Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-11-20 / 87. szám
Szatmár, 1910. november 20. humor, akkor Mark Twain is pompes funébres. Mert rosszakaratú, feketemáju ember az, aki azt meri pletykálni, hogy ezek az urak azért nyúltak a zsebükbe, hogy munkapárti lapot vegyenek. Fittyfiringós fittyfenét! Ezeknek az uraknak — csak a vak nem látja — életszükségletük, politikai sinequanonjuk egy függetlenségi napilap, erről ábrándoznak már hónapok óta és erre a célra hozták el a kormány szubvencióját is. Világos, tiszta munka, hogy ezek az urak a saját boltjukban a konkurrens portékáját fogják árusítani, hogy a „Szamos“ a napokban ismét folytatni fogja a „Szatmári kis geográfiát“ és más, a főkapitány urnák tetsző dolgokat. Igen, tisztelt világ, ezért vették meg a „Szamos“-t. Aki ezzel ellenkezőt állít, az rosszakaratú ember és pletykás. (— clo. —) 8^inház* Theodor és Társa. Bemutató előadás. A franciák ugyancsak értik a bohózatirás mesterségét. Nines az a más nemzetiségbeli hivatásos iró, aki hatásosabb, nevettetőbb bohózatot tudjon írni, mint hogyha e célra két francia szövetkezik ; alapjában nem is írók, hanem szimpadi gyárosok, akik megrendelésre, prompt szállítják a színházaknak termékeiket. Nem is készül ezekben a gyári műhelyekben más, mint bohózat, többnyire piros szinlapos darab, de az ilyen színpadi munka aztán kidolgozás, raffinaltság, szerkezet bonyodalom és ezer más hatásbeltö apróság tekintetében, minden megállapított szerkesztési elméletre rácáfol. A közönség arcát figyelik ezek a szerzők fürkésző szemmel s ahol egy-egy ábrázatot vesznek észre, amely minden boszorkánykodás ellenére is komoly marad, okát keresik ennek s meg is találják. Mindent kihasználnak, ami másutt, más náció színpadján aratta a sikert és rángatta nevetésre a komoly cifferblattokat. Emellett meghagynak darabjaikban minden régi kihasznált trükköt, már annyiban, ameny- nyir« ez kopottá és unalmassá nem vált. A házasságtörés, a felszarvazott s rászedett pipogya férj például ősrégi kedvenc kiindulási pontja a francia színpadi szerzőknek, de mert az ilyesminek igy szinplán már semmi hatása nincs, komplikálni szokták a leiemé nyes fráncsok. Azzal, ami épp divatos foglalkoztatója a nyárspolgár koponyáknak. Ezúttal a detektiv-regény hódit, Nobody és Sherlok Holmes a füzetes irodalomban s a színpadon egyaránt tekintélyes pozícióra tel.másán, panaszosan, mintha kegyelemért esdekelt volna; de a gyermek nem i-tner irgalmat. Mint az üldözőbe vett vadaf, úgy kergettük az előlünk menekülőt az utcákon végig, Nem álltunk meg akkor sem, mikor megkerülte a templomot és a folyó felé vette útját. Csak mikor a sodró árba vetette magát, akkor vert gyökeret a lábunk. Hangtalan rémülettel néztük, hogy küzd a hullámokkal : az egyik magasra vetette, a másik eltemette. Mikor már nem láttuk többé, kétség- beesetten kezdtünk segítségért kiáltozni . . . Két nap múlva kihúzták a Pityó holttestét a vízből és csendesen elföldelték. — Jó helyen van a kis nyomorult — mondták az emberek —, legalább egy koldussal kevesebb van a faluban. — Ez volt a kis Pityó nekr lógja . . . Másnap szakadt az eső és hideg szél csapott végig az utcákon, de nekem nem volt maradásom a házban. Hónom alá dugtam Robinson diszkiadását és kiszöktem vele az utcára. Az utamat egyenesen a temető felé vettem. Egy lélek sem volt kint. Megkerestem a frissen felhantolt sirt és az egyszetü fejfára borulva, kitört belőlem lelkemnek első nagy fájdalma. A kis koldus kihűlt szive fölött elzokogtam gyermeki szivemnek minden gyötrelmét. Mikor kissé iecsönde- sedtem, tiz újammal mély gödröt ástam Pilyó sirjába és beletemettem a Robinson diszkiadását, azután szépen elegyengettem fölötte a földet. Holló síné De Orobola Handln. tek szert, nosza tudomást vesznek erről a párisi bohózat-gyárosok s a tradicionális apró malacságokat szélhámos törtérr'rk vásznán pacsmagolják széjjel. Ez a Theodor <s Tarsa sem más voltaképpen, mint két kedve« és szeretetreméltó sarlatán, kik a kellő pillanatb • n i.,indenütt megjelennek, mindenkit kirántanak a direkt e célra előidézett zavarból, a szeretőt, a férjet, a Megéget, de mindenkit megpumpolnak ezek a modern kor vívmányai alapján dolgozó svindlerek. Mi azonban nem botránkozunk meg soha, ha csalnak, svindüznek és szélhámoznak, mert olyan kedves ötletességgel húzzák ki a bajbajutottak zsebéből az utolsó garast, hogy a legkeményebb morálistának is derűsre szelídül a bozontosán szigorú szemöldöke. Lehet egyébként, hogy csak azért nem rőkönyödik meg senki, ha ez a két cégtárs kis vagyonokat csal ki jóhiszemű emberbarátaiktól, mert szemmelláthatóan konstatálni lehet, hogy régi kijátszott osztálysorsjegyekkel fizet a becsapottak bús hada. Ezért aztán éppúgy nem tudjuk sajnálni ezeket a savanyu arcú károsultakat. Eszünkbe jut egy hírhedt operettünk, melyben a bohém lelkű gróf egy félmilliót dobált a nép közé s amelynek egyik előadásán egy karzaii atyafinak szive mélyéből fakadt közbeszólása keltett közderültséget, hogy „inkább tegye el magának, semhogy elossza.“ Csak a karzatról kelhetnek ilyen naiv közbeizólások, ahonnan nem látják, hogy a félelmetes félmillió voltaképpen nem egyéb mint egy ócska pós- tacsekk, amelynek akkor sincs több értéke egy fillérnél, ha nincs még alhaszDálva. Mindez ugyan nem tartozik valami szorosan a referádánkhoz, ezzel csak kissé szemlélhetően akarjuk megérzékiteni, milyen hiányosak a mi színházunk kellékei. Nem beszélünk a díszletekről, bár ezekről is lehetne csevegni, sőt fogunk is, ezúttal csak az aprólékos dolgokra hívjuk fel a figyelmet, mik igen olcsók, de fölöttébb lényegesek, mert hiányuk erős disszonanciát képes előidézni. A darab egyébiránt kitűnő előadásban került színre. A legjobb előadás eddig. Azt hisszük, hogy ennek a társulatnak a bohózat lesz a legerősebb oldala. Mátray Kálmán nagyszerű humorral játszotta meg a férj szerepéi ; itt-ott tán kissé tulerősen élezte a mondanivalóját, egy kis szertelenség azonban (a gyengébbek kedvéért) nem árt meg a bohózat szellemének. Zöldi Vilma ugyancsak elsőrendű alakítást nyújtott az Adrienne szerepében. A darab második előadásán azonban mintha csakugyan leöblítette volna az idegenszerü zamatot, kizökkent a szükséges hangnemből. Vidor igen kedves és előkelő volt mint Theodor a főszélhámos. Cégtársa Heltai Hugó sokoldalú kómikusi képességeiről tett tanúságot. Kedves volt Dinnyési Juliska a Loulou szerepében. Kitűnő volt Herceg, Sipos és ifj. Baghy Gyula. — A muzsikás leány legutóbbi előadásaiból télve körülbelül megállapiihatjuk az operettszemélyzet értékét. Ha összehasonlitásokat teszünk az idei s a tavalyi társulati tagok között : részint lejebb billen a serpenyőnk, részint feljebb száll. Már aszerint, hogy súlyosabbak az uj erők a régieknél, vagy könnyebbek. Ezúttal csak az értékgyarapitó elemről fogunk beszámolni. Kezdjük Hercegnén. Határozott nyeresége a társulatnak. Gyönyörű, széles árnyalásu, különösen az alsóbb regiszterekben erősen zengő hangja s pompás játéka sók kellemes órát fog még szerezni a szatmári közönségnek. Kitűnő a plasztikája : a párbeszéd minden mondata mögött érez és játszik. Mátrai kitűnő szinészarc, nagyszerű mimikával; könnyed mozdulatai és prózai rutinról és invencióról tanúskodnak. Kár, hogy hangja nincs. Mint rendező is igen leleményesnek mutatkozik. Pongrác Mutild a „Tavasziban elég jó megjelenésű színésznőnek jelentkezett, a „Muzsikus leányában azonban, tán mert rosszul öltözködött, lerontotta a bemutatkozás alkalmával keltett hatást. Vidort már ismeri a mi közönségünk. Komoly ambíciójú, jó megjelenésű színész, ki kitűnő hanga yag gal rendelkezik. Beszédre persze s nem énekre. Róla úgy hiszük, még sokszor lesz alkalmunk Írni. A régiek közül nem szabad elfelejtkeznünk H. Bállá Mariskáról, ki a „Muzsikus leány“-ban oly bájos és törékeny, mint a tündérmesék királykisasszonyai. Dénes Elláról, aki friss és temperamentumos játékban, énekre pedig szinte megbecsülhetetlen, Burányiról, kinek harsogó hangját hallgatni maga is kész élvezet. A karról, egyelőre csak a női karról, meg kell említenünk, hogy látványosság nézőpontjából tekintve, előnyösen változott. Színházi heti műsor. Vásárnap délután Tavasz ! operetté; — este, harmadszor — Balkáni hercegnő SZATMAR-NÉMETI. Operette. (B bérlet). Hétfőn B. Szabó Józs szerződött baritonista első feléptéül: T. rette. (C bérlet). Kedden, újdonság itt ek és Kalap Roda-Roda satirikus vigjátéka. Tente, babuskám . .. Fülembe cseng még most is egy i Pedig rég meghalt az, ki dalolta.5 Sírja lelett a fű se zizeg már, Mécs se világit, gyertya sem ég . Csak íia lelke jár oda néha, Csak az én lelkem keresi még. Fülembe csendül most is a nóta: „Tente babuskám, tente Zozóka !. Bár régen porlík az énekes ajk, S róla azóta már dal se fakad . . Most is elaltat sokszor a nóta, Ringatva csendes álmaimat. „Tente babuskám, tente Zozóka .. . Mennyi idő múlt már el azóta ! A kicsi gyermek szöszhaja gyérül, Arca fakó, mint őszi haraszt . . . Csak az a kis dal, — csak az a ré Rejt még magában ifjú tavaszt. Alfay ZolL* HÍREK. Iskolakerülők. Olvasom a megyei tanfelügyelő jelenté e szerint 1316 tanköteles kerüli el Szatr. vármegyében az iskolát. Amilyen pontos alapos a magyar statisztika (a m. kir. pof kivéve ez az egyedüli magyar intézmény, am alapos és megbízható) esküt merek rá tér hogy egyetlen egy iskolakerülővel sem tér a jelentés a valóságtól, sem pró, s> kontra. Pont 1316, utánabökhetjük: szóval eg ezerháromszáztizenhat gyerek tartja magát sikeresen távol a legelemibb kultúrától, az olvasás, a betűvetés s a kezdetleges-egyszeregy mesferségétől. fcz a szám elég csinos és eléggé hosszan hangzik, ha csak számjeggyel vetjük papirosra de én jónak találom betűvel is megérzékiteni: hadd háborodjon föl, aki kulturember; aki önzetlen utópiái között arról mer ábrándozni, hogy lesz idő, amikor ezen a darab keleten lámpással kell keresni analfabétát. Bár őszintén megvallva nem célom, hogy az én nyájas olvasóim valami túlságosan meg- botránkozzanak. Legalább is nem akaiorn, hogy hangosan nyilvánítsák a szörnyüködést. Mer én amellett, hogy kulturlénynek érzem magam, aki szívből örvend, ha a Haladás minél eró'- sebben koptatja a gyerekcipőit — szegény fogyasztó közönség is vagyok, vagy mondjuk: családapa, aki erősen érzi, hogy a drágaság egyre nyomasztóbb és egyre elviselhetetlenebb. Hogy mi az összefüggés a drágaság s az iskolakerülők között — a gondolkodó ember könnyen kispekulálhatja. Nem absztrakt dolog, hanem valóságos tény: mennél kisebb az iskolakerülők száma, annál erősebben fokozódik a drágaság, viszont, ha a drágaság csökken valamennyire, biztosra vehető, hogy a tanfelügyelői jelentés ismét hangosabban fog panaszkodni a nép között terjedő általános kultur- iszony miatt. Hogy mi igazolja ezt a forditott-arány tételt, megmondom. A falusi nép nem azért idegenkedik az iskolától, mert ez a tudást terjeszti. Azt már a legsötétebb Avasban is belátják az emberek, Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. yy . í IiaihvmmmIpa MPHfiifikftM Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. 1 111 lőfir Am Ilii AOZlluUllKä UZlelOu611 Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. Ihvl III 11 Szatmár, Kazinczy-utca.
