Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-12-18 / 95. szám

FÜGGETLENSÉG! ÉS 48-as POLITIKAI LAP.

4 „SZATKÍÁR-NENSETI-I IPAR* HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ES VASARNAP.

ELŐFIZETÉSI A R:

egész évre S kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor E&yes szám ára iO filler.

Sorsfordulat.

A kormány gyöngyéletéhez immár semmi sem hiányzik : megkapta az indemnitást. Khuen mosolyog. Pártján nagy a — derültség : a balsejtelmektől mélyen árnyékolt mungóhomlokok újra felderültek. Sajtója szövögeti magának az álmot a hosszú, nagyon hosszú és nagyon gyümölcsöző uralomról s az ellenzéknek a szem- fedőt. Olyan megható az a gyászinduló, melyet a kormánypárti sajtóheroldok fújnak az ellenzék »haláláról« — saját vigasztalásukra.

— »Nincs ellenzék 1 Leszerel az ellenzék! Kijózanodott a nemzet !« Ezzel biztafgat- ják magukat. Strucbiztatás ez. Bedugják fülüket, behunyják szemüket, hogy ne lássanak, ne halljanak, Így azt hiszik, hogy nincs semmi veszély. — Az ellenzék leszerelt. Kossuth beteg. Justh meghasonlott pártjával. Szabad a vásár.

így ámítják, bátoritják magukat a nemzeti munkások. Ezen egy csöppet sem ütközünk meg. A politikai mérkőzésekhez megki- vántató egyenes lovagiasságnak, bátorságnak és nyíltságnak erényei — rég tujjuk — hiányoznak a munkapárt tarsolyából; ellenben uj »erényeket« annál nagyobb választékban fedeztünk fel honmentő kebeleben. A régiekről most nem beszélünk. Nézzük az újabbakat.

Az ellenzék padjairól áthajitott rakétákat pcko!gépeknek nézte ijedtében s obstrukciót

TÁRCA.

Másodvirágzás.

Irta: Jávor Bella.

Künl. csikorgó, hideg tél van. S a kellemes me- j tegségü kis szobában örvendező boldogsággal ül az ' asztalnál két nő. Kézimunkájuk fölé hajolva beszél- j getnek. Az egyik, az idősebb jókedvű, bőbeszédű s i inkább ő látszik boldognak és megelégedettnek, mint az ifjabbik, a lánya.

— Nos, Annus — mondja az anya — mi lehet az, hogy a Nagy ur elmaradt ? Talán megbántottad őt valamivel.

— Ejh. Én ezzel sem törődöm. Nem örvendeztet meg különösebben, ha ellátogat hozzám s nem bánkódom, ha nem jön többé. Én nekem olyan nagyon mindegy minden, anyám.

— Elég baj az, fiam.

— Miért ?! — kérdi csodálkozva a leány s azokat a szomorú nézésű, szép dióbarna szemeket kérdőn függeszti az anyjára.

— Mert az a te egykedvűséged, nembánorosá- god fájdalmat okoz nekem. Én jobban szeretném, ha elevenebb, vigabb lennél; ez a te korodhoz illő lenne és helyénvaló is lenne. Nincs értelme a szomorúságodnak, mikor mindened megvan, amire szükséged

FŐSZERKESZTŐ : FELELŐS SZERKESZTŐ!

THURNER ALBERT. DUSZIK LAJOS

SZERKESZTŐ:

KACZÉR IGNÁC.

SZERKESZTéSÉS ÉS KIADÓHIVATAL:

Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca 10 Teleloft-ftiátn•^o.“-==

Mindennemű dijak Szatmáron, a kiadóhivatalban fizetendők.

látott feje fölött lebegni. Micsoda szánalmas didergés lógta el ezt a hangos hadat ?

Mennyire igyekezett tisztázgatni magát s az obstrukció vádját ráterelni a függetlenségi pártra.

Mi volt ennek a célja? Az ellenzék népszerűségének megiépdesése. Annyira élénkek még a legújabb obstrukció emlékei és sebei, hogy egy bizonyos rétege nemzetünknek fél tőle. Ezt a réteget még mindig rokonérzésre hangolhatja a munkapárt, csak az obstrukcióra szomjazó ellenzékre mutasson.

De tessék csak nézni ! A mint elvonult a rémes viharos felleg s a villámok nem csaptak, le a fejüket már is összedugó jámborok közé, milyen egyszerre kiegyenesedtek!

Most már ők támadnak. Nosza rásütni azon melegében az ellenzékre a tehetetlenség, meghasonlás, belső bomladozás vádját! Az alap megvan : miért szalasztanák el az alkalmat, hogy az ellenzéktől visszatartsák azt a hatalmas erőt lebe'ő fegyvertársat, aki már is neki gyürkőzik, már is összeszoritja izmos öklét a sujtásra ... Ez a nemzeti közvélemény !

Ez lesz a nemzeti munkarontó. Ez fogja megadni ennek az átkos rezsimnek a salvus conductus-t — a pokolba 1 Ettől fél, reszket ez a kormány és pártja. Ezért veszi a sajtót fent és alant, hogy lefegyverezze az irott- nyomott betű erejével ezt a félelmesen igazságos nemezisét.

A nyilatkozatok kétségtelenül mélyre es- i nek a közvéleménybe. A betű hatalma ma is j erős. De erősebb, izgatóbb — a cselekedet. Hiába öltözteti fel a Khuen sajtója ezeket az ördögöket nemzeti béke-angyalruhába, a fehér lepedő alól kikandikál a nemzetmegváltás

Khueni jelvénye — a lóláb. Ezt ellehet leplezni egy ideig, de kinő, kinyul előbb-utóbb.

Az indemnitást szerdán olvasták harmadszor. Hogy a vita alatt fel-fellobogő parazsat hülni hagyják, a Ház asztalára vetették a bitumen-javaslatot : ez szaktudást igényel s a tudományosság lehűti a szenvedélyeket. Ismét lélegzetet vehet a szavazásra váró többség. Majd jön a vakáció . . . Lassan-lassan elalmoso- d!k a farkasszernet néző ellenzék.

így ábrándozik Khnen- és hős pártja. Egy

kicsit korán!

Mert most jön az igazi tüzpróba. Ha az ellenzék megakadályozta volna az indemnitást obstrukció kísérlettel, csak továbbra nyújtotta volna e korrnáuy életét s a népszerűségét vetette volna kockára. Hadd jöjjenek elő, a napfényre ennek a bűnben fogant fekete seregnek törekvései, hadd vonuljanak fel a nyilt porondra! A világosság fogja őket megölni. Csak hadd jöjjön Khuen terve: a létszámemelés. Előzze meg a választójogi reformot!

Sőt! Mindenkinek, aki előtt fontossággal bir ennek a korszakos reformnak törvényhozási utón leendő megalkotása, össze kell fogni, hogy ezt ez a kormány meg ne csinálhassa!

van; egészséges, szép, fiatal vagy; semmire sincs gondod, amig én élek. S ha már férjhez vágynál — gondoltam erre is — válogathatnál a hozzád illő és kezedre méltó fiatalemberek között.

— Ó, hisz megmondtam, hogy én sose fogok férjhez menni.

— Nem addig, mig a szived helyén egy kődarab fekszik. De, majd még te is érezni fogod, hogy leány vagy, ifjú vagy s hogy neked is van jogod ahhoz, hogy élj !

— Nagyszerű ! Hogy éppen te mondod ezt nekem. anyám.

— Igen, ha már nem nézhetem tovább a szomorúságod. Tudod mire gondoltam? lltazzál el. Egy pár hétig rokonaidnál leszel; mulatni fogsz, a többi leányokból terád is ragad majd egy kis jókedv, fiatalos élet. S hazajövet egész más leszel. Csakugyan szükség is lenne már arra, hogy a te fiatalságod lássék ezen a szomorú házon legalább . . . Vagy lennél inkább kacér, dévaj, szeles . . . Lármásabb legyél ; inkább vidíts föl engem is, ahelyet, hogy szomorúságoddal belőlem is kihajtod azt a csöpp életkedvet, ami még megmaradt bennem.

— Nem, anyám. Sőt én gyakran megbámullak téged, hogy tudsz ilyen lenni. A te korodban és a te nyomorúságoddal én nem (udnám ezt tenni.

— Nyomorúság? Édes fiam, hogy beszélhetsz

ilyent ? Ne feledd, hogy éltünk eddig ? Nem az volt-e a nyomor ?

— Mert szegények voltunk ?

— Természetes. Nyomorúság, ha nincs mit ennünk. ha azért is, ami nincs meg, keservesen kell dolgozni; küzdeni kell, hogy mások ne lássák meg rajtunk, hogy nekünk nincs. Mig most van. S ez nagy szó. Most teljesen tőlünk függ, hogy boldogok lehessünk. Legyünk megelégedettek <Anna.

— Szép. Kérlek, mama, mérd körül a vállamon ezt a csipkét, elég bő lesz-e?

— Nem, nem elég bő. Most jó, de hisz te nem mostanra készíted s nem gondolod, hogy mindég ilyen karcsú leszel. Ilyen is leszel; lásd ilyenné leszel, ha megöregszel, mint én: formátlan, talán túl kövér is és ilyen csúnya, öreg asszony, mint most az anyád . . .

— Nagy bohó vagy, ezt látom, de azt a sok csúnya dolgot nem látom rajtad, amivel annyira ijesz- tel. Ez is csak tréfa, mint rendesen, ha fölviditani akarsz. Pedig, lásd, anyus nekünk nagy okunk lenne arra, hogy egyformán ne legyen jókedvünk.

— Veled nem lehet ma bírni, Anna. Bármihez kezdjek, eltereled a beszélgetést arról, mintha, valami mondanivalód lenne, de félsz vele kirukkolni. Kérlek csak tessék. Tudom úgyis dorgálás lesz. Hja’ nálunk úgy van, hogy megfordítva van.

Modern fodrász-üzlet.

üzletet nyitottam. — A n. é. közönség szives pártolását kérem.

A \Tíktorla sajállodában (Hám János-u. 9.*) a legkényesebb igényeket kielégítő ZZZIZZI^

úri-, női fodrász és manicur

Kiváló tisztelettel SZAKÁL FERENCZ fodrász és manicur