Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1911-03-22 / 24. szám

XV. évfolyam. Szatmár, 1911. március 22. Szerda. 24. szám. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP A „SZATMÁR-NEMETI-I IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MISIJÉN SZERDÁN ES VASÁRNAP. ELŐ F I Z ET ÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 filler. FELELŐS r’^ERKESZTŐ : DR. TANÓD Y ENDRE. Mivelődési mozgalmaink. (T.) Kultúránknak nevezzük mind azt a sokat, ami hiányzik meg azt a kis meglevő, ébredező szomjúságot amelynek vágyakozó ösztöne időnként megmozdítani látszik ennek a városnak a társaságát. Nemcsak a régi istenek, de a régi ördö­gök is alá vannak vetve az elmúlás kérlelhe­tetlen végzetének. Miután pedig a morálisták mindazt a tevékenységet, amely nem hoz köz­vetlen hasznot magunknak, de lehetőleg és fő­ként másnak, szórakozásnak hívják, a szóra­kozást pedig az ördög találmányának — kétség­telenül az ördög váltakozását örökíti meg a szórakozások átalakulásának története. A névnapi irászat, a majális és disznótor egyszerű ördöge kezdi hatását veszíteni és egy uj nemzedék bonyolultabb ingerekre kezd vágyni, mint amtnőkre vágytak ezen ünnepsé­gek közönségei. Az Operette émelyítő ízléstelensége és a népszínmű gyerekes tudatlanságai kezdik ki nem elégíteni a lelkeket, sőt mintha megcsap­pant volna már az az egetverő lelkesedés is, amelyet éveken ál a középvastagságu, vagy egészen vastag irodalmi disznóságok idéztek elő a műértő vidéki közönségben. Nem szabad azt hinnünk, hogy itt korok válságairól, az emberi szellem irányváltozásai­ról, vagy agyéb ilyen nagyméretű kérdésről volna szó. Tisztára nagyzási hóbort volna olyan nagy horoszkóppal vizsgálni azt a kéz­zel fogható jelenséget, aminővel távoli csillag­zatokat szokás fürkészni a szeliemvilág min- denségének beláthatatlan szemhatárán. A természeti és emberi jelenségek megér­tésénél- makszimumát elért szellem vajúdá­saira és irányváltozásaira lehet azt mondani, hogy tudatának lényege nem változott és ezekre lehet alkalmazni minden konzervativizmusnak leghazugabb igazságát, hogy nincsen uj a nap alatt. Ha a magyar vidék kulturélete változik, akkor az csak előre halad, nem ismeretlen rejtélyek és nem a szellem krízisei felé. Legalább száz esztendeig haladhat még teljesen kitapo­sott utakon és ebben az időben még mindig olyan célok maradnak előtte, minőket másutt már régen meghaladtak. Nem puszta elmélkedés kedvteléséből mondom ezeket, hanem közvet­len aktualitások gyakorlati céljaira. Cikkek jelennek meg nálunk, hogy kul­túrát kell csinálni egyesületek utján és egyesí­teni az intelligenciát és sok más egyéb, akikre ott van szükség, ahol már vannak egyesíteni való mivaltségek és intelligenciák. Nálunk ez oktalan és elhibázott dolog volna, és maguk a tények igazoljak, mert az ilyen egyletek nem szoktak összejönni, ha pedig összejönnek, ak­kor utóbb szétmennek; A mi kulturmunkánk csak oktató, csak SZERKESZTŐSED ÉS KIADÓHIVATAL: Boro» Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 —-LLiz. Tel efon-szám 80. —g Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban flzetendék. pedagógiai természetű lehet, ezt pedig művelő­dési egyesületek nem szokták és nem tudják végezni, mert akik az ilyen akadémiaszerü tár­saságba bekerülnek, azok szertartásokkal töltik az időt, azt a keveset is, amit az élet fennhágy a lélek üdülése számára. Annyira az ismeretterjesztésre szorult az a közönség, amelyből a mucsai nagyzás mű­velődési egyleteket akar toborozni, hogy év­tizedek óta nem vált be egyetlen kultúrintéz­ményünk sem, csak az az egy, amely tanításra vállalkozott, — a városi zeneiskola. Ez hagyott csak maradandó nyomokat és vedlett oda, hogy most már komolyan lehet beszélni egy olyan szervezkedésről, amely le­hetővé tenné, hogy világhírű művészek hang­versenyeit itt Szatmáron hallgathassuk végig. Ennek az egyesületnek az alakítása most van indulóban és minden pártolást megérdemel. Ez nem a szó elcsépelt értelmében vett kulturegyesülés, hanem pénzügyi szövetkezés arra, hogy elsőrendű zenei élvezetek váljanak hozzáférhetővé a Táros közönsége számára. A művészi ismeretek terjesztésének leg­sikeresebb kísérletét tervezik itt jótörekvésü emberek és ebben mindenkinek részt kell ven­nie egy jobb jelen és egy jobb jövő érdekében Itt nem az a cél, hogy egymás művészetét unjuk, hanem hogy a világ kritikáját már ki­állott nagyságok élvezetét lehetővé tegyük. Minden más, onképzőkörösködés jellegével Aktuálitások. (De ne tessék mindjárt Szatmárra gondolni.) I. Az öreg orvosnál. — Úgy hallatszik, orvo* ur, hogy abba’ akarja már hagyDi a prakszisát. — Akarnám; akarnám. Csakhogy a páciensek felől nem lehet. II. A fiatal ügyvédnél. — Úgy hallatszik, ügyvéd ur, hogy meg akarja már kezdeni a prakszisát. — Akarnám; akarnám. Csakhogy a kliensek felől nem lehet. Lovagias elintéző«. A megbízottak: Uram, ön állítólag azt mon­dotta a mi megbízó felünkről, hogy »aljas gazember« ! — Nos, ezért mi magyarázatot és illetve logaias elég­tételt kérni jöttünk. A sértő: Helyes. Mondottam biz’ én csakugyan a rekriminált kifejezéseket az önök megbízó felé­ről. Akit azonban én mindazon által nem akartam sérteni. A kölcsönösen felvett becsületügyi jegyzőkönyvből »A sértő részéről adott eme magyarázat folytán a sértő szándék hiánya tisztára kiderülvén, a fönn- forgott ügy a lovagiasság szabályai szerint békésen clintéztetett.« Jókor fanyalodik, hamiből ecet lészen. — Van nékem egy II ik elem sta tanuló fiam, i aki máris csalhatatlan jelét árulta el annak, hogy költő lesz belőle ; mégpedig nem is afféle közönséges, hanem igazi adysta »Nyugati« költő. — Ugyan, ugyan; miből tetszett már erről meg­győződni ? — Hát, kérem, hogy valamennyi főnevet és mel­léknevet nagy kezdőbetűvel ir, a kölyök 1 A vármegye házán. Falusi paraszt: Alássan megkövetem a nagysá­gos fő . . . urat, tessék elintéztetni azt az én felebbe- zésemet. Hiszen 5-ik esztendeje már, hogy itten a ( vármegyénél hever elintézetlenül! A fő ... úr : Lófpaszi A markába kendnek, ebadta parasztja ! Miért nem tud lűrelemmel várni ? Csak talán nem holmi ököritói tüzkárosult kend Is, —hogy a maga rongy ügyével, bajával annyira sietteti, zak­latja a vármegyét! ? Á propos: ököritói tüzkárosult. Költséget és fáradságot megkímélve, sikerült szerencsésen kipuhatolnunk, hogy az a bizonyos »ki­tűnő magán számtudós1« — nevezetesen akire a vár­megyei alispán úr Őnagysága hivatkozott a belügymi­nisztériumhoz fölterjesztett hivatalos jelentésében, — 1 Ez a szó németit, ugyan útlevelet jelent; ámde a ' kilöketés fogalmát ii fedi. ' A szerzi. kisütötte, hogyhát az ököritói begyült könyöradomá- nyok legalább is 14 évig fogván kamatoskamatoztatni : (n, b. a vármegyénél) éppen megkétszerződnének. S imbát valamennyi szegény tüzkárosult akkor aztán kétszerannyit kaphatna . . semmint amennyit már eleddig kapott. A (helyiségből) kiküldött tudósítónknak sikerült ugyancsak szerencsésen azt is kipuhatolni, hogy ki lett légyen az a »bizonyos magán számtudós.« Nos, kérjük, az a várméeye leghirnevebb kard- és kártyalapozója. Aki t. i. a vármegye urai között leghamarább és legpontosabban kiszámítja, hogy pl. a kalabriász partiéban kinek-kinek mennyi pointje lehet. (S baki az ő számításában kételkedni mer, azt persze a hírhedt számtudós úr, a la point d’ honneur legott kardlapra is szólítja.) A megye föurai egymásuk közt. Az egyik (megütközve.) No, hallottad, puszikám, hogy mit is kárált az a lakáj belügyminiszter, az a cs. és kir. ebugatta nimét ? Még hogy asszongya a mi ököritói dolgunkból ájrőpai botrány, vagy mi a fene keletkezhetik ! A másik (önérzetesen) : »Sohse törődjünk véle«, úri pajtásom De meg aztán, tudod, hogy emigy bele­kerülünk az európai közvéleménybe, s megemleget benőnket Európának valamennyi vármegyéje : a se’ kutya !< Dr Itimu Xalpöt. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yj nge iri m ín kézimunka üzletében Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Szatmár, Kazjnczy-utca.

Next

/
Thumbnails
Contents