Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-27 / 89. szám
2-ik oldal SZATMÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. november 27. adó behozatala — a mi szintén a közeli jövő kérdése — olyan óriási erővel fog belemarkolni társadalmunk szellemébe, a nép millióinak szivébe és minden nyilt szemű és szabad, demokratikus gondolkozásu, önálló véleményű magyar ember leikébe, hogy a zsebpolitika minden szála szétszakadozik egy szent, hatalmas erővel a szivekben lüktető nemzeti életösztönnel, a haladással s a diadalmaskodó emberi jogokkal szemben ! Az ellenzék szervezkedésénél veszedelmesebb erő a kormányra nézve, saját hadseregének bomlása, szakadozása. A koalíciót is ez a sarkitás, ez a külön- fejlődés vitte tragikuma felé! Ez a verem készen áll a munkapárt számára is 1 Csak egy a kérdés, meddig tudja huzni, halasztani, késleltetni — a lezuhanást ! Uj idők jönnek. Mi üdvözöljük ezeket az uj időket ! A meddő közjogi viták elhallgatnak, mert saját emberi ősjogaainkat akarjuk megvédeni az emberi lelket megvásároló, szavazatokat, mandátumokat pénzzel szerzett zsebpolitika ellen. A sírja készen áll! ... Ennek a halála lesz a saját akaratának birtokába jutott nemzet jobb jövőt Ígérő feltámadása ! Csákó és Kalap. — Bemutató előadás. — Roda Roda és Rössler urak darabját a Csákó és Kalapot a szatírája miatt nem engedték előadni Bécsben. Azaz, hogy előadták, de betiltották. A szerzők egy csókokat hajszoló oszták főherceget hoznak a színpadra, aki olyannyira nem ért a harcászathoz, hogy tábornoki rangra emel egy nyugdíj után vágyódó ezredest noha az szántszándékkal a Mont Blanenál is nagyobb baklövéseket követ el. Nem lehet mondani, hogy a szerzőket a bécsi betiltás tette volna híressé. Roda Roda a németek legelterjedtebb és legsúlyosabb szatiráju élclapjának a „Simplicissimus“-nak munkatársa. Aki azonban a Simplicissimusnak csak egyetlen számát is látta, tudni fogja, hogy Roda Roda ur, csak olyan tizenöt-husz soros minden tendenciától és szatírától mentes egyszerű és bővítetten „humorokat'1 firkant s ha csak 3 sor mondanivalója van alábi- gyeszti a nevét. A Csákó és Kalap igen elmés s szatírával bőségesen tele szórt vígjáték, de ami szatira és finomabb elmésség van benne, azt mind Rössler urnák tulajdonítjuk s csak a rutén őrmester tagadhatatlanul nagyszerű és sikerült karakterizálásában ism írjük fel a Roda humorát. A darab rövid meséje a következő. Lenckfeld ezredes megunta a zajos és fáradságos katonai életet s egy nyugalomban levő, sört habzsoló barátja unszolására elhatározza, hogy a közeledő nagygyakor'.aton a legképtelenebb gixerekkel fogja kieszközölni a nyugalomba vonulást. Már-raár sikerül is ez a terve, a hadtestparancsnok kilátásba helyezi neki csákó helyett a kalapot, amikor lefújják a hadgyakorlatot és a főherceg, aki Sandiesenné nevű orosz szobrásznőnek a karjai között „vezeti“ a gyakorlatot — a legnagyobb elismerését fejezi ki az ezredesnek, tábornokká lépteti elő, mig a hadtestparancsnok fejét alaposan meg mossa. A darab bonyodalmát igen kedves szerelmi kala- mitások komplikálják. A nyugalmat áhitó ezredest Mátrai játszotta az ő ismert finom művészetével. Sandiesenné szerepében Zöldy Vilma tetézte eddigi sikereit. Vidor egy könnyelmű huszár kapitányt alakított nagyszerűen. Igen bájos volt Dinnyééi Juliska, meg Horváth Lenke. A bemutató sikeréhez nagyban hozzájárultak: Her- czegné, Homokay G., Sipos, Herczeg s Baghy Gyula. Külön kiemeljük a szereplők névsorából ifj. Baghy Gyulát és Heltai Tihamért, — akik egymást felváltva — jól megkacagtatták a közönséget kitűnő humorukkal Bolond. Szerdán este Rákosi Jenő és Szabados Béla regényes operettje, a »Bolond« került színre. A közönség igen szívesen fogadta az istenben boldo gult Népszínház egykori müsordarabját, mely egy-egy komor részletével igen nagy sikerrel pályázik a hölgyek és általában a nyul-szivüek könnyeire. A darab maga, minden regényességével abból a régi operett családból származik, melyben a nagyapai tisztet az öreg Ripp van Winkle tölti be és a szegény Jona- thánt sem tekintik oldalági rokonnak. Mindazonáltal úgy a darab, mint a zenéje nekünk nagyon értékes, mert különösen a zene minden izében mesteri és magyar. A darab főszerepeit Bállá Mariska és Vidor József játszották ismert művészetükkel. Vidor óriási drámai erővel alakította a féltékeny, bolond szerelmest. Bállá Mariska gyönyörűen énekelt és a jó közönség sem hiába kotorászta elő rüdiküljéből a zsebkendőt, látva Bállá Mariskát, amint ismeretlen vágyaktól sápad az arca, remeg a teste. Herczeg egy hiszékeny korcsmárost játszott. Igen bájosak voltak kis lányos szerepükben Dinnyési Juliska, Horváth Lenke és Pongrácz Matild. Szabó József helyett Káldor Dezső ugrott be és fényesen helyt állott egy csókokat kergető levente szerepében. Csitulj szivein. — Bemutató előadás. — Megint egy francia bohózat, mely Párisból indult el, hogy felvidítsa ezt a szomorú világot. Hogy ez mennyiben sikerül, az iránt a szerzők nem nagyon érdeklődnek, mert ők mindig biztosra mennek. A manzseitájukból vaggon számra rázzák a bohókás helyzeteket s ha délután össze kerülnek a kávéház kerek asztala mellett, annyi szellemességet potyogtat- nak el, amennyi bőven elegendő volna, hogy a világ összes buskomor frátereit harsogó kacagásra bírja. Mindazonáltal ezek a könnyű teli vérű párizsi fiuk nem fogadnák szívesen, ha a kritika zord törvénye elválasztaná őket az ágytól és a szekrénytől. Mert hová bújnának a bohózatok csinos csábitói : a snájdig ulánus főhadnagy, a soffőr, vagy parádés kocsis, Hova bújna el Honoré Montinel ur a párizsi egyetemen az erkölcs tanára és a tud. akad. tagja? Aki a feleségével szemben „amerikázik“ s csak olyan édes cocottak után vágyik, mint az ál-rózsa szűz. A kérdést nem azért vetettük fel, hogy a Csitulj szivem ötlete s szerzőit zavarba hozzuk. Nem is igen könnyen lehetne őket zavarba hozni. A sziporkázó I ötletek eme éhező princjei segítenének a pocsola virágjain, hogy lakásaikban a szekrényt spanyol falak- . kai az ágyat Schöberl butorrral helyettesítenék, mely I tudvalevőleg csak nappal szék . . . A darab főszerepeit Vidor és Zöldy Vilma játszották. Mindketten pazarul csillogtatva finom müvé- zetüket. Pompás volt Herczeg egy csélcsap akadémikus szerepében. H. Reviczky Etel egy ringlspil tulajdonos részeges nejét játszotta kitűnő humorral. Homokay G. az akadémikus feleségét játszotta kitünően. A nagyszerű előadás érdeméből nem kis rész jut Mátraynak, Horváth Lenkének és ifj. Baghy Gyulának. Heti műsor. Vasárnap délután Mádi zsidó énekes bohózat, este újdonság itt először »Anarchista kisasz- szony« operette. (C. bérlet.) Hétfőn »A bolond« Rákosi Jenő Szabados Béla regényes operettje. (A bérlet) Kedden újdonság »A Koncert«. (B. bérlet.) Dal a kenyérgyárról. Pennám szomorún teszem le Bús jövő, ha rám meredsz Látom, hogy fogyik a zsemle (Nem « boltból, nem, hitemre!) S hogy sorvad a sósperec. Könnyem, csöndben megeredsz S folysz dühödten csendesen. 0 a hatást nem lesem! De a jövő nem vigasztal És a zsemle sem. gés pillanatra megszűnt, arcára mosoly ült és ajka dadogta : — Édes papa, Guszti ágyához ülni . . . Lindahl megint ott állt a gépen és szakadó hóban nekivágott az éjszakának. Maga sem tudta, hogy mikép jutott Mária karjaiból a gépre. De most ott állt és tekintetét rászegezte a vágányokra tornyosuló hótorlaszokra. A mozdony lapátjai gyorsan átvágják a hótömeget s fehér felhőket szórnak kétfelé. Ép ily mélységesen metszi a fájdalom a tulajdon lelkét. Mily hideg lehet ott lenn a kemény földben, a vastag hóréteg alatt. És az ő kis gyermeke nemsokára ott fog feküdni. Soha többé nem vezényli majd »mehet.« Soha többé nem fut elébe esténkint, amikor hazatér és benyit, sohasem hallja többé, amikor vidáman köszönti: jó estét édes papa! Oh! . — Mi baj van ? — Semmi Karlsson ! — Éppen úgy hallottam, mintha sóhajtott volna Lindahl ur 1 — Oh csak ne képzelődjék! Egyetlen szót sem szóltam. Rakjon a tűzre 1 A vonat egyetlen utasa a legközelebb állomáson kiszállt. A kövér ur hódprémes bundát viselt s első osztályon utazott. Fogat várta a pályaudvaron s kocsisa már olt állt a kupé ajtajánál. Mivel a vonat rövid volt, a vonatvezető hallotta párbeszédüket. — Mi újság otthon, Blonhaal ? — kérdezte a kövér ur. — Minden egészséges nagyságos ur. — Feleségem és a gyermekek is? — Igenis, nagyságos ur, mindenki. A vonatvezető szive összeszorult. Az a hódprémes ur gazdag volt, boldog és megelégedett s visszatért szép meleg otthonába, ahol felesége és gyermeke várták boldogan, egészségesen. Ő azonban, a szegény félig megdermedt vonatvezető holnap csak egy megtört, lesújtott asszonyt s egy parányi gyermekholttestet fog találni otthonában. Újra nekivágott a viharnak. Utolsó előtti állomás, több szenet a tűzre ! A vonat csak másnap térjen vissza, hogy mint 3-as számú vonat újból felvegye a járlatokat. A vihar elült, a természet ünnepelt. Hófehér leplet terített oltárára és a nap ragyogott. Millióny hógyémánt csillogott az ágakon, a vágány szabad volt s amerre a vonat elhaladt, boldog, megelégedett emberek álltak az ablakoknál, akik örültek annak, hogy a vonatok újra járnak. A vonatvezető félrefordult ; két nagy könycsepp csillogott szemében. Végre a vonat befutott az állomásra. Lindahl senkitől sem kérdezte a bajtársak közül, hogy nála odahaza mi az újság. Azokról az ajakakról akarta hallani, melyek egyedül tudják enyhíteni a hir keserűségét. A sárga házikó ablakaiban, mint mindig, ott függnek a tiszta, fehér függönyök s a grenáriumok is nyílnak, mint mindig. Úgy vélte, hogy integetnek feléje : — A te kis Gusztávod meghalt! A te kis Gusztávod meghalt ! Lindahl felrepült a lépcsőkön s feltépte az ajtót Mária könnyek közt, mosolyogva a nyakába borult. A kicsiny kosárban halványan és gyengén, de fájdalmak nélkül s az életnek visszaadva üldögélt a kis Gusztáv. Egy kis rudat lengetett a kezében, melynek végén piros zászló lobogott s halkan hebegte : — Mehet 1 Mehettt! . .. édes papa! SlgurgPénzt, időt és munkát ■ takarít, ha használja a ?MAGGr húsleves-kockát, Egy kocka V« liter forró vízzel leöntve, rögtön I tányér kiváló levest ad. melynek 5. az ára.
