Szatmár-Németi, 1910 (14. évfolyam, 1-98. szám)

1910-09-02 / 73. szám

Szatmár, 1910. október 2.

SZATMÁRNÉMETI.

S-ik oldal.

Két barna szemem írisze Nem marad, nem száll senkire;

Piros szám hajlós vonalát,

Nem adom másik ajknak át;

Sötét szemöldök ívemet Sem hagyom én itt senkinek;

Szivem nyugtalan üteme,

Lelkem, a tüzekkel tele,

Mit hoztam onnan messzirül,

Kire sem marad örökül.

Mindössze néhány holt betű,

Asszonyos raj zu, jellegű,

Rebegi majd el halk beszédben,

Hogy egyszer én is éltem . ..-------------------Éltem ??/...

Jörgné Draskóczy Ilma.

H I R E E.

Házszámtáblák.

A Halász Ferenc-utcában jártam a napokban. Lesznek tán olyanok is, akik nem tudják hol van a Halász Ferenc-utca, ámde ezért senkit sem lehet megróni. Aminthogy azért sem jár semmi, ha azt nem tudja egyik-másik polgártársunk, kicsoda volt Halász Ferenc. Elvégre Petőfi Sándor is volt valaki, meg Eötvös József is, róluk is neveztek el utcákat nálunk, azért százat teszek egy ellenébe, hogy ebben a városban még nagyon sok olyan emberre akadhatsz nyájas olvasóm, kinek halvány segédfogalma sincs, ki volt Petőfi, vagy Eötvös. Pedig nem is az analfabétákra célzok ezúttal.

De ez elvégre nem tartozik a tárgyhoz. Kiindulópont városunk egyik nem éppen csinos utcája, a nemrég néhaivá nemesedett Há- romutcaköz, melyet a pár hóval ezelőtt elhunyt Halász Ferenc kultuszminiszteri államtitkár nevére keresztelt a város.

Eddig ebben semmi érdekes vagy nevezetes nincs. Amit ezután elmondok, ugyancsak igen kisszerű és jelentéktelen valami, ám azért

hogy őszintén sajnálja a történteket és a kisasszony meg fog magának bocsátani.

Az asszony arcát valami halvány pirosság öntötte végig. Kivonta karját férje kezéből; kiegyenesedett, fejét hálragzegezte és az utálattal határos gőggel fordult a nevelőnő felé :

— Nincs semmi kijelenteni valóm 1 — Matild halványan, mereven állt a csillár alatt, mint tündöklő fényben az élettelen szobor. — Bársonyos pilláju fekete szeme megvillant. A küzködő lélek vihara élesztette benne a tüzet. Lassankint forrt fel azárva leány vére. Orrcimpái kitágultak. Teste reszketni kezdett. Ajka vonaglott. — Egy lépéssel odébb állt, háttal az ajtóhoz támaszkodott és királynői méltósággal végigmérte Bogárdynét :

— Nincs semmi kijelenteni valója ? ! — Annál több van nekem 1 — Amikor ön becstelennek nevezett, elfelejtette, hogy a tulajdon nevével akart bemocskolni egy ártatlan leányt, aki életében először tolt színházban a vőlegényével. Két esztendő óta látom, hogy úgy cserélgeti a szeretőit, mint más asz- szony az ingeit.

Ai ön szennyes becsületéi csak ennek a derék embernek a ragyogó neve tudta eddig takargatni a világ szeme elől. Az én becsületem sokkal magasabb, tisztább fogalom, semhogy ön azt piszkos körmeivel felérhetné.

Matild sarkon fordult, kinyitotta az ajtót, s végigsietett az előszobán.

Az ügyvédnek tágranyilt a szemehéja.

Az asszony 3ápadt volt, reszkető, zavart és zilált.

mégis elmondom, mivel ez a csekélyke valami már rég berzenkedik a pennám alján s csak a nógatást várta, hogy papírra szaladjon. Ezúttal a nógatás is megérkezett. Meghozta a Halász Ferenc-utca.

A Háromutcaköz ugyanis nemcsak uj nevet kapott, hanem uj házszámjelző táblákat is. Csinos, egyöntetű öntött-vas táblácskák ezek, kidomborodó betűkkel, olyanok, aminők Zsaro- lyánon vagy Császlóban, — nem emlékszem pontosan a helység nevére, lehet hogy Sáros- magyarberkesz, — már mintegy 6—8 évvel ezelőtt szolgálták készséges felvilágosítással a járatlan idegent: hogy ez itt a Felsősor 369, amaz pedig az Alvég 36 b. számú háza.

De Szatmár, ez az igazán rohamosan fejlődő város, nem tartotta helyénvalónak, hogy Zsarolyán vagy Császló példáját kövesse, — ismétlem, nem emlékszem pontosan a névre: lehet hogy Kántorjánosi, — hanem megmaradt a régi pléhtáblácskáknál, amiket dilettáns betű- velők rajzolnak a lehető legegyénibb alfabetták- kal s amelyeknek betűit meszeléskor annyira összemázgál a háziasszonyi pedantéria, hogy ember legyen, aki ki tudja sillabizálni, milyen utcát jeleznek.

Emellett csúnyák és esztétikátlanok ezek az utcajelző bádogok. A kis mezőváros karikatúrájának egyik elmaradhatatlan vonala. Előfordul, hogy ugyanegy ütea harminc házának harmincféle szinü és nagyságú táblácskája van s mivel többnyire hibás a helyesírása valameny- nyinek: valószínű, hogy mindegyik más-más ortográfiái hibával veri a mellét a mucsai kultúrának.

Ismétlem, igazán csekély valami ez a házszámtáblák csorbája, de mégis valami, szépséghiba, amolyan szemölcs a város ábrázatán, amit föltétlenül le kell operálni.

Némileg sántító, de legalább a tárgy felé sántító hasonlat jut eszembe. Mi volna, ha valamely hatóság, mondjuk a rendőrség minden egyes tagja más-más, egyéni Ízlésének megfelelő szinü és nagyságú karszalagot viselne ?

Elvégre a karszalagon is csak az a fő, hogy a karon viseljék s a házszámtáblától sem igen kívánhat egyebet a közszükség, minthogy a háznak a homloka alatt legyen.

Pedig ugyanazzal a megerőltetéssel, amely- lyel most bántják a jobb érzéket ezek a mostani bádog cégérek : Ízlést és esztétikát is terjeszthetnének a házszámot jelző táblácskák.

Nem kerülne sokba, példának okáért s megtérülne szépen, ha holmi művészi mintázatot készittetne a város, amilegyszersmind kifejezné, vagy szimbolizálná ezt a mi kis fejlődni akaró fészkünket. A volt szépséghibából egyszeriben szépségerény válna, a szemölcsből lencse, amely bájos kifejezést ad az arcnak. Igen csinos például Szatmár város cimere, ezzel is lehetne talán kedves és jellegzetes házszám táblácskákat kombinálni. Nem tudom van-e ilyesmire precedens az ország valamelyik más városában, vagy akár a külföldön, de elvégre miért ne alkossunk mi is egyszer követésre méltó valamit. Lám, Makót — a sok példa közül, ez a város jut eszembe hirtelenjében, mivel állítólag ez esik legmesszebb Jeruzsálemtől — utón útfélen emlegetik a „számozott kofái“ révén s tán követik is itt-ott okos és helyénvaló újítását.

A Halász Ferenc-utca táblácskái, ha jól gyanítom, azt jelzik, hogy nemsokára a többi utcáról is lekerülnek az ócska viharverte pléhek. Ez igen helyes is. De amig ez a „nemsokára“ bekövetkezik, tán lehetne még gondolkozni a dolgon. Komolyan és alaposan. Karc.

— Eljegyzés. Grünfeld Sándor, debreceni bankhivatalnok ma tartja eljegyzését Grósz Erzsikével, Grósz Emánuel mikolai gőzmalomtulajdonos leányával, Dénes Sándor szerkesztő húgával.

— Községi választások előtt. Az 1904 évben

megválasztott városi bizottsági tagok mandátuma ez év végével lejár. Az igazoló választmány csütörtökön tartott ülésén a választás napját nov. 27-re tűzte ki, a választási elnököket és jegyzőket kijelölte. Betöltésre kerül 19 kilépő biz. tag helye 6 évre, azonkívül Pap Endre és Wallon Ede biz. tagok helye 3 évre.

— Október 6. A ref. főgimnázium tanári kara 4s ifjúsága okt. 6-án, istentisztelet után háromnegyed 9 órakor az intézet tornatermében hazafias emlékünnepet tart. Az ünnepélyen Regéczy Sándor tanár tartja az alkalmi felolvasást; az ifjúság ének- és szavalat számokkal fog közreműködni. — At. szülőket és a tanügy iránt érdeklődőket ezúton hívja meg az Igazgatóság.

— Jópipák a Kispipában Alig hisszük, hogy legyen Magyarországon elevenebb vérü város, amelyikben ilyen nevű mulatóhely ne lenne, ősrégi neve ez a bodegáknak, szinte fogalommá csontosodott már — olyan fogalommá, amely duhaj dáridózással, gyűrött képű lumpokkal, kártyával, apró éjszakai szerelmekkel, skandalmakkal és savanyu korhelylevessel van összefüggésben. Hiába nyílnak újabb nevű borozók Bleriothoz, vagy Haverda Mariskához címezve, a jó öreg borszagu lumpoknak csak afelé húz a szivük, aminek „Kispipa“, „Tökhetes“, vagy „Háromlábú ruca“ van pingálva a cégérjére.

S az ilyen derék korhely tanyának is abban merül ki minden igyekezete, hogy megőrizze a nevéhez tapadt nimbuszt. S ebben a becsületesen konzervatív törekvésben karöltve fáradozik főnök és alkalmazott egyaránt. Ha már a közönség belefáradt a hangosabb duhajságba s a derék borozó hírneve több ideig pihen, mint kellene, gondoskodnak a mulatóbeliek hogy ne hallgasson az eleven reklám, a fáma.

Amint erről a mi Kispipánk is tanúskodik.

Szerda délután történt, hogy ez a jóravaló mulatóhely jófélórára megállította az Eötvös-utca forgalmát, A sok szekér, amely ilyenkor nagyvásárkor ugyancsak igénybe veszi ezt a forgalmas utcát s a villamos is vesztegelni volt'kénytelen az óriási ember, csődület miatt, amely a Kispipa előtt összeverődött.

A népet az a hót, gyorsabb tempóban lépkedő szuro- nyos csendőr csődite'te a Kispipához, kik rendet csinálni mentek a bodega hajbakapott alkalmazottjai között.

Az eset a következő :

A mulatóhely fizető pincérje, aki nős ember, viszonyt folytatott az ugyancsak a Kispipában alkalmazásban levő kasszatündérrel. A viszony annyira nyílt jelleget öltött már, hogy a drága nő olykorebéd ide jén galambmődra a kezéből etette szive fizetőpinsérjét, Ettől a szokásától most szerdán sem tért el őnagy- sága, jóllehet a szomszédos asztalnál ebédelt a cál- kelner hites felesége, öccse és anyja. Csak természetes, hogy a törvényes hitves jogos fölháborodást követett el s nekirontott az ura csábítójának. Az ember persze védte a leányt. A férj anyja és öccse, ki szintén pincér, az asszony védelmére keltek. Ebből aztán akkora kalamájka keletkezett, hogy a csendőrségnek kellett közbelépni. Mire azonban a csend őrei megérkeztek, akkorára már oly szörnyűséges elpáholások történtek minden irányban, hogy zengett tőle az utca. Többek között a két főverekedő közül csaknem a legártatlanabb harmadik, az öcs, szenvedett iszonyú vereséget, cafatokban lógott arcáról az összemart véres hús. Érdekes, hogy a kassza harcias amazonja, mihelyt látta, hogy a helyzet kezd komorabbá válni fiákkerbe vetette magát s elrobogott.

— Tűz. Sándor Viktor ujmajori tanyáján csütörtökön éjjel eddig ismeretlen okból egy nagy boglya takarmány gyuladt ki. A tűzoltók gyors kivonulásának köszönhető, hogy a kár nem haladja meg a 200 koronát.

— A 19 éves kocsis balesete. Holustyák Péter 19 éves kocsis, ki az Alföldi kenyérsütődében van alkalmazva, a Szatmár-Avas-Gőzfürészgyár munkásai részére kenyeret szállított, A bányai utón a lovak megbokrosodtak es elragadtak. A száguldó lovak a szekeret felforditották és úgy vonszolták maguk után.

A fiatal kocsis a felborult szekér alá került és körülbelül 3 óra hosszáig feküdt eszméletlenül, vértől elborítva. A járókelők úgy találták az árokban, az esetről hirt adtak a mentőknek is, kik a súlyosan sérült kocsist a közkórházba szállították. Holustyák különöTüllre aplicált félfüggöny (vitráge) párja 3 K. Hosszabbítható rezrudak drbja 40 és 50 fill. Függöny congre azsuros 110 széles mtr 1 K 30 f.

Szatmár, Kazinczy-ulca.