Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-02 / 82. szám
2-ik oldal SZATM ÁR-NÉMETI. Szatmár, 1910. november 2. Most látjuk a hallottak napján. A nagy városok temetőiben csillog a gyöngy, a türki- szek, smaragdok és brilliánsok megreszketnek a fényben, a drága, vagyontérő márványoszlopokon elsiklik a fény: a tőke olt is az, a mi az élők versenyében : a pompa forrása. A gazdag halottak drága sírboltokban pihennek. A szegénység félre áll a temetőkben is. A kis-keresztes sirhalmoknál nem gurulnak a fényes határok, nem talpig lefátyolozott hölgyeket segitnek le libériás inasok, oda csak a bánat jár, az igazi, a szegény viaszgyertyás özvegyi, anyai bánat. De még e kiáltó ellentét is elsimul. A halál a legnagyobb kiegyenlítő : az élet tartozásait megfizeti. Akik féltek tőle, akiknek az élet két kezével szórta a gyönyört, azok elé rabló gyilkosként áll ki elrabolja, egyenként a gyönyört és előbb koldussá teszi őket, úgy öli meg, úgy viszi el s akik megváltóként üdvözölték, azoknak jó iakást, menedéket és nyugalmat készit: akikhez nem volt jó az élet, jó a halál. Nincs-e ebben kiegyenlítés? Nincs-e valami poétikus szociálizmus ? A temető lehet igazságtalan, mert emberek csinálták, de a halál kiegyenlíti. Sőt a gyászban is van ellensúlyozás : a gazdag sírboltok feiett busongó kő-angyalok éfő model- jei ott vannak hátrább a temető mélyén, ott borulnak reá egy sirhalomra. Nem nagy kiegyenlités-e ez is ? Ott a tüntető bánat pompája ... Itt az igazi szegénysége, őszintesége. Melyik a drágább?... * Mi tülekedünk egymással, mert élni akarunk. Sebeket osztva, sebeket kapva törtetünk előre. Eszméljünk föl ! Az egyetlen, mi túlél: a munka. Az eredmény. Ez a lépcsőfok az utódok számára. A küzdelem egy harcos kidőltével meg nem áll. A nagy sereg tovább halad a régiek nyomain előre. Az emlékezet gyertyaláng a sírok felett : elfujja az idő. Az élet értéke az egyetemes tö- kéletesbülés nagy céljában oldódik fel, de melegsége ad életet a siri virágoknak. Bencze, hölgyvevői kényelmére párisi harisnya-külön- legesiégeket i*, — amelyek pókbálószerüsn áttetsző voltuk mellett hihetetlenül tartósak — nagy választékban készleten tart. A frizurában az az újítás, hogy keskeny, fülre fésült a haj. hátul a la greque tergornyi loknival felfűzve, mig oldalt a fülre hajdani empire divatu rövid nyitott loknik hullanak alá, amint azt a „Himfy dalaidban láthattuk. Ez a bájos hajviselet tömérdek sildkrót hajtat és csattot igényel, amiket valóban már csak echt-ben érdemes vásárolni, mert a nagy szükséglet folytán alig drágábbak az értéktelen utánzatoknál. Pessl mester úgy véli, hogy a modern nő haja Iahet hamis, de a hajtüje soha. Egy igen bájos őszi divatról kell még megemlékeznem, a haldokló vegetáció fejedelmi hajtásáról a chrieantémumról. Nacter Lujza udvari szállító Andrássy- uti üzletében valóságos csodapéldányokban gyönyörködhetünk a legváltozatosabb színekben és összeállításokban. Vázákban asztalunkra helyezve vagy mint virágkosár egyaránt csodásán hat különösen ha Nacter Lujza ujjai varázsolják csokorrá. Halottak napján az elhunyt szeretteink sirhalmánj^többnyire chrisan témumok pompáznak. Pár száll virággal sokszor nagyobb, kedvesebb figyelmet tanúsítunk, mintha Klondyke minden gyémántmezejét raknók le hódolatunk jeléül. Mondalne. A temetőkből tekintsünk vissza az életre s megnyílnak a szemeink, mert élni megtanít a halál! D. Magyarul! Zichy János gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1907. XXVII. törvénycikk alapján rendeletet adott ki a napokban valamennyi kir. tanfelügyelőhöz. Szól ez a rendelet a magyar nyelvnek kötelező tanításáról mindazokban a községi és hitfelekezeti elemi iskolákban, amelyeknek a tanítási nyelve nem magyar és amelyek a tanítóik fizetésének kiegészítése címén államsegélyben részesülnek. A rendelethez hivatott tényezők bevonásával készült tanítási terv van mellékelve, amely oly világos, okos gyakorlat útbaigazításokat tartalmaz, hogy azoknak segítségével még tán a kevésbé lelkiismeretes tanító is könnyű szerrel biztosíthatja növendékeinél a magyar nyelv sikeres oktatását. Ezentúl nem kell a tanítónak fárasztó és időt- pocsékoló grammatizálással terhelni a tanítványait, hanem egyenesen — az úgynevezett direkt-módszer szerint — mindjárt magát az élőbeszédet taníthatja nekik. Nem gyötri őket a nyelv filozófiájával, hanem magára a magyar nyelv tudására készíti őket. Ez a leghelyesebb módszer minden idegen nyelv tánitásánál. Valamint az úszást csak a vízben lehet megtanulni, nem pedig elméletileg a szárazföldön : azon- képpen valamely nyelvet is csak a folytonos gyakorlás által lehet elsajátítani úgy, hogy annak az élőbeszédben hasznát vehessük. A rendeletnek pedig éppen az a célja, hogy nem magyar anyanyelvű polgártársaink gyermekei, az iskolából kikerülve, gondolataikat élőszóban és Írásban érthetően tudják kifejezni magyarul, hogy aztán majdan az életben, minden ügyes-bajos dolgaikban az állam hivatalos nyelvét értre, tolmács nélkül, saját maguk képesek legyenek eljárni. E cél elérése érdekében követeli a tanterv magyar nyelvi órákon a magyar beszélgetést, magyar olvasmányokat, magyar írásbeli dolgozatokat és magyar nyelven vezetett iskolai foglalkozásokat és játékokat. E cél — mely a tanterv utasításainak lelkiismeretes felhasználásával sem tanítót, sem gyermeket meg nem terhelő módén, könnyű szerrel elérhető _ e cél oly szép, o'y nemes és a gyakorlati élet minden vonatkozásait tekintve olyannyira fontos, hogy azt a miniszteri rendeletet, amely ezt az okos, praktikus célt szolgálja: még a legíylzóbb nemzetiséginek ismeri agitátoraink is köszönettel és hálával fogadhatnák. De hát ezt nem várhatjuk tőlük. Nekik az az egyéni és talán anyagi érdekük, hogy gyűlöletet szítsanak mind*n iránt, ami magyar. Igaztalanul teszik. De hát ez igy volt mindig és valószinüleg igy lesz most is. El lehetünk rá készülve, hogy ádáz harcot indítanak a rendelet végrehajtása ellen: — íme, a zsarnoki magyar államhatalom erőszakkal elveszi gyermekeink atiyanyelvél 1 Tudván-tudja mindenki, hogy ezt ők maguk sem hiszik. Aki ebben az országban tót, román, szerb, ruthén vagy német stb. anyanyelvűnek született, az élete fogytáig beszélhet a saját anyanyelvén. Beszél is. Csak hát ezután meg kell tanulni rnsgyarul is. Ez a „kell“ pedig legfőbb érdekükben áll éppen azoknak, akik nem tudnak magyarul. Szerencsére, hovatovább mind nagyobb számmal akadnak már a nem magyar ajkú intelligensebb elemek között is olyan elfogulatlan vezéramberek, akik csöndes szóval megmagyarázzák polgártársaiknak : — Az ámító izgatóknak ne higvjetek. Tekintsetek Amerikára. Az a legszabadabb, legliberálisabb állam. Sokan megfordultak már ott közületek. Gyermekeitek ott jártak iskolába, Vájjon milyen nyelven tanították őket? Ugy-e: angolul I Angolul, mert odaát az a nyelv az állam hivatalos nyelve. Ezenképpen Magyarországon : a magyar. Hát ami helyes és rendjén való dolog Amerikában : helyes és rendjén való Magyarországon is. Halottak napján. r En szeretem a holtakat, A holtak jó barátok Nincs köztük egy sem hűtelen, Civó dó, gőgös, álnok. S akár ünnepnapi requiem Sir fölötte a dómban, Akár érette köny se hull: A holtnak minden jól van. I R Szezon-sirámok. Ilyenkor szezonkezdetén, októberben, májusban, aztán decemberben és júliusban, szóval télen, tavasszal, nyáron ősszel, tele vannak a lapok szóban erős, akaratban gyönge, asszonyos férfiak siránkozásával, hogy nem a hus- drág-aság, a lakásmizéria okai a nyomorúságnak, a szegénységnek, hanem igen is, az asz- szonyok, a lányok. Olyannyira, hogy egy háromlányos családapa, ha a legkisebb lánya is elérte a 16. esztendőt, csináltathat, jobban mondva csinálhat magának (mert az ilyesmit mégsem szokták Kertész Tódortól hozatni) egy görbe botot, aztán elmehet: Isten nevében! Merthogy a nagykalap, a szűk szoknya s másmiegyéb teszik tönkre az embert. Hát ez igaz! Jó magam is igazat adok ezeknek az uraknak. De ha egy kis utazást rendezünk ez ügy körül, tapasztalhatjuk, hogy hasonlatos a földhöz vagyis gömbölyű, mert kiindulási pontunkhoz : ezekhez az urakhoz sőt nemcsak ezekhez az urakhoz, hanem az egész tőlem s gondolom az összes lányok és asszonyoktól nagyrabecsült férfinemhez érünk. Hát igenis, ismétlem újból: igazuk van: nagykalap, mely szinte száll, kis kosztüm, mely testhez áll, az oka, hogy a szegény férj, szegény apa sírásra görbült szájjal, mái-már könnyes izemmel nézi a felesége leányai „garderobe“-ját De, hogy az a garde létezik: ugyan ki annak az oka? Ök! A nagyképüsködő, szükszoknya után szaladó férfiak. Mert vájjon kinek a kedvéért szedjük magunkra a divat ezer bolond csodáját? Ó ! nem csupán azért, hogy a legjobb barátnőink megpukkadjanak az irigységtől, hanem, hogy a legújabb esetleg a legrégibb udvarlónk szeme megakadjon és megpihenjen rajtunk. És már éppen a drágaságról lévén szó, én is elmondom a véleményemet. Panaszkodnak uraim, hogy nagy a kalap és drágább ? Ugyan! Mintha a kicsiny kalap nem ugyanannyiba kerülne Merthiszen nem a selymet vagy a bársonyt fizetjük meg, helyesebben fizetik meg, hanem a divatot. Azt, hogy nemcsak én meg ő viseli az Eilane-t vagy a Chanteclert, hanem száz meg száz, sőt ezer. A divat pedig örökké egyformán drága. Meg- aztán, ha nagy a kalap, kevesebb a disz, ha kicsi a kalap toll, virággyöngy kell rája. Siránkoznak, hogy nem vagyunk elég takarékosak? Ez rút és alattomos vád. Hát miért viselünk szűk szoknyát? Ehhez legalább is feleannyi szövet kell, mint egy berakott szoknyához. Régen, mert olcsóbb volt a hús, viseltünk rakott szoknyát, most, hogy drága a kenyér, a lakás, a hús: megtakarítjuk a szoknyán. Hát nem vagyunk jó háziasszonyok? A félcipő is erre vall. De ha még igy sincsenek velünk megelégedve, adok egy tanácsot. Mutassák meg, hogy nagy kalap nélkül, sima frizurra előtt épp úgy meghódolnak, mintha azt vesszük segítségül. Mert KLEIN és TÁRSA Hám János«utcai g:y»pjusa:övet» áru háiííi IS Ä A.'I'ÜML A1RÍ. __—.—— Női cösíümökre igen alkalmas szövetek vála®»íéktian. Vajay-utca 30. számú sarok telek eladó.
