Szatmár-Németi, 1911 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1911-01-08 / 3. szám
Szatmár, 1911. január 8. Vasárnap. L XV. évfolyam. j ■ «za FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. A „SZATMÁR-NEWETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 ko? Egyes szám ára íö fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ : DR. T A N Ó Y ENDRE. SZERKESZTŐSÉ ES KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10-------. TeleSon-szam 8Q. —:..-r Mi ndennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők. Az aktuális szinügy. Kenyér és cirkusz kell a népnek; panem et circenseru. A mindennapi kenyér és a mindennapi színház. A kenyérről gondoskodik kiki magának, a színházról ellenben a köz gondoskodik és ki ad rá például Szatmáron harminc egy néhány ezer koronát minden esztendőben. Eny- nyire megy fel a szinház-épület törlesztés.*, fűtése és világítása. A pénzügyi súlya tehát meg volna a kérdésnek, csak épen a kulturális súlya nincsen meg. Nem panaszképen mondjuk, mert nem szokásunk a régi, szép idők elmúlásán keseregni, amelyekben minden olyan jó volt és a magyar színjáték minden este nemesítette az erkölcsöket. Hogy milyen szépen nemesitette, azt mutatja a világ mai arculata, amelyet az a nemzedék kölcsönzött neki alkotásaival, amely a tévedt erkölcsneraesitésben részesült. De hát nappal mivel foglalkozhattak, hogy az alkonyati órák javító tanfolyamának olyan kevés látszatja maradt. A nemesség szaporodott ugyan, de nem az erkölcsökben a színház nyomán, hanem a hivatalos lapban a választások nyomán. Szóval és méltán, vége a szép irodalom- történeti legendának, amely a színpad poros deszkáin is erkölcsöt és magyarságot vélt termelni — a nagyközönség számára, mig az avatottak már azokban az időkben is a művésznők erkölcseinek visszanemesitésével fog lalkoztak és csalták nejeiket a nemzet csalogányaival. Ma már az a felfogás közkincsé vált, demokratizálódott és a nzgyközönség is egy élvezeti mtiintézetet keres és talál a színházban, ahol — legalább a szemek és fülek számára — megnyílik mindenki előtt a csiklandós szórakozások földi menyországa. A szinügy ilyen stádiumában legjobb volna népszavazásra bizni az odavonatkozó minden intézkedést. Hadd mulasson a nép a pénzéért, ahogy neki jól esik. Csakúgy, mint mikor ökörsütés van, Abban is főmulatság, hogy a nép maga forgatja a hatalmas nyársakat az áldozati baromban és örömrivalgással táncolja körül, mivel az ökör holta után is népszerű.'] Hadd válasszon a közönség magának igazgatót és vele primadonnát, meg komikust, sovány zene — de gömbölyű énekkarokat. Hiszen az övé mind, egészben és részletekben. Természetes, hog, mindez csak utópiája a szinügyi alkotmány absolut szabadságának. Egyelőre még a szinügyi bizottság és a közgyűlés hagyományos hatáskörébe vág ez mind, és a közgyűlés holnap fogja kimondani a nagy szót az igazgató választás korszakokat rengető kérdésében. A színházlátogató közönség lázong az eddigi színigazgató érdekében. Hogy miért! Hát mi köze ahoz másnak, ha egyszer a közönségnek ez igy tetszik. Ha hirtelenében megkérdeznék a direktort, ő maga sem tudná megTIBOA. Emberek. Irta: Jávor Bella. I. Két órája annak, hogy megtudta a lánya titkát s a két óra alatt pillanatig sem szűnt meg a sírása. Szegény becsületes lelkű öregasszony ! Az ő korában mindez másként volt. Ha elő is jött ilyen rettenetes szégyen, hát a lány elbujdosott a világba, hogy hirét *e hallották többé; vagy a folyóba ölte magát; valamit mindég tett, de arra nem akadt példa, hogy az anya elé mert volna állani ilyen szavakkal. — Róza, miért tetted ezt, Róza ? Kellett ezt tenned, te. A lány ügyet sem vet rá, tovább hajszolja a gépét. Valami ruhafélét varr s annak estére készen kell lennie. — Róza. te, mi lesz mozt? Mit gondolsz, mi lesz most ? Mert én nem tudom. A leány lesüti a szemét, még mélyebbre hajtja a fejét: hallgat. — Szépen kérlek felelj már valamit, mert megölsz azzal, hogy nőm felelsz. — Mit akarsz, na! — Hát igy beszélsz velem ? Hogy én mit akarok ? Istenem, mit. Lányom . . , Az öreg asszony zokog, kezére hajtott fejjel. A varrógép tovább zakatol. A leány összeráncolja a homlokát; egészen nem érti mit akar tőle az anyja, Ha anyja is minek avatkozik az ő dolgába ? Ez a hála, amért elmondott neki mindent. Mindent. — Hallod e anyám, aztán most egyenesen a városba menj, őzt sírd tele ez újsággal. Pletykázd el. . — De Róza 1 — Igen, ösmerlek. — Nem baj, Róza. Ezért a beszédedért, hogy úgy megsérted a tejó anyádat, fizetni fog az Isten. De én nem kívánom neked. Isten őrihz, ne fizessen . . . — Te. Katica jön. Most jött el az ablak alatt, Meglátom milyen hamar megőrződ a titkom . . . — Ne félj. Ha mindenkitől úgy kellene félned mint az anyádtól . . . Az öreg a-szony sietve nyit ajtót. Megtöröli a könnyes szemét. A fiatal asszony bejön. A kislányát a karján hozta, vagy négy-öt utcán keresztül, nagyon elfáradt, kipirult és lihegett; — Jaj, anyám ez a kis poronty ... Ez a kis mondani, hogy erre miféle okot szolgáltatott, de ha egyszer igy van, akkor a közgyűlés tegye a fülét a közönség szivére és onnan hallgassa ki a vágyakat és óhajokat. A legrosszabb eset az lesz, hogy megint csak ilyen marad a társulat is, az igazgató is, de ez megint csak a közönségnek szól és ha egyszer ráun, akkor otthagyja a színházat és akkor az igazgató is elmarad magától. Nincsen semmi ok arra, hogy a hatóság a közönséggel szembehelyezkedjék és erővel gyömbérrel akarja táplálni, ha annak nem kell. Az előjelekből Ítélve valószinüleg igy is alakul ki majd a holnapi többség és aztán vígan folyik tovább a bérletek abc-je. Csak a művészet abc-je hiányzik, de ez nem kötelező. Csudabogár. A karácsonyi körkérdések halmazában egyik előkelő pesti újság államférfiakat, írókat és egyéb kapacitásokat meginterjúvol, kérdezvén tőlük, mit tartanak az angol suffragettek legutóbbi viselkedéséről és ennek kapcsán megkérdi, hogy mit tartanak általában a nő kérdésről. A feleletek 50 százaléka elutasító, már mint abban az értelemben, hogy meddőnek tartják a nők igyek- vését, a feleletek második 50 százaléka pedig immel- ámmal elismeri és lehetőnek tartja ezen társadalmi viszonyok meggyökererését. Ez a második 50 százalék azonban az elismerés hangjába, mint már említettük bizonyos kétkedést is dob és alig akad egyja-kettője. akiknek feleletén a bátor meggyőződés érződik. Maradiak, konzervatívok vagyunk még mindég és nagyon sokan az igenlők közül, csak azért dobja A téli idény beálltával: í ===== SZATMÁRI HAQYTŐZSDE "" legjobb minőségű fiú ruhák, iskolai Hgf9* öltönyök; leányka felöltők '‘Hpi egolcsóbb áron ELLETT SZEREZHETŐK B E. mangalica . . . Hogy elfáradtam. Ni kislányom, olt a Róza néni, adjál pát neki. Az öreg asszony ölbe kapja a gyereket. Csókolja és közben egészen nedves lesz az arca a sok kénytől. Körülöleli a gyereket, belébuvik, hogy ne vegye észre a sírását a fiatal asszony. Czakhogy már észreveszi. Itt van valami; kell valaminek lenni. Még a levegő se olyan, mint máskor az anyja se, Róza se. Róza ! — Róza — kérdi fürkészve és közelebb megy hozzá — mit varrsz? — Ó, semmit — feleli a lány és zavartan kap- dossa ölében a holmit. Lejebb huzza a kendőjét, alája tolja a haját, a szép, fekete fürtöket. Az arca lángpiros. — Te, anyám — kezdi a fiatal asszony — beteg vagy ? — Én !? — Igen, igen te. Ne tagadd. Mid fáj ? Az öreg asszony a szivéhez kap. Rémüldözve néz rá. Most fél tőle; és a lány a szivében olvas, a szeméből betűzi ki azt, amit az élete árán is el akarna titkolni előle. Éppen előle. Nem bízik benne. — Róza te mi ez? Mi baja az anyánknak f — Én, én nem tudom ... Nekem nem mondta . . .
