bánom : na csak csókolj, csó­kolj meg ... — s kacérul odasiklott János mellé. — Nem és nem. Érti: nem . . . — Miért, János, miért ? — Mert nem lehet I — Hogy, hogy ? . . . — Mert nem akarom. S ismer . . . Tudja mit jelent ez nállam. E szavakat oly határozottan s oly férfias oda­adással ejtette ki, hogy maga is megbánta. Félt, hogy megbántotta ezt a drága asszonyt. Félt. hogy ez az okos, szenvedő asszony, kiolvasta a szemei fényéből, amit rejtegeti, amit csak most akar neki bevallani, most egy félévi ismerettség után. De mintha csalódott volna . . . — Jánoskám, hát jól van : Hát ne csókolj meg. Hanem, hát, édes zsarnokom Te, — légy igaz, be­csületes, mint eddig voltál. Hisz a szemeid, látom, már beszélnek. Óh, a Te lelkes, két szemed, hogy ragyog, milyen különös a fénye ... a fénye . . . — Óh, Te édes, kis bolondom. Az „olcsóságáról“ A 1WHT A I selyem_> ke,me- és csipke-áruházában — előnyösen ismert l /VI tI 1 /VL Szatmár, a »Pannónia* mellett □ □ □ a tavaszi újdonságok dús választékban megérkeztek. □ □ □ Vásárlási kötelezettség nélkül bemutatom. □ □ □ — Egyben felhívom a t. hölgyközonség b. figyelmét a HÚSVÉTI MARADÉK VÁSÁRRA, —■

Next

/
Thumbnails
Contents