Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-02-02 / 10. szám
10. szánt. XIV. évfolyam. Szafmái*. 1910. február 2. Szerda. FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-as POLITIK:! LAP. A „SZATMÁR-NEMETM IPARI HITELSZÖVETKEZET“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 8 kor. Félévre 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. UAPVKZÉH: Dr. KELEMEN SAMU ORSZ. KÉPVISELŐ. FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. HAVAS MIKLÓS. SZERKESZTŐ: FERENCY JÁNOS. SlERKESZTéSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Boros Adolf könyvnyomdája, Hám János-utca. 10. —: Teleicm-szam 80. 'x MiiidennamEi dijak Szamáron, a Midíhivatalbaa flzetendák. Politikai patkányok. A tiz hónapos politikai vajúdás ime megszülte a maga gyümölcsét. Az a rengeteg sok politikai salak, ami ezalatt a 10 hónapos válság alatt felkavarodott és felszinre került, nemcsak, hogy nem ülepedett ismét le, de sőt még fokozottabb mértékben lepi el úgy a politikai, mint a társadalmi életet. Egy határozóit degeneráció észlelhető a politikában, nem olyan, ahogy egyes fajok szoktak fokozatosan, lassan degenerálódni, hanem egy rohamos sülyedés, egy olyan állapot, amely csak az elmerüléssel veszélyeztett hajóéhoz hasonlítható, ahol nincs már, aki parancsoljon ; nincs aki szót fogadjon, ahol már a hajófenékről a fedélzetre merészkednek a patkányok. Nos ilyen patkányoktól hemzseg a magyar parlamentárizmus megfenekelni készülő hajója. Undok, tisztességes viszonyok között a pocsolyákban, szemétdombokon lakozó patkányoktól, akik most, hogy a négyesztendős koalíciós uralom zavaros vizek közé kormányzott és politikai éltünk a végső sülyedés felé tart, elő- bujnak odúikból. Igazán nem lehet máshoz hasonlítani azt a mindenre elszánt, minden tiszteséges elvet nélkülöző sereget, amely a közelgő választásokra való tekintettel, mind felszínre igyekszik kerülni. És ha a koalíciós parlament tele volt je- j lentéktelen emberekkel, szájhősökkel, akkor az | a parlament, amely a Khuen-Héderváry kabinetnek osztrák kézből, osztrák érdekből juttatott pénzből fog legalább is egy nagy hányadában összeülni, tele lesz ilyen politikai patkányokkal. Mert ne áltassuk magunkat. A nemzet most egy nagy politikai csömörben leledzik, határozott undorral kiséri a dunaparti parlamentnek nevezett, de inkább kabarénak vagy más effélének tekinthető palotában történő dolgokat. A nagy, a nemes függetlenségi eszmékkel, amelyekkel még csak nem is olyan régen oly impozáns sikereket ért el a Kossuth vezérsége alatt levő 48-as párt, ma már nem lehet hódítani. A függetlenségi eszmék varázserejét megtörte a Kossuth Ferenc 4 esztendős miniszterségének abszolút eredménytelensége, de megtörte ez a Kossuth név nimbuszát is. A nagy jelszavak, a nagy ígéretek, melyeknek beváltásáról az ígéret percében r.em is gondolkodtak, hamarosan megboszulták magukat. A függetlenségi párt a hatalom birtokában úgy viselkedett, mint egy parvenu, elszórta magától a nehezen szerzett kincseket, a legnagyobbat is — a nemzet bizalmát — csak hogy urat játszhasson a bécsi nagy úri társaságban, és még sem volt ur. Soha egy percig sem ! Többsége volt a parlamentnek és összes hirdetett elveiből nem valósított meg semmit. A mi a négyesztendős uralmából visszamarad, az bizony nem alkalmas arra, hogy fényt szerezzen a függetlenségi eszméknek. Azokkal a be nem váltott Ígéretekkel nem lehet a siker reményével indulni a választási harcba. Szó sincs róla, vannak a pártnak komolyabb elemei, akik beváltották a beléjök helyezett bizalmat és büszkék lehetünk rá, hogy ezek közt van a mi képviselőnk is, de ezeknek törekvéseit, ezeknek munkáját elnyomta a párt politikai éretlenségének nem egy fényes bizonyítékát szolgáltató túlnyomó többsége. A függetlenségi párt maga égette maga alatt a fát és maga nyitott utat az általa gyűlölt granicsároknak akkor, mikor bebizonyult, hogy nem tud még annyit sem hozni, mint ezek. Ma még úgy áll a helyzet, hogy a közeledő választás harcaiba az ó szabadelvű párt tisztességes elemei nem fognak részt venni, a »Nemzeti Társaskör« még nem találja egyrészt eléggé romlottnak a helyzetet arra, hogy bekövetkezve lássa azt az időt, amikor azt mondhassa a nemzetnek, hogy »ime itt vagyok, mert szükség van rám«; másrészt még nem meri megkockáztatni azt, bogy a választásokon megbukva, elpazarolja a későbbre tartogatott erőit, keres tehát oly alakokat, akik el tudják viselni TÁRCA. A vértanuk meg az illeték. Ballada, ajánlva Wekerle Sándor, néhai pénzügyminiszternek. + Az aradi vesztőhely megvétele után járó állami illetéknek csak a felét engedte el. Halott tábornokok — tizenhármán voltak — B’öldet vásároltak : kétszáztiz kis holdat. Mig éltek, vergődtek az ágyufüst mellett. Jószágot szerezni idejük nem tellett. Minden vagyonuk volt: az élet, szabadság; A nemzet kívánta, mindkettőt odadták. S a sikon, mely látta, hogyan függnek, halnak, Holtuk után vettek nekik uradalmat. Megvan az egyezség, kontraktusba kötve; Vértanuk tanyája a birtok örökre. S az irás pecsétje ki se hült egészen, Ott terem a finánc: »No és az én részem ?« »Egy kis illeték, meg bélyeg egy csipetnyi, Ami az államé, meg kell azt fizetni.« Az egyik tábornok, deres fejét rázván, Fél-nevetve néz szét a friss stempli-strázsán : »Tudhatná a gazdád, — hire van még annak — Fizettünk már egyszer a magyar államnak. Torony magasságig bélyeget ha raknak, Száz év illetékét villáznák asztagnak, S lehetne fölébe tenger adót hintni, Kikre ezt kivetnék, akik ezt fizetnék, Sohse fizethetnek olyan sokat, miot mi I« NI. F. U. A világ vége. Ismét aktuális ez a kérdés. A Halley-féle üstökös, melynek ez év május havában kell eljönnie, ismét különféle csillagászati, szaktudós és egyéb naiv kombinációkra nyújt alkalmat. A minden hetvenhat esztendőben minket, azaz földbolygónkat meglátogató üstökös, tényleg úgy futja be pályáját, hogy az idők folyamán előbb-utóbb találkozni kell földünkkel. Hogy ekkor azután mi történik, erre uézve feltétlenül bizonyosat senki sem tudhat, mert hát az i'yen világösszeütközéseknek szemtanúja még eddig nem volt s igen valószínű, hogy nem is lesz. Minden kombinálgatás tehát csakis találgatásokra vezethet. S épen ezért, már csak annál kevésbé sem terjeszkedhetünk ki erre a kérdésre, vagy még helyesebben a kérdésnek erre az oldalára, mert mint nem szakértők vajmi furcsákat szólhatnánk az elkövetkezendőkről. Mi inkább a világ végének eljö 4 vételekor, vagy elmaradásakor azokkal az erkölcsi kérdésekkel óhajtunk foglalkozni, amelyek az ilyen kérdések felvetésekor felmerülni szoktak. A legelterjedtebb hit, amit a racionális gondolkozás is némileg megerősít, az, hogy a Halley üstökös csóváját képező gázok, melyek az emberi szervezetre a legveszedelmesebbek, az u. n. ciángázok, azáltal, hogy a föld gőzkörébe kerülnek, megfertőzik azt s ezáltal minden szerves és lélegző lénynek azonnali halálát okozzák. Ez a feltevés épen csak annyiban sántikál, hogy abban a percben, mihelyt a ciángázokból képződött üstökösfark a föld gőzkörébe kerül, abban a percben a levegővel való érintkezés következtében meggyulad s ártó vegyi alkatrészei felbomlanak, úgy, hogy veszélyes hatását nyomban elveszíti. De erkölcsi értelemben óhajtunk ezzel a kérdéssel foglalkozni. S foglalkozni kívánunk már most, amikor még nem olyan imminensen veszedelmes a kérdés s amikor még nem foglalkoznak olyan behatóan, mint a minő behatóan fognak foglalkozni majd akkor, ha már közelebbről fenyeget az üstökös eljövetele. Amikor majd a nép, a naivabb publikum körében is elterjed a hír a Halley-féle üstökös eljöveteléről s annak esetleges következményeiről, akkor azután esetleg az erkölcsök olyan eldurvulását is várhatjuk, mint a minő az volt ennek előtte hetvenhat esztendővel, vagy ami még klaszikusabb példa, a Krisztuá születése utáni 999-ik év végeztével, amikor mindenféle igazi és áltudósok azt a hirt terjesztették a nép között, hogy elkövetkezik a világ vége. S bizonyos, hogy akkor sokkal naivabbak lévén az embe Müller Lajosné kész férfi-, női- és gyermek ruha üzletében az ELŐRE HALADOTT BDÉIWY MIATT a raktáron levő árukat igen olcsó árban árusit- tatnak. Üzlethelyiség Deák-tér Kereskedalmi bank palota (nagytőzsde mellett.)
