Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-02-13 / 13. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1910. február 13. Vasárnap. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKÁI LAP. A „SZATMÁR-NEMETI-I IPAR! HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. ii'." ■ _ ........ LA PVBZÉR: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. FŐSZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: CSŐM A Y GYŐZŐ. SZERKESZTÓSÉ6 É8 KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10. = TeleSon'Száno 80. -»* MhdeíineKiQ dijak Szamáron, a l i tdáhWatalban ftzetendfik. Tavasz a télben. Mintha csak fenekestül felfordult volna minden. Nem volt ősz, nincsen tél. A hóesés csak elvétve gyönyörködtetett. Februárt Írunk a kalendáriumban, tehát még javában kellene a télnek dühöngenie, ehelyett tavaszi szellők lengedeznek. Ha a téli poezist nélkülözzük is, ha a hó- fergetegek nem nyújtanak épületes látványt szemeinknek, s ha szánkó nem csillingel, korcsolya nem iringál a tó vizén, mindez nem birt volna minket arra, hogy mind e költőie- sen szép dolgokról e helyen beszéljünk. Sokkal fontosabb az az ok, melyért mi mindezekkel, máskor versben megirt dolgokkal foglalkozunk. A vetések, a termés az, mely minket ez abnormális időjárás következtében aggaszt, ez nyomja kezünkbe a tollat, hogy a veszélyre előre figyelmeztessük embertársainkat, hogy készülhessenek, védekezhessenek ellene. A hóréteg már régen leolvadt a tarlott mezőkről, a folytonos enyhe időjárás megpu- hitotta a talajt s az esőzések megrothasztják mindazt a magot, mit a szorgalmas ember kéz belé vetett. Veszélyben a termés, ha az enyhe időjárást hirtelen fagy váltja fel, akkor kárba veszett minden munka s elölről kezdheti a gazdaember mindazt, mit őszszel oly sok gonddal, annyi körültekintéssel elvégzett. A munkás ember megtette a kötelességét, elvégzett mindent, amit elvégezni kelletett s azután a természet jótékonyságát, melylyel még minden esztendőben felkarolta, várta, várta, hogy munkája gyümölcsét majd aZ megvédelmezi. De a természet jószívűsége ez esetben könyörtelenségnek bizonyul. Mert, mig egyrészt az enyhe időjárás a szegény didergők kínjait csökkentette, másrészt a termés veszélyeztetésével ezer és ezer munkás ember szájából veheti ki a falatot. S igy a tavasz a télben minket nem visz költői gondolatokra. Szemeink előtt nem nyílnak illatos ibolyák, s a hóvirág ártatlan fehér színe nem ragad eszményi gondolatokra, a sötét gond, a jövőtől való rettegés fojtogatja torkunkat. Minden fölfordult, minden másképen van, mint ahogyan lennie kellene. Az asztronomu- sok az üstökösök járásának tudják be mindezt a különcségét a természetnek. A régi időkben az üstökösök láttára a nép háborútól rettegett, manapság csak éhség, drágaság, pusztulás jár a nyomában. Ilyen a helyzet napjainkban. Hajszálon függ a jövendőnk s az, vájjon a jövő esztendőre lesz-e a magyarnak kenyere s hogy munkától kérges kezének jutalmát nem a pusztulás, a végrehajtó dobpergése kiséri, örömteli, vig aratás helyett nem az ugar föld szomorú látványa sajtolja ki a könyet szeméből. Így van az minden földmivelő államnál. Ahol a természet a legnagyobb ur, ott a biztos előrehaladás, a gazdagodás, a munkát jutalmazó jólét, mindig problematikus lesz. Ott hiába szórja arca kínos verejtékét munkájára, annak gyümölcsét nem okvetlenül élvezi s ezer és egy oka lesz mindenkor rettegni a természet mostohaságától, mely minden törekvését, minden igyekezetét kudarccal jutalmazza. Az iparos, kereskedő államokban csak nagy természeti katasztrófák hathatnak olyan elementáris erővel, mint a minő hatást gyakorolhat ez az abnormális időjárás hazánkban. A poetikus tavasz a télben igen sok magyar ember könyét, búbánatát, keservét kívánhatja meg. A magyarok istene ezer esztendeig őrködött hazánk felelt, hisszük és reméljük, hogy ezt a keserű poharat is eltolja szeretett nemzetétől. A politikai helyzet. Országszerte folynak a választási készülődések. Immár kétségtelen, hogy a Khuen-kormány, amely a képviselőház elnapolásával már megsértette az alkotmányt, az országgyűlést is feloszlatja. A kormánynak nem volt pártja a képviselőházban, de még csak egyetlen mandátuma sem, csak úgy a sülyesztőből ugrott ki, mint valami csodadoktor. S hozzá még vakmerőén azzal lépett föl, hogy ő képviseli az »igazi nemzeti közvélemény*-t s majd megmutatja, hogyan nyilvánul meg az a közvélemény I Ki hallott ilyen nyegle és tragikomikus beszédet?! Természetesen a kormány »közvéleményé*-nek az lenne a hivatása és kötelessége, hogy a nemzet jogait teljesen feladva, mindenben a császári udvar akaratát teljesítse. Ezt még a gyermek is látja. Tehát a kormány egész vállalkozása roszhiszemü és a nemzet érdekei ellen irányul. Kétszeresen elítélendő tehát a régi szabadelvűek magatartása, akik e császári kirendeltség politikáját támogatni hajlandók. E teljesen imparlamentáris korTÁR O A. A barátnők. Irta Gosztonyl Jenő. A rügyfakasztó, verőfényes, tavaszi napon sütkérezett a két ezüsthaju matróna a nyirkes, harmatos gyeppart sarkában. Szorosan öszzekuporodtak és szívták az illatos, balzsamos levegőt, ügyet sem vetve a sebesen robogó fogatokra és az előttük sétáló, cifra, úri népre. Borongó tekinteteikkel elrévedeztek a kéklő mezszeségen, az egymásra toriodó, vakító fehérségű felhőkön és olykor nehéz sóhaj tört ki keblükből, Már jó ideig ültek szótlanul egymás mellett és legfelebb annyiban adtak életjelt magukról, hogy esernyőik vashegyével kacskaringós vargabetűket róttak a homokba, a mikor végre egyikük megtörte a csendet. — Ma harminc éve Margit, mondá bánatos, lemondó hangon. — Minek ? kérdé a megszólított érdeklődőig. — Harminc éve, hogy itt először találkoztunk. Margit szorgosan kutatni kezdett emlékei között, aztán helybenhagyólag intett fejével. És a két barátnő gondolataiba merült . . . . . . Igen, ma van harminc éve, hogy a két barátnő először találkozott azon a keskeny gyeppadon. Ott látták és ismerték meg egymást először, ott tárták fel szívok titkát és elválaszlhatatlanokká leitek ama naptól kezdve. Mert megszerették egymást. Akkor úgy történt, hogy Galambos Margit, a fiatal, keresett fehérvarrónő rendbehozta otthon szűk, fehérre meszelt szobácskáját és kötőkosarát a karjára véve, miután kétszer is megrázta a kilincset, hogy vájjon az ajtó jól be van e zárva? a napra kitett muskátli virágját a szomszéd mosónő gondjaira bízva, siető léptekkel elindult a Városliget felé. Útjában nem találkozott senkivel, a járókelők mosolyoglak üde, piros arcán és a merészebb férfi- népség tolakodó kíváncsisággal nézett utánna. Némelyik talán esettentett is a nyelvével, de ő nem vette észre. Csak haladt a maga utján kitűzött célja felé és érdeklődve az épülő külvárosi házakat nézte, ahol ritkábban szokott járni. Egyszerre csak azon vette észre magát, hogy kiért a ligetbe. Hosszabb sétához nem szokott lába megérezte, hogy majd egy órája gyalogo1 és a legelső üres padra leült. Itt miután egy ideig meredten bámult maga elé, kinyitotta a kosarát és miután kötését elővette, szorgalmasan munkához látott. Szabad ideje volt a ma délután és ezt úgy vélte legcél- szerübhen felhasználni, ha magának dolgozik és szükségleteit pótolja. Harapni valót is hozott magával, hogy ha a friss levegőn megtalálna éhezni, jóízűen falatozzon. Hirtelen felrezzent. Karcsú szőke nő állott előtte, reászögezve mélységes dióbarna szemeit. — Jó napot. Megengedi ? — Kérem. És helyet foglalt mellette. Kisvártatva megszólalt a jövevény. — A nap erősen idetüz. Nincs ellenére, hogy napernyőmet kinyitom? — óh, dehogy ! És a két nő szorosan egymás mellett ülve, beszédbe elegyedett. A kis, jóformán még gyermek Mariska fokozódó érdeklődéssel szemlelte az idegen halvány arcát, finom hajlású orrát és parányi szá- jacskájáí, de Margitban is mindjárt rokonszenvet ébresztett a fiatal leány nemes egyszerűsége. Rövid idő múlva bizalmasan csevegtek és a szép balovány asszony elmondta, hogy férjétől elvalt, mert az, miután elpazarolta az ő vagyonát, rutul megcsalta és most zongora leckékből él. Rokonai szívesen segélyeznék ugyan, de a mások jószívűségével nem akart visszaélni. Margit beszéd közben észre sem vette, hogy szomszédnője mily mohón nyeli minden szavát és lázas érdeklődéssel csüng ajakán. Egy szomorú emlék felelevenítésénél nagyot lélegzett és látni lehetett, amint arca mindjobban kipirul, tekintete melegebbé válik. Müller Lajosné kész férfi-, női- és gyermek ruha üzletében az ELŐRE HALA« DOTT IDÉIiY MIATT a raktáron levő árukat igen olcsó árban árusit- tatnak. Üzlethelyiség Deák-tér. Kereskedalmi bank palota (nagytőgsde mellett.)
