Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-01-05 / 2. szám
XIV. évftlyam. Szatmár, 1910. január 5. Szerda. 2. síim. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára IQ fillér. ItAPVKZÉE: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SZERKESZTÓSE8 ES KIADÓHIVATAL Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 = Telelon-szam 80.-= tiDdanneaiü dijak Szatiwaron. a *1 Oóiilvataiftai» AiataadA«. Mérleg. Mikor az ó év kimúlt s az uj esztendő kezdetét veszi, minden ember, ha nem is kereskedő foglalkozására nézve, mérleget készít az elmúlt esztendő eredményeiről. Mérő serpenyőre teszi mindazt, a mi haszon, eredmény, nyereség volt, a másik serpenyőre pedig azt, arai kár, hiábavaló fáradtság, veszteség volt. Ami azután a két serpenyőből eredmény kialakul, az képezi az elmúlt esztendő eredményét. Ha mint magános emberek, mint a társadalom egyedei magunkba szádunk s megvizsgálva bensőnket, mérlegre helyezzük az eredményeket s eredménytelenségeket, vájjon minő eredményre jutnánk, minő kedvező avagy kedvezőtlen mérleget kapnánk. Mit tapasztalunk ott bent? Eleget tettünk-e társadalmi, hazánk, családunk s a véreinkkel fennálló kötelességeinknek? Megtettünk mindent úgy, ahogy azt erőink, képességeink bírták volna ? ! Nem tehetünk semmi szemrehányást magunknak, hogy nem a kellő erélyt, szorgalmat tanúsítottuk ott, ahol kellett volna s nem tudtunk volna több eredményt, szebb mérleget kihozni, ha minden rendelkezésünkre álló erőt azokra az üdvös, előrevivő célokra fordítottuk volna, melyek a mi javunkkal a közvetlenül velünk összeköttetésben állók javát s közvetve az egész ország, az egész társadalom javát előmozdították volna. Vájjon nem kell terhűnkre Írni olyan mulasztásokat, melyeket az erkölcs, az általános A kamarás. — Humoreszk. — Ebéd után nyugodtan szenderegíem Morpbeus karjai között, midőn egyszerre halk kopogást hallok fejemen. Eleinte úgy gondoltam, hogy kedves nőm megtudta múltkori ősbudavári kalandomat és néhány befőttes üveggel harcindulót akar játszani koponyámon, melyet nem tudom miért, tán kedveskedésből Mauthner diadalának neveznek, de midőn feltekintettem, egy egyszerű és szerény, de mindamellett szívós köntösbe bujtatott gentlemant láttam magam előtt. Mielőtt még megszólíthattam volna, már az asztalomon ült és lábait nyugodt kényelemmel egy plüs fotel szélére helyezte. — Uram, kezdé minden bemutatkozás nélkül, én tudom, hogy Ön szerény viszonyok között él. Nos, én a viszonyokat becses engedelmével meg fogom sze- rényteleniteni. Kétkedve néztem rá, de Ó egykedvűen folytatta : — Igen, én Önt gazdaggá, dúsgazdaggá fogom tenni. Nézzen meg engem, ugy-e, nem vesz rajtam észre semmi különösebbet. Pedig bennem egy kincs, emberi jogok s kötelességek rovására elkövettünk, vájjon tiszta a lelkiismeretünk, hogy soha a gyöngét jogtalanul meg nem bántottuk, a tudatlan tudatlanságával vissza nem éltünk, hogy mindig az egyenes utón jártunk s azt elkerülni nem akartuk?! Bizony, bizony, ha elfogulatlan s szigorú bírái akarunk lenni magunkkal szemben, akkor mindezek a vizsgálódások nagyon szomorú eredményekre vezetnének. Társadalmi életünk s az abhan való működésűnk az elmúlt esztendőben nem történt azon szabályok s kötelmek szerint, amelyek az emberi cselekedetek mikéntjét előírják. Sivár és vigasztalan társadalmi életünk ez esztendei mérlege. Semmi felemelő, semmi örömteli azokból nem fakad. Csak elszomorító, lehangoló az, amit mutat a mód, s ridegség mellyel ezt igazolja, a jövőre sem enged sok reményt következtetni. Mi hát a teendő? ! Mit kell cselekednünk, hogy a kezdődő év kötelességei nagyobb erővel hassanak az egyedekre, hogy több igyekezettel lásson mindenki kijelölt munkássága, betöltendő szerepköre ellátásához. Hogyan javítsuk a mi rossz s miképen mozdítsuk elő a jó előrehaladását? ! Nehéz és súlyos a kérdés. Szinte megoldhatatlannak tetsző probléma. Egy ujk®ri Megváltónak kellene eljönnie, ki társadalmi életünk beteges kinövéseit lenyesegetni tudná s meg tudná társadalmi életünket szabadítani azoktól a dögvészes miazmáktól, melyek az újkor levegőjének ürügye alatt már-már egész nemzetünket megfertőztette. Ha azonban mindnyájan egy közö» cél felé törekszünk, ha mindnyájan akarjuk, kívánjuk, követeljük a jót, megvetjük, elitéljük, kárhoztatjuk a gonoszt, akkor csak mégis sikerülne talán társadalmi életünk szomorú mérleg eredményén enyhítenünk. S ime itt a probléma megoldása. Ha mindnyájan egy közös akarattal igyekszünk kötelességeinket teljesíteni, ha elhatározzuk, hogy ezentúl istápoljuk, pártoljuk a gyöngét, az elhagyottat, ha nem használjuk ki a tudatlan ostobaságát, a támasztalan támasznélküliségét, ha mindenkor segitjük azt, ki a segélyre rászorult s könyöradományra, még akkor is ki- gomboljua téli kabátunkat, ha az északi szél amúgy istenigazában is areunkba fu, akkor, de csakis akkor lehet reménységünk abban, hogy a következendő év társadalmi mérlege nagyobb eredménynyel, kedvezőbben zárul, mint az elmúlt esztendőé! De vájjon ki lát a jövendőbe s ki reméli azt, hogy a társadalom, mind az ő hibáival bűneivel, beteges hajlamaival máról holnapra kigyógyul, ki hisz abban, hogy uj Megváltó születik, aki a romlott, elzüllütt s pusztulásra, teljesen megérett társadalmunkat rekonstruálja, újjáalakítja ? 1 Mi semrniesetre sem ! A doktor mint bankigazgató. Az orvosi diploma semmieietr# sem összeférhetetlen, legalább eszmeileg a bankigazgatói állással Valaki folytathat orvosi prakszist és emellett foglalkozhat baukügyekkel anélkül, hogy ebből valami baj származhatnék. És mi mégis csak helyeselni tudjuk egy aranybánya rejlik. Hány kamarája van az Ön szivének? Ugy-e né^y ? mert minden jobb családból való szivnek négy kamrája van. Az enyémnek azonban öt van Uram, öt, kiáltá lelkesedtem Engem azonban mindez hidegen hagyott és bűvösen válaszoltam : — Köszönöm, jelenleg nincs szükségem butoro- zatlan kamarákra. De uram, Ön félre ért. Nem kiadni akarom Önnek kamaráimat, hanem eladni, igen, örök árban eladni. Képzelje csak el, ha meghalok, bármely rr.uzeum szívesen megveszi akármilyen magas áron e ritkaságot, mely Önnek nem száz, nem is ötven, nem is huszonöt, csak csekély tíz forintjába kerül, mert annyit kérek érte. És ha Ön túlélne engem? Akkor nos, akkor, hálás szivem ötödik kamaráját tisztán az 6 emlékeinek szentelem. — Az már más, mondám é3 meg is irtuk azonnal a szerződést, melyet nagyobbik pecsétemmel hi- telesitettem. Az öt kamaráju ur, kit rövidség okául csak kamarásnak fogok nevezni, zsebre vágva a megállapított összeget, nyomtalanul elpárolgott uj őszi kabátommal egyetemben. Már-már azt hiitem, hogy haláláról csak az újságok révén fogok értesülni, mert úgy egyeztünk meg, hogy kimultát a nagyobb napi lapokban köteles közzétenni, midőn végtelen meglepetésemre este 8 kor becsöngetett: — Ejnye, ejnye, mondtam kétféle hanglejtéssel, hát maga mit akar itt? A vacsorámért jöttem velna kérem alássan. Micsoda vacsoráért? Hja, hát kérem, uraságod engem megvásárolt, én az ön tulajdona vagyok és mint ilyenről az ön gondja rólam gondo»- kodni. Talán csak nem kívánja, hogy kihizlaljam magát ? Oh dehogy, nem is szeretném, mert az ieraok fejlődését többre becsülöm, a zsigerekót és igy szerény, de jó és tápláló házi koszttal megelégszem. No ilyen szemtelen. Dehát csak nem hagyhatom elveszni a tiz pengőmet; inkább hadd egyen nálunk azzal az öt kamarával, úgy se élhet valami nagyon sokáig . .. ... Akkor féléves házas és deli ifjú voltam. De a pereek múltak, két gyermekem is már másodszor, kedves nőm pedig már negyedszer fogzott, (harmadik pár fogsor ki esett a szájából és eltörött), koponyámon pedig a hold teljes tökében pompázott, a kamarás ur még mindig feljárt. Hízott, gyarapodott, mig vígra utólérte a végzet, egyszer csak vacsoránál nagyot- börgött és összeesett. Megütötte a guta, kiáltám lelkesedéssel, de örömöm csakhamar búra fordult; hová tesszük ezt az embert, mig valami orvos ki nem operálja a szivét ? Erre kedves nőm egy fényes ajánlattal állt elő. — Tudod mit? egyszerően beletesszük a nagy Müller Lajos férfi-, női- és gyermek kész ruha üzletembe az őszi idény újdonságok megérkeztek. — Tartós, elsőrendű jó áru, szolid olcsó kiszolgálás. Üzlet- helyiség Deák-tér Kereskedaimi bank palota (a nagytőzsde mellett.) FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIKAI LAP. „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP T Á R € A.
