Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)
1910-10-23 / 79. szám
Szatmár, 1910. október 23. / SZATMAR-NÉMET I. S-ik oMaí. ellenzéki pártok szoktak nálunk tanusitáni. Nem elég csak a kormányok levéskor ismerni ei a hadsereg fontosságát, miként ezt tévé a koalíciós kormány is, — hanem általánossá kell lenni ama tudatnak, hogy az ország érdekét védjük a hadsereg fejlesztésével és igy az ellénzékiek ne az ily támadásra fektessék a súlyt, hanem más téren fejtsenek ki tevéktmykedést, ha azt szükségesnek látják. Ürmössy Lajos. Sorscsapások. Kinek szivére sose hullott A sorskalapács vascsapása, Első ütésnél földre szédül S megadón a halált válj a. Első ütésre még azt hisszük, Hogy életünknek menten vége. Pedig ha az elsőt kiálltuk, Száz ütés jöhet tetejébe ! Az első előtt hogy remegtem! Azóta hull csapás csapásra, S egyre erősebb lesz a szivem, Acélosan csak állja, állja. Vértesy Gyula. Értékes tanítónők. Az értékes tanítónő e cikkecske szögletéből tekintve az, kinek legalább kétezer korona évi fizetése van. Szükséges ezenkívül, hogy fiatal legyen és csinos : hogy az olyan kényesebb igényű himnemü, kiről alább tétetik említés, okot találjon, amibe komolyan bele bó- dorogjon. A többi tanítónő, kiknél e kellékek valamelyike hiányzik, különösen azok, kik szerény 800—1000 korona éviért szűrik a kultúrát, zsi- ros, ködmenszagu, piszkoskörmü és óltfaros- fejü parasztkölykök koponyájába — szintén értékes anyag ugyan, de csakis a népnevelés szempontjából, nomeg szépirodalmi tekintetekből. Sokatérően hálás témája Bródy Sándornak, ki karonfogja ezt a kis gyönge, parasztfaluba- csöppent nebáncsvirágot s a színpadra viszi hősnőnek és ugyancsak hálás, ha nem is oly egy hűtlen cseléd, felmondás nélkül elhagyta. Gyámoltalanul hebegni kezdett, nagy, vizes szeme a mes- tergerendára tévedt, hol szépen összekötve feküdtek az „Ostya“ elsárgult példányai. Végre is Papp bácsiból kitört az egyszerű emberek kérkedése : — Nagyon szeretek öcsém olvasni, nagyon szeretek. Nincs a világon az az irás, amit én már ne olvastam volna. Kivéve a nagy — lexikont. — Persze, persze, gyuladt ki a bátorság Dohány urban. Papp bácsi eszerint az én müveimet is olvasta bizonyára. — Hogyne, hogyne. — Báró Fotogént is ? Az öreg kérdőn tekintett a poétára. Tehát következik a már ismert nóta: „59. szám alulról lefele stöbbi.“ Az öreg diesérőleg veregeti a vállát a nagy elbeszélés jutalmául es megjegyzi : — Öcsém ugyan jól érti a kifundálást. Dohány ur szerényen, de mégis némi bü-zkeséggel szólott vissza: — Hiszen ebből élek. És ment, ment Coüggedést nem ismerve tovább. Amint kiért a friss levegőre a józanság gyenge szellője mintha megcsókolta volna a Dinamit Bank tisztviselőjét. És gondolkozni kezdett. Először életében. Azok a gondolatok melyek az agyán keresztül tipeg tek, körülbelül ilyenek voltak : — Te Félix, te Dohány Félix, akinek 90 korona fizetése van a Dinamiínál. mii akasz te az irodalommal. Mondjad Félix mit akarsz? Mi a csudának járod te fel az erdőket, a völgyeket, a bérceket, az „Ostya“ előfizeiőit és főleg és különösen és elsősorban sokatérő témája más jóhiszemű írónak, ki a környezetéből mindig ki tudja nézni magának a megírásra alkalmas sujet-t. S most főképpen Jávor Bellára gondolok, erre a mi tehetséges és sokszor határozottan eredeti és önálló fiatal Írónőnkre, kinek a múltkoriban e lapban megjelent novelláját oly alaptalanul érte a vád, hogy Bródy Sándor színdarabja adta meg hozzá az impulzust. De mert mindez csak igen lazán tartozik a témámhoz s mert a tárgytól eltérni nem akarok, kezdem ismét előliül, a címnél. S ahogy a címet elolvasom, rájövök, hogy én voltaképpen nem az értékes tanítónőkről akartam írni eredetileg, hanem a tanítónők értékéről. Arról van szó, hogy egy miniszteri határozat révén a tanítónőknek akkora értéke bányászodon ki a homályból, amilyenről maguk a tanítónők sem tudtak. Az illető határozatot a honvédelmi miniszter hozta egy valóságos esetből kifolyólag. Holmi aktiv katonatiszt komoly szándékot érzett egy kis tanítónő iránt. A leánynak, ami természetes is, kaucióra való hozománya nem volt. A miniszter azonban jó fiú s kimondotta, hogy kétezer korona évi fizétés megfelel a kaució kamatjainak, a házasság tehát megköthető. Nem állítom, hogy ez a határozat egyszeriben* megváltoztatja majd az eddigi katonaházasságokat.- A snájdig hadnagyocska, kinek adóssága van, a monoklis főhadnagy, aki a közönség szemében még ma is szakasztott olyan, mint Pékár Gyula regényeiben — jóllehet ma már Ián Pékár Gyulának is megváltozott a véleménye a maga Dodójáról — nem szívesen veti le azt a nimbuszt, amivel a világ körül- legendázza. A katonatisztnek vagy dzsentri- kisasszony dukál meg százezres hozomány, vagy örökös, vidáman pezsgő legényélet. (S a pezsgőtől csak lehet egy kis vidám legényélet!) A tanitókisasszony az ábrándoslelkü tanítónak való, ki a feleségét nem is annyira azért tartja, hogy asszonya legyen, kis csókos-száju szerel- metes hitvese, hanem hogy gyermekeket, pufók arcú, bongyor hajú, értelmes szemű gyermekeket termeljen számára. (Kissé vaskos szó, de másképp hamarjában nem tudom találóbban kimiért koptatod te térdig a lábodat — hiszen kinevetnek. Ezek a kérdések sétáltak keresztül a koponyáj án és Dohány Félix, akit az imént, alig tiz perccel ezelőtt homlokon csókolt a józanság, most olyan szepegő és rövid választ adott a saját kérdéseire : — Jolánka! Ezt az egy szót felelte a sok kérdésre, de ezt az egy szót oszt huszcnkétszer elismételte magának, mivel e szóból az ő fiatalságának a zenéje kacagott feléje. Jolánkáért tesz mindent. Két tős könyve! a Dinamitba. Érte görnyed hivatalos órán tu! Waldmannál a borkereskedőnél, a Jolánka kedvéért jár hegyesorru cipőben, holott ő a széles orrú lábbelit imádja ; Jolánkáért. vesz fel heíenkint kétszer tiszta gallért, baloldalra fésüli a haját és bogy nagy legyen Jolánka előtt (legalább is egy irodalmi Góliát) — ir ; járja a várost és magyarázza a müveit. Ezt mind, mind Jolánkáért teszi. De már fáradt. Lábaira bólyagakat tört az uj cipő. Nem bírta tovább, ügy gondolta, hogy haza megy, lefekszik ; két napig nem mutatkozik, oszt elmegy beszámolni Jolánkának a nagy útról. Bicegő léptekkel vánszorgott hazafelé és a nagypiacon, hol a kis város minden épkézláb embere korzózott, szembe találta magát Jolánkával, akinek a gyakornok csapta a szelet fiatalos hévvel. — Megtért dicső főitiu, megtért? kérdezte nem kis zavarral Jolánka. — Igen volt a csöndes válasz. — Ugye ujjongott a nép ? — Persze, persze felelte kedvetlenül Dohány ur, majd egy kis hallgatás után-csaknem sirva tette hozzá: — Mégis csak pofon vágom azt a Gusztit, mint egy favágó. Még ma pofon vágom. Tüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. " '" ---------------------------------------------------------------*— Fü ggöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f. fejezni azt, amit mondani akarok.) Mert a tanító, ki annyit foglalkozik a más gyermekeivel, ki annyit csiszolja, formálja, nemesit) a mások gyermekeit, végre is olthatatlan vágyat érez, hogy saját magának is legyenek gyermekei. Az ő házassága nem az a házasság, ami a főhadnagyé, frigy gyönyürüséges nászos életre, hanem cél a csendes és mosolygó családi idillek elérésére. De hisz arról szó sincs, hogy egy régi, merevvé csontosodott kaszt egy-kettőre megváltozzon, hogy egyetlen gyönge kürtfúvásra ledőljenek Jerikó bástyái. Egyelőre csak a kivételekre kell szabályt építenünk. Arra a pár katonatisztre, akiben természetszerűleg több a jámbor hivatalnok, vagy a szelíd tanító, mint a kackiás és bátor katona: Aki szintén áhitja a házasságot a nyajas családi köre, a hangos gyermekserege és a csendéletei miatt. Akiben nincs annyi katonai merészség, vagy nevezzük szlratégiai leleménynek, hogy egy 50—60000 koronás vár ellen hóditó ostromot merjen indítani. S aki épp ezért hamarosan meginog, ha egy csinos tanitókisasszony kerül az útjába, aki könnyen beválthatja a házas élet iránt érzet vágyakozásait. Az ilyen esetek aztán fényesen igazolják, hogy az észbeli előkelőek súlyra sem kevesebbek a pénzarisztokratáknál. A szegénysorsu tanítónő ha fiatal és szép, ugyanannyit ér, mint a gazdag ember leánya, kinek hozományán kívül szintén nincs sokkal egyebe, mint a szépsége s a fiatalsága. Az ilyesmi ugyan még nem dönti le a j kasztok falait, tán még rést sem üt rajta, leg- | feljebb egy kevés vakolatot, ha lemálaszt s egy- ; egy téglatörmeléket, ha legörget. A pénztelen | millióknak is csak annyiban szolgál vigaszul, i amennyiben a kövérerszényü tízezer bosszankodik miatta. ____ Styx. — Bankett. Dr. Vajay Károly polgármester tisz- 1 teleiére, királyi tanácsossá történt kineveztetése folytán tegnap este egy 250 teritékü vacsora volt a Társaskörben. — A város rendkívüli közgyűlése. A bizottság tagok lanyha érdeklődése mellett folyt le csütörtökör Szatmár város rendkívüli közgyűlése. Az uj villám- világítási szabályrendeletet tárgyalta a közgyűlés és : ezt a gazdasági szakbizottság által javasolt módoza- ' tokkal együtt elfogadta. — Terjeszkednek az Iskolatestvérek. A mukkot részletesebben foglalkoztunk ezzel a városunkban le| telepített uj renddel, kárhoztattuk ezt. a letelepítést, a katolikus néptanítók nevében s abbeli aggodalmunk I nak adtunk kifejezést, hogy városunk csak az elsi i állomás, rövidesen a többi iskolára is rákerülhet a sor ügy látszik nem csalódtunk. Szatmár után mos: Nagykároly következik, azután más város, majd so ! kerül a falvakra s pár év múlva eiéretik a nagy, as az istenes cél: vármegyénk valamennyi katolikus ta I ní'ója veheti a kezébe a vándorbotot. A „Nagykároly“ Írja : Dr. Boromissza Tibor, i : dús jövedelmű szatmári püspök, soknak találja a nagykárolyi róm. kath. elemi iskolák tanítóinak évenkénti ] és fejenkénti 1200 korona f zetését. Soknak találtf és ezért felülvizsgálás céljából bekérette a jelzett ta nitók dijleveleit. Hírforrásunk szerint a tanítók amúgy is csekély j jövedelmét a püspökség azért akarra megnyirbálni j hogy a tanítók elkedvetlenedjenek és más hazát ke j ressenek, hogy ezáltal önként átengedjék a nagykárolyi felekezeti iskolát az iskolatestvéreknek. A szatmári iskolatestvérek betelepítése meglepe- tésszerüleg történt. A szatmáriak befejezett téaynyel át- ! lottak szemben, amely ellen már mit sem tehettek A „Nagykároly“ azonban jóelőre jelzi a püspök törek véseit es ezzel módot ad a nagykárolyi híveknek j hogy a készülő terv ellen a kellő időben védekez hesser.ek, — Az Ecsediiáp-társulaí közgyűlése. Az „Ecsedi láp lecsapo!ó és Szamos-balparii ármentesítő és bel vizszabályozó társulat“ f. hó 18-án tartotta Nagyká Imimh üzletében Szatmár, Kazinczy-uíca. OSmWSatWSSSBm ü J3 ü R IS J5E»
